2019. szeptember 6., péntek

Ötletek, hogy a gluténmentes és vega kaja ne moslék legyen 3. - tejbe"gríz"

Mindig imádtam a tejbegrízt. Készíteni. (Enni nem, mert nem rajongok az édes ételekért.)
Gyors kaja volt, ha megéheztek a gyerekek, vagy ha egész nap dolgunk volt és nem tudtam hosszabb időt fordítani a főzésre. Hosszú ideig amikor ők tejbegrízt ettek, én sült halat... pavlovilag összekapcsolódott bennem a fahéj illata a sült hallal: folyik a nyálam és halat kívánok, ha megérzem.

Aztán jött a gluténos dolog, és kiesett a gríz a repertoárból. Én egyszerű ember vagyok, ha tudok olyat főzni, amit mindenki ehet, akkor inkább azt csinálom. Ezért a gríz hátrébb került a napi listában, vagy akkor ették, amikor E. nem volt otthon vagy deklaráltan volt neki főzve más.
De agyaltam azért folyamatosan, hogy mivel helyettesíthetném, hiszen szereti. Valahol olvastam a rizsdaráról, és elhatároztam hogy kipróbálom. Bár az akkor valójában tejberizs lesz, de ilyenekre nem adunk :)))

Ugyan ez a konyhás blogom, de fontos, hogy begyűrűzzön az EMK: hiszen szükségletek forognak körülöttünk az evéssel kapcsolatban is.
Egy "érzékenynek" is alapszükséglete az evés (táplálék). Oké, ezzel meg is birkózunk, akad mindig valami. De ennél több az ember: (bárki, de egy "érzékeny" különösen, mert napi szinten szembesül a "hiányokkal", a lemondással) ha kap olyat, amit károdosás nélkül ehet, abból gondoskodást, önérvényességet, tekintetbevételt, biztonságot kap. Mert figyelnek rá, a nehézségek ellenére (én például világosan tudom, hogy ha vendégségbe megyek valahová, a másiknak plusz munkát kell végeznie azért, hogy én ehessek. Ha megteszi, akkor én nagyon boldog vagyok, a fenti szükségletek kielégítése miatt.)
Ezeket a szükségleteket is szem előtt tartottam, miközben a "tejbegríz processz" elő-előkerült a fejemben.

Egyik bevásárlás alkalmával alaposan szemügyre vettem a tatabányai Spar kínálatát, és találtam is egy terméket, ami ugyan kicsit más volt mint szerettem volna, de gondoltuk kipróbáljuk.


Kiszámoltam: 999.- forint, kb. 3 "főzés" jön ki belőle, szóval megfizethető. Másnap ketten voltunk napközben, szóval egy sáska jutott rá, gondoltam biztosan elég lesz. Végül a kispöttyös lábasban főztem meg a tasak egyharmadát, és 3 evésre lett elég E-nek. Megegyeztünk, hogy finom, kicsit más ízű mint a tejbegríz (mégjómerhogyrizs), és bevesszük a tejbegríz párjának. Előnye, hogy ugyanolyan gyorsan elkészül mint a tejbegríz!


a barnasága a fahéjtól van, amúgy fehér





2019. szeptember 4., szerda

Okra

Régóta nézegetem már az okrát, olvasgattam róla, és vártam hogy egyszer találkozzunk. Azért nem volt túl erős ez a késztetés, de a kíváncsiság megvolt.

A zöldségközösségben a biokertészeink "kipróbálták" idén az okra termesztését, és jött belőle többször egy-egy kistálnyi adag. Kaptunk róla kis leírást, receptajánlatokat. Elmondták, hogy frissen érdemes elkészíteni, mert ha várunk szálkásodik (mint a zöldbab), hogy a kisebbek finomak, és hogy nyálkát enged magából, szóval sűrítésre például kiváló.

Hát, én például abban sem vagyok jó, hogy ne felejtsem el a számos dolgaim közül valamelyiket, úgyhogy okra pajtás mindannyiszor ottfelejtődött a takaros kis tálacskában a hűtő hátuljában. Jelentem, pár nap-majdnem egy hét után sem lett baja, nem puhult meg, nem lett szálas.
Kipróbálni csak lecsóba próbáltam, mert 1. őszintén szólva nem volt kedvem kísérletezni, mert mindig agyrogyasztó meleg volt, ami rontotta a kreativitásomat, 2. abban biztos voltam, hogy megevődik és nem vész kárba (utálok kaját kidobni). Lecsóba viszont 3x is tettem, és mindig jó volt, úgyhogy ezt megtartom :))) Kicsit fura volt a "nyulnya", ami olyan mint a kínaiban az elkeveretlen keményítő, de nem volt zavaró, és a sűrítést tényleg elvégezte. A nyár vége felé érkezett adagban már több túl kemény volt, félre kellett tenni, de a kisebbek még akkor is ehetőek maradtak.


Nagyon szép felkarikázva, olyan mint egy virág. Megfőve gyakorlatilag nincs íze, és puha.
Egy adag lecsóhoz kb. két marék okrát adtam hozzá felkarikázva, az utolsó körben a cukkinivel.

Szóval okra jöhet jövőre is.

Ajánlom szeretettel az Öt elemes étrend blogot, gyakran lapozgattam, érdekes.