A sonkás tészta három élete

Sokan kértétek, hogy írjak menüsort (ez ezen a nyáron nem sikerült, legalábbis eddig...), és hogy írjam meg, hogy csinálom én, mert tudtok belőle ötletet meríteni.

A hétvégén nagy ünnep volt nálunk: egyik gyerekünk nagykorú lett. Erről a másik blogon biztosan írok majd egyszer, mert sok gondolatom van róla. Az biztos, hogy kaja szempontjából is kihívás volt: legyen olyan, amit az ünnepelt legjobban szeret, de olyan is, ami elég populáris - hogy mindenki megegye, meg legyen közte előre elkészíthető is, meg vegák és allergiások számára ehető is...

Végül jól kitaláltuk, és az egyik "választottunk" a carbonara spagetti lett. Előző nap már félig elkészítettem: kifőztem a durumspagettit, megpirítottam a bacont, majd két külön lábasban összekevertem őket, hogy könnyebben tudjam tárolni. Amikor kihűlt, bevittük a pinyóba és ott várta a további sorsát.

Ennyi sok embernek két zacskó tésztát főztem ki... Ez csak kicsit volt túlszámolva, de egyrészt dög meleg volt és nem nagyon voltunk éhesek, másrészt a vendégek szuper sütiket hoztak és volt sok remek pogi a Jezsek Cukrászdából, ezért ebéd helyett mindenki már előre bekajált. De hogy mennyire szeretik a carbonarámat, arra bizonyíték, hogy az egyik lábassal így is elfogyott. Megmaradt viszont a másik, amiből adtam a hazamenőknek bőven, de rajtam maradt még kb. 3 evésnyi. (A héten egyedül vagyok itt a kutyával, szóval nekem kell mindent megenni.) Aki ismer, tudja, hogy gyakran nem bírok magammal, amikor főzésről van szó, "nehogy már ugyanazt egyem 3x, ha variálhatok is". Ezért aztán mindháromszor másként ettem a "sonkás tésztát".

1. Simán carbonara, megenni vendégektől mentesen, csendben, nyugodtan. Ah, királyság ;)

(Pirítok sok bacont, ráöntöm a forró kifőtt tésztát, egy tálban összekeverek /kókusz/tejszínt, sót, 1-2-3 tojást tésztamennyiségtől függően, majd leveszem a tűzről a lábast és ráöntöm a tojásos keveréket. Utána már nem főzöm, mert a hőtől besűrűsödik. Lefedem, és hagyom állni, hogy a tészta beszívja a folyadékot. Az enyéim imádják, az első 3 kedvencben benne van. És most is volt olyan vendég, aki azt mondta, hogy "még soha nem evett ilyen finom carbonarat". Juhéééééjjjj!)

2. Brokkolis tészta: csütörtök óta várta egy brokkoli, valaki megegye. Brokkoli kis rózsákra szed, egy paradicsom összevagdos, (kókusz)tejszín beleönt, összeforral, tésztát hozzáad, összemelegít. Megesz. Jó volt :)

3. Csőben sült karfiolos-sonkás tészta: karfiolrizst pirítottam egy paradicsommal (kömény, só, fokhagyma, chilli), majd összekevertem a sonkás tésztával. Kis tepsibe tettem, reszeltem rá sajtot és 10-15 percig sütöttem. (Kis tejföl is van alatta, hogy ne száradjon ki a tészta - és mert imádom a tejfölt.)

                     

(A képek helyzetéért és kinézetéért elnézést, frissítették a blogger.com-ot, és számomra kezelhetetlen lett az eddig egyszerű képhozzáadás.)

Meggydzsem

Ejtsd: [meddzsem]. Szeretem az ilyen szavakat, szerintem viccesek.

Én egy olyan kertben nőttem fel, ahol sok meggyfa volt. Egy cserkó is állt a kertben, de én mindig a meggyfákra másztam és azt legeltem. A meggyfákon játszottam "közellenségeset"- a "szomszéd néni"  (szerintem nyanya, nagyanyám szerint szomszéd néni) mindig bepanaszolt a nagyanyámnak, hogy ülök a fán és kiabálom, hogy "első számú közellenség, megsemmisíteni". Már akkor is tudtam, hogy találjak érzékeny fülekre :))))))

Vagyis: imádom a meggyet. A mai napig: az érdi bőtermő és a cigánymeggy a kedvenceim. Vettünk Barackosunktól egy rekesz meggyet, a gyerekmunkásaim kimagoztak egy nagylábasnyi adagot. Egy éjszakát állt, majd a kifőzött üvegekbe tettem. Jó lesz télre meggylevesnek vagy csak úgy enni vagy sütibe :)


Hozzávalók:
pár kiló meggy, fél kiló eritrit, fahéj, szegfűszeg, 1 csomag 4:1 Quittin.


Tegnap dél körülre kibontották, azóta állt ma délutánig, mert csomó dolgom volt és nem tudtam ekezdeni. De aztán végre (miután kiszámoltam egy következő projektem költségét és kitaláltam hogy éhen fogok halni és tönkremegyek bele - ettől már nem is csak nem tudtam csendespihenőzni, de még a gyomrom is megfájdult) délután elkezdtem. 

mindig kifőzöm az elmosott üvegeket ecetes vízben

Hozzáadtam az összes dolgot, jól elkevertem és feltettem főni. Mire az egész felforrt, eltelt vagy 2,5 óra. Addigra ecetes vízben kiforraltam a 7 dl-s üvegeket is. Betöltöttem, 6 üveggel lett, meg egy kis kóstoló a gyerekeknek.

csendespihenő

Abból, ami a rekeszben maradt, meggyleves és meggyes rétes lesz, mert ezt rendelték :))))
Meggyleves nálam: csak simán fahéjjal és citromhéjjal felforralom a meggyet, kicsit megrottyantom, utána teszek bele eritritet, és ha kell, egy kis citromlevet. Nálam kellemesen savanyú, és aki akar, tesz bele tálaláskor joghurtot vagy tejfölt. (Nem habarom.)

A meggyes rétes pedig réteslapból készül. A töltelék nedvességét darált dió vagy kókuszreszelék köti meg (mikor mit kérnek vagy ami otthon van éppen).

(Update: többször tanakodtam rajta, vajon miért nem olvasta ezt a bejegyzést senki... Most láttam, hogy piszkozat maradt... Hát, ez van :) )