2018. december 30., vasárnap

Ma is próbáltam...

Kacsasült: először sütöttem komolyból kacsát... hát... nem vagyok profi. De azért megették a combokat, a mell holnapra megmaradt :)



Köretnek kurkumás karfiol volt édesköménnyel, Emma választotta a fűszereket. Csak sima hagymán és édesköményen megpárolt karfiol, amire sót és kurkumát szórtunk :)

a karfiol nincs rajta


A másik köret pedig Jamie Oliver "fantasztikus" kétszer sütött krumplija friss rozmaringgal. Amit átkeresztelt az évek folyamán, most "fenséges sült burgonya" a neve. Mindenki ítélete szerint így jobb mint az előző változat, és ezt is vegyük fel a listára. Régebben csak a kétszer sütés volt meg, a félpuhára főzés nem. Így tényleg finomabb, belül elképesztően krémes és puha, kívül nagyon ropogós.
És nagyon szeretem az ilyen egyszerűsítéseket: a kacsa alatt sült a krumpli, egy időben.





Aztán készült még kocsonya, reggeltől. Nálam a kocsonya az abszolút befutó, imádom. Vacsorára meg is dermedt, ettem is belőle, király. És véletlenül sincs benne zselatin ;))



Krumplisaláta másképp, holnapra. A vendégek közül páran szeretik, úgyhogy kicsit több. És kicsit másképp, mert most találtam egy új verziót és ki akartam próbálni. Bár még nem hűlt ki, de kóstolásra sajnos így is finomabb, mint az eddigiek. Ezt szívesen elismerem :))) Széll Tamás - Lidl-es videójából vettem az ötletet. Tényleg jó.



A lilakáposzta saláta is holnapra készült, tetején házi majonézzel. Ez csak egy kis fej lilakáposzta, kis fej lilahagymával összeabriktolva. Só, kömény, bors. Majonéz :)



Holnap valószínűleg nem jelentkezem be, ezért mindenkinek BÚÉK!

2018. december 29., szombat

Így próbálom, meg úgy próbálom

Próbálom hummusszal... ami nem paleo, de nagyon kíváncsi voltam már a többféle előre készített hummusz után, hogy milyen az otthoni. Volt ami savanyú, volt ami keserű, volt ami túl folyós volt... Így, amikor kisdobozos csicseriborsó konzervet láttam egy boltban, gyorsan megvettem, hogy készíthessek magamfélét.

Rákerestem a receptre (Zsuzsi barátnőm többször is elmondta, hogyan kell csinálni, de akartam valami kapaszkodót), és a Streetkitchen oldalán találtam végül egyet, ami nagyon egyszerűnek tűnt. (Amúgy is szeretem őket, több kajájukat megfőztem már.)
Aprítóba raktam mindent, majd összedaráltam. Szerintem jó. Sokkal kevésbé keserű mint a bolti, és nem is annyira savanyú. A lányok szerint nem lesz a kedvencük, de "nem annyira rossz".
Elvittük ajándékba a barátnőmnek, aki odáig volt, bár még meg sem kóstolta :))) Kíváncsi vagyok mi lesz a reakciója, mert ő nagyon szereti.


Próbálom puliszkával... hát, az sem paleo. Viszont naaaaaaaagyon szeretem. Főleg úgy, ahogy én szoktam csinálni. Puliszka megfőz, kihűt, majd rákenek ezt-azt, és megeszem.


Ez-az: kockára vágott füstölt szalonna, két marék, egy fej apróra vágott hagyma, sok majoranna, só, bors. Ezeket megpirítom, puhára párolom. Ha sok a zsír, leöntöm róla a felesleget.
Amikor a puliszka kicsit meghűlt, akkor rétegezem: 1 sor puliszka, 1 sor pirított hagymás szalonna, 1 sor tejföl. És így tovább, amíg el nem fogy. Én hidegen szeretem legjobban... de sajnos ezt nem mindig várom meg. Most sem...



Próbálom sajtos keksszel... PaleoBrigi sajtos tallérját sütöttem meg, kisebb változtatásokkal. Az eredetit olvashatjátok a linken. Az enyém: 25 dkg vegyes maradék sajt, 2 tojás, 1 ek sörélesztőpehely, 2 ek zabpehelyliszt, 1 ek lenmagpehely, só, kömény. Ezeket összeaprítógépeztem, rövid ideig állni hagytam, majd golyókat formáztam belőle. A felét belehempergettem mandulalisztbe, a másik felét nem (kísérleti céllal). 200 fokon, légkeveréssel kb. 10 percig sült (világos aranybarna színű kell legyen).
Tapasztalat: 1-10-es skálán 8/9 értékelést kapott a családomtól. A nemhempergetett nekem jobban ízlett, mert ropogósabb volt (és nem potyogott róla semmi, ami egy gyerekes családban fontos szempont).



Amit változtatni fogok rajta: több lisztet teszek bele, mert szerintem ennyi sajthoz több liszt kellene, hogy ne legyen gumiszerű az állaga. De ezen felül marad így, mert bevált.

Próbálom quinoás (rizses)hússal... ezt a lányok szerint felvesszük gyakran készítendők listájára, annyira finom... Egy fej hagymát apróra vágtam, elkezdtem pirítani, majd rávagdostam egy édesköménygumót (ha nem ezt, akkor karfiolt tettem volna bele), majd amikor már üveges volt, akkor kb. 15 dkg quinoát ráöntöttem, 2x annyi vizet, és amikor a quinoa már majdnem puha volt, akkor beledaraboltam a maradék pulykamellet. Összerotyogtattam és kész lett. Nem gondoltam volna, hogy ekkora sikere lesz... az volt az ítélet, hogy a brassói után a harmadik helyen lesz ez az étel... :)))) Olyan gyorsan elfogyott, hogy nincs is róla kép :)))

Új kedvenc játékom, amit a nagyobbik lányom az ikszes munkája mellé ajándékba kapott: a Keltis, családi nevén Kártyusz. Szerintem szuper gyűjtögetős, stratégiai játék, ami nem utolsósorban nagyon szép kivitelű.




2018. december 25., kedd

"Próbálom a ..." 3.

Tegnao is, tegnao is... kezdek lelkes lenni!

Kész lett a pulyka. Nálunk lassan megszilárdul a pulykareggeli hagyománya: a karácsonyi időszak alatt aki szeretne, bármikor falatozhat a pulykából. Az erkélyen parkoló edényből csak kivesz annyit, amennyit szeretne enni, és már eheti is.
Mi tegnap reggel mind pulykát ettünk, és hozzá még egy-egy hagymakarikában sült tojást is. Lehet, hogy ezt is hagyománnyá tesszük, mert lelkesek voltunk tőle...




Utána játékjátékjáték (long-long time),



majd megfőztük az ebédet: gesztenyével - vagy sajttal töltött pulykamellszelet, az előző nap előkészített "töltelék" (kb. fél órát sült mindkettő 170 fokon, légkeveréssel emlékeztetőkuktám szerint). Volt még nyárról megőrzött spenót és kelbimbó kókusztejszínnel.


Alig maradt, vagyis elég jó volt :)
Gesztenyetöltelék a hússzeletbe: három marék főtt gesztenye, fél fej hagyma, 1 tojás, só, bors, fokhagyma aprítőgépben összeturmixolva. Jó lett az állaga.
Gesztenyefőzés: megpucolva 15-20 percig főztem annyi vízben amennyi ellepte. Utána viszonylag gyorsan megpucoltam, mert a belső héja nehezen jön le ha kihűlt.

Készült még mákos guba több tonna (azt mi szállítjuk a bővebb család tagjainak), annak az eritrites változatát megkóstoltam este. De amúgy "jó tanuló voltam", mert egy fél kiflin és a kis mézen kívül, amit a torkomra ittam, másképp nem szegtem meg a próbát.

A mai nap lesz nehezebb, mert vendégségbe megyünk. Holnap beszámolok.

2018. december 24., hétfő

"Próbálom a ..." 2.

Vasárnap is próbálkoztam, már látom, nekem az este nehéz :)

Miket csináltunk?

Sütöttünk gyömbéres szuperkekszet (szerintem gyömbéres-kókuszos keksz :))) ) - a Posta Renáta-féle. Most sütöttünk először. Finom, nagyon gyömbéres, és bár nagyon morzsálódik formzáskor, sütés után rendben van. Tettünk még hozzá 2 tojást és egy kis vizet az előírthoz képest, mert régi volt a kókuszreszelékünk.





Baconbe tekert csirkemáj: a lányok tekerték az összevagdosott májat, én sütöttem. Én még soha nem készítettem, de megszavaztuk, hogy ezután legyen többször.




Elkészítettem a "tölteléket": főtt quinoa (kb. 10 dkg szárazon), két marék aprított csirkemáj, 5 fej gomba, 1 fej hagyma, só, bors. A quinoát külön megfőztem (2x-es víz, kb. 15 perc), majd amikor kihűlt összekevertem a megpirított többi hozzávalóval.
Idén nem töltöm be, hanem külön tepsiben sütöm meg, a holnapi ebédhez, ami gesztenyével/sajttal töltött pulyamell lesz.




A pulykát is előkészítettem a sütéshez... Volt egy kisebb fennakadás: a tescos "sütőpapír" valójában sütőzacskó... De mit nekem ez...
Kb. 3 kilós pulykánk van idén, ezért kb. 2 órát sült. A sütőzacskóba tettem mellé mentát, reszelt citromhéjat, szalonnát, kevés szójaszószt, sót, borsot.



Ami nem sikerült: figyeltem, úgyhogy kisebb volt a kifli és kevesebb a csoki...

2018. december 23., vasárnap

"Próbálom a ... "

Aki ismer, tudja, hogy a "próbál" egy ritkán használt szó a kommunikációmban, törekszem másra cserélni, mert implikálja a sikertelenséget.

De a mostani helyzetre tényleg illik a "próbál": azt tesztelem a következő kb. 10 napban, hogy mennyire tartom magam a paleo keretekhez, amikor egyrészt rendelkezésre áll a paleo repertoár, minden van hozzá, másrészt viszont tobzódunk a nem paleo alapanyagokban más "beállítottságú" családtagjaink étkezése miatt.

Szombaton megkezdődött nálunk a karácsony. Gondoltuk, ha már mindenki itthon van, akár bele is csaphatunk: pihenés, játék, pihenés, olvasás, nevetés, játék, evés, ivás, játék, pihenés... ez mehet most szabadon.

Tegnap a SIKERÜLT rész:

Reggeli a Zokni kávézójában, ahová a bejgliért mentünk Julival.
Nagyon szimpatikus hely, tele mindenféle mentes sütivel, szendviccsel és itallal... itt én érzem magam "átlagosnak", és a "másholátlagosnak" kell keresni, ami tele van cukorral, mert olyan is van, csak kevesebb mint máshol. És ráadásul itt van közel, a Rendőrpalota mögötti utcában.

https://www.facebook.com/zoknikavezoja/
 A maradékok fogyasztásában hatékonyak vagyunk: székelykáposzta, halászlé. Azaz itt a T./3. valójában E/1., mert én eszem őket, más nem :))) De akkor is fogy.
A halászlé a szokásos vödrös, feljavítva szelettel és belsőséggel. Egyszemélyes fogyasztású családban ez így megy. Nekem megfelel.

Halászlé

A székelykáposzta pedig azért készült korábban mint karácsony, mert a házi hentesünk korábban hozta az oldalast, és gondoltam: "én bármikor képes vagyok káposztafogyasztóként működni", plusz ez az étel alkalmas arra, hogy napokig egyem, amivel időt, energiát, stresszt spórolok.

Székelykáposzta
Az étrendem gerince a leves, nagyon ritka, hogy a kedvenc fazekam üresen benn van a szekrényben. A leveshez mindig nyúlhatok, csak számomra ehető dolgokat tartalmaz (minden egyéb később hozzátehető, amit szénhidrátevő családtagjaim még  szeretnének bele), és mivel sok van belőle, szintén energiát, időt, stresszt spórol nekem.
Az idei tervezésnél fontos volt, hogy a zöldségkosár mellett egy "húskosárba" is beszálltunk: ezért nemcsak a heti biozöldség adagunk van meg, hanem kéthetente jön valamilyen szárnyas/nemszárnyas hús és bio tojás is.
Ez nagyban segítette az én kiegyensúlyozott táplálkozásomat, amit amúgy elég nehezen oldok meg az elfoglaltságaim miatt. (És azért csak rólam van szó, mert a többiek mind "be vannak fizetve" valahová, vagyis minden nap esznek főtt ételt. Természetesen az ő étkezésük is fontos, de ők amúgy is könnyebben megoldják.) Sajnos a legtöbb helyen ahová járok, fennakadásokat okoz, ha "számomra ideálisat" szeretnék csak enni. Bármennyire is rugalmasak és gondoskodóak, de abból gazdálkodik mindenki, rendelkezésre áll, és az nem mindig kompatíbilis velem. A Hellóanyuban például mindig megkapom a maximális rugalmasságot és törődést, amit ezúton is nagyon köszönök *szívecskeszmájlilennehalátszana*
A képen sült zöldség, zöldsaláta és háromféle mártogatós...

https://www.facebook.com/HelloAnyu/

Szóval a leves: csak semmi flanc... az előző nap érkezett pulyka nem sütögetős részei és csirke farhát. Viszont rengeteg mindent belefőzök ilyenkor ( a "tetején" megpárolódik a vacsora :D ): karfiol, gomba, édeskömény...


Ez lett a vacsora

A pulyka és a farhát nyesedékeiből tepertő lett. Szerencsére csak én szeretem. Ez itt a hűlt helye :)))



Most volt időm nekiállni a gyömbéritalnak, aminek az elkészítése egyszerűsíti az életemet, mert vagdosás helyett csak löttyintenem kell. A receptet Posta Renitől vettem, ő gyömbéresszenciának hívja, így megtalálja nála, aki el akarja készíteni.


És a munka mellett megvolt a mai szórakozásunk is... az, hogy Julival együtt mentünk beigliért, a nap egyik legjobb része volt: beszélgettünk, együtt voltunk, nevettünk. Minőségi időt, figyelmet szántunk egymásra, és közben még a többiekről is gondoskodtunk, mert elhoztuk a sütit.
Előtte való nap Emmával pakoltunk a gardróbban, mindent úgy raktunk el, hogy kézre essen a polcon, megtaláljuk első "odanyúlásra". Nagyon megható volt nekem, hogy bár először húzódozva jött, amikor elmondtam miért szeretném hogy átpakolásszuk, akkor megenyhült. Majd amikor látta, hogy alakul és tényleg mekkora nagy segítség nekem a jelenléte és az ahogy az ő logikáját hallom, lelkes lett és elégedett, hogy nemcsak "segéd", hanem "valódi segítség" (egyenrangú).

Nekem azt is nagyon érdekes megfigyelni, hogy a "mindenki részt vesz" elv szerint tényleg mindenki kiveszi a részét a munkákból, és utána a "javak élvezetekor" is sokkal elégedettebb, mintha pl. "csak" megenné amit eléteszek. Vagyis: ha az adott levesbe ő pucolta a zöldséget vagy ő szaggatta a nokedlit, akkor sokkal elégedettebben és lelkesebben fogyasztja az ételt, hiszen az ő munkája is benne van. És nagyon egyértelmű, hogy amikor megköszönjük az ételt, a tiszta ruhát, a hajtogatást, az elpakolást stb., akkor az neki is szól. Azt hiszem, ez egy más minőségű részvétel a család életében. FelelősségTUDATra, gondoskodásra, szeretetteliségre "nevel", anélkül, hogy direkt nevelés, litánia, fejmosás, tekintélyelv lenne benne. (Azért, mert MINDENKI részt vesz, vagyis példát látnak.)
Nem tartozik a bejegyzéshez szorosan, de ahogy leírtam, megint megszállt a meghatott boldogság attól, hogy a gyerekeink nem félnek tőlünk. Hogy lehet véleményük, lehet más gondolatuk, lehet hogy egy adott pillanatban nem tudnak valamit, pont úgy, ahogy nekünk felnőtteknek is. Nincs "tekintélyünk" a szó hétköznapi jelentésével, ami a félelem, a "ki az erősebb", "kinek van nagyobb hatalma ártani a másiknak" légköre lenne. De van bennük irányunkba szeretet, őszinteség, feltétel nélküliség, egyértelmű lojalitás. Ez nekem többet ér a félelem irányította hajbókolásnál, a "bálványimádó" bólogatásnál.

És vissza a bejegyzés lényegéhez: a nap végén ott volt a játék, hülye szóviccek, vihogás. És Miss Nagyfenék :))))

Babzsák: https://www.facebook.com/rethyfashion/

Volt NEM SIKERÜLT rész is egy kicsi, kifli és vaj és narancsos-mandulás keserűcsoki... ezen még dolgoznom kell ;)





2018. november 25., vasárnap

Hétvégi remekléseim

Kicsit nehézkes vagyok, mert az egyik térdem és az ellentétes oldali bokám hét elején megismerkedtek az aszfalttal, amitől a térdem bucira dagadt és nem hajlott. Meg kicsit plezúros, a többiek elájultak tőle félig a cw-s megbeszéléskor, viszont rögtön kaptam cuki ragtapaszt...
Ez csak azért kerül itt szóba, mert amennyire lehetett mindent igyekeztem lépéstakarékosan megoldani... ebből szinte egyenesen következett, hogy a gluténérzékeny gyereknek "nem vevődött" kenyér.

Sose baj, mindent megoldunk, sütöttem neki "valamit" :D Gluténmentes kenyérlisztből. Hát, középen szalonnás, kívül kemény... ha valakihez hozzávágnám szörnyet halna. "De amúgy finom, ha kiszedem a közepét" - mondta Emma :))))

Azt hiszem, legközelebb kevesebb lisztet teszek bele, de még inkább: törekszem rá, hogy bolti kenyeret vegyek. Mindannyiunk érdekében.  Ha van jó recepted, szívesen veszem, csak kíváncsiságból.


Tegnapi beszerzőkörútjukon viszont szuper gesztenyét vettek, amit tegnap beáztattunk, ma bevagdostam, majd megsütöttem. (20 perc letakarva 220 fokon, majd 5 perc takarás nélkül)

Nagyon jól sikerült, nagy része el is fogyott már.


És egy utolsó kép a közös reggeliről: annyian voltunk ma reggel, hogy az asztalhoz nem fértünk oda, ezért a nagyszobában "terítettünk" a szőnyegre. Nagyon nem volt elegáns, steril és úri, viszont jó hangulatú volt és családias. Örülök, amikor vendégek vannak nálunk, mert szeretek együtt lenni másokkal, szeretek vendégül látni másokat, és szeretem látni, amikor jól érzik magukat velünk. (Direkt nem írtam szükségleteket.)









2018. november 3., szombat

Megfőzni az újságot...

Régi családi játékunk: veszünk egy konyhás újságot, majd kiolvassuk, aztán megfőzzük a benne lévő recepteket... persze átalakítva, ilyen-olyan mentesen és a mi szájízünk szerint.


Most az a hiba csúszott be, hogy otthon felejtődött az újság... úgyhogy fejből kellett emlékezni miket találtunk készítésre érdemesnek, és hogy kb. miből voltak. Ez nekem nem jelent nagy gondot, mert szinte mindig zsigerből főzök, ritkán érdekel milyen szabályokat fektettek le egy étel elkészülése érdekében :D

Emma választotta ezt: "zöldséges kölestallér".

szeritem szép színek



Kölestallér, mustáros hús, kelbimbó és káposztasaláta egy régi tányérban


Ahogy én megcsináltam: fél zacskó puhára főtt kölest, 2 tojást, 2 gerezd fokhagymát, két marék lilakáposztát és két marék mángoldot összekevertem, tettem hozzá két marék reszelt sajtot, fűszereztem (só, bors), majd bő forró kókuszolajban megsütöttem.
Kihívás volt hogy egyben maradjon, főleg a fordításnál. Ha bárki ennek alapján kedvet kap hozzá, akkor javaslom, hogy egy lapáttal alá, egy másik eszközzel fölé nyúlva stabilan fordítsa meg, mert amíg nem sült meg mindkét oldala, addig nagyon könnyen szétesik.
Az egész család tetszését elnyerte, valószínű hogy felkerül a gyakoriak listájára.
Viszont szerintem többet nem teszek bele mángoldot vagy más levelet, mert nagyon akadályozta a szemek tapadását... inkább reszelt répával/bármivel, apróra vágott hagymával vagy összetört zöldségekkel (sütőtök) tudom elképzelni.

A köret emellé párolt kelbimbó és mustáros hús volt.

Volt egy kis maradék káposzta (a kölestallér mellett a nagyüzemünkben aznap párolt káposzta is készült), azt salátának marináltam estére. Csak a színei miatt fényképeztem le. Nekem tetszett :)



Aztán végül minden elkészült, megevődött, a ház is elcsendesedett, én pedig nyugalomban néztem a naplementét...





2018. szeptember 5., szerda

Játszani is engedd...

József Attilától jutott eszembe az idézet, és ha EMK-s bejegyzés lenne (mint ahogy részben az, hiszen én rendszeresen használom, szóval megkerülhetetlen), akkor a "játékról" is szólna, meg a "komoly fiadat"*-ról is.
Mert milyen ritkán játszunk mi, felnőttek?! Lehetséges, hogy gyakran becsatlakozunk a gyerekeink játékába, ha kérik vagy ha kedvünk van... De milyen gyakran (ritkán) játszunk csak úgy magunktól, szívből, hányszor jut eszünkbe, és használjuk ki az adódó lehetőséget? Gyanítom, nagyon-nagyon ritkán. Pedig játszani jó, viccelni, lazáskodni, átérezni a könnyed kapcsolódást a másikkal vagy magammal: szerintem felszabadító, megkönnyebbítő, boldogító, lelkesítő - akár ha olyan egyszerűt játszom, hogy mit/mit nem teszek a zakuszkába a többiekhez képest, és mi alakul belőle. (Nekem a zakuszkakészítésnél nemcsak az egészség és "tartalékolás", "nyár ízei télire" szükségletem jelzett, hanem a kreativitás, bátorság is.)

Tegnap hosszas hezitálás után (logisztikai problémáim voltak...) elmentem vásárolni, a megszokott zöldégeshez/henteshez. Vettem pár dolgot. Majd útközben futtattam a processzeket a fejemben, mit főzzek ezekből.
Mikor itthon újra elő tudtam venni a "projektet", akkor már jegyzettömbbel ültem le, és felírva a vásárolt dolgokat, csak heccből elkezdtem felírni az ételeket, amiket a hozzávalókból megfőznék.

És már közben rájöttem, hogy ez egy jó játék!
1. Kitalálni, hogy mit eszem majd szívesen 2-3 nap múlva,
2. csak ezeket használni fő összetevőnek,
3. figyelembe venni, hogy csak annyi van, amennyit vettem,
4. az se baj, ha kreatív (mert nyáron nem volt időm ezt kiélni),
5. a legjobb, hogy nem kell másokra gondolnom, mert csak a saját ebédeimről van szó (mindenki a munkahelyén eszik),
6. legyen paleo.

Az sem utolsó szempont a játékban, 3 hónap fizetés nélküli munka után, hogy legyen minden hozzávaló olcsó. A bevásárlásom végösszege kb. 3000 forint volt.
(És a konyhámban vannak alapélelmiszerek, amiket felhasználtam a tervezésnél.)

Amit vásároltam: 1 kis fej lilakáposzta (ha már erről beszéltünk hétfő este hazafelé menet Szilvivel és Ritával ;) ), fél kiló gomba, 1 fej fokhagyma, fél kiló gyalult tök + kapor, 1 db zeller, 2 doboz kókusztejszín, 1 kg oldalas.

Amiket kitaláltam:
 - tökfőzelék, mert a kedvenc kajám



- hagymás káposztasaláta (amerikai káposztasaláta)

itt még csak félkész

- tikka masalás sült oldalas sült zellerrel



- lecsós csípős oldalas

készül...

és kész.
Ezeket meg is csináltam tegnap hirtelen, hogy legyen tegnap este és ma ebédre mit ennem.

A listám tovább:
- párolt káposzta,
- gombaleves (ez most készül éppen),
- tejszínes pirított gomba tésztával.

Ez volt a tegnap esti játékom. Én jól szórakoztam, és még praktikus is volt, mert az összes alapanyagot felhasználom, és még változatosan is étkezem.


Azért közben zajlott nálunk az élet... csak hogy ne higgyétek, hogy 4 féle kaja (plusz az ő vacsorájuk, ami bundás kenyér volt) főzése közben unatkoztam volna:

Felpróbáltuk a tegnap turkált ruháinkat

És olasztanulás is folyt
(Emmáról most nincs kép, ő volt a fotós.)

Ha van kedved neked is így játszani, szívesen olvasnám, mert sokat szoktam tanulni mások ötleteiből.



*József Attila: Levegőt! (1935)
"Az én vezérem bensőmből vezérel!
Emberek, nem vadak -
elmék vagyunk! Szivünk, mig vágyat érlel,
nem kartoték-adat.
Jöjj el, szabadság! Te szülj nekem rendet,
jó szóval oktasd, játszani is engedd
szép, komoly fiadat!"