Szokásokat megtartani és elhagyni - a fermentálást megtartottam

Egyik szokásom, hogy bélflóra-tápláló ételeket eszem.

Erre kétféle megoldásom van: egyik a hosszanfőtt húsleves, másik a fermentált zöldségek fogyasztása. Már rájöttem, hogy kajában én a hosszanevős-de-aztán-sokáigmegunós típus vagyok. Nyáron hetekig képes vagyok lecsót enni, de aztán egyszercsak nem kell belőle több, és hónapokig nem főzök. Ezért e két nagyon különböző megoldásom. 

Finom meleg leves sok zöldséggel, vagy éppen reggel egy pohárral vagy kocsonyának. Imádom, eszem, majd aztán már nem.

A fermentálás azért szeretem, mert sokféle zöldség mehet bele, és hamar kész van (4-5 nap). Sós ropogtatnivaló estére vagy savanyúság az ebédhez. És leginkább a levét imádom. (A hordós savanyú káposzta levét is pohárral iszom, ha kapok.)

kisbödönben répa

Ideútra elhoztam egy kis üvegben az otthon karácsonyról megmaradt savanyú káposztát. Fura volt így csomagolni és átgondolni, mit dobok ki, mit adok oda másnak, mit hozok el. Ez igazi számvetés, igazi belső munka. A savanyú káposztához visszatérve: jó szolgálatot tett az úton, mert az otthonról csomagolt ételeknek segített lecsúszni. (Ezúton is köszönet mindenkinek, aki hozzájárult a sült-főtt-grillezett kaják elkészítéséhez, hogy a hosszú úton kényelmesen ehessünk.)

"érett répa" lilahagymával

ezek a fűszerek voltak a répák alatt

A "tartalékban" hoztam magammal édeskáposztát is, mert gondoltam, a karanténban jó lehet salátának, tésztára megpirítva stb. Így is lett. A maradékát pedig fermentáltam hagymával és fekete retekkel, "lesz ami lesz" alapon. Találtam hozzá a cserepeim között egy pont megfelelőt, és annyira szerencsém volt, hogy a férjem mogyorós dobozának teteje illeszkedett bele. (Ez elengedhetetlen a légmentességhez.)

Remek a fermentálás arra is, hogy megmentsük a végét járó élelmiszert. Az első káposztás-hagymás után készült egy répás is, mert már el kellett használni a répát (utolsópillanatos). És éppen most tettem hűtőbe a harmadikat, ami már itteni édeskáposztából és karfiolból készült. 

frissen

5 naposan (akkor jó, ha ilyen "fehér" a leve)

A következő pedig üvegben várja a felöntőlevét (hogy hűljön a víz): alul a mai párolt lilakáposzta torzsája, a múltkori karfiol torzsája, a mai frankfurti leves kelkáposztájának torzsája, répa, cékla és fekete retek, megfűszerezve némi babérlevéllel és egész borssal. (A felöntölé 1 l vízhez 2 ek só.)

torzsák

bio leszorítók

felöntésre várnak

A boltban éppen akciós volt a csatos üveg, kettőt vettem, hogy forgásban legyenek. Ehhez a litereshez én 2 gyerekkanálnyi sót adok, kitapasztaltam. A kis ibrikemben készített répa két kanál sóval még nekem is szemmeresztően sós lett :))) Hát... ha lusta vagy mérni, megiszod a levét (sósan) :)))

Korábbi tapasztalataim és írásaim a fermentálásról itt vannak.

Ígybefőzünk - cukkínisavanyúság

A zöldségrészesedésünkből nemcsak uborka, hanem cukkíni is sok érkezik. Többféleképpen felhasználom, de ekkora mennyiséget nem tudunk megenni.
Mindannyian szeretjük viszont az a savanyúságot, amit ősszel szoktak szintén a zöldségkosárban hozni, ez a cukkínisavanyúság. Megkérdeztem a FB csoportban a receptet, kicsit átalakítottam, és nekiláttunk a munkának.

Még nem teszteltük az én eljárásomat, lehet hogy az egész szörnyű lesz, lehet hogy szétpuhul stb., mejd meglátjuk télen. Az eredeti hideg felöntőlével készül, de mivel én nem teszek bele tartósítószert semmiképpen (ez a heppem, semmibe nem teszek), ezért inkább a forró felöntőlé + nedves dunszt megoldást választottam.

1. Minden befőzés azzal kezdődik nálunk, hogy forró ecetes-mosogatószeres vízben elmossuk az üvegeket. (Nem értem miért írom többes számban: én csinálom :)))) ) Utána kiöblítem és a közben felforralt ecetes vízben rakosgatom az üvegeket és a fedőket, jól kifőzöm őket. Aztán a célszerszámommal (egy jó kis fogó) kiszedem és tiszta konyharuhára fordítva félreteszem. Le is szoktam takarni a tetejét, mert nálunk sose lehessen tudni, mit potyogtatnak rá...

Ezt én általában előző nap megcsinálom, mert egy nagy fazekam van ezért nehéz logisztikáznom, és mert szeretem szétosztani a munkát, nem megszakadni.

2. Cukkínik előkészítése. Na, egy rekesszel volt. Böszme nagyok :) Úgyhogy nekiálltunk hárman, kettévágtuk, kikapartuk a belsejét. Hasábokra vágtuk a nagy részét, kisebb kockákra a "kevésbé formás" hasábokat, végeket, nyesedékeket. Az üvegek aljára került kapor.

Egyik szakmunkásunk töltötte az üvegeket, másik darabolt.

3. Felöntőlé: közben feltettem egyetlen fazekamba 3 liter vizet + 4 dl 20%-os ecetet + sót, eritritet, babérlevelet, szegfűszeget forrni. Mire felforrt, megteltek az üvegek. Addigra azt is kitaláltuk, hogy rakjuk be gőzölődni, mert több üveg lett mint terveztem. De legyen az embernek tudós férje, és akkor ő mindent megold! (ez is 20 éves tapasztalataim egyike - a szerk.)

Az eredeti ajánlás szerint 20 percig kell 200 fokon lenniük, ezen is módosítottam, 200 fokon 30 percig volt alattuk kakaó, majd kikapcsoltam, és ott "hűlögettek" még vagy 3-4 órát. Aztán átpakoltuk őket az új vackukba, "mindenkikedvencfoteljába".

A fotel amúgy is ki van párnázva ( =hőszigetel), de még alá és körbe is raktam szivacsokkal, és letakartam egy régi örökölt pléddel. (Alatta egy amasonas kéziszövött hordozókendő van, jól látjátok ;) )

Nedves dunszt, hűlés. Nekem erről nem nagyon van tapasztalatom, mert lekvárt és lecsót teszek el leginkább, és azokat nem szoktam dunsztolni, csak fejre állítom és kész.
Ezért most meglepődve tapasztaltam, hogy másnap délután (24 óra múlva) még mindig forrók voltak a dunsztban az üvegek, és két nap múlva még mindig melegek. Most,  három nap után már csak langyosak. Azt hiszem, jól működik a "foteldunszt" :)))))

Amikor a nedves dunsztról keresgéltem, megtaláltam egyik régi kedves ismerősöm régi blogját, ajánlom szeretettel, kiváló dolgokat lehet ott lelni: Eszter Befőz blog. Tőle is egy cukkínis recept: Piccalilli.