Kedvencem a padlizsán. A családból csak nekem :)))
Rántva, sütve, pirítva, grillezve, párolva, krémnek...
Amikor szezonja van, napokig képes vagyok ugyanazt enni.
Most a pirított-párolt változat van soron, mert ez a legegyszerűbb. Serpenyőben kókuszolajat forrósítok...
Ja, igen. Pár hete írták kedvenc barátaim a
mamamin egy topikban, hogy mennyire hiperszupercsúcs a kókuszolaj... Egyik kedvenc barátnőm hozott is jó adagot belőle (köszi, Livi!!), kipróbáltam, aztán vártam a csodát :) De nem jött. Viszont rossz sem volt és tetszik, hogy szobahőmérsékleten szilárd: vagyis ha valaki véletlenül(?) leveri a pultról, akkor nem fröcsköl szét a konyhában... Ez is egy szempont, kérem...
Közben olvasgattam a MACOSZ oldalát, és találtam
egy cikket, amelyben azt
írják, hogy a cukorbetegeknek jó a kókuszolaj. Szuper :) (Nem tudom mennyire piárcikk...)
Szóval a forró kókuszolajra kerülnek a padlizsánkarikák (+só, kömény, bors) és megsütöm őket, közben szoktam vizet is aláönteni, mert szerintem nincs rémesebb a kicsit még éppenhogynempuha padlizsánnál.
A végén így néz ki, mert kenyérre teszem, jobb napokon barnára (most nem volt itthon), még jobb napokon egy kenet tejföl is szokott lenni alatta :)
