Okra

Régóta nézegetem már az okrát, olvasgattam róla, és vártam hogy egyszer találkozzunk. Azért nem volt túl erős ez a késztetés, de a kíváncsiság megvolt.

A zöldségközösségben a biokertészeink "kipróbálták" idén az okra termesztését, és jött belőle többször egy-egy kistálnyi adag. Kaptunk róla kis leírást, receptajánlatokat. Elmondták, hogy frissen érdemes elkészíteni, mert ha várunk szálkásodik (mint a zöldbab), hogy a kisebbek finomak, és hogy nyálkát enged magából, szóval sűrítésre például kiváló.

Hát, én például abban sem vagyok jó, hogy ne felejtsem el a számos dolgaim közül valamelyiket, úgyhogy okra pajtás mindannyiszor ottfelejtődött a takaros kis tálacskában a hűtő hátuljában. Jelentem, pár nap-majdnem egy hét után sem lett baja, nem puhult meg, nem lett szálas.
Kipróbálni csak lecsóba próbáltam, mert 1. őszintén szólva nem volt kedvem kísérletezni, mert mindig agyrogyasztó meleg volt, ami rontotta a kreativitásomat, 2. abban biztos voltam, hogy megevődik és nem vész kárba (utálok kaját kidobni). Lecsóba viszont 3x is tettem, és mindig jó volt, úgyhogy ezt megtartom :))) Kicsit fura volt a "nyulnya", ami olyan mint a kínaiban az elkeveretlen keményítő, de nem volt zavaró, és a sűrítést tényleg elvégezte. A nyár vége felé érkezett adagban már több túl kemény volt, félre kellett tenni, de a kisebbek még akkor is ehetőek maradtak.

Nagyon szép felkarikázva, olyan mint egy virág. Megfőve gyakorlatilag nincs íze, és puha.
Egy adag lecsóhoz kb. két marék okrát adtam hozzá felkarikázva, az utolsó körben a cukkinivel.

Szóval okra jöhet jövőre is.

Ajánlom szeretettel az Öt elemes étrend blogot, gyakran lapozgattam, érdekes.

Főzni abból, ami van

A múlt héten egy táborban voltam, ahol szintén abból főztek, ami volt. De rosszul. Ez nekem mindig nehéz, mert finoman főzök, kreatív vagyok, tudok százfélét kitalálni ha kell... Fizikailag megvisel, ha valaki nem tudja ezt annak ellenére, hogy vállalja mások étellel való ellátását.
Nem szeretem, ha a gluténmentes kaja egy moslék, nem szeretem, ha a vega gyerek harmadik napja lekváros kenyeret eszik. Felmegy a pumpám, nagyon. De fejlődök, tényleg, mert a héten egy szakács fejét sem vettem le, hanem az EMK segítségével konstruktív megoldásokra jutottunk, sőt kitaláltuk a jövő évi stratégiát a problémák elkerülésére.

Nyáron a zöldségkosár sokszor állít kihívások elé, mert az jön, ami terem. Most éppen cukkini, répa  és uborkadömping van. És volt még gomba, mert nem tudtam, hogy a vendéggyerek (azt sem) nem szereti. A tegnapi nyársalásból maradt sok összeaprított hagyma, azt is el kellett használni.
Az uborka egy részéből koviubi érik meg jövő hétre, a nagyobbik részét meghámozták a lányok és uborkasaláta v1/v2/v3 lesz belőle. A répát is megpucoltattam, abból répatortát készítünk.

A mai napra masszívan munkát terveztünk, ezért a tegnapi maradékot ettük, csak nekem kellett kitalálni valamilyen másodikat. Ha nyár, akkor lecsó. Úgyhogy a tegnap darabolt hagyma, paradicsom, paprika, meg a bolti gomba maradékából, és a szintén közösségi tojásból egy ilyet csináltam.
(Kb. 1 fej aprított hagyma, 1 nagy TV paprika darabolva, 1 hatalmas ökörszív paradicsom két ütemben hozzáadva, 5 nagy gomba és a tönkje is összevágva, 1 kisebb sárga cukkini, 3 tojás, só-kömény-bors.)

Ha akarok neki nevet adni, akkor gombás-cukkinis-tojásos lecsó. De nem feltétlenül akarok...

Ígybefőzünk - cukkínisavanyúság

A zöldségrészesedésünkből nemcsak uborka, hanem cukkíni is sok érkezik. Többféleképpen felhasználom, de ekkora mennyiséget nem tudunk megenni.
Mindannyian szeretjük viszont az a savanyúságot, amit ősszel szoktak szintén a zöldségkosárban hozni, ez a cukkínisavanyúság. Megkérdeztem a FB csoportban a receptet, kicsit átalakítottam, és nekiláttunk a munkának.

Még nem teszteltük az én eljárásomat, lehet hogy az egész szörnyű lesz, lehet hogy szétpuhul stb., mejd meglátjuk télen. Az eredeti hideg felöntőlével készül, de mivel én nem teszek bele tartósítószert semmiképpen (ez a heppem, semmibe nem teszek), ezért inkább a forró felöntőlé + nedves dunszt megoldást választottam.

1. Minden befőzés azzal kezdődik nálunk, hogy forró ecetes-mosogatószeres vízben elmossuk az üvegeket. (Nem értem miért írom többes számban: én csinálom :)))) ) Utána kiöblítem és a közben felforralt ecetes vízben rakosgatom az üvegeket és a fedőket, jól kifőzöm őket. Aztán a célszerszámommal (egy jó kis fogó) kiszedem és tiszta konyharuhára fordítva félreteszem. Le is szoktam takarni a tetejét, mert nálunk sose lehessen tudni, mit potyogtatnak rá...

Ezt én általában előző nap megcsinálom, mert egy nagy fazekam van ezért nehéz logisztikáznom, és mert szeretem szétosztani a munkát, nem megszakadni.

2. Cukkínik előkészítése. Na, egy rekesszel volt. Böszme nagyok :) Úgyhogy nekiálltunk hárman, kettévágtuk, kikapartuk a belsejét. Hasábokra vágtuk a nagy részét, kisebb kockákra a "kevésbé formás" hasábokat, végeket, nyesedékeket. Az üvegek aljára került kapor.

Egyik szakmunkásunk töltötte az üvegeket, másik darabolt.

3. Felöntőlé: közben feltettem egyetlen fazekamba 3 liter vizet + 4 dl 20%-os ecetet + sót, eritritet, babérlevelet, szegfűszeget forrni. Mire felforrt, megteltek az üvegek. Addigra azt is kitaláltuk, hogy rakjuk be gőzölődni, mert több üveg lett mint terveztem. De legyen az embernek tudós férje, és akkor ő mindent megold! (ez is 20 éves tapasztalataim egyike - a szerk.)

Az eredeti ajánlás szerint 20 percig kell 200 fokon lenniük, ezen is módosítottam, 200 fokon 30 percig volt alattuk kakaó, majd kikapcsoltam, és ott "hűlögettek" még vagy 3-4 órát. Aztán átpakoltuk őket az új vackukba, "mindenkikedvencfoteljába".

A fotel amúgy is ki van párnázva ( =hőszigetel), de még alá és körbe is raktam szivacsokkal, és letakartam egy régi örökölt pléddel. (Alatta egy amasonas kéziszövött hordozókendő van, jól látjátok ;) )

Nedves dunszt, hűlés. Nekem erről nem nagyon van tapasztalatom, mert lekvárt és lecsót teszek el leginkább, és azokat nem szoktam dunsztolni, csak fejre állítom és kész.
Ezért most meglepődve tapasztaltam, hogy másnap délután (24 óra múlva) még mindig forrók voltak a dunsztban az üvegek, és két nap múlva még mindig melegek. Most,  három nap után már csak langyosak. Azt hiszem, jól működik a "foteldunszt" :)))))

Amikor a nedves dunsztról keresgéltem, megtaláltam egyik régi kedves ismerősöm régi blogját, ajánlom szeretettel, kiváló dolgokat lehet ott lelni: Eszter Befőz blog. Tőle is egy cukkínis recept: Piccalilli.