Kimchi

Először csináltam kimchit. Régóta szeretem. Először Judittól hallottam róla sok-sok évvel ezelőtt, és mindig kiváncsi voltam rá milyen lehet. Aztán lett egy kimchi-spanom (Réka ;) ), aki amikor készített, mindig hozzott nekünk - a láthatatlan baráti körbe :D

Azóta tudom, hogy szeretem a kimchit. De mindig volt kétségem, lévén hogy nálunk csak én szeretem, és én sem annyira, hogy végtelen mennyiséget megegyek belőle. Ugye tudjuk, hogy a csípős melegít, plusz fertőtlenít, szóval jó az. De nem mindegy mennyire orr- és könnyfolyós... Nálam van ennek határa :)))

De annyira ki akartam próbálni, hogy minden követ megmozgattam a hozzávalókért. Így is volt, ami nem az vagy nem olyan volt, mint a receptben, amit a youtube-on találtam, de ezen elegánsan túltettem magam. 

És persze a recept egy éktelen nagy dunsztos üvegre volt méretezve, át kellett számolni, és még nem is SI mértékegységben számolt a nő... Nem baj, kiszámoltam :)

A hozzávalók

Végül 2 kínai kelből készült (mert a saját üvegemet vettem mértéknek).

Először elkészítettem a pasztához az alapot. Nem volt rizslisztem, szóval a Rékától tanult módon rizst daráltam, és azt főztem fel. Egy marék (3/4 ek) rizsdara, 3/4 ek cukor, 2 dl vízben felforralva, majd megvártam amíg kihűlt. Érdemes ott lenni és kevergetni, hogy 1. ne fusson ki :D 2. ne égjen le :D

Közben a videóból kilesett módon szétvágtam a kínai kelt, megmostam, besóztam és félretettem. Kb. 2 órát állt a sóban, és autentikusan fél óránként megforgattam és meglocsoltam az eresztett lével.

Ezeket a hozzávalókat gyufára vágtam a pasztához: fél-fél csésze répa, retek, mogyoró, zöldhagyma.

 Ledaráltam az aprítóban 1/2 csésze fokhagymát  (de amúgy nehézkes nekem a "csészézés", szóval 5-6 gerezd volt), egy kis fej vöröshagymát, fél kisujjnyi gyömbért, és a kihűlt rizslisztes alapléhez kevertem. Hozzáöntöttem még 1/3 csésze halszószt és 1/3 csésze csilipelyhet. (A nő két csészével adott hozzá...)

Közben a kínai kel szépen "megszottyosodott". Amikor letelt a 2 óra, többször átmostam, és mivel nekem kicsi üvegem van, szét is daraboltam. Megkenegettem a leveleket, és üvegbe tettem. Erről nem készült kép, mert nem volt othhon senki és nem akartam ősszenyúlnyázni a telefonomat :)))

Végül egy nagy üveg és egy nutellásüvegnyi lett.

3-4 nap után kezdett szépen levet engedni és forrni. Akkor szedtem ki kóstolót Arinak, és én is megkóstoltam. Hát... Marta a számat rendesen, és íze is volt, bár nekem kicsit sótlan. Összességében azt gondolom, hogy egyszer érdemes volt kipróbálni, de nem fogok rendszeresen készíteni, és ha valaki körülöttem csinál, felesben szívesen besegítek. ( = több macera, mint amennyire ízlik)

A vlogger nő viszont továbbra is a kedvencem, mert nagyon autentikus, és ráadásul jól értem az angolját. De lehet alá aláírást választani, szóval akkor is pillants rá, ha nem szoktad érteni az angolt.

Frissítés: 

December 16-án tettem el a kimchit, folyamatosan kóstolgattam, nekem nem volt az igazi (nem volt olyan íze, mint Rékáénak :D ). Amit kóstolóba vittem, arról jó visszajelzés jött. De én nem voltam elégedett. Aztán telt-múlt az idő, és január 6-án újra megkóstoltam.

Már ahogy kivettem, akkor láttam, hogy kezd Rékáéhoz hasonlítani az állaga, és ahogy megkóstoltam, az íze is! Érezhetően sósabb lett, intenzívebb lett a "tejsavas íz". Betettem a hűtőbe, és azóta kis adagokban örömmel eszegetem.

Az nekem ebből a tanulság, hogy ami Magyarországon 5 nap egy fermentumnak, az itt 2 hét (sima káposzta, répa, cékla, ...), a kimchi pedig 3 hét érés után kezd "igazi" lenni.

Mellékelek róla pár képet, hogy milyen, amikor szerintem már elég érett:

 

 

Mindigelfelejtemanevét (fermentálás)

Tavaly sok olyan embernél olvastam a fermentálásról, akiről tudom, hogy a finom dolgokat szereti, ezért kedvet kaptam. Plusz én nagyon szeretem a savanyú káposztát. Plusz éppen volt egy "kimaradt fej" lilakáposztám. Kitaláltam, hogy akkor én most nagy fermentáló leszek, bármi is az... Megcsináltam, kipróbáltam, blöööööe. Valamit elszúrhattam, mert a lilakáposzta egy büdös, rohadó izé lett. Blööööööeeeee.
Utólag tudom már mi volt a probléma: csak a szokásos - nem volt elég energiám amit rászánjak, ettől kapkodtam és ez meglátszott az eredményen.

De a napokban (szintén volt megmaradt káposztám) megint elémkerült a Fermentor blog savanyúkáposztalé-készítős posztja. (Tegye fel a kezét, aki mindig megissza a savanyúkáposzta, kovászos uborka satöbbi leveket! Énénénénénénénénén, és megint én, mindkét feltartott kezemmel csápolok az első sorban!) Ezzel egyidőben pont feldobta a Fb Szilda csoportját, ahol szintén éppen ez volt a téma.
Tőlük kettőjüktől kedvet kaptam újra, hogy kipróbáljam.
Volt káposzta, volt Magditól lestyán, leszorítónak zeller. Megpróbáltam, sikerült, sőt: jó lett. Finom lett a torzsák mellé vágott káposzta, ehetően ropogós lett a zeller. A lé meg... hát, aki szereti ezeket, érti, aki nem, annak nem magyaráznám, úgyis felesleges. E. nevű gyerekem, amikor beleszagolt, hátrahőkölt... De legalább nem issza el előlem :))))

Pont úgy készítettem, ahogy a Fermentor blogon van, leszorítónak zellerkarikákat tettem bele, mert az volt a legjobb ötletem... A lének erősen zelleríze volt, ami engem nem zavar, mert szeretem, de legközelebb kevesebbet teszek bele.

Mivel tényleg eléggé ízlett, és a zöldségközösségből folyamatosan jön az alapanyag, szerintem még többször készítek fermentált zöldségeket és levet. Szeretném kipróbálni, amit most Szilda élőjében láttam, a fermentált gyümölcsös üdítőket, mert érdekesen hangzott.

Jövő hétvégén Kompetens pyknyk lesz, és mivel hozzám hasonló érdeklődésű és ízlésű emberek jönnek, gondoltam ez lesz a finomság, amivel én lepem meg őket. Egyszerű is, gyors is, alapanyag is van, nem is édes. Szóval bedobtam az ötletet, és elfogadták, úgyhogy most 5 literes üvegben készítettem, hogy mindenkinek jusson. (Aztán persze, ha sz.r lesz, ehetem egyedül :))))) )

Ma a meggymagozó-projekt után nekiláttam az üveget telirakni.
Káposzta, újrépa, kiscékla, főzőhagyma, fokhagyma került bele, és kömény. Erre a felöntölé, kb. 3 liternyi. Meglátjuk jó méretűre vagdostam-e, amikor csütörtökön megkóstolom ;)

újrépák és újcéklák már az üvegben

magyarázom a fotósnak, mi legyen a képen

a hagyma is tavaszi

és a fokhagyma is

friss céklalevél

és répával szorítottam le

és íme a mű!

Nostro minestrone

Vendégként már számtalanféle minestronét ettem. Itthon még nem nagyon készítettem. Most viszont itt a tavasz, csomó levélzöldség érkezik. Mángold, pak choi (bordáskel), petrezselyemzöld...
Mit csináljak ennyi zölddel? Leginkább párolva fokhagymával szoktuk enni... na de ennyit?!

Olvasgattam a mángoldról, és mindenhol azt írták, hogy bármibe bele lehet főzni. Hát jó, akkor leves, mert úgyis elfogyott.

Összeszedtem minden zöldet: leveleset, meghagyottat, kicsit fonnyadtat - a mángold is már fonnyadt volt néhol, és a kis maradék édeskáposzta is.

A mennyiségek, és ehhez még kb. 10 deka maradék káposzta 

Nálunk a MUNKA ( =házimunka) most úgy megy, hogy én vagyok a koordinátor, és aki éppen nem tanul vagy dolgozik, az is beszáll. Most E. volt, aki rendelkezésre állt nekem: hámozott, darabolt, kóstolt.

A kockára vágott hagymát kacsazsíron megpároltam, majd hozzátettem a vékony-hosszabb hasábokra vágott répát, fehérrépát és paszternákot. Ízesítettem sóval, egész köménnyel. Kb. 10-15 perc múlva tettem hozzá a káposztát, mándold hullámos csíkokra vágott szárát és 1 nagy doboz konzerv paradicsompürét. Utoljára az összevágott zöld levelek (petrezselyem, mángold) kerültek bele. Kicsit még főztem, kóstoltuk és elkészült.

Ki-ki ízlése szerint értékelte a levest (értsd: aki amúgy nem szereti a leveseket, azt mondta - "jó", stb.), és a "nem rosszabb mint bármi" értékelést kapta, ami rendes nyelvre lefordítva azt jelenti, hogy felvehetjük a család recepttárába, és főzhetjük, bár nem túl gyakran.

Én pedig rájöttem, hogy valószínűleg a minestrone az az olaszoknak, ami nekünk a gezemiceleves: beledobsz mindent ami van, összefőzöd, aztán megeszed.

Ha az én értékelésemet akarjátok hallani: szerintem meglepően finom, ahhoz képest, hogy mindenféle zöld levél van benne, ráadásul petrezselyemzöld is (bbbbbrrrrrrrrr), és mángold (auuuuuuuu). De csak viccelek, szerintem komolyan finom :)))))



(A cím azt jelenti olaszul: "a mi minestronénk".)

"Savanyóleves"

Ti tudjátok mi az?
Én tényleg parasztgyerek vagyok, a szegényebbik fajtából. És nálunk népszerű volt a "gezemiceleves" - ez volt a tegyél bele mindent ami van leves; és volt a "savanyóleves", amit a többiek emlékeim szerintem nem annyira szerettek, én és több idősebb felmenőm viszont igen. Ez egy olyan "gezemiceleves", amiben szintén bármi van, de a végén savanyítják, és tesznek bele egy kicsi tejfölt.

Ha háziasszony vagy, legyél praktikus, és mivel
1. tegnap borzasztó meleg volt (amikor jól jön egy savanykás és hidegen is ehető leves)
+ 2. szinte semmi sem volt a kamrámban és a hűtőm is üres (vagyis épeszű kaját nem tudtam főzni)
+ 3. csak én vagyok itt, vagyis bármit megfőzhetek, anélkül, hogy valaki finnyogását fejezné ki...
ezért főztem egy adag répás-céklás "savanyólevest". Szerintem nagyon hasonló lett, mint a borscs, csak nem volt benne hús. Finom volt, megettem ebédre és vacsorára.

(1 fej hagyma, 1 közepes cékla felkockázva, 4-5 kis biorépa, só, kömény, citrom, tejföl/joghurt)

A kép, amit azért fotóztam, mert van rajta sok piros... és ha jól akarsz lenni, egyél sok pirosat ;) A "kispiros" lábas (ami fehér pöttyös) azóta megvan, hogy Julinak papit főztem benne ;)
Az erdei gyűmölcs nem a levesbe ment, azt külön ettem desszertnek.

tejföl nélkül mutatom, hogy lássátok milyen szép piros

Azért "savanyó" a neve, mert savanyú, és nálunk így mondták. Olyan, mint a "kugluk", ami meg kuglóf :D

Egészséges vacsora

Ma voltam EMK gyakorlón, és aki utoljára marad, az osztozik a maradék finomságokon a trénerrel :D :D
Úgyhogy jött velem haza gyümölcssaláta Esztertől, süti Juliannától és zöldségek Livitől :D :D

A gyümisali Emma kedvence, a piskóta meggyes és finom :) Még maradt holnapra, amikoris nagyétkű kamaszunk is itthon étkezik...

A zöldségből meg vacsora lett. Répa meg karórépa volt eredetileg és még egy nagy fej hagyma ment hozzá. Párolva-pirítva készült.
A mellette lévő husi egy barter-csirke alkatrésze, garam masala és só van rajta.
A fehér izében lévő fehér izé reszelt édeskáposzta (nyers), kockázott hagyma, füstölt feta sajt, joghurt, (só, kömény).

Elfogyott mind :)

Maiva

... csora

Egy végigtársasozott délelőtt után egy vizsga utáni hazagyaloglás majd kabátvásárlás utáni vacsora :)

középsős és a 7-es meg a magyarkártya

Csak Zsuzsának, hátha kérte volna:
A saláta: 1 reszelt répa, 1 kockázott alma, egy kevés zöldlevél (=zöld salátakeverék), pár szem olívabogyó, 1-2 deka kecskesajt és egy kis joghurt. Só, kömény.
A kolbászszerűség sült debreceni, grillezve.

Répa-ropi vagy répapufi

Igazság szerint répás puffancs a neve, de nálunk minden szójátékká lesz...

Volt a finom, már párnapos répa (4 nagy, de egyet nyersen megettünk), és nem is tudtam mihez használnám fel. Ezért lereszeltem két krumplival együtt, adtam hozzá kb. 5 dkg tönkölylisztet, 1 db tojást, egy kis sajtot, sót, köményt. És egy kis olajat, mert sütőben akartam megsütni (kb. 4 ek.)

A lányok kibélelék a tepsit amíg melegedett a sütő. Rálapogattuk a pufikat, majd megsütöttük, 200 fokon 15 perc alatt.





És mi történt? Ritkán hallom, ha zöldségekről van szó: "húdefinooooooooooooom" kérekméééééég!"

(30 dkg sárgarépa 30 g CH,
10 dkg krumpli 20 g CH,
5 dkg liszt 35 g CH
Ez kb. 15 pufi, ezért szénhidrátbombának éppen nem mondható.
A sütőben sütés miatt nem is olajos.)

Répafasírt

Hagymás hús, krumplipüré, répafasírt...
Egyik hétvégén "Nagypapalevest" kaptunk, teli zöldséggel, de mivel én is főztem, gondoltam kitalálok valamit hogy ne vesszen kárba.
Kiszedtem a répákat, zeller, fehérrépát, Juli összetörte krumplinyomóval, só, kömény, kis liszt, zsemlemorzsa, hogy jó legyen az állaga és ment a hagymás hús mellé köretnek.

Negyed kiló zöldséghez kb. 2 ek. liszt és 4 ek zsemlemorzsa kellett.