Kimchi

Először csináltam kimchit. Régóta szeretem. Először Judittól hallottam róla sok-sok évvel ezelőtt, és mindig kiváncsi voltam rá milyen lehet. Aztán lett egy kimchi-spanom (Réka ;) ), aki amikor készített, mindig hozzott nekünk - a láthatatlan baráti körbe :D

Azóta tudom, hogy szeretem a kimchit. De mindig volt kétségem, lévén hogy nálunk csak én szeretem, és én sem annyira, hogy végtelen mennyiséget megegyek belőle. Ugye tudjuk, hogy a csípős melegít, plusz fertőtlenít, szóval jó az. De nem mindegy mennyire orr- és könnyfolyós... Nálam van ennek határa :)))

De annyira ki akartam próbálni, hogy minden követ megmozgattam a hozzávalókért. Így is volt, ami nem az vagy nem olyan volt, mint a receptben, amit a youtube-on találtam, de ezen elegánsan túltettem magam. 

És persze a recept egy éktelen nagy dunsztos üvegre volt méretezve, át kellett számolni, és még nem is SI mértékegységben számolt a nő... Nem baj, kiszámoltam :)

A hozzávalók

Végül 2 kínai kelből készült (mert a saját üvegemet vettem mértéknek).

Először elkészítettem a pasztához az alapot. Nem volt rizslisztem, szóval a Rékától tanult módon rizst daráltam, és azt főztem fel. Egy marék (3/4 ek) rizsdara, 3/4 ek cukor, 2 dl vízben felforralva, majd megvártam amíg kihűlt. Érdemes ott lenni és kevergetni, hogy 1. ne fusson ki :D 2. ne égjen le :D

Közben a videóból kilesett módon szétvágtam a kínai kelt, megmostam, besóztam és félretettem. Kb. 2 órát állt a sóban, és autentikusan fél óránként megforgattam és meglocsoltam az eresztett lével.

Ezeket a hozzávalókat gyufára vágtam a pasztához: fél-fél csésze répa, retek, mogyoró, zöldhagyma.

 Ledaráltam az aprítóban 1/2 csésze fokhagymát  (de amúgy nehézkes nekem a "csészézés", szóval 5-6 gerezd volt), egy kis fej vöröshagymát, fél kisujjnyi gyömbért, és a kihűlt rizslisztes alapléhez kevertem. Hozzáöntöttem még 1/3 csésze halszószt és 1/3 csésze csilipelyhet. (A nő két csészével adott hozzá...)

Közben a kínai kel szépen "megszottyosodott". Amikor letelt a 2 óra, többször átmostam, és mivel nekem kicsi üvegem van, szét is daraboltam. Megkenegettem a leveleket, és üvegbe tettem. Erről nem készült kép, mert nem volt othhon senki és nem akartam ősszenyúlnyázni a telefonomat :)))

Végül egy nagy üveg és egy nutellásüvegnyi lett.

3-4 nap után kezdett szépen levet engedni és forrni. Akkor szedtem ki kóstolót Arinak, és én is megkóstoltam. Hát... Marta a számat rendesen, és íze is volt, bár nekem kicsit sótlan. Összességében azt gondolom, hogy egyszer érdemes volt kipróbálni, de nem fogok rendszeresen készíteni, és ha valaki körülöttem csinál, felesben szívesen besegítek. ( = több macera, mint amennyire ízlik)

A vlogger nő viszont továbbra is a kedvencem, mert nagyon autentikus, és ráadásul jól értem az angolját. De lehet alá aláírást választani, szóval akkor is pillants rá, ha nem szoktad érteni az angolt.

Frissítés: 

December 16-án tettem el a kimchit, folyamatosan kóstolgattam, nekem nem volt az igazi (nem volt olyan íze, mint Rékáénak :D ). Amit kóstolóba vittem, arról jó visszajelzés jött. De én nem voltam elégedett. Aztán telt-múlt az idő, és január 6-án újra megkóstoltam.

Már ahogy kivettem, akkor láttam, hogy kezd Rékáéhoz hasonlítani az állaga, és ahogy megkóstoltam, az íze is! Érezhetően sósabb lett, intenzívebb lett a "tejsavas íz". Betettem a hűtőbe, és azóta kis adagokban örömmel eszegetem.

Az nekem ebből a tanulság, hogy ami Magyarországon 5 nap egy fermentumnak, az itt 2 hét (sima káposzta, répa, cékla, ...), a kimchi pedig 3 hét érés után kezd "igazi" lenni.

Mellékelek róla pár képet, hogy milyen, amikor szerintem már elég érett: