Alma és szilva, lekvár és csatni

Almából sok van idén a fákon, a szilva meg az út mentén terem és hull... csak erdei sétaút, úgyhogy... (Mindig mikor lemegyek szilvát szedni, az a dal jut eszembe, hogy "erdő mellett nem jó lakni"...)

Idén sokszor volt almás süti mindenféle formában (bögrés, hajtott, rakott, rétes), tele van már a fagyasztó reszelt és darabolt almával. És az igazi sláger, az almakompót is a könyökömön jön ki.

Idén is szerettem volna kísérletezni (ahogy tavaly a reszelt ujjas citromlekvárral...), és jó ötletnek tűnt almából és szilvából kitalálni valamit.
Ki is találtam: a szilvás-fahéjas almadzsemet! És ezzel nagyon boldog voltam addig, amíg meg nem láttam a neten, hogy ezt már mások is kitalálták :))))))

De nem baj, szokás szerint a magam feje után mentem. Kb. ugyanannyi almát és szilvát (mérlegem még mindig nincs) szortyogtattam meg a botmixerrel, majd felforraltam. Tettem bele 3:1 zselésítőt, fahéjat és szegfűszeget, a végén még kb. 10 dkg fruktózt.

Közben kifőztem az üvegeket, és amikor már jól rotyogott a trutyi, akkor átszedtem üvegekbe. Fejre állítottam és lefényképeztem :))))

több üveggel lett, ez csak fázisfotó

Természetesen nem maradhattunk ennyiben, én és az almásszilva... Csináltam egy sós változatot is köménnyel, római köménnyel, sóval. Azok is üvegekbe kerültek és fejre álltak.

Másnap családi vállalkozásban kaptak címkét és feliratot is. Egyik gyerekem írta, másik ragasztotta. Azóta már a helyükön várják a sorukat.

(Direkt írtam sokszor azt hogy "idén" mert szeretem ezt a szót. Ha nem tetszik, cseréld ki :D )

Pufipizza tejszínes krumplival

Sokszor írtam már, hogy nálunk a receptek csak útmutatónak vannak, még a sajátjainkat is átfogalmazzuk néha hűtőtartalom, kedv és edény függvényében. (Ugyanis a telken csak 1 nagy, 2 közepes, 1 kicsi lábas és 1 serpenyő van, amin nem is szeretnék változtatni bár 1 palacsintasütő még tervben van.)

Így jártam a krumplival ami mentás (serpenyőben) pirított krumplinak indult, majd tejszínes-mentás (sütőben sütött) krumpli lett belőle...

A "pufipizza" sajtos pufinak indult, de "beleborult" a tejszínes spenót, így túl híg lett hogy gombócozzak: csak tepsibe öntöttem és úgy sült meg.

A pufi eredetileg egy főzött tészta (Horváth Rozi szakácskönyv, Sajtos puffancs néven), 3 dl tejben 8 dkg vajat felolvasztunk majd tesznünk bele 16 dkg lisztet és addig főzzük mint a főzős gyurmát (amíg elválik az edény falától, és erősen kell keverni). Aztán levesszük a tűzről, beleütünk 3 tojást egyenként... Nekem itt kezdődött a probléma, mert talán 1,5 tojás elég lett volna :)) Végül 2 került bele, így kicsit híg lett, tettem még bele lisztet (tk. tönkölyliszt).
A végén kevertem bele a 10 dkg reszelt sajtot és a sót.

Nem sokkal lett kezelhetőbb a tészta, az idő is ment, úgyhogy a tűzhelyen párolódó spenót (vagyis mángold) leve se főtt el, úgyhogy kezdtem kiborulni...
Meg rájöttem, hogy hiába van a tejszín a spenóton, ha én ezt a gyerekeim tányérjára zuttyintom, tutira ott is marad... Úgyhogy hirtelen ötlettel a felesleges tejszínes lét ráöntöttem a krumplira, a spenótot meg a tésztába. Elégedettségemben kis rossz szájíz volt a folyékonyság, amit a nagytepsivel lőttem ki :))) Jóbarátom a sütőpapír :)))

Egy fél óra múlva így néztek ki.

Tapasztalat:
- Emma imádta ahogy a "pizzapufi" kinézett, ő is nevezte el,
- könnyen feljött a sütőpapírról, egyáltalán nem ragadt oda,
- megkóstolva puha, de a spenóttól tartalmas volt, kb. mint a sült spenótfőzelék :))))
- a lányaim közül Julinak nagyon ízlett, a felnőtteknek is, Emma nem evett belőle, másnap hidegen Szildáéknak szintén ízlett :)
- nem értem  az elkészítés körülményességét, szerintem sima lepénytésztából ugyanilyen jó lett volna, ez a főzés csak plusz idő és hőmérséklet...
- a tejszínes krumpliból Emma 3x szedett (szerinte ilyen finomat még "sossseeeeeee" evett), Julinak is, hárman megettük az egészet, kóstoló se maradt az apjuknak...
- a múlt hét egyetlen hűvös napján készült, jó volt hogy a sütő kicsit melegített, de meleg napon nem készíteném.