Mindigelfelejtemanevét (fermentálás)

Tavaly sok olyan embernél olvastam a fermentálásról, akiről tudom, hogy a finom dolgokat szereti, ezért kedvet kaptam. Plusz én nagyon szeretem a savanyú káposztát. Plusz éppen volt egy "kimaradt fej" lilakáposztám. Kitaláltam, hogy akkor én most nagy fermentáló leszek, bármi is az... Megcsináltam, kipróbáltam, blöööööe. Valamit elszúrhattam, mert a lilakáposzta egy büdös, rohadó izé lett. Blööööööeeeee.
Utólag tudom már mi volt a probléma: csak a szokásos - nem volt elég energiám amit rászánjak, ettől kapkodtam és ez meglátszott az eredményen.

De a napokban (szintén volt megmaradt káposztám) megint elémkerült a Fermentor blog savanyúkáposztalé-készítős posztja. (Tegye fel a kezét, aki mindig megissza a savanyúkáposzta, kovászos uborka satöbbi leveket! Énénénénénénénénén, és megint én, mindkét feltartott kezemmel csápolok az első sorban!) Ezzel egyidőben pont feldobta a Fb Szilda csoportját, ahol szintén éppen ez volt a téma.
Tőlük kettőjüktől kedvet kaptam újra, hogy kipróbáljam.
Volt káposzta, volt Magditól lestyán, leszorítónak zeller. Megpróbáltam, sikerült, sőt: jó lett. Finom lett a torzsák mellé vágott káposzta, ehetően ropogós lett a zeller. A lé meg... hát, aki szereti ezeket, érti, aki nem, annak nem magyaráznám, úgyis felesleges. E. nevű gyerekem, amikor beleszagolt, hátrahőkölt... De legalább nem issza el előlem :))))

Pont úgy készítettem, ahogy a Fermentor blogon van, leszorítónak zellerkarikákat tettem bele, mert az volt a legjobb ötletem... A lének erősen zelleríze volt, ami engem nem zavar, mert szeretem, de legközelebb kevesebbet teszek bele.

Mivel tényleg eléggé ízlett, és a zöldségközösségből folyamatosan jön az alapanyag, szerintem még többször készítek fermentált zöldségeket és levet. Szeretném kipróbálni, amit most Szilda élőjében láttam, a fermentált gyümölcsös üdítőket, mert érdekesen hangzott.

Jövő hétvégén Kompetens pyknyk lesz, és mivel hozzám hasonló érdeklődésű és ízlésű emberek jönnek, gondoltam ez lesz a finomság, amivel én lepem meg őket. Egyszerű is, gyors is, alapanyag is van, nem is édes. Szóval bedobtam az ötletet, és elfogadták, úgyhogy most 5 literes üvegben készítettem, hogy mindenkinek jusson. (Aztán persze, ha sz.r lesz, ehetem egyedül :))))) )

Ma a meggymagozó-projekt után nekiláttam az üveget telirakni.
Káposzta, újrépa, kiscékla, főzőhagyma, fokhagyma került bele, és kömény. Erre a felöntölé, kb. 3 liternyi. Meglátjuk jó méretűre vagdostam-e, amikor csütörtökön megkóstolom ;)

újrépák és újcéklák már az üvegben

magyarázom a fotósnak, mi legyen a képen

a hagyma is tavaszi

és a fokhagyma is

friss céklalevél

és répával szorítottam le

és íme a mű!

Játszani is engedd...

József Attilától jutott eszembe az idézet, és ha EMK-s bejegyzés lenne (mint ahogy részben az, hiszen én rendszeresen használom, szóval megkerülhetetlen), akkor a "játékról" is szólna, meg a "komoly fiadat"*-ról is.
Mert milyen ritkán játszunk mi, felnőttek?! Lehetséges, hogy gyakran becsatlakozunk a gyerekeink játékába, ha kérik vagy ha kedvünk van... De milyen gyakran (ritkán) játszunk csak úgy magunktól, szívből, hányszor jut eszünkbe, és használjuk ki az adódó lehetőséget? Gyanítom, nagyon-nagyon ritkán. Pedig játszani jó, viccelni, lazáskodni, átérezni a könnyed kapcsolódást a másikkal vagy magammal: szerintem felszabadító, megkönnyebbítő, boldogító, lelkesítő - akár ha olyan egyszerűt játszom, hogy mit/mit nem teszek a zakuszkába a többiekhez képest, és mi alakul belőle. (Nekem a zakuszkakészítésnél nemcsak az egészség és "tartalékolás", "nyár ízei télire" szükségletem jelzett, hanem a kreativitás, bátorság is.)

Tegnap hosszas hezitálás után (logisztikai problémáim voltak...) elmentem vásárolni, a megszokott zöldégeshez/henteshez. Vettem pár dolgot. Majd útközben futtattam a processzeket a fejemben, mit főzzek ezekből.
Mikor itthon újra elő tudtam venni a "projektet", akkor már jegyzettömbbel ültem le, és felírva a vásárolt dolgokat, csak heccből elkezdtem felírni az ételeket, amiket a hozzávalókból megfőznék.

És már közben rájöttem, hogy ez egy jó játék!
1. Kitalálni, hogy mit eszem majd szívesen 2-3 nap múlva,
2. csak ezeket használni fő összetevőnek,
3. figyelembe venni, hogy csak annyi van, amennyit vettem,
4. az se baj, ha kreatív (mert nyáron nem volt időm ezt kiélni),
5. a legjobb, hogy nem kell másokra gondolnom, mert csak a saját ebédeimről van szó (mindenki a munkahelyén eszik),
6. legyen paleo.

Az sem utolsó szempont a játékban, 3 hónap fizetés nélküli munka után, hogy legyen minden hozzávaló olcsó. A bevásárlásom végösszege kb. 3000 forint volt.
(És a konyhámban vannak alapélelmiszerek, amiket felhasználtam a tervezésnél.)

Amit vásároltam: 1 kis fej lilakáposzta (ha már erről beszéltünk hétfő este hazafelé menet Szilvivel és Ritával ;) ), fél kiló gomba, 1 fej fokhagyma, fél kiló gyalult tök + kapor, 1 db zeller, 2 doboz kókusztejszín, 1 kg oldalas.

Amiket kitaláltam:
 - tökfőzelék, mert a kedvenc kajám

- hagymás káposztasaláta (amerikai káposztasaláta)

itt még csak félkész

- tikka masalás sült oldalas sült zellerrel

- lecsós csípős oldalas

készül...

és kész.

Ezeket meg is csináltam tegnap hirtelen, hogy legyen tegnap este és ma ebédre mit ennem.

A listám tovább:
- párolt káposzta,
- gombaleves (ez most készül éppen),
- tejszínes pirított gomba tésztával.

Ez volt a tegnap esti játékom. Én jól szórakoztam, és még praktikus is volt, mert az összes alapanyagot felhasználom, és még változatosan is étkezem.


Azért közben zajlott nálunk az élet... csak hogy ne higgyétek, hogy 4 féle kaja (plusz az ő vacsorájuk, ami bundás kenyér volt) főzése közben unatkoztam volna:

Felpróbáltuk a tegnap turkált ruháinkat

És olasztanulás is folyt

(Emmáról most nincs kép, ő volt a fotós.)

Ha van kedved neked is így játszani, szívesen olvasnám, mert sokat szoktam tanulni mások ötleteiből.



*József Attila: Levegőt! (1935)
"Az én vezérem bensőmből vezérel!
Emberek, nem vadak -
elmék vagyunk! Szivünk, mig vágyat érlel,
nem kartoték-adat.
Jöjj el, szabadság! Te szülj nekem rendet,
jó szóval oktasd, játszani is engedd
szép, komoly fiadat!"

Frankfurti leves, joghurtban sült csirke, krumplipüré, sajtos zellerropogós

Szerintem finom menü. A tegnapi tervezésnél a frankfurti levesben megegyeztünk. Elmélkedtünk kicsit az eredetén, itt olvasható egy verzió: frankfurti leves.

A tejföl az alján van

Leves krumplipürével

Karfiolpürével gondoltuk eredetileg, dehát ha későn érsz a boltba, előfordul hogy már csak hűlt helyét találod annak amit szerettél volna... Légy hát rugalmas és kreatív... bár itt pont a kreativitásom nem jött be... Ezért krumplipüré lett, az én kivételemmel mindenki örömére. A krumplipüré az én szervezetemnek nem kedvence, ezért gondoltam hogy csinálok hozzá  valami számomra is büntetlenül ehetőt, ez lett a zellerropogós.

Nálunk általában Juli készíti a krumplipürét. Ha kész van, jön a legfontosabb rész: a kóstolás :)))) Általában "annyira rossz, hogy ebből ne is egyetek!" az ítélet.

Emma kóstol

A joghurtos csirkéhez vettünk egy nagy joghurtot, amit a hús besózása után ráöntöttem, majd kicsit pácoltam, aztán sült 175 fokon 1 órát kb. Az utolsó 20 percben társa volt egy másik rácson a zellerropogós, amit Szaffitól néztem ki (több barátnőm lájkolta, gondoltam kipróbálom).

Zeller, sajt, só, fokhagyma, kevés paleo panírmorzsa

Én nem mértem meg: 1 közepes fej újzellert ressre főztem, leszűrtem, majd krumplinyomóval összenyomtam, megsóztam, adtam hozzá fokhagymaport és belekevertem a reszelt sajtot. Kupacokat tettem a sütőpapírra, majd lenyomkodtam. 20 percig sült 175 fokon.

Finom lett, kicsit sótlan.