Gluténmentes májgombóc

Hát, ahogy leírom, tudom hogy nem is volt gluténmentes, mert bóti májkrémből volt... Ha neked gm kell, csinálhatod sima főtt csirkemájjal is (ugyanannyi mennyiség, mintha májkrémmel dolgoznál, kb. egy marék, amit összeabriktolsz, és én tennék hozzá kicsi zsiradékot is.)

szóval akkor ez a LehetettVolnaGluténmentes májgombóc

Maradék májkrém, 1 tojás, annyi zöldbanánliszt, amennyit felvesz (de bármilyen gm liszt lehet, mindegyik jó, csak figyelj, mert különböző mennyiségű liszt kell hozzá), só, bors.

Kicsit hagyni kell dagadni, 5-10 percig. Aztán levesben vagy sós vízben kifőzni. Én úgy tanultam, hogy logobó vízbe téve akkor van kész, amikor feljön a víz tetejére... De ezt jó, ha nem hiszed el, hanem valamikor a fővés közepén átfordítod. 

Nekem nem mindig van kedvem ezzel pepecselni, de néha megkívánom, és olyankor rájövök, hogy nem is olyan nagy macera... És mindig visszahozza a gyerekkoromat, a nagymamám leveseit. 

Egy krém második élete - tésztaszósz

Előzmény a májkrém és cukkínikrém bejegyzés itt.

Nyáron sok anyagot gyűjtöttem a bogbejegyzésekhez. 

Amikor az Anita-recepten alapuló cukkínikrém (amit kibővítettem paradicsommal, amitől kicsit nedvesebb lett mint kellett volna, Anita mondta is, hogy "na, kísérleteztél" :D ) már pár napos volt, mert sok lett, akkor gondoltam, hogy tenni kell vele valamit mielőtt megromlik.

Tésztaszószra gondoltam, de azt akartam, hogy tartalmasabb legyen a tészta, legyen benne "darabos", harapható alkotórész.

Ezért hagymát, paradicsomot és paprikát pirítottam, majd amikor megpuhult, rátettem a cukkínikrémet.

Kicsit forraltam, fűszereztem (chilli, só, kömény), majd a rizstésztára borítva összeforgattam.

250g tészta volt, három napig ettem.

Köszönöm, Anita, a közös értékrendet, amit a konzultálásból és az élménybeszámolóból éltem meg :)

Kencék, krémek - zöldség és májkrém

#gluténmentes #paleo #májkrém #zöldségkrém #kence 

Szeretem valamivel megkenni a kenyerem. Szeretek kísérletezni, ételekkel is, evés közben is.

Azért nem eszem Nutellát uborkával, de pesztós-kolbászos-kockasajtos rostkenyeret simán.

lilahagymás rostkenyér Szabina pizzakrémjével

Pesto receptet már sokszor osztottam meg itt, ha érdekel, keress rá a címkék között.

Májkrémet régebben már többször csináltam, mert nálunk mindenki szereti - ezért érdemes. És azt is szeretem, ha tudom mi van benne. (De amúgy mi az a család vagyunk, akik a bóti májrémet is szeretik.)

A májkrémhez csak egy sima lecsós pirított májat készítettem (kb. 20 dkg csirkemáj, 2-3 paradicsom, 1 paprika, só, kömény, bors), amit ledaráltam az aprítóban. (Mondtam már, hogy imádom, hogy itt dupla késes aprítóm van? :D )

Gyorsan készen lett, és erre járó barátaim meg is dicsérték ;)

házi májkrém, házi paradicsom és Tchibo kávé ;)

Anita cukkínikrémjét tavasszal kóstoltam, amikor a közös talira hozta. Azóta sem csináltam, de motoszkált a fejemben - mint a nyári cukkini-felhasználás egyik módja.

Idelátogató és vendéglátó barátaim kertjéből több cukkínit kaptam, és már kezdett sürgető lenni a felhasználásuk. Ekkor jutott eszembe Anita receptje. Ő vega, ezért olívaolajjal készíti.

Én a tegnap kisütött császárszalonna zsírjának egy részén megpirítottam-pároltam egy fej hagymát és egy kimagozott és kockára vágott cukkínit, és 4-5 kicsi paradicsomot. (Só, kömény, bors.)

Amikor kész lett, kicsit hagytam hűlni (én rendszeres önforrázó vagyok, szóval bekapcsolt az önvédelem szükségletem). Ezután szedtem egy maréknyi bazsalikomot, és a cukkínivel együtt az aprítóval krémesítettem. 

Köszönöm a hozzávalókat, az ötleteket, az együttlét lehetőségét, az egymás életéhez való hozzájárulást és a közös értékrendet a barátaimnak.

(Anita, Melus, Szabina, Dorka, Kati és szegényÁdám ;) )

Gluténmentes harcsástészta

 #gluténmentes #hal #harcsa #hal #nemhús #szeretemahashtageket

Amíg itt vagyok, abból főzök, ami van. Eléggé megterveztem-kiszámítottam, hogy falusi magányomban legyen ételem, és szerencsére hozzám látogató barátaim segítenek abban is, hogy ami kifogy azt pótolva legyen.

Egyik "talált kincs" a múltkori boltlátogatáskor az akciózott harcsafilé volt. Felét megsütöttem korábban, a másik felet pedig felkockázva mélyhűtöttem - biztos ami biztos alapon.

A jó szaftos halas tészta az egyik kedvenc kajám, főleg, ha "csak áztatós" rizstésztával készítem.

A 25 dkg halhoz egy 25 dkg-os tésztát forráztam le, és kb. ugyanennyi cukkinit kockáztam fel. Alá olvasztottam kockázott bacont, amin megpároltam egy fej kockázott hagymát. (Minden IS kocka volt :D ) A fűszerezés a szokásos "spontán" volt, szerintem só, kömény, fokhagyma, bors.

Ezt a mennyiséget 2,5 étkezésre fogyasztottam el.

Főzelék vagy dál?

15-16 éves korom óta érdekel a reform táplálkozás, 19 éves korom óta főzök magamra, 27 éves korom óta vagyok háziasszony. (Most 47 ;) )

Sokmindent összeolvastam, sok másort megnéztem, sok könyvet vásároltam a '90-es évektől kezdve ezzel kapcsolatosan, és persze meglett a saját tanulságom, a saját ízvilágom, a saját konyhám, a saját szabadságom a főzésben. Ezért csodálkozom mindig, amikor "kijelentődnek" dolgok. Pl. "sehol máshol a világon nincs főzelék". Az a számomra külön vicces, hogy ezt pozitívumként ("hungarikum") és negatívumként is el lehet sütni ("gusztustalan, senki más nem eszik ilyet").

Nekem sose volt semmi bajom a főzelékkel. A tökfőzelék egyenesen a kedvenc kajám. Nálunk a tök, zöldbab, zöldborsó, krumpli (kevésbé) és (sokak ámulatára gyerekeim kérésére) a mexikói főzelék is része a repertoárnak. Ritkán, de a sárgaborsó is képbe kerül. Nem szoktam viszont szinte soha lencse és fejtett bab/szárazbab főzeléket készíteni.

Habarni vagy rántani szoktam, egészséges zsíradékkal és pár kanál gluténmentes liszttel. Szerintem ez sem ördögtől való és nem íztelen, nem nyúlós, nem rántásízű.*

Amikor már lehetett kapni Magyarországon vöröslencsét, akkor arra is rákaptunk, párolt-rottyantott ( :D :D ) verzióban. 

Amikor ideköltöztünk Skóciába (2021. dec.) és láttam, mennyi zöldség van itt és milyen megfizethető áron, elképedtem és úgy döntöttem, hogy igenis minden nap annyi zöldséget eszünk, amennyit csak tudunk.

Azóta tényleg minden étkezéshez van valamilyen formában: a reggelihez sült hagyma, párolt pak choi, sült paprika; az ebédhez főtt-sült-párolt-velesült valami, a vacsorához pedig nyers retek, uborka, paradicsom, hagyma, zöldhagyma, póré. Na és persze a saját készítésű fermentált dolgok bármikor bármihez (répa, hagyma, káposzta, retek, swede).

Rászoktam a dahlra [dál] is, ami _nekem_ egy "sok zöldség szaftosra összefőzve, megnyomva fűszerekkel" étel. Eredetileg a dahlban van hüvelyes, nálam vagy van, vagy nincs, szóval (természetesen) megint _túl szabadon értelmezem_ ;) 

Tényleg bármit össze szoktam főzni, az alapja általában vöröslencse, sárgaborsó vagy krumpli (vagy ezek keveréke), de volt már rizs és quinoa is. Szóval nekem tényleg mindegy mi, az a lényeg, hogy legyen benne szénhidrát és zöldség is. 

Legyen egyszerű, ne kelljen hozzá 5 lábas meg 3 bödön. Ha egy edényben megfőzhetem, az a királyság! Nem lusta vagyok, hanem vigyázok az erőforrásaimra. És azt gondolom, amit gyerekkoromban sokszor hallottam: "egy helyre megy, nem kell puccoskodni" :D :D :D 

Én a fűszerekkel is barátságban vagyok, jöhet minden - csak az étel legyen finom. Nemcsak ehető, FINOM!  Az én dahlomba általában kömény, curry, gyömbér, chilli, fokhagyma kerül, sokszor zsíradékon előpirítva.

Nincs sűrítve semmivel, annyi vizet teszek mindig hozzá, hogy kellemesen szaftos maradjon: ne is akadjon a torkunkon, de vizes se legyen. Van amikor a víz egy részét kókusztejszínnel váltom ki. Ez egy odafigyelős, viszonylag lassabban-főzős dolog, de kb. fél óra alatt kész van. (Gyakran hagyom "dagadni", ezért energiagazdálkodás szempontjából is hasznos ;) **)

Ez amit most főztem, vöröslencse alapban karfiol és bébikukorica (felkarikázva). Köménnyel, gyömbérrel és sóval fűszereztem. 

A mostani receptje: 

Valamennyi vöröslencsét, szerintem kb. 1,5 bögrényit feltettem a fűszerezett vízbe főni, kb. 2x-es vízzel, viszonylag lassú tűzön, fedő alatt. (A lassú tűz nekem 9-ből 4-es.) Amikor láttam, hogy elkezd puhulni, akkor belevágtam kb. térfogatra ugyanannyi karfiolt, elkevertem, és újra lefedtem. Amikor ránéztem, azt gondoltam, hogy kis víz még kell alá, szóval öntöttem hozzá. Aztán turkáltam a hűtőben, és megláttam a bébikukoricát, gondoltam az is jó lesz, belekarikáztam 3 kis csövet. (Megkever, lefed, 2-es fokozatra levesz.) Kb. 10 perc múlva ránéztem, elzártam, és most lefedve még puhul. Még 2-3 óra van ebédig, az alatt véglegesre dagad és puhul, pont jó lesz akkorra. (Majd lefotózom a tányéron és felteszem utólag.)

lencse, rotyog, a tetején egész köménymag

Annyi karfiol ment bele, amennyi a fejről hiányzik, 6-7 rózsa. A zöldje nagyon szép volt, ezért megy a hűtőbe, és jövő héten zöldségleves lesz belőle. Egy régi, a Nostro minestrone legyen itt példának az én örömömre.

térfogatra kb. annyi a karfiol mint a főtt lencse

kever, rotyog, vigyázz csapkod!

kész, még "dagadás" előtti állapot

Mihez is fogjuk enni? Tegnapról maradt sült csirke, és tegnapi beváltatlan ígéretem a gombafejben sült tükörtojás lesz hozzá. (Később hozok róla képet :D )

*Sokszor arra gondolok, amikor azt hallom, hogy valami "rántásízű", hogy aki írja, vajon tud-e jó rántást készíteni. Mert szerintem, (1.) ha egy rántás jól van elkészítve és (2.) megtaláljuk a megfelelő arányt a zöldség-rántás között, akkor gusztusos és ehető lesz az eredmény. (Emlékszem, hogy amikor főzni kezdtem magamra, a rántással küzdöttem meg legjobban. Volt, hogy egymás után 5x hívtam fel az anyukámat egyre dühösebb-elkeseredettebben, mert nem sikerült.) 

** "Hagyd dagadni" - ez a nagymamáink kifejezése volt, azt jelenti, hogy ne készre főzd, hanem már előtte elzárhatod, és a meleg platnin lefedve tartva, esetleg konyharuhával még letakarva a saját melegétől, gőzétől meg fog puhulni. Ezért sokszor érdemes korábban elkészíteni az ételeket, ha van erre lehetőség.

Guacamole valahogy

Nagyon szeretem az avokádót, és itt nem is drága (2x2 db 902 Ft)... Ezért kezdek hozzászokni, hogy meg tudom fizetni, és bátran ehetem. Régebben fél volt az adag, mert általában egy darabra telt: fél az enyém, fél meg azé a gyerekemé, amelyik szereti. A napokban viszont rájöttem, hogy egy egészet is megehetek! Ú, micsoda rádöbbenéseim vannak, nem? :D :D :D 

Ehhez jött még az, hogy láttam egy realityben egy am-mex család mexikói Nonnájától, hogyan csinálja a guacamolét, és gondoltam, kipróbálom én is. (Ő tett bele tejfölt, amitől a műsorvezetőszakács lesokkolódott.)

Szóval az enyém ilyen:

1 avokádó villával összetörve, 4-5 koktélparadicsom apróra vágva, fél fej hagyma apróra vágva, fokhagyma(por), kb. 1 ek semleges ízű olaj (ha hiánycikk, hagyd ki), só, chilli valamilyen formában (nem sok). (A tejföllel tényleg krémesebb, lágyabb ízű, én azt felfogom egy másik verziónak, és akkor készítem úgy, ha olyan kedvem van.)

A hozzávalókat csak összekeverem, és kenem-rakom a kenyeremre.

Nálunk csak én szeretem, ezért nem szoktam összekenni ekkora adagért az aprítót --> vagyis az enyém darabos (nem krémes).

ez napfényben :)

Parasztreggeli

(Amikor leírom vagy kimondom ezt a szót, mindig vigyorgok. Mert én tényleg, de tényleg vérbeli parasztnak érzem magam, ezért nekem minden reggeli parasztreggeli... Na.)

Gyerekkoromban sokszor ettünk szalonnát meg kolbászt meg hurkát (mert az volt, ami a disznóból lett, más nem annyira). A mai napig az orromban érzem a nagymamám (mindig túl sós) húslevesének illetát és nagyapám zsírban sült pirítósát. Az valahogy mindig finom volt, ellentétben a "simán pirítottal", ami valahogy mindig odaégett. (Nem tudom emlékszik-e valaki arra a szerkezetre, amivel régen gázon pirították a kenyeret: egy négyzet alakú lap fogantyúval, rajta valamilyen rács. Na, nekünk az nem vált be. De zsírban sült kenyér, na, az! (És persze egészségtelen, tudom.)

Amikor Budapestre költöztünk, ismerkedtem olyan szavakkal (polgárgyerekek szájából), hogy parasztreggeli. Az meg mi a fene, gondoltam... Hát hagymás, szalonnás, paprikás meg krumplis rántotta. (Szerintem sosem ettem.)

És itt jön az a posztom, ahol a nemszabadbeszélniróla-dolgot említettem. Hogy ha beszélek egy fizetős előadásról, akkor kultúra-kisajátító leszek. És nem csúfolódom, hanem komolyan megfordult a fejemben, hogy akkor én most nem írhatom meg ezt a posztot magyar emberként egy skót kajáról? Ejhmiakő-hogyszépenmongyam. De erős vagyok mint a vídia, és leráztam ezt a belém akaszkodó nyomasztó gondolatot és mutatom mit reggeliztem egyik nap.

Parasztreggeli Skóciában, skót alapanyagból, magyar háziasszonytól, kultúrakeverés.

nekem parasztreggeli

Törekszem arra, hogy úgy vásároljak, hogy el is fogyjon amit veszek. Nem dobunk ki kaját, még akkor sem, ha itt komposztra megy a kidobott étel.

Voltak a hűtőben "már nyamvadt" dolgok, amiket hirtelen meg kellett enni: (kóstolónak vett) bébikukorica és negyednyi kaliforniai paprika. Mit, na, mit - gondoltam, és mivel minden reggel valami meleget eszem, hozzáraktam bacont, magyar húsközösségi füstölt szalonnát. Megpirítottam, majd ráütöttem két tojást. 

Jó volt, megettem.

Szokásokat megtartani és elhagyni - a fermentálást megtartottam

Egyik szokásom, hogy bélflóra-tápláló ételeket eszem.

Erre kétféle megoldásom van: egyik a hosszanfőtt húsleves, másik a fermentált zöldségek fogyasztása. Már rájöttem, hogy kajában én a hosszanevős-de-aztán-sokáigmegunós típus vagyok. Nyáron hetekig képes vagyok lecsót enni, de aztán egyszercsak nem kell belőle több, és hónapokig nem főzök. Ezért e két nagyon különböző megoldásom. 

Finom meleg leves sok zöldséggel, vagy éppen reggel egy pohárral vagy kocsonyának. Imádom, eszem, majd aztán már nem.

A fermentálás azért szeretem, mert sokféle zöldség mehet bele, és hamar kész van (4-5 nap). Sós ropogtatnivaló estére vagy savanyúság az ebédhez. És leginkább a levét imádom. (A hordós savanyú káposzta levét is pohárral iszom, ha kapok.)

kisbödönben répa

Ideútra elhoztam egy kis üvegben az otthon karácsonyról megmaradt savanyú káposztát. Fura volt így csomagolni és átgondolni, mit dobok ki, mit adok oda másnak, mit hozok el. Ez igazi számvetés, igazi belső munka. A savanyú káposztához visszatérve: jó szolgálatot tett az úton, mert az otthonról csomagolt ételeknek segített lecsúszni. (Ezúton is köszönet mindenkinek, aki hozzájárult a sült-főtt-grillezett kaják elkészítéséhez, hogy a hosszú úton kényelmesen ehessünk.)

"érett répa" lilahagymával

ezek a fűszerek voltak a répák alatt

A "tartalékban" hoztam magammal édeskáposztát is, mert gondoltam, a karanténban jó lehet salátának, tésztára megpirítva stb. Így is lett. A maradékát pedig fermentáltam hagymával és fekete retekkel, "lesz ami lesz" alapon. Találtam hozzá a cserepeim között egy pont megfelelőt, és annyira szerencsém volt, hogy a férjem mogyorós dobozának teteje illeszkedett bele. (Ez elengedhetetlen a légmentességhez.)

Remek a fermentálás arra is, hogy megmentsük a végét járó élelmiszert. Az első káposztás-hagymás után készült egy répás is, mert már el kellett használni a répát (utolsópillanatos). És éppen most tettem hűtőbe a harmadikat, ami már itteni édeskáposztából és karfiolból készült. 

frissen

5 naposan (akkor jó, ha ilyen "fehér" a leve)

A következő pedig üvegben várja a felöntőlevét (hogy hűljön a víz): alul a mai párolt lilakáposzta torzsája, a múltkori karfiol torzsája, a mai frankfurti leves kelkáposztájának torzsája, répa, cékla és fekete retek, megfűszerezve némi babérlevéllel és egész borssal. (A felöntölé 1 l vízhez 2 ek só.)

torzsák

bio leszorítók

felöntésre várnak

A boltban éppen akciós volt a csatos üveg, kettőt vettem, hogy forgásban legyenek. Ehhez a litereshez én 2 gyerekkanálnyi sót adok, kitapasztaltam. A kis ibrikemben készített répa két kanál sóval még nekem is szemmeresztően sós lett :))) Hát... ha lusta vagy mérni, megiszod a levét (sósan) :)))

Korábbi tapasztalataim és írásaim a fermentálásról itt vannak.

Másképp jó

Sok-sok agyalás és "szívezés" van abban, hogy én most nagyon boldogan és felszabadultan éldegélek itt, a hazámtól 2400 kilométerre (1491 mérföldre). Egész ősszel azt boncolgattam és egyeztettem magammal, hogy mit és hogyan szeretnék kialakítani, megváltoztatni - majd ezeket a családom többi tagjával is egyeztettem, és a megegyezések eredményét éljük most. (Köszönet EMK.)

kelbimbó sült hússal (a hajdina még nincs kiszedve)

Sok szempontot elővettem, sok "szabályt" hoztam magamnak (közérthetőbben úgy mondanám, hogy "sok mindent megfogadtam"): hiszen váltunk egy nagyot, vagyis ha valamikor, hát MOST van alkalom megváltoztatni azt, ami eddig nem volt építő vagy kevéssé hatékonyan működött.

(Előzmények) A zöldségevés problematikája. (Farhát-ra...)

Magyarországon nagyon drágák azok a zöldségek, amiket szeretek. Szinte csak a leárazottat ("ákszijós") vagy a közeli lejáratút tudtam megvenni. Vajon miért? 

A Fb-on más is írta a korábbi posztomhoz, hogy többször meggondolja, hogy vesz-e avokádót vagy nem veszi meg a zellerszárat... A karfiol is 8-900 forint, szóval nemcsak az egzotikusokra gondolok.

Otthon sem étkeztünk nagyon egészségtelenül, hiszen kb. 20 éve reformul nyomom: durumtésztát eszünk, barna rizst, hajdinát, később quinoát. Amikor csak lehet, igyekszem zöldséget is beletenni, hozzá készíteni, sokszor nincs hús az ételhez. Zöldség- és húsközösség tagok voltunk, minőségi ételeket igyekeztünk enni.

pirított karfiol (főzőmásorokban "égetett karfiolnak" nevezik)

Pár évvel ezelőttig volt bennem egy "hit" arról, hogyan "kell" párosítani az ételeket, "mit mivel lehet enni". Aztán részt vettem egy olasz ösztöndíjon, és láttam, hogy ők mindent bármivel IS esznek. Volt nyers, sült, pirított, főtt, száraz és leveses, édes, semleges és sós. Svédasztal volt, én pedig csak pillogtam, hogy az emberek miket pakolnak össze a tányérjukra. Volt aki a levesbe zuttyantotta a ropogósat, volt aki a mártásba a nyerset... Komoly kulináris sokk volt nekem, erősen kitágította a látókörömet. (Pedig én elég szélesen látok kajában is, de mégis.) 

Amikor én is kipróbáltam, többször ízlett, de olyan is volt, amikor megállapítottam, hogy megenni meg lehet épp, de a kedvencem nem lesz. Viszont ebben is megújulva jöttem haza. Megláttam és átéltem, hogy _bármit_ meg lehet enni, bármit _bármivel_ össze lehet rakni, és nem múlik rajta semmi, hogy hogyan esszük. És azt is, hogy az egy _döntés_ a részemről, hogy elfogadom-e ehetőnek vagy inkább undorodok.

(A téma lényegi része) Amikor összekészültem az ideút előtt, "jó háziasszonyhoz méltón" pakoltam be valamennyi tartalékot. Mivel az alap karantén akkor 10 nap volt az országba érkezőknek, a házhoz rendelés pedig 1-2 nap (max.), ezért gondoltam, legalább annyi tartalék legyen, hogy addig kibírjuk, amíg nem mehetünk ki a házból. (Egy szekrénypolcnyi tartós élelmiszert hoztam - figyelembe véve és nem hozva azt, amit a férjem az itteni élete alatt már beszerzett.)

Amikor megérkeztünk, szétnéztem az interneten, hogy ténylegesen milyen boltok vannak a városban. Elájultam, hogy egy ilyen kisvárosban (kb. 30ezer ember lakik itt) ennyi nagyobb bolt van, és szinte mindegyik vállal házhoz szállítást is. (ASDA, Tesco, Morrison, IceLand, Sainsbury, ...) Most, pár vásárlás és hosszas nézelődés után látom, hogy kb. mindegyiknél ugyanazok a kondíciók vannak (kiszállítási díj, 40 font rendelési összeg alatt plusz díj stb.) Amiben különböznek, az a választék, illetve az "akciók" (nem tudom mi ennek a PR neve :D ). Én végül az ASDA mellett kötöttem ki, mert 

* sok olyan termék van, ami olcsóbb, ha többet veszek, (jóllét, biztonság, kiszámíthatóság)

* mindenből van nagy kiszerelésben, és így tudok spórolni a szeméttel, (környezetvédelem)

* vannak nagyon akciós kiszállítási periódusok: ezek pont megfelelőek nekem, és hogy 1-1,5-1,75 fontért kiszállítják a cuccomat, az nagyon örömteli (427-640-748 forint) (jólét, együttműködés, tekintetbevétel, praktikum)

Amikor személyesen vásárolok, még két fontos dolog jön hozzá:

* baromi tiszta, ingyenes, felszerelt a vécé, (higiénia, egészség)

* rengetegféle közeli lejáratú termék van, kenyértől a sajtokon át a zöldségig, amit időben kitesznek (nem erjed, nem rohadt, nem széttrancsírozott szar), és nagyon leakcióznak*** (hozzájárulás, praktikum, jólét, jóllét)

Azért be kell vallanom a nagy igazságot:

amiért valójában beleszerettem az ASDA-ba, az a karfiol volt. Imádom a karfiolt. Ősszel elég ritkán ettem, mert annyiba került, amennyit már nem voltam hajlandó fizetni érte (darabja 8-900 forint). És amikor először felmentem az ASDA oldalára, épp akciós volt a karfiol. Még az itteni olcsó árnál is olcsóbb volt. Teljesen elájultam, és azonnal eldöntöttem, hogy én ezt a boltot megnézem magamnak.

Amikor elsétáltunk, végigmentem a zöldségrészlegen és megnéztem az árakat. Kifeküdtem. Majdnem. Mert azért mégse dobom el magam egy bolt közepén.

Háromféle zellerszár volt, az ami egyben van és Magyarországon is ismert 0,47 font/db (197 forint)

Karfiol 0,82 font/db (350.-/db) (a bio karfiol 1,74 font/db, ami 744 forint)

Brokkoli 1,39 font/kg (594.-/kg)

Kelbimbó több kiszerelésben van, a félkilós 0,85 font (364 forint) - a boltban lehet magunknak kimérni is, egy nagy kosárban ki van téve, azt még nem mertem, mert nem volt zacskó és nem értettem hogy kell (de majd megoldom)

Olcsó még a répa és az általam imádva szeretett paszternák is

Nagyon megfizethető áruk van a zacskózott zöldségkeverékeknek is. Ezt én nem nagyon szeretek venni a szemét miatt, csak ebben is szembetűnik a különbség, azért írom.

Szokás még itt (édes)kukoricát enni, ilyen kiszerelésben árulják. Én nem annyira tudom, mit kezdhetnék vele, ezért még nem vettem.

kukorica és bébikukorica

Van még egy zöldségük, amit én is megszerettem: a swede. Ezt már ettem régebben, mert a zöldségközösségben próbálkoztak a termesztésével. Itt kicsit másmilyen, más a fajta: sárgás a belseje és jobban emlékeztet az íze és állaga a sütőtökre. 

Ez amúgy nekem ismerős zöldség volt, karórépa a neve, és naaaaagyon régen a nagyapám termesztett ilyet a malacainak (mindig tarlórépának neveztem, de mostmár kikupáltam magam, hogy KARÓ és nem tarló). Azért nevezik swede-nek, mert Svédországból kanyarodott ide lefelé. Annyira elterjedt zöldség, hogy a "levescsomagban" is benne van, mint nálunk a karalábé és a zellergumó, amiket viszont itt nem láttam. Elég édes, szóval az IR és vércukor-problémás emberek figyeljenek oda a mennyiségre. (Nekem egy fél felnyomta a vércukromat az égbe, de ez egyéni érzékenység is lehet.)

Ezek itt idényzöldségek, ez a klíma kedvez nekik, és nekem is. Ennek nagyon örülök, mert segít nekem abban, hogy egészségesebbre fordíthassam az életemet és a táplálkozásunkat.

---

*** Nem vagyok rászorulva az akciós vásárlásra, egyszerűen ez a szemlélet közel áll hozzám: ha úgyis megesszük még a lejárat előtt, miért dobnák ki?

 

Újdonságok és furaságok

Nemcsak a közlekedés fordított. (Meg a szolgáltatók állnak máshogy hozzánk - vásárlókhoz...)

Vannak ételek is amik újdonságot jelentenek nekem (itt megint megemlíteném egyszerű származásomat, és szalonna-pacal-körömpörkölt magasságában szárnyaló ínyencségemet.)

white pudding, haggis, lorne sütés előtt

Itt sokat esznek reggelire, aztán az ebéd egyszerűbb, majd hazaérkezés után van a közös meleg vacsora. Mi egyelőre a home office, az egyetemi vizsgaidőszak meg a kitolt iskolakezdés miatt ebédkor is együtt vagyunk, ezért maradtunk a saját szokásainknál: közös ebéd és lájtos vacsora. Majd meglátjuk hogy lesz később.

lorne, black puddig, tükörtojás

nagytételes white pudding,
mélyhűtésre előkészítve

És akkor a kaják:

Egy örömteli: a black pudding itt mindennapos kaja. Ha kérdezed mi az, kb. azt tudom mondani, hogy véres hurka. Tudod-e mennyire imádom?! És szomorú vagyok, amikor Magyarországon "rendeset" csak ritkán ehetek, mert a bolti tök szar  nem az igazi, illetve a húsközösségünkben is egész másképp csinálják, mint ahogy a mi vidékünkön, és ahogy én megszoktam.

De itt! Á, majdnem pont olyan mint a Nagyapámé! De komolyan. Mondjuk aki nem szereti a véres hurkát, annak ez nem örömhír.

Van aztán valami löncshús, ők szögletes kolbásznak hívják. Az más kérdés, hogy mennyit nevetünk a dolgok elnevezésén. "A szögletes kolbász, az olyan mint a vega kolbász" - ez egy bölcsesség tőlem. Mert olyan nagy lángelme vagyok én :))) 

(Ehhez hozzátartozik persze, hogy a "sausage", amit magyarul kolbásznak fordítunk, azért nem teljesen kolbász. Szóval ők nem annyira nevetségesek azért, mert mi bénán fordítjuk le :D )

Amúgy lorne - square sausage a neve. Nekem löncshús, mert egyszerű vagyok mint egy faék, plusz mert olyan az íze és úgy is néz ki. Én kicsit megsózom és a "vegyesfűszer" malmomból őrlök rá pár tekerésnyit. Ők sütve és leggyakrabban reggelinek fogyasztják. Mi is ;)

Van fehér pudding is (logikus, ha már fekete van...) A mi értelmezésünk szerint ugyanaz kb. mint a fekete, csak ebben nincs vér. Ha megsütöd, nagyon jó ropogós, és kicsit szétesős.

És van haggis. Ha egyszerűsíteni kell, akkor ez meg kb. olyan mint a májas hurka. Érted-e már, hogy ez egy pynky-kánaán? :))))

A Múlt.kor cikke a haggisról magyarul.

A skót reggelihez tartozik még a krumplilepény (repect és készítővideó: tattie scones), olyan mint a krumplilángos, csak nem élesztős, hanem sütőporos. Előrecsomagolva árulják: én 4 darabos félbevágott kiszerelésben láttam eddig. Kóstoltam, szerintem ehető, de nem voltam elájulva tőle. Úgy sem, hogy megpirítottam - hátha ropogós lesz. Nem lett, hanem megpuhult és eléggé gusztustalan olyan lett mint a vékony pizzatészta, ami nem bírja el a feltétet. Legközelebb nem pirítom meg inkább.

Viszont összetevője lett az egyik "új kedvenc kajámnak": krumplilepény, rá majonéz, rá szeletelt savanyú hagyma* és arra egy löncshús szelet. Ha jössz vendégségbe, megkínállak vele, szerintem király. Vagy sirály - úgyis itt repkednek.

Na és jön amit nem szeretek a skót reggeliben: a paradicsomos bab. A beltartalmi értékeit elfogadom, de az én ízlésemnek nem jön be. Főleg fura melegen. Ez mondjuk nem baj, nem akarok én skóttá válni. (Egyszer egy EMK trénertől* hallottam, hogy "mazsolázd ki magadnak, ami téged épít". Hát így vagyok.)

A legjobb a skót reggeliben még (ez olyan, mint Áginál, akinek minden gyereke IS a legcukibb), hogy legálisan lehet hozzá tojást enni. Imádom a tojást. Tükör vagy bármilyen, mostanában leginkább tükör. 

Egy bejegyzés a Mindmegettén az angol reggeliről, hogy lásd a különbséget, ha netán eddig nem ástad volna bele magad.

Kocapaleósként mondom, hogy ehhez a reggelihez nem kell kenyér, mert így is megtelik a gyomrom. A tízóraira fogyasztott (kókusz)tejeskávéig nem vagyok éhes, és fél 2 körül van ebédidő.

Egy tradicionális édesség, amitől én el voltam ájulva, pedig csak boltit ettem: mince pie. Megveszed az előrecsomagolt boltit, kis alufólia kosárkában van, és fogyasztás előtt megpirítod a sütőben. Ahogy láttam, csomóféle töltelékkel készülhet. A miénkben aprított aszalt gyümölcs volt, és az évszaknak megfelelően téli-karácsonyi fűszerezésű. Ha szeretném az édességet, ez is új kedvenc lenne. De biztosan bekerül a családi hagyománytárba a szintén karácsonykor fogyasztott panettone mellé.

Amúgy sima omlós tésztából készül, bármilyen aprított töltelékkel. Van teteje is. Ahogy láttam, nem mindig amerikakapitányos :))))  Abból gondolom, hogy gyakran készítik a családok, hogy a konyhafelszerelés-részlegeken-boltokban mindenhol van ilyen sütőforma.

Ide kívánkozik egy kis elégedetlenkedés is: valamiért mindig olyan cikkek kerülnek elém az angol-skót-ír konyháról, amelyekben azon fanyalog a szerzője, hogy a magyarhoz képest milyen unalmasak, fantáziátlanok az ő ételeik. Nincs rendes pörkűt, íztelenek - mer' ugye itt a fűszer sem olyan, és még rendes desszertjük sincs! Nahát. És "persze" milyen szörnyű, hogy nincs tejföl, túró meg mittudomén.

Nekem ízlenek ezek az ételek. Nekem megfelel a creme fraiche, bár csak közelít a tejfölhöz. 

Amikor elköltöztem a hazámból, vállaltam, hogy sok mindent hátrahagyok, és ezek közül a tejföl a legkevesebb. Szívből nem zavar, hogy nincs tejföl és túró, mert amikor megyek haza, majd eszem belőle, amennyi belém fér. Ide a béke, nyugalom, megbecsülés miatt jöttem, amit eddig maradéktalanul megkaptam. Ez egy másik kultúra, ahol befogadtak engem, én pedig elfogadom az ő szabályaikat és szokásaikat, amennyire tőlem telik - megtartva a saját kultúrám szokásaiból azokat, amik nekem és a családomnak fontosak. Szerintem ezek egyeztethetők, főleg akkor, ha a felek között van őszinte szándék a kapcsolatra.

---

*Ha majdnem százezer éve ismersz (súgok: alig van ilyen ember), tudhatod rólam, hogy a savanyú hagyma/gyöngyhagyma a kedvenc savanyúságom. Volt egyszer egy savanyúságos rokonunk, na, ő mindig azt hozott nekem, ha örömet akart szerezni. (Te ne hozz, légyszi.)

**Christlin Rajendram, 2015.