Újdonságok és furaságok

Nemcsak a közlekedés fordított. (Meg a szolgáltatók állnak máshogy hozzánk - vásárlókhoz...)

Vannak ételek is amik újdonságot jelentenek nekem (itt megint megemlíteném egyszerű származásomat, és szalonna-pacal-körömpörkölt magasságában szárnyaló ínyencségemet.)

white pudding, haggis, lorne sütés előtt

Itt sokat esznek reggelire, aztán az ebéd egyszerűbb, majd hazaérkezés után van a közös meleg vacsora. Mi egyelőre a home office, az egyetemi vizsgaidőszak meg a kitolt iskolakezdés miatt ebédkor is együtt vagyunk, ezért maradtunk a saját szokásainknál: közös ebéd és lájtos vacsora. Majd meglátjuk hogy lesz később.

lorne, black puddig, tükörtojás

nagytételes white pudding,
mélyhűtésre előkészítve

És akkor a kaják:

Egy örömteli: a black pudding itt mindennapos kaja. Ha kérdezed mi az, kb. azt tudom mondani, hogy véres hurka. Tudod-e mennyire imádom?! És szomorú vagyok, amikor Magyarországon "rendeset" csak ritkán ehetek, mert a bolti tök szar  nem az igazi, illetve a húsközösségünkben is egész másképp csinálják, mint ahogy a mi vidékünkön, és ahogy én megszoktam.

De itt! Á, majdnem pont olyan mint a Nagyapámé! De komolyan. Mondjuk aki nem szereti a véres hurkát, annak ez nem örömhír.

Van aztán valami löncshús, ők szögletes kolbásznak hívják. Az más kérdés, hogy mennyit nevetünk a dolgok elnevezésén. "A szögletes kolbász, az olyan mint a vega kolbász" - ez egy bölcsesség tőlem. Mert olyan nagy lángelme vagyok én :))) 

(Ehhez hozzátartozik persze, hogy a "sausage", amit magyarul kolbásznak fordítunk, azért nem teljesen kolbász. Szóval ők nem annyira nevetségesek azért, mert mi bénán fordítjuk le :D )

Amúgy lorne - square sausage a neve. Nekem löncshús, mert egyszerű vagyok mint egy faék, plusz mert olyan az íze és úgy is néz ki. Én kicsit megsózom és a "vegyesfűszer" malmomból őrlök rá pár tekerésnyit. Ők sütve és leggyakrabban reggelinek fogyasztják. Mi is ;)

Van fehér pudding is (logikus, ha már fekete van...) A mi értelmezésünk szerint ugyanaz kb. mint a fekete, csak ebben nincs vér. Ha megsütöd, nagyon jó ropogós, és kicsit szétesős.

És van haggis. Ha egyszerűsíteni kell, akkor ez meg kb. olyan mint a májas hurka. Érted-e már, hogy ez egy pynky-kánaán? :))))

A Múlt.kor cikke a haggisról magyarul.

A skót reggelihez tartozik még a krumplilepény (repect és készítővideó: tattie scones), olyan mint a krumplilángos, csak nem élesztős, hanem sütőporos. Előrecsomagolva árulják: én 4 darabos félbevágott kiszerelésben láttam eddig. Kóstoltam, szerintem ehető, de nem voltam elájulva tőle. Úgy sem, hogy megpirítottam - hátha ropogós lesz. Nem lett, hanem megpuhult és eléggé gusztustalan olyan lett mint a vékony pizzatészta, ami nem bírja el a feltétet. Legközelebb nem pirítom meg inkább.

Viszont összetevője lett az egyik "új kedvenc kajámnak": krumplilepény, rá majonéz, rá szeletelt savanyú hagyma* és arra egy löncshús szelet. Ha jössz vendégségbe, megkínállak vele, szerintem király. Vagy sirály - úgyis itt repkednek.

Na és jön amit nem szeretek a skót reggeliben: a paradicsomos bab. A beltartalmi értékeit elfogadom, de az én ízlésemnek nem jön be. Főleg fura melegen. Ez mondjuk nem baj, nem akarok én skóttá válni. (Egyszer egy EMK trénertől* hallottam, hogy "mazsolázd ki magadnak, ami téged épít". Hát így vagyok.)

A legjobb a skót reggeliben még (ez olyan, mint Áginál, akinek minden gyereke IS a legcukibb), hogy legálisan lehet hozzá tojást enni. Imádom a tojást. Tükör vagy bármilyen, mostanában leginkább tükör. 

Egy bejegyzés a Mindmegettén az angol reggeliről, hogy lásd a különbséget, ha netán eddig nem ástad volna bele magad.

Kocapaleósként mondom, hogy ehhez a reggelihez nem kell kenyér, mert így is megtelik a gyomrom. A tízóraira fogyasztott (kókusz)tejeskávéig nem vagyok éhes, és fél 2 körül van ebédidő.

Egy tradicionális édesség, amitől én el voltam ájulva, pedig csak boltit ettem: mince pie. Megveszed az előrecsomagolt boltit, kis alufólia kosárkában van, és fogyasztás előtt megpirítod a sütőben. Ahogy láttam, csomóféle töltelékkel készülhet. A miénkben aprított aszalt gyümölcs volt, és az évszaknak megfelelően téli-karácsonyi fűszerezésű. Ha szeretném az édességet, ez is új kedvenc lenne. De biztosan bekerül a családi hagyománytárba a szintén karácsonykor fogyasztott panettone mellé.

Amúgy sima omlós tésztából készül, bármilyen aprított töltelékkel. Van teteje is. Ahogy láttam, nem mindig amerikakapitányos :))))  Abból gondolom, hogy gyakran készítik a családok, hogy a konyhafelszerelés-részlegeken-boltokban mindenhol van ilyen sütőforma.

Ide kívánkozik egy kis elégedetlenkedés is: valamiért mindig olyan cikkek kerülnek elém az angol-skót-ír konyháról, amelyekben azon fanyalog a szerzője, hogy a magyarhoz képest milyen unalmasak, fantáziátlanok az ő ételeik. Nincs rendes pörkűt, íztelenek - mer' ugye itt a fűszer sem olyan, és még rendes desszertjük sincs! Nahát. És "persze" milyen szörnyű, hogy nincs tejföl, túró meg mittudomén.

Nekem ízlenek ezek az ételek. Nekem megfelel a creme fraiche, bár csak közelít a tejfölhöz. 

Amikor elköltöztem a hazámból, vállaltam, hogy sok mindent hátrahagyok, és ezek közül a tejföl a legkevesebb. Szívből nem zavar, hogy nincs tejföl és túró, mert amikor megyek haza, majd eszem belőle, amennyi belém fér. Ide a béke, nyugalom, megbecsülés miatt jöttem, amit eddig maradéktalanul megkaptam. Ez egy másik kultúra, ahol befogadtak engem, én pedig elfogadom az ő szabályaikat és szokásaikat, amennyire tőlem telik - megtartva a saját kultúrám szokásaiból azokat, amik nekem és a családomnak fontosak. Szerintem ezek egyeztethetők, főleg akkor, ha a felek között van őszinte szándék a kapcsolatra.

---

*Ha majdnem százezer éve ismersz (súgok: alig van ilyen ember), tudhatod rólam, hogy a savanyú hagyma/gyöngyhagyma a kedvenc savanyúságom. Volt egyszer egy savanyúságos rokonunk, na, ő mindig azt hozott nekem, ha örömet akart szerezni. (Te ne hozz, légyszi.)

**Christlin Rajendram, 2015.