"Próbálom a ..." 3.

Tegnap is, tegnap is... kezdek lelkes lenni!

Kész lett a pulyka. Nálunk lassan megszilárdul a pulykareggeli hagyománya: a karácsonyi időszak alatt aki szeretne, bármikor falatozhat a pulykából. Az erkélyen parkoló edényből csak kivesz annyit, amennyit szeretne enni, és már eheti is.
Mi tegnap reggel mind pulykát ettünk, és hozzá még egy-egy hagymakarikában sült tojást is. Lehet, hogy ezt is hagyománnyá tesszük, mert lelkesek voltunk tőle...

Utána játékjátékjáték (long-long time),

majd megfőztük az ebédet: gesztenyével - vagy sajttal töltött pulykamellszelet, az előző nap előkészített "töltelék" (kb. fél órát sült mindkettő 170 fokon, légkeveréssel emlékeztetőkuktám szerint). Volt még nyárról megőrzött spenót és kelbimbó kókusztejszínnel.

Alig maradt, vagyis elég jó volt :)
Gesztenyetöltelék a hússzeletbe: három marék főtt gesztenye, fél fej hagyma, 1 tojás, só, bors, fokhagyma aprítőgépben összeturmixolva. Jó lett az állaga.
Gesztenyefőzés: megpucolva 15-20 percig főztem annyi vízben amennyi ellepte. Utána viszonylag gyorsan megpucoltam, mert a belső héja nehezen jön le ha kihűlt.

Készült még mákos guba több tonna (azt mi szállítjuk a bővebb család tagjainak), annak az eritrites változatát megkóstoltam este. De amúgy "jó tanuló voltam", mert egy fél kiflin és a kis mézen kívül, amit a torkomra ittam, másképp nem szegtem meg a próbát.

A mai nap lesz nehezebb, mert vendégségbe megyünk. Holnap beszámolok.

A pulykasült

Nálunk a karácsony elengedhetetlen étele a sült pulyka. Mégpedig azért, mert nálunk a "karácsony" egészen a téli szünet végéig tart, én pedig igyekszem kímélni magam, és olyan dolgokat főzni, amiket sokáig lehet enni.

A pulyka pedig pont ilyen: 3-4-5 napig kitart, ráadásul mindenki azt a részét eheti, amelyiket szereti. A lányok ilyenkor reggelente "hidegsültes" szendvicset esznek, ami olyasmi mint egy hamburger, csak pulykahús van benne.

Hogy sütöm a pulykát? Annyiszor 1/2 óra, ahány kiló... de ez csak irányszám, nem mindig jön be. Most a 3,5 kilós madarat 3,5 óráig sütöttem. Azért az ember egy idő után már az illata alapján, és aztán a sütőből kivéve a kinézetéből látja, mikor van készen...

Igazából amiért ezt a bejegyzést írtam, az nem a hús, hanem a töltelék: volt itt már mindenféle "reform izé", még egy pont elfér, és talán jó lesz azoknak, akik rá vannak szorulva a "reform izékre". Erről most eszembe jut, hogy van ahová, ha vendégségbe megyek, mindig azzal szembesülök, hogy nekem nincs mit ennem... meg az is, hogy vicces módon van hely, ahová azért vettek édesítőszert, hogy legyen mit tennem a kávémba... hát, ez van, kérem.

A töltelékem idén furán alakult, mert ahogy "minden hányásban van répa", úgy "minden töltelékben van gomba". De a gomba a kukában landolt, mert rondább volt a kelleténél, az a kategória, amire a nagymamám már azt mondta, hogy "nem gomba-, hanem ételmérgezést kapsz tőle, fiam".
Úgyhogy kicsit kétségbeestem, de elővettem kreativitásomat és rugalmasságomat, és kitaláltam valamit, amit töltelékszerűen fog tudni viselkedni.

Hát, ilyen

Összekevertem 2 tojást, 25 deka darált húst, 10 deka főtt (és kihűlt) quinoát*, 1 fej aprított hagymát, 3 marék kockára vágott bacont, valamennyi lenmagpelyhet, sörélesztőpelyhet és útifűmaghéjat.  (A "valamennyi" = annyit, hogy rendes fasírt/töltelék állaga legyen a keveréknek.) Fűszereztem rendesen, só, fokhagyma, kömény.
(Ha valakinek tényleg "mindenmentes" töltelékre van szüksége, akkor a tojást kiválthatja, ha beáztat 4-5 evőkanál lenmagot, megvárja amíg nyálkás lesz, és azt keveri hozzá. Elég ééééérdekesen nyálkás és gusztustalan lesz, de tapasztásra alkalmas és nincs mellékíze.)

Aztán beletöltöttem a pulyka belsejébe, a kacsasütő aljára tettem bacont, rá a pulykát, és lefedtem. Majd sült 175 fokon 3,5 órát. Kb. a második óránál felébredtem az illatára...

Mi ez?

A párolt lilakáposzta olyan, amit bármikor bármihez szívesen eszem. Sajnos majdnem csak itthon, mert... miért? ... yeeeeesssss... a cukor. Ó, pedig, tudjátok milyen egyszerű azt a pár kanál kristálycukrot mással pótolni, hogy fogyatékos versenyzőink is indulhassanak a futamon?! Igen, szarkasztikus voltam, bocsi.

Zsuzsi kedvéért: a szeletelt káposztát (én mindig a zöldségesben szeletelve veszem) fűszerezem (só, kömény, fahéjrúd, babérlevél, a végén eritrit és ha kell, citromlé/ecet) és megpárolom/pirítom közepes mennyiségű zsíradékon. Kb. 1 óra, és nem szabad közben filmet nézni, ott kell lenni fejben, nehogy leégjen. Az égett káposzta nem finom...


* Ha nem tudod mi az a quinoa vagy túl drága szerinted, akkor hajdinával simán lecserélhető.

"Hogy csinálod?!"

Kaptam ezt a kérdést, amikor mondtam, hogy nem eszem krumplit, tésztát, rizst... satöbbi.

És hát így csinálom: eszem zöldséget, húst, tejfölt-sajtot, hajdinát, kölest, paleo tésztát, quinoát... és még biztos mást, ami most nem jut eszembe.


Amit ma ettem, csak mert Zsuzsi kérdezte:

Reggelire kókusztejes kávét ittam, de azt hiszem egy darabig ezt többet nem teszem. Túl sok folyadékot vesztek. Szerintem a kávé.

Ebédre megfőztem a kedvenc kajámat: kacsaszárnytő árpagyönggyel és zöldséggel. A többiek nem nagyon szeretik, de most egyedül vagyok Elic-kel.
Sima egytálétel, semmi cicó. Viszont finom :D
Először megpirítom olívaolajon a húst, fűszerezem (ezt éppen só, kömény, fahéj) és félig meg is párolom (mert azt tapasztaltam, hogy nehezebben fő, mint a csirke), majd ráöntök valamennyi (húsmennyiségtől függően 1-2 bögre) árpagyöngyöt, kétszer annyi forró vizet, és párolom tovább. Amikor szerintem majdnem kész, akkor hozzáadom a felszeletelt répákat, az édesburgonyát és 1 fej hagymát. Kb. 3/4 óra alatt készül el. Aztán lefedve még várakozott.

a répák tényleg ilyenek maguktól :)

természetesen van rajta tejföl :D

Estére elfogyasztottam az összes magammal hozott kenyeret... Ez nem szép tőlem, de ez történt... úgyhogy sütöttem egy sajátot, hogy reggel ne legyek éhes. (Nagyon. Mert a többi dolgot is megettem. Bár még van cékla, répa, karfiol, uborka...)

Vacsorára meg gondoltam egyet, és felhasználtam 2 kicsi cukkinit, 2 paprikát és 2 tojást. Az eredmény ez lett:

Na tessék, ilyeneket eszem.
Azért még ettem paleo hagymás ropogóst v. mi a neve, meg cukormentes mogyorókrémet (szintén elfogyott).

Van még egy kis darabka sajtom, 4 tojásom. Meg az alapélelmiszerek :)))
Holnap ebédre megeszem a magammal hozott pörköltet CH mentes tésztával, csütörtökön meg a mai ebédem maradékát. És pénteken várom a felmentő sereget, hogy hozzon kaját :D

De azért ne hozzatok semmit, mert egyrészt van (zsír)tartalékom, másrészt tényleg van miből bármit összeütni. Kreativitás, szabadság, rugalmasság a jelszó :)

Olyan, mint a karfiolpizza, de ez karfiolosvalami

Én úgy vagyok, hogy nem szeretem az "olyan mintha" dolgokat... A vega pecsenyezsírt, a gabonakolbászt... csak mert az nem AZ.

Naplemente a teraszról

Úgyhogy mikor olvastam a karfiolpizzát (az megvan, mikor rendszeresen elöntik a netet mindenféle "újszupermódszeramitőlegyhétalatt100kilótfogysz"?), akkor gondoltam, hogy "na, megint valami, amire azt mondjuk hogy..."

Viszont az ötlet tetszett (apróra vágott/aprított karfiolt párolj meg, keverd össze sajttal + tojással + ízesítsd, süsd meg, majd pakolj rá feltéteket és süsd készre - arányok nálam: fél fej karfiolhoz 1 tojás), ezért ma ki is próbáltam nagy várakozásomban... (nem tudom, mostanában a kismamáim szünetekre időzítik a szülésüket :D :D :D )

A megsült alap (175 fokon 20 perc)

Baconnel-sonkával-tejföllel (+ 5 perc)

Elég jó lett, bár kicsit sós. De feljött a sütőpapírról. Összeállt, nem potyog.
Karfiollepény :) Szerintem. De ha karfiolpizza, akkor is megeszem. A maradékot reggel.

Ez csak megütött: paleo mojzsa

Már rájöttem, hogy vagyok én - a fura gondolkodásommal, meg a "mások" - a saját gondolkodásukkal. Nemrég lapozgattam egy blogot, ahol a blogger felháborodva közölte, hogy az x étel (megjegyzem, egy tök semmi egyszerű, amit egy háziasszony simán kitalál ha fel kell használnia a hűtője tartalmát) az ő receptje és kész. És márpedig pukkadjon meg mindenki. Én meg csak leesett állal olvasom, és azt gondolom, hogy "hűha!"

Van egy receptem, én találom ki, majd kiteszem egy blogra, aztán ordibálok hogy izévanhéemberek... Ez nekem fura. Miért?
Mert 1. honnan tudom hogy én találtam ki? Ahogy nekem eszembe jut, úgy pont eszébe juthat másnak is. 2. és ha az enyém akkor mi van? Levédetem és onnantól senki nem ehet olyat, csak ha fizet nekem? Agyrém. Szerintem. És 3. minek teszem ki a netre, ha ennyire féltem? Nekem ez nem logikus, bár az én logikám elég sajátos, mint tudjuk. És azt se tudom mi az a "dobótest" :)))))) (Vagyis már igen, mert sok matematikus ismerősöm felvilágosított. Köszi!)

Szóval: van a karfiolrizs, amit valaki valaha kitalált. Darált karfiol párolva :)))) Szerintem finom és szoktam készíteni, köszi annak az ötletet, akitől hallottam először (Szilda volt).

Tegnap készítettem valamit, ami kicsit más: a karfiolon kívül van benne 1 répa és negyed zeller is. A fűszere meg só és római kömény. Kókuszzsíron, fedő alatt megpároltam, kicsit meg is pirítottam.

Szerintem finom. Én találtam ki, hacsak előttem valaki már nem főzött ilyet :)) (És miért ne főzhetett volna? Nem egy nagy találmány.)

Mojzsa

Ténylegzöldbab bulgurral

Most nem Bud Spencer, hanem csak simán ez jutott eszünkbe: valami egyszerű (és nagyszerű), de gyors és laktató.

Jó kis fűszeres pirított ténylegzöldzöldbab, vele főtt bulgurral. Egy lábas, egy idő. Tiszta spórolás. Környezetkímélő is.

Fél kiló zöldzöldbab kellett hozzá, 10 dkg bulgur, só, fokhagyma, kömény, a pároláshoz kevés víz. Valamiért mindenki megette, sőt két nap múlva a maradékot is szó nélkül eltüntették (nekem nem is maradt...)

Nálunk mindennek a tetején van tejföl...

Puliszka

Mindig mondom, ezért remélem már mindenki tudja, hogy én parasztgyerek vagyok :))) (Lehet hogy paraszt felnőtt is, de most nem az a téma.)

A Kompetens táborban furán néztek amikor meséltem a hagymapörköltemet, pedig ez felénk egy sima "szegényebéd", főleg hagymatermelőéknél.
(Hagymapörkölt = sok hagymát megpirítasz jó sok zsíron, fűszerezed mint a pörköltet és már kész is. Megeszed kenyérrel vagy nokedlival, tésztával.)

A puliszkát már felnőtt koromban tanultam meg készíteni, a váci nővérszállós erdélyi származású kollégáimtól. Arra már nem emlékszem ők hogyan csinálták (18 éves voltam, höhöhhhhhhhööööö...), de én kitaláltam a magam verzióját.
Más a családban nem eszi meg, de én így szeretem:
1. sós vizet forralok egy kislábasban,
2. amikor forr, beleöntöm a kukoricadarát, jól összekeverem, lefedem és elzárom a gázt.

Ez az a kislábas, amelyikben Julinak főztem először a hozzátápláláshoz kaját... 14 éves ;)

3. Később még párszor megkeverem hogy homogén legyen.
4. Közben megpirítok (kókuszzsíron) egy nagy fej hagymát és némi szalonnát, fűszerezem (só, majoranna).

5. Rétegezem egy tálba a puliszkát a hagymás szalonnával, rá egy réteg tejföl, majd további rétegek. Fölül tejföl van.

6. Igyekszem megvárni míg kihűl, mert akkor finomabb, de melegen is "ehető".

Már sok másféle puliszkát próbáltam, de nekem ez ízlik legjobban. Ehhez esetleg még kis juhtúrót szoktam adni, úgy még jobb.

Nem egészen az én étrendembe illeszkedő étel, de most tesztelem a kukorica mérhető élettani hatásait magamon.

Frankfurti leves, joghurtban sült csirke, krumplipüré, sajtos zellerropogós

Szerintem finom menü. A tegnapi tervezésnél a frankfurti levesben megegyeztünk. Elmélkedtünk kicsit az eredetén, itt olvasható egy verzió: frankfurti leves.

A tejföl az alján van

Leves krumplipürével

Karfiolpürével gondoltuk eredetileg, dehát ha későn érsz a boltba, előfordul hogy már csak hűlt helyét találod annak amit szerettél volna... Légy hát rugalmas és kreatív... bár itt pont a kreativitásom nem jött be... Ezért krumplipüré lett, az én kivételemmel mindenki örömére. A krumplipüré az én szervezetemnek nem kedvence, ezért gondoltam hogy csinálok hozzá  valami számomra is büntetlenül ehetőt, ez lett a zellerropogós.

Nálunk általában Juli készíti a krumplipürét. Ha kész van, jön a legfontosabb rész: a kóstolás :)))) Általában "annyira rossz, hogy ebből ne is egyetek!" az ítélet.

Emma kóstol

A joghurtos csirkéhez vettünk egy nagy joghurtot, amit a hús besózása után ráöntöttem, majd kicsit pácoltam, aztán sült 175 fokon 1 órát kb. Az utolsó 20 percben társa volt egy másik rácson a zellerropogós, amit Szaffitól néztem ki (több barátnőm lájkolta, gondoltam kipróbálom).

Zeller, sajt, só, fokhagyma, kevés paleo panírmorzsa

Én nem mértem meg: 1 közepes fej újzellert ressre főztem, leszűrtem, majd krumplinyomóval összenyomtam, megsóztam, adtam hozzá fokhagymaport és belekevertem a reszelt sajtot. Kupacokat tettem a sütőpapírra, majd lenyomkodtam. 20 percig sült 175 fokon.

Finom lett, kicsit sótlan.

Cukkinis köles

Amikor csak magamnak főzök, szeretek olyasmit enni, amit máskor nem "tudok", mert a többiek nem szeretik. Ilyen a cukkini. Bár töltött formában megeszik, meg reszelve tésztaszósznak is... igazán nem panaszkodhatok...

De köles is meg cukkini is, na ez sok lenne szerintem. Úgyhogy marad nekem, amikor egyedül vagyok. (A kutya csak kutyakaját eszik nálunk.)

Felkockáztam egy cukkinit, feltettem kevés olajon párolódni (+ só, bors, kömény, fokhagyma), majd mikor levet eresztett beleszórtam a kölest (2:1 arány volt a cél a cukkini javára) és öntöttem rá egy kis forró vizet, majd lefedve visszatettem főni. Addig míg a köles megpuhult és az egész leve elfőtt, de még szottyos volt.

Szerintem remek lett. (Van aki külön főzi, na ahhoz én túl egyszerű és lusta vagyok.)

Az ebédem:

Háromsajtleves pirított tökmaggal

Másikféle konfittált hús cukkinis kölessel

Holnap írok a konfittált húsaimról, ha valakit érdekel, mert eddig csak emlegettem őket :D