De van nekünk egy "(hegedű)Julinénink" (mert sok Juli van körülöttünk) akinek a pizzareceptjét muszáj volt kipróbálni... (Mert természetesen J. hallotta és majd kiugrott a bőréből hogy "pizzapizza".)
Úgyhogy ma, klubozás helyett ("nemár, mama, nincs kedveeeeem...") tésztát gyúrtunk. Kisebb zökkenőkkel, mert a felfuttatott élesztő "véletlenül" kiborult, végigfolyt az egész konyhapulton és a padlón óriási tócsa lett belőle... Brrrr...
De újrakezdtük, aztán E-vel elmentünk fejből bevásárolni (mert a papírt is eláztatta az élesztős tej), elég sikeresek voltunk. Sajt, sonka, paradicsompüré ment fejből is :D
Hazaérve meggyúrtuk a tésztát (igazi családi munka volt, Juli mért, Emma sózott, kavart, futtatott, borított és megint futtatott, aztán Juli gyúrt...)
A gömböc kelesztés előtt (a kelesztés célja valójában az volt, hogy ihassak nyugton ülve egy kávét :D)
Emma munkában (oké, nem mondom hogy mi vagyunk Higiénikusék...)
Sajtreszelés Julimeló, kenés, szórás a miénk Emmivel
 |
| ez kicsit elfeküdt, de így is látszik |
220 fokos sütőben, légkeveréssel 12-15 perc alatt ilyen lett
Ebédre némán falták, néha egyet-egyet sóhajtottak :D :D :D
Vacsorára elfogyott, és megszületett az ítélet, hogy legközelebb is süssünk inkább...
(hegedű)Julinéni receptje:
40 dkg liszt, só, 4 ek olaj (ehelyett a miénkben 2 ek zsír volt), 1 dl tejben felfuttatott élesztő, 1 dl víz
[(hegedű)Julinéni becsületes neve White Julianna és Juli hegedűtanára]
