Mindigelfelejtemanevét (fermentálás)

Tavaly sok olyan embernél olvastam a fermentálásról, akiről tudom, hogy a finom dolgokat szereti, ezért kedvet kaptam. Plusz én nagyon szeretem a savanyú káposztát. Plusz éppen volt egy "kimaradt fej" lilakáposztám. Kitaláltam, hogy akkor én most nagy fermentáló leszek, bármi is az... Megcsináltam, kipróbáltam, blöööööe. Valamit elszúrhattam, mert a lilakáposzta egy büdös, rohadó izé lett. Blööööööeeeee.
Utólag tudom már mi volt a probléma: csak a szokásos - nem volt elég energiám amit rászánjak, ettől kapkodtam és ez meglátszott az eredményen.

De a napokban (szintén volt megmaradt káposztám) megint elémkerült a Fermentor blog savanyúkáposztalé-készítős posztja. (Tegye fel a kezét, aki mindig megissza a savanyúkáposzta, kovászos uborka satöbbi leveket! Énénénénénénénénén, és megint én, mindkét feltartott kezemmel csápolok az első sorban!) Ezzel egyidőben pont feldobta a Fb Szilda csoportját, ahol szintén éppen ez volt a téma.
Tőlük kettőjüktől kedvet kaptam újra, hogy kipróbáljam.
Volt káposzta, volt Magditól lestyán, leszorítónak zeller. Megpróbáltam, sikerült, sőt: jó lett. Finom lett a torzsák mellé vágott káposzta, ehetően ropogós lett a zeller. A lé meg... hát, aki szereti ezeket, érti, aki nem, annak nem magyaráznám, úgyis felesleges. E. nevű gyerekem, amikor beleszagolt, hátrahőkölt... De legalább nem issza el előlem :))))

Pont úgy készítettem, ahogy a Fermentor blogon van, leszorítónak zellerkarikákat tettem bele, mert az volt a legjobb ötletem... A lének erősen zelleríze volt, ami engem nem zavar, mert szeretem, de legközelebb kevesebbet teszek bele.

Mivel tényleg eléggé ízlett, és a zöldségközösségből folyamatosan jön az alapanyag, szerintem még többször készítek fermentált zöldségeket és levet. Szeretném kipróbálni, amit most Szilda élőjében láttam, a fermentált gyümölcsös üdítőket, mert érdekesen hangzott.

Jövő hétvégén Kompetens pyknyk lesz, és mivel hozzám hasonló érdeklődésű és ízlésű emberek jönnek, gondoltam ez lesz a finomság, amivel én lepem meg őket. Egyszerű is, gyors is, alapanyag is van, nem is édes. Szóval bedobtam az ötletet, és elfogadták, úgyhogy most 5 literes üvegben készítettem, hogy mindenkinek jusson. (Aztán persze, ha sz.r lesz, ehetem egyedül :))))) )

Ma a meggymagozó-projekt után nekiláttam az üveget telirakni.
Káposzta, újrépa, kiscékla, főzőhagyma, fokhagyma került bele, és kömény. Erre a felöntölé, kb. 3 liternyi. Meglátjuk jó méretűre vagdostam-e, amikor csütörtökön megkóstolom ;)

újrépák és újcéklák már az üvegben

magyarázom a fotósnak, mi legyen a képen

a hagyma is tavaszi

és a fokhagyma is

friss céklalevél

és répával szorítottam le

és íme a mű!

Zöldfűszeres raguleves

A családban én vagyok a leves-fan: bármiből bármennyi és bármilyen levest megfőzök és meg is eszem. Mint Gombóc Artúrnak a csokoládé...

Már "régen" volt leves, ezért tegnap elhatároztam, hogy a barátnőmtől kapott lestyán és kapor mellé teszek a friss reteklevélből, vettem ki a fagyasztóból csirkemellet is, és úgy feküdtem le, hogy reggelre megálmodom milyen leves lesz ebből...

Végül "zöldfűszeres csirkeragu leves kókusztejszínnel" lett: 

megpirítottam kacsazsíron egy fej kockára vágott hagymát, rádobtam a kiolvadt csirkemellet és félig megpároltam, fűszerezve sóval, 2 nagy gerezd fokhagymával, köménnyel és asofoetidával. Aztán 2-3 répa és ugyanannyi fehérrépa következett "ragus-alakúra" vágva. Amikor már majdnem puha volt, hozzátettem az apróra vágott leveleket, 2 dl kókusztejszínt és fél citrom levét. 

Akik ettek belőle, a "szerintem te ne egyél belőle, ez az én levesem" és a "finom volt" értékelést adták, és szerintem is jó volt. Én még tettem bele magamnak tálaláskor egy kanál görög joghurtot, mert kicsit még savanyúbban szerintem még jobb volt.