A pulykasült

Nálunk a karácsony elengedhetetlen étele a sült pulyka. Mégpedig azért, mert nálunk a "karácsony" egészen a téli szünet végéig tart, én pedig igyekszem kímélni magam, és olyan dolgokat főzni, amiket sokáig lehet enni.

A pulyka pedig pont ilyen: 3-4-5 napig kitart, ráadásul mindenki azt a részét eheti, amelyiket szereti. A lányok ilyenkor reggelente "hidegsültes" szendvicset esznek, ami olyasmi mint egy hamburger, csak pulykahús van benne.

Hogy sütöm a pulykát? Annyiszor 1/2 óra, ahány kiló... de ez csak irányszám, nem mindig jön be. Most a 3,5 kilós madarat 3,5 óráig sütöttem. Azért az ember egy idő után már az illata alapján, és aztán a sütőből kivéve a kinézetéből látja, mikor van készen...

Igazából amiért ezt a bejegyzést írtam, az nem a hús, hanem a töltelék: volt itt már mindenféle "reform izé", még egy pont elfér, és talán jó lesz azoknak, akik rá vannak szorulva a "reform izékre". Erről most eszembe jut, hogy van ahová, ha vendégségbe megyek, mindig azzal szembesülök, hogy nekem nincs mit ennem... meg az is, hogy vicces módon van hely, ahová azért vettek édesítőszert, hogy legyen mit tennem a kávémba... hát, ez van, kérem.

A töltelékem idén furán alakult, mert ahogy "minden hányásban van répa", úgy "minden töltelékben van gomba". De a gomba a kukában landolt, mert rondább volt a kelleténél, az a kategória, amire a nagymamám már azt mondta, hogy "nem gomba-, hanem ételmérgezést kapsz tőle, fiam".
Úgyhogy kicsit kétségbeestem, de elővettem kreativitásomat és rugalmasságomat, és kitaláltam valamit, amit töltelékszerűen fog tudni viselkedni.

Hát, ilyen

Összekevertem 2 tojást, 25 deka darált húst, 10 deka főtt (és kihűlt) quinoát*, 1 fej aprított hagymát, 3 marék kockára vágott bacont, valamennyi lenmagpelyhet, sörélesztőpelyhet és útifűmaghéjat.  (A "valamennyi" = annyit, hogy rendes fasírt/töltelék állaga legyen a keveréknek.) Fűszereztem rendesen, só, fokhagyma, kömény.
(Ha valakinek tényleg "mindenmentes" töltelékre van szüksége, akkor a tojást kiválthatja, ha beáztat 4-5 evőkanál lenmagot, megvárja amíg nyálkás lesz, és azt keveri hozzá. Elég ééééérdekesen nyálkás és gusztustalan lesz, de tapasztásra alkalmas és nincs mellékíze.)

Aztán beletöltöttem a pulyka belsejébe, a kacsasütő aljára tettem bacont, rá a pulykát, és lefedtem. Majd sült 175 fokon 3,5 órát. Kb. a második óránál felébredtem az illatára...

Mi ez?

A párolt lilakáposzta olyan, amit bármikor bármihez szívesen eszem. Sajnos majdnem csak itthon, mert... miért? ... yeeeeesssss... a cukor. Ó, pedig, tudjátok milyen egyszerű azt a pár kanál kristálycukrot mással pótolni, hogy fogyatékos versenyzőink is indulhassanak a futamon?! Igen, szarkasztikus voltam, bocsi.

Zsuzsi kedvéért: a szeletelt káposztát (én mindig a zöldségesben szeletelve veszem) fűszerezem (só, kömény, fahéjrúd, babérlevél, a végén eritrit és ha kell, citromlé/ecet) és megpárolom/pirítom közepes mennyiségű zsíradékon. Kb. 1 óra, és nem szabad közben filmet nézni, ott kell lenni fejben, nehogy leégjen. Az égett káposzta nem finom...


* Ha nem tudod mi az a quinoa vagy túl drága szerinted, akkor hajdinával simán lecserélhető.

Forralt bor

Na, azt hiszem, pont a forralt bor egy olyan dolog, amiről sose gondoltam volna, hogy valaha bejegyzést írok.
Mert minek?! Van olyan ember, aki még nem ivott, nem csinált?! Na, kérem...

Nálunk fehér borból készül, mert nekem bármilyen vörösbortól fáj a fejem másnap. Úgyhogy fehér. És milyen? Két kedvencem van forralt bornak: egyik a debrői hárslevelű, a másik az olaszrizling. Csak, mert én ezt szeretem. Ha a "szeretem" jelentheti azt, hogy az évi 2-3 bögre belőlük áll össze.

Látod, Zenkő, ennek sincs füle ;)

Zsuzsi kérdezte, hogy magam fűszerezem, vagy kész fűszert teszek bele...
Nálunk gyerekkoromban készítettek ilyet a felnőttek, ezért tudom mi kell bele, és az otthon lévő tasakokból össze tudom válogatni... És nem nagyon szeretem az előre elkészített fűszerkeverékeket, mert mindig van benne valami (általában cukor), amit szeretnék inkább kihagyni. Szóval, én inkább magam.

És mit? Fahéjat, szegfűszeget/szegfűborsot, citromhéjat, kevés gyömbért és ánizst. És amit még kedvem van... Plusz valamit, amitől édesebb lesz, általában eritritet szoktam. (Gyerekkoromban tettek még bele borsot is.)

És hogy? Csak simán... én alig vizezem, mert forralt bort akarok inni. Szóval mondjuk 1 pohár vizet adok az üveg borhoz. Azt nem tudom miért öntök hozzá vizet. Szerintem csak megszokásból, mert így láttam gyerekkoromban.
Aztán felteszem a tűzre, és forralom egy ideig. Amikor már az egész lakás borszagú, na, akkor jó.

A mézeskalácsot köszönöm Áginak!

Így került elő Zsuzsi kérdése, mert pont akkor jött, amikor már a folyosóra is kiment az illat, ahogy beengedtem őt...
Aztán már csak meg kell inni. Szerintem kiváló melegítő ital, ha télen átfázva érünk haza, vagy ha éppen náthásak vagyunk és már elegünk van belőle.

Herepörkölt laskával és kanállal

Volt sokszor, amikor a nagyapám a "működő" szemöldökét felhúzva csak azt kérdezte "hát, fiam, meg vagy te zavarodva?!"

No, most úgy érzem, igen, meg vagyok.
Hogy laska vagy tészta, és milyen a túrós laska és miért teszek tésztát a levesbe. És mindig tanulok új szavakat. Nem feltétlenül "konyhásakat", hanem olyat, hogy "doncs" meg "megvoltdeelfelejtettemközben", mindkettő valami olyat jelent, hogy "gusztustalan, undorító", csak azt hiszem az egyiket emberre mondják, a másik inkább tárgy/cselekvés (de nem biztos).

Szóval kakashere, mert  éppen elém ugrott a boltban, és mert én  szeretem ezt enni.
Laska, mert ahogy végiggondoltam a címet, hogy "herepörkölt tésztával", két dolog futott át az agyamon:
1. F. Zsuzsi arca, hogy "Pynkyteeztmegeszeeeed?!" - ezen felröhögtem.
2. Bálint arca, amikor úgy értelmezi a címet, hogy almás pitével ettem a pörköltet... Aki látta már Bálintot értetlen fejjel, az elképzelheti, hogy inkább laskásítottam a címet. (Persze a laskával is van bajom: az, hogy az nekem laskagombát jelent, és mindig át kell magam kalibrálni. Túrós laska. Jah.)

3. És miért kanállal? Azért, mert van aki ismeri azt a mondásomat, hogy "akkora paraszt vagyok, hogy kanállal eszem a nokedlit". Így is van, tényleg akkora vagyok. És nem is zavar.

És mert konyhás blog és nem filozófiás, van recept is.
A képeken szerintem elég bizarrul néz ki, de amúgy jó volt. Volt, mer' már megettem. Ez a bizonyíték, hogy jó. Volt.
(Egy olyan is elhangzott, hogy "Kérek. Ja, már csak annyi van? Akkor nem.")

Én úgy szoktam csinálni, hogy lehártyázom, megtisztítom, megmosom. Majd a megpirított hagymán megpárolom. Fűszerekkel (kömény, só, pirospaprika, ha van). Mondjuk 20 perc az egész, és elkészül.

akár virsli is lehetne :D

mindig nagyüzem: húsleves, kelbimbó és pörkölt

ilyen volt készen

Most volt tegnapról kifőtt tészta (nem almás pite, hanem durum orsó), amit mellétettem. Aztán megettem.

"Savanyóleves"

Ti tudjátok mi az?
Én tényleg parasztgyerek vagyok, a szegényebbik fajtából. És nálunk népszerű volt a "gezemiceleves" - ez volt a tegyél bele mindent ami van leves; és volt a "savanyóleves", amit a többiek emlékeim szerintem nem annyira szerettek, én és több idősebb felmenőm viszont igen. Ez egy olyan "gezemiceleves", amiben szintén bármi van, de a végén savanyítják, és tesznek bele egy kicsi tejfölt.

Ha háziasszony vagy, legyél praktikus, és mivel
1. tegnap borzasztó meleg volt (amikor jól jön egy savanykás és hidegen is ehető leves)
+ 2. szinte semmi sem volt a kamrámban és a hűtőm is üres (vagyis épeszű kaját nem tudtam főzni)
+ 3. csak én vagyok itt, vagyis bármit megfőzhetek, anélkül, hogy valaki finnyogását fejezné ki...
ezért főztem egy adag répás-céklás "savanyólevest". Szerintem nagyon hasonló lett, mint a borscs, csak nem volt benne hús. Finom volt, megettem ebédre és vacsorára.

(1 fej hagyma, 1 közepes cékla felkockázva, 4-5 kis biorépa, só, kömény, citrom, tejföl/joghurt)

A kép, amit azért fotóztam, mert van rajta sok piros... és ha jól akarsz lenni, egyél sok pirosat ;) A "kispiros" lábas (ami fehér pöttyös) azóta megvan, hogy Julinak papit főztem benne ;)
Az erdei gyűmölcs nem a levesbe ment, azt külön ettem desszertnek.

tejföl nélkül mutatom, hogy lássátok milyen szép piros

Azért "savanyó" a neve, mert savanyú, és nálunk így mondták. Olyan, mint a "kugluk", ami meg kuglóf :D

"Hogy csinálod?!"

Kaptam ezt a kérdést, amikor mondtam, hogy nem eszem krumplit, tésztát, rizst... satöbbi.

És hát így csinálom: eszem zöldséget, húst, tejfölt-sajtot, hajdinát, kölest, paleo tésztát, quinoát... és még biztos mást, ami most nem jut eszembe.


Amit ma ettem, csak mert Zsuzsi kérdezte:

Reggelire kókusztejes kávét ittam, de azt hiszem egy darabig ezt többet nem teszem. Túl sok folyadékot vesztek. Szerintem a kávé.

Ebédre megfőztem a kedvenc kajámat: kacsaszárnytő árpagyönggyel és zöldséggel. A többiek nem nagyon szeretik, de most egyedül vagyok Elic-kel.
Sima egytálétel, semmi cicó. Viszont finom :D
Először megpirítom olívaolajon a húst, fűszerezem (ezt éppen só, kömény, fahéj) és félig meg is párolom (mert azt tapasztaltam, hogy nehezebben fő, mint a csirke), majd ráöntök valamennyi (húsmennyiségtől függően 1-2 bögre) árpagyöngyöt, kétszer annyi forró vizet, és párolom tovább. Amikor szerintem majdnem kész, akkor hozzáadom a felszeletelt répákat, az édesburgonyát és 1 fej hagymát. Kb. 3/4 óra alatt készül el. Aztán lefedve még várakozott.

a répák tényleg ilyenek maguktól :)

természetesen van rajta tejföl :D

Estére elfogyasztottam az összes magammal hozott kenyeret... Ez nem szép tőlem, de ez történt... úgyhogy sütöttem egy sajátot, hogy reggel ne legyek éhes. (Nagyon. Mert a többi dolgot is megettem. Bár még van cékla, répa, karfiol, uborka...)

Vacsorára meg gondoltam egyet, és felhasználtam 2 kicsi cukkinit, 2 paprikát és 2 tojást. Az eredmény ez lett:

Na tessék, ilyeneket eszem.
Azért még ettem paleo hagymás ropogóst v. mi a neve, meg cukormentes mogyorókrémet (szintén elfogyott).

Van még egy kis darabka sajtom, 4 tojásom. Meg az alapélelmiszerek :)))
Holnap ebédre megeszem a magammal hozott pörköltet CH mentes tésztával, csütörtökön meg a mai ebédem maradékát. És pénteken várom a felmentő sereget, hogy hozzon kaját :D

De azért ne hozzatok semmit, mert egyrészt van (zsír)tartalékom, másrészt tényleg van miből bármit összeütni. Kreativitás, szabadság, rugalmasság a jelszó :)

Közös értékrend és rugalmasság

"Azért jó a Csigatészta [blog - a szerk.], mert ott nem kell EMK-t olvasni" - mondta egyszer valaki... Hát, az van, hogy aki EMK tréner bejegyzéseit olvassa, akár még a Csigatésztán is belefuthat...

Mert ma reggel a lányok óbarki szokás szerint pirítóst reggeliztek, de ójajjjj, elfogyott a fokhagyma! Megajánlottam nekik az asafoetidát (ami egy indiai fűszer hagymaszerű ízzel), hátha megfelel.

És láss csodát: amikor megkérdeztem hogy ízlett nekik, ezt a választ kaptam: "finom volt, csak kár hogy nem volt annyira csípős mint a fokhagyma."
Aki főzött már két éppenkamaszodó (vagy bármilyen) gyereknek, képzelheti a megkönnyebbülést és örömet, amit ez a válasz okozott... mert rugalmasságot és közös értékrendet kaptam belőle... és nyugalmat (hogy nem nyafogás volt a helyettesítés miatt). Úgyhogy köszi, lányok.

(És amikor leveszem a polcról az asafoetida dobozát, mindig Anita jut eszembe, aki szintén tart otthon ebből a fűszerből. Ide most egy szívecske kellene, de nincs készleten :))) )

Olyan, mint a karfiolpizza, de ez karfiolosvalami

Én úgy vagyok, hogy nem szeretem az "olyan mintha" dolgokat... A vega pecsenyezsírt, a gabonakolbászt... csak mert az nem AZ.

Naplemente a teraszról

Úgyhogy mikor olvastam a karfiolpizzát (az megvan, mikor rendszeresen elöntik a netet mindenféle "újszupermódszeramitőlegyhétalatt100kilótfogysz"?), akkor gondoltam, hogy "na, megint valami, amire azt mondjuk hogy..."

Viszont az ötlet tetszett (apróra vágott/aprított karfiolt párolj meg, keverd össze sajttal + tojással + ízesítsd, süsd meg, majd pakolj rá feltéteket és süsd készre - arányok nálam: fél fej karfiolhoz 1 tojás), ezért ma ki is próbáltam nagy várakozásomban... (nem tudom, mostanában a kismamáim szünetekre időzítik a szülésüket :D :D :D )

A megsült alap (175 fokon 20 perc)

Baconnel-sonkával-tejföllel (+ 5 perc)

Elég jó lett, bár kicsit sós. De feljött a sütőpapírról. Összeállt, nem potyog.
Karfiollepény :) Szerintem. De ha karfiolpizza, akkor is megeszem. A maradékot reggel.

Békaszempuding

Bocs az elnevezésért... egyetlen mentségem, hogy valójában nem békaszemből van...
(és hogy a gépem megőrült és automatikusan váltogat a beviteli módok között... néha nincs vessző (pl. most) míg máskor csak az ékezetes betűk tűnnek el...)

Jelen bejegyzés tárgya a chia puding, az egyik új kedvenc kajám.
Miért (kérdőjel)
Mert egészséges (vessző) finom és szerintem vagány is.

Kísérleteztem egy ideig (vessző) míg rájöttem hogyan lesz finom (vagyis olyan (vessző) ahogy én szeretem és a gyerekek is megeszik) (vessző) de megvan a recept: 50 ml chia mag (mert egy gyógyszeradagolót találtam és rájöttem hogy pont jó lesz adagolónak)

Ez most 80 ml, mert készültem a sáskákra, akik mindig eleszik előlem...

Nem tudom látszik-e hogy kb. hatszorosára dagadt meg...

(vessző) 1 narancs kifacsart leve (vessző) és reszelt héja (vessző) ha bio a narancs. Jól össze kell keverni (vessző) mert a chia mag villámgyorsan, (lett vessző) összetapadva duzzad meg. Úgyhogy: facsarás, majd kavarás. Aztán kb. 250 ml kókusztejjel (vagy valódi tejjel) felengedjük, keverjük. És magára hagyjuk. Kb. 5 perc alatt kész. Azt észrevettem, hogy ha hűtőbe teszem, akkor nem duzzad meg, úgyhogy azóta nem teszem hűtőbe.

Miközben a mag várja a sorát, kiveszek a mélyhűtőből az aktuális fagyasztott (tudom, nem idény, de finom) gyümölcsöt, ami málna/eper/erdei, hála Lidl barátunknak, ahol megfizethető az ára, és egy kis tálban félreteszem, hogy reggelig kiolvadjon. Én akkor szeretem, amikor teljesen olvadt és levet eresztett. Eléggé véres látvány, de nekem tetszik.

A tetejét vagy megszórjuk eritrittel vagy nem...

"Új"donságok és "régi"ségek

Nagyon-nagyon régen írtam bejegyzést. Nagyon-nagyon akartam már, mert szeretem ezeket a blogokat. De az, hogy októbertől heti három - majd négy - napot iskolába járok, úgy hogy az eddigi kötelességeim nagy része megmaradt... hát... erősen présel minden oldalról...
Valóban úgy érzem magam, mint (szerintem) a gyalult káposzta érezheti: legyalulják, hordóba rakják, majd lenyomatják és néha-néha tesznek még rá egy-egy téglányi súlyt... Tavaszra feleakkora térfogata lesz, de átalakul savanyú káposztává. Én nem érzem, hogy besavanyodtam volna, de az átalakulás kézzel (nem) fogható (-15 kiló), más területeken meg...

Ma azért írok bejegyzést, mert túl vagyok az angol tanfolyam jelentős részén, és ma volt egy szintzáró (vagy hogy hívják, igazából tök mindegy) "vizsga". És én, aki igazán és tényleg kezdőként indultam szeptemberben, elég jól szerepeltem. Ennek roppantul örülök, és büszke vagyok :) [mert a tanulás, fejlődés fontos a számomra] Annak örömére, hogy ez a nyomasztás időlegesen lecsusszant a vállamról, hazafelé útba ejtettem a Lehel piacot, és mindenfélét vettem.
(A tanfolyamról és arról, hogy mi minden történik velem, majd a rózsaszín csigán írok... valamikor...)


A zöld tálban (Tupper, és nagyon jól "működik") kukoricás káposztasaláta van, a feketében juhtúrós padlizsánkrém, és baloldalt a sarokban kecskefeta.

Kukoricás káposztasaláta:
Azt megtanultam a télen saját tapasztalatból, hogy "mindig legyen a hűtőben káposzta, cékla és hagyma", mert abból már lehet csinálni valamit, sőt többfélét. Sőt, több napra. Sőt, több fogást :)))
Ez a saláta egyszerű, finom, eláll és főleg: gyorsan elkészül.
Ezek a mostani "folyamatosanmenős életszakaszomban" szinte életbevágó tulajdonságok... (És ha odagondoljuk a káposztaprést, és azt hogy heti 4 este nem vagyok otthon... ez tényleg vérre megy...)
Lilakáposzta be az aprítóba (vagy apróra vágni, de akkor a kést meg a vágódeszkát is lehet sikálni, míg az aprítót csak kiöblítem meleg vízzel), aztán hozzáadok valamennyi kukoricakonzervet (ez nem paleo, de meg szoktam szavazni), fél fej lila/vöröshagymát, a lentebb valamikor kitárgyalt majonézt, sót, köményt, kevés citromlevet. Lefedem, hűtőbe teszem és kész.
Ha magammal viszem, akkor kihagyom a hagymát, mert jó fej vagyok :))))

Juhtúrós padlizsánkrém:
Én az vagyok, aki nem szereti a "bolti" padlizsánkrémet, akkor sem, ha a legjobb helyen veszi, mert amikor magam csinálom, akkor nem ég tőle a gyomrom, ha vásárolom, akkor mindig.
Ma mégis megszavaztam a piacon egy kevés megvételét, mert régen ettem... (Vettem még kétféle juhtúrót is -szlovákot és görögöt-, mert kíváncsi voltam hogy mi a különbség közöttük. Ahogy én éreztem: a szlovák olyan "hagyományos" ízű és "tapadós", míg a görög sokkal kevésbé "erős", inkább a tehéntúróhoz hasonlít és szemcsésebb is.)
Szóval padlizsánkrém... hozzá só, kömény, fokhagymapor és némi görög juhtúró. Nekem ízlik, ez abból is látszik, hogy már nincs tele a kis tál...

Köszönöm mindenkinek, aki türelemmel vagy türelmetlenül triggerelve várja hogy új bejegyzést írjak :) Annyit azért leírok, hogy nálam minden a megszokott "unalmas" régi, a változások belül vannak :)

(A blogokkal technikai problémák is voltak, de azok is megoldódni látszanak.)

próba

dff

Halászlé

A héten Szegeden tartottam tréninget, és kedves kolléga-barátnőmmel elmentünk halászlét enni. (Én gyerekkorom óta imádom a halat mindenhogy, de leginkább halászlé formájában.)

Ajánlom szeretettel a hídnál lévő Halászcsárdát.

Miért?
Mert
1. hangos zene volt, mi kértük hogy lemehessünk a pincehelyiségbe, hogy tudjunk beszélgetni. Annak ellenére, hogy ott meg volt terítve és berendezve a másnapi rendezvényhez, nekünk megterítettek és így is kiszolgáltak minket.
(Ezt egy előzőleg meglátogatott étteremben nem tették meg, ott nem voltunk elég jó vendégek...)

2. a halászlé nagyon finom volt. Mondjuk bazi drága, ha csak az árát nézem, viszont én (én!!!) nem bírtam megenni, hanem elcsomagoltak egy akkora adagot még, amiből jóllakhattam (volna) másnap. Úgyhogy nem is volt annyira drága. (2400 forint, ha jól emlékszem.) Más nem is fért belém, azt is megbántam, hogy rendeltem teát. Pedig igen jófajta filtert hoztak hozzá.

3. a hölgy aki velünk foglalkozott, nagyon korrekt volt.

Amiket én megtaláltam...

Azért teszem fel ezt a képet, hátha valakinek jól jön: az eddig legjobb állagú (és ár/érték arányú) kókusztej, a sima boltban is kapható cukormentes majonéz. Van még a cukormentes mustár, ami szívemnek nem kedves márka, nem teszem ide ki. N-nel kezdődik :D
Volt még egy nemfotóztamleaztánvalakikidobtaadobozát márkájú cukormentes paradicsomos hal (olcsó és jó, szerintem még nem fedezte fel, hogy sokan keresnék ha tudának róla), és egy másik, spec. boltban kapható, sokkal drágább cukormentes majonéz is.

A palackban a barna szmötyi tömény borsmentás-gyömbértea, Posta Renáta receptje alapján, azóta már "ahogyéppensikerülként"  készítve.

A bal alsó sarokban a barna szintén Posta Renátától van, csokibomba muffin néven született... Nálunk tepsis (= lapos) sütivé változott, ez a mostani pedig konkrétan csak köszönő viszonyban van az elődjével, mert ez-az nem volt itthon és helyettesítettük...

Van benne:
80 dkg reszelt alma, 1 reszelt répa, 15 dkg liszt (nekünk mandula/gesztenye), 10 dkg kókuszreszelék, 1 ek eritrit, 2 db édeske porrá zúzva, 3 ek kakaópor, 2 tojás, 2 dl vízben feloldott 1 ek útifűmaghéj (nem volt elég tojás, eredetileg 6 tojást írt), fahéj, 2 ek kókuszzsír + tepsikenéshez is.

175 fokon 40 percig sült.

Új felfedezésem, a finom bolti zakuszka

Mindig megörülök, ha találok valami olyat, ami simán ehető a számomra is. Vagyis cukor- és mindenfélefeleslegescuccmentes és még finom is. Ja, és még örömtelibb ha megfizethető az ára.

Első élményem a zakuszkával 15 éve volt, amikor egy kollégám sk. termékét kóstoltam... na, utána évekig "sohatöbbet". Nekem nem ízlett. Ritkán van olyan, de...

Aztán sok év kiheverés után egyik barátnőm is hozott, az övét viszont mind megettem. Így barátkoztunk össze, én meg a zakuszka. Boltit vettem párszor, de nem  volt az igazi, mert vagy túl savas volt vagy édesített vagy valami mindig hibádzott.

Pár hónapja járok a bijo.hu boltjába (közel van hozzánk), és ott fedeztem fel ezt a terméket, amit jó szívvel tudok ajánlani.

Egy kis üveg (300 g) 450 forint körül volt. Aki kenyérre keni, annak többszörre is elég, én kb. egy álltomban megettem az egyiket, annyira finom...