Mert ma reggel a lányok óbarki szokás szerint pirítóst reggeliztek, de ójajjjj, elfogyott a fokhagyma! Megajánlottam nekik az asafoetidát (ami egy indiai fűszer hagymaszerű ízzel), hátha megfelel.
És láss csodát: amikor megkérdeztem hogy ízlett nekik, ezt a választ kaptam: "finom volt, csak kár hogy nem volt annyira csípős mint a fokhagyma."
Aki főzött már két éppenkamaszodó (vagy bármilyen) gyereknek, képzelheti a megkönnyebbülést és örömet, amit ez a válasz okozott... mert rugalmasságot és közös értékrendet kaptam belőle... és nyugalmat (hogy nem nyafogás volt a helyettesítés miatt). Úgyhogy köszi, lányok.
(És amikor leveszem a polcról az asafoetida dobozát, mindig Anita jut eszembe, aki szintén tart otthon ebből a fűszerből. Ide most egy szívecske kellene, de nincs készleten :))) )
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése