Eperlekvár II.

Az első részt itt találod.

Ma egy jóleső barátlátogatás után folytattam a lekvározást: megkevertem a levet eresztett epret, megpucoltam és összevágtam a rebarbarát, majd feltettem főni a lekvárt.

Összesen 6 kis üveget készítettem elő, mert azt olvastam mindenhol, hogy nagyon kevés lekvár lesz a végén.

Hamar sokkal több levet eresztett, néha megkevertem. Aztán jöttek a kóstolók, akik szerint "mmmmmm". Szerintem viszont túl édes volt és "ööööööeeee". Ezért hozzátettem még egy citrom kifacsart levét és egy kis fahéjat. Főztem tovább, kóstoltam, így nekem már ízlett. A többi kóstoló szerint "mmmmmmm" illetve "így még finomabb" volt az ítélet, ezért úgy döntöttem: nem variálok már semmit, csak készre főzöm és kész.

Itt a "kész" résznél megjelent a fejemben egy kérdőjel, mert - az olvasott receptekhez képest - nekem túl sok volt a lekvárom. Most átgondolva, nálam az van, hogy én nemcsak a lekvár "szilárd" részét szeretem, hanem a kocsonyás (nyami) levét is, szóval én nem szoktam elforralni. Viszont elkezdtem aggódni, hogy nem lesz elég az üveg...

Természetesen "háziasszony-szimatom" nem csalt meg, kb. félig volt még a lábas, amikor elfogyott az üveg. Ööööh. És itt voltam nagyon büszke és elégedett, mert mindig ügyelek arra, hogy a kifogyott lekvárosüvegek felhasználásra-várakozóan-tisztán legyenek eltéve, hogy amikor amúgy is dolgozunk, már könnyebb legyen: csak elő kell venni a helyéről ahol letakarva várakozik, ecetes forró vízben elmosogatni és a kiforralni. Most megvolt ennek a haszna, bőven visszajött az előre befektetett energia, mert csak gyors átmosás kellett, és már folytathattam is a csorgatást.

Végül 11 kis üveg lett és egy kis nyammolnivaló a lányoknak, hogy örüljenek. Van akinek annyira ízlett a lekvár, hogy elkezdett császármorzsa recepteket olvasgatni a neten! (Elég nagy szám, ha motiválja egy kaja.)

A hozzávalók: kb. 3,5 kg eper, kb. 30 dkg rebarbaraszár*, kb. 70 dkg eritrit (50 dkg is elég lett volna), 1 citrom kifacsart leve, 1 csapott evőkanál fahéj, 2 csomag Quittin 4:1 zselésítő**.

*A rebarbaráról írok majd egy másik posztot, mert láttam tegnap a FB megosztásnál, hogy megér egy misét.


**Ezt a márkát régóta használom (kb. azóta hogy megjelent), és mindig elégedett szoktam lenni. Nem tartom a kiírt arányokat, mindig találomra rakosgatom bele.


Előző lekvárjaim:
Citromlekvár

Baracklekvárok

Narancslekvárt is készítettem a télen, és csalódottan látom, hogy nincs itt a blogon :( Kiteszem, amint hazajutok és elhozzuk az otthoni családi szakácskönyvet.

Tojásrántotta-muffin; kínai tésztás köles és vasárnap

 Egy kis vicces, a mai vásárláskor találtam:

Mi a bibi?

Egyszerűség és változatosság kellett reggel: tojásrántotta.

Muffinforma, bele muffinpapír (hogy ne kelljen mosogatni). Abba kicsit megpirított hagyma és kolozsvári szalonna, arra 1 kis mozzarellagolyó. A tojásokat összekevertem egy pitliben, majd ráöntöttem a tojást, kb. 3/4-ig. Majdnem 1 tojás fér 1 mélyedésbe, ezen megdöbbentem :)))

Ebédre kínai tésztát terveztem: tészta, kínai zöldségkeverék, pulykaszárnyfilé,  szójaszósz, szezámolaj, fokhagyma, só.
De amikor kissé elkésve észbe kaptam hogy főzni kéne, akkor láttam hogy tészta bizony kevés van... Ezért magamnak kölest főztem és azzal kevertem össze a zöldséges húst.

Ügyesen pálcikázik...

Kölessel ilyen...

Délelőtt elfogyott a második körös gyömbérsöröm. Tökkkkéletes volt. Kevésbé csípett mint a múltkori és kevésbé pezsgett (ja, ebbe nem borult bele az élesztő...)

Tényleg 5 literes lesz a következő eresztés.

DebConfos pohárból issza a gyömbérsört... tud élni...

Mozgalmas napunk volt: ma lekvár is készült. Barack, a hullott gyümölcsből, sütőben. Ugyanúgy csináltam, ahogy tavaly, most eritrittel, kb. fél kilót tettem bele, mert savanykás a barackunk. Emma arcát így is összehúzta a kóstoló :))))

Emma egész héten erről álmodott

Kipakolva

Nem bírtuk eltalálni hogy egész kiló legyen

Megsülve

Fejre fordítva

Viszünk a táborba.

Első baracklekvárom...

Még jó hogy ha felteszek egy kérdést a facebookon, rögtön sokan meg is válaszolják.
Hány üveg kell 10 kiló sárgabarackhoz? Elég hülye kérdés, de köszi azoknak akik megmondták!

Amikor kiderült számomra, hogy ezt is lehet sütőben készíteni mint a szilvalekvárt, nagyon megörültem, mert utálok pepecselni, kavargatni és mosogatni. (Akkor minek főzöl otthon lekvárt? Hehehe.)

A helyzetet felhasználtam arra, hogy megmutassam nagyobbik (gyakran neten játszó) lányomnak, mire lehet értelmesen használni az internetet: ő kereste meg, mások hogyan sütöttek lekvárt.

Keresés közben. Háttérben a szuper új házi készítésű polcunk.

Kedvence a Mókusos blog volt. Végül több helyről elég információt szereztünk, és nekiláttam a nyulnyázásnak (= kézzel gusztustalanra nyomkodni).

Eredmény:

Végül a legnagyobb lábasom telt meg, nem tudtam mennyi barackkal, mert a mérleg csak 5 kilóig mér... Nem baj, erre nem vagyunk érzékenyek :))))

Ahogy Juli tovább olvasgatta a recepteket, "rájöttem" hogy a "sima" (= vaníliás-fahéjason) kívül még zsályás-levendulásat is készíték, úgyhogy gyorsan átcsoportosítottam egy kis adagot. (A zöldeket csokorba kötöttem és a végén kivettem, mint a levesből szokás.)

A terv 2 óra sütés 160 fokon, végül kicsit rövidebb ideig csináltam, egyszer kevertem meg, és félidő körül beletettem fél kiló fruktózt (csak annyi volt), meg 3+1 zacskó pektint.

Zsályás-levendulás

Csak ennyi lett...

Vaníliás-fahéjas

Nem sok, de próbának elég lesz

Az egész kb. 2 óra munkát igényelt, 2 lábas és egy tepsi lett a mosogatnivaló. Elég kényelmes elfoglaltság. (Persze egyszer leforráztam magam, de SASolás meg levendulaolaj elég volt...)


Közben a sarokban:

"A lekvár teljesen érdektelen..."

Azóta a kóstolókat Emma tesztelte, szerinte "nagyon-nagyon ínycsiklandó" (honnan szedi ezeket a szavakat...?!)

A zsályás-levenduláson határozottan érezni hogy más. Szerintem nagyon finom. De többet nem készítek belőle, mert nem valószínű hogy emberi áron kapnék még barackot valahol. "Jövőre veled ugyanitt" ;)


A fotókat Emma készítette :)