Ötletek, hogy a gluténmentes és a vega kaja ne moslék legyen 1.

A címet az egyheti táborozásunk ihlette, ahol számosszor húztam fel a szemöldököm az első napokban a kihozott kaják láttán. Nem az a baj, ha valakinek nincs fantáziája és megfelelő tájékozottsága a speciális ételek elkészítéséhez... Viszont - főleg mivel ezeket gyakran az egészségmegőrzés érdekében fogyasztják - felelőtlenség csak rábólintva elvállalni... Lehetséges, hogy valakinek az életébe kerül vagy legalábbis erős fájdalmakat okoz egy másik ember gondatlansága (nemtörődömsége). Az már csak az én fixa ideám, hogy én tiszteletlenségnek, emberszámba-nem-vételnek élem meg azt, ha én (cukorbetegként) nem kapok olyan ételt, amit elfogyaszthatok. Ugyanezt valamiért fokozottabban élem át, ha a gyerekemről van szó, ha ő marad éhen.

Egyik megoldási ötletünk volt gluténmentes ügyben a gluténmentes liszt (mi zabpehelylisztet vetettünk) használata. Félperces ötlet, és sokat könnyített a gusztustalanságos helyzeten. (Amikor megkapod az üres köménymaglevest, és olyan mint a mosogatólé, de tényleg.)

Mai menünk itthon, ami gluténmentes és van vegák számára értelmezhető része is:

Paradicsomleves.
Mi a zöldségrészesedés télire eltett paradicsomlevét használtuk fel (2 literes üveggel, amiről a felső vizes részt leöntöttem).
Én úgy csinálom, hogy kókuszzsíron megpirítok egy evőkanál lisztet (GM liszt), majd arra rögtön ráöntöm a paradicsomlevet, mint a sima rántásnál. Ízesítem sóval, kevés köménnyel és eritrittel (cukorbeteg vagyok), felforralom, és kész. Mindig a kisebbik lányom a kóstolója, mert ez az ő kedvenc levese.

A másodikféle kinek-kinek más-más volt, mert volt még maradék.
A miénk tzatziki (most a salátához csináltuk a főételt, mert sok uborkánk van a zöldségrészesedésből), fasírt és hagymalepény volt.

A tzatzikit úgy csináltam, ahogy mindig szoktam, korábban már írtam róla. Egyre többet kell készíteni belőle, mert egyre jobban szeretik...

A fasírt is ugyanúgy készül mint a sima, csak GM zsemlemorzsa/kenyér van benne (vagy nincs, de ebben most volt).

A hagymalepény: két nagyobb fej hagymát kis kockákra vágtam, megsóztam. Adtam hozzá köményt, őrölt fehérborsot, provance-i fűszerkeveréket, 2 tojást, és annyi lisztet, amitől összetapadt, de még kicsit folyós volt. Kanállal szaggattam az olajba és pirosra sütöttem mindkét oldalukat. Szerintem elképesztő finom lett, a többieknek "csak" ízlett.
A befektetett munkaidő kb. 5 perc + a sütési idő, az árfekvése kimondottan alacsony.

A fasírtból tettünk el a holnapi (szintén GM) tökfőzelékhez, a hagymalepényt és a tzatzikit megeszegetjük este.


(Még valami: gyakran hallom, hogy "nincs elég edényünk a vegának külön főzni". Az én tapasztalatom szerint majdnem minden csak szándék és logisztika kérdése: ha előbb sütöd a hagymalepényt és utána a fasírtot, a vegának nem kell húsos-zsíros lepényt ennie, és neked sem plusz serpenyőt elhasználnod.)

Ez csak megütött: paleo mojzsa

Már rájöttem, hogy vagyok én - a fura gondolkodásommal, meg a "mások" - a saját gondolkodásukkal. Nemrég lapozgattam egy blogot, ahol a blogger felháborodva közölte, hogy az x étel (megjegyzem, egy tök semmi egyszerű, amit egy háziasszony simán kitalál ha fel kell használnia a hűtője tartalmát) az ő receptje és kész. És márpedig pukkadjon meg mindenki. Én meg csak leesett állal olvasom, és azt gondolom, hogy "hűha!"

Van egy receptem, én találom ki, majd kiteszem egy blogra, aztán ordibálok hogy izévanhéemberek... Ez nekem fura. Miért?
Mert 1. honnan tudom hogy én találtam ki? Ahogy nekem eszembe jut, úgy pont eszébe juthat másnak is. 2. és ha az enyém akkor mi van? Levédetem és onnantól senki nem ehet olyat, csak ha fizet nekem? Agyrém. Szerintem. És 3. minek teszem ki a netre, ha ennyire féltem? Nekem ez nem logikus, bár az én logikám elég sajátos, mint tudjuk. És azt se tudom mi az a "dobótest" :)))))) (Vagyis már igen, mert sok matematikus ismerősöm felvilágosított. Köszi!)

Szóval: van a karfiolrizs, amit valaki valaha kitalált. Darált karfiol párolva :)))) Szerintem finom és szoktam készíteni, köszi annak az ötletet, akitől hallottam először (Szilda volt).

Tegnap készítettem valamit, ami kicsit más: a karfiolon kívül van benne 1 répa és negyed zeller is. A fűszere meg só és római kömény. Kókuszzsíron, fedő alatt megpároltam, kicsit meg is pirítottam.

Szerintem finom. Én találtam ki, hacsak előttem valaki már nem főzött ilyet :)) (És miért ne főzhetett volna? Nem egy nagy találmány.)

Mojzsa