A következő címkéjű bejegyzések mutatása: menü. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: menü. Összes bejegyzés megjelenítése

2014. július 23., szerda

Mai furamenünk

Nagy a szabadság, mindenki dönthet mit szeretne enni (heti egyszer van ebédtervezés), én vagyok a kakukktojás, aki a többiekét komponálja magára (vagyis vagy azt alakítom át magamnak vagy teljesen mást eszem).
Mert aki nem tudná, kb. április eleje óta nem eszem nagy CH tartalmú ételeket (rizs, tészta, krumpli), és ez nem paleo, hanem az én agyszüleményem, egyedi válogatási stratégia alapján ;)

A mai napra finomfőzelék volt előirányozva, Emma kedvence. Reggel még pontosította, hogy kukorica is kell bele, úgyhogy mexikói főzelék lett. (Nálunk van olyan rendszeresen, fagyasztott zöldségből és szeretik.)
Én még soha nem csináltam külön-külön zöldségekből, de elég jól sikerült, kinézetre is, ízre is. E. 5 tányérral evett...




Az én oldalamról a borsó nagy mennyiségben nem vállalható, ezért én lecsós zöldborsót készítettem magamnak. Nem ettetek még olyat? Na, én sem. Viszont egész finom, és mindenesetre érdekes :D



És remekeltünk még egy "Iliféle kenyeret", ami természetesen nem olyan lett mint Ilié ...
A tegnapi vásárlásnál is majd felrobbant a fejem,  mert a 2. boltban alig találtunk lenmagot és szezámmagot... A polcpakoló főbácsi is alig találta meg. De végül sikerült...
Amivel szembesültem: az itteni "daráló" (=aprító) nem annyira darál... Úgyhogy kicsit darabos lett meg túl folyékony (gondolom az, hogy a magok nem lettek maglisztté, gátolta hogy felszívják a tojást). De persze túl rég vagyok háziasszony ahhoz, hogy rajtam kifogjon ;) Így nem gömböcök lettek, hanem kis kockák a tepsi alján. Viszont finom, már megkóstoltam. Köszönet Ilinek érte, sokat fog segíteni nekem.





2012. december 25., kedd

És a karácsonyi... 1.

Nálunk a karácsony 24-vel kezdődik, bocs :) (bár vannak olyan - talán kocka? - családtagok, akik szerint nem, de MI, lányok, simán lenyomjuk ;))))

A csajok napok óta (cukormentes) ivójoghurttal indítanak, én natúrral. Egy kedves ismerősünk készíti, kézműves sajtokkal, ordával egyetemben.

Minálunk a "szentesti" főétkezés a késői ebéd, utána kis csendespihenő, majd ajándéknézegetés, sikítozás, őrjöngő örülés...

A mai ebéd bacon-ös "sajtos rakott hús" volt, krumplipürével és uborkával. Semmi faxni, csak együnk ;)

A rakott hús (párolt pulykacombdarabok reszelt sajttal rétegezve a bacon-nel kibélelt formába, majd tejszínnel meglocsolva és megsütve - 200 fokon 30 perc) elkészült kb. reggel 9-re, majd kis vitatkozás ("öltözzfelrakjrendet") illetve később némi üvöltözés ("apékségbenvoltálmiértnemhoztálkenyeret") után a faállítás következett (nálunk az Angyalka hozza a fát, általában fel is állítja a talpba, de most titkos üzenetet küldött a gyerekekkel, hogy nem lesz ideje és megkérte az apjukat, hogy az erkélyre leszállított fát tegye a helyére), majd díszítés...
Aztán már mindenki borzasztó éhesen nekiesett a kajának, illetve nem is, mert először énekeltünk és vidultunk, mert éneklés közben nem lehet kaját lapátolni a szájba, hiába próbálja az ember... (Gy.k.: kiesik...)

legkedvencebb díszem, 11 éve vettem a bécsi adventi vásárban... Julival a pocakban

A rakott hús kicsit sós lett, a krumplipüré viszont sótlan, úgyhogy összejöttek :D


A szeletelés nem ment olyan szépen mint a könyvben ahol olvastam, de azért törmelékesen is meg bírtuk enni...

A csendespihenő ma elmaradt, mert a linzertészta a hűtőben várta hogy ajándékká sülhessen. A lányok egyre ügyesebben nyújtanak-szaggatnak, Juli nagyon profi, Emma még gyakorol :)))
Így esett hogy lettek kissé csálé meg kelekótya formájúak (értsd: átlátszó meg szakadt, esetleg összenyomorított) is. De mind kisült, a vékonyabbak kicsit túlságosan is...
A szebbekből ajándék lett, visszük holnap Eszter befőz egyik szuperfinom levendulás sárgabarack lekvárjával együtt, a "nyomibbak" itthon maradnak és vacsora meg reggeli lesz belőlük, szintén Eszter lekvárjaival megkenve.
Sajnos összeragasztani nem lehet őket a "variabilitásuk" miatt :))))





Összegezve: nem vállaltam túl magam, ezért nem is fáradtam el nagyon, jó volt a csajokkal díszíteni aztán linzert sütni, majd nézni hogy örülnek. Sikerült mindenkinek jézuskás ajándékot találni... Imádom az önfeledt, csomagolástépő ajándékbontást, a szétszórt papírdarabokat és a síkítozást ;)))

Egy kis ízelítő:

Juli a görkori utalványát rejtegeti

Emma az új kedvenc könyvével (és az éremmel, ami "második arany" = ezüst)