"Savanyóleves"

Ti tudjátok mi az?
Én tényleg parasztgyerek vagyok, a szegényebbik fajtából. És nálunk népszerű volt a "gezemiceleves" - ez volt a tegyél bele mindent ami van leves; és volt a "savanyóleves", amit a többiek emlékeim szerintem nem annyira szerettek, én és több idősebb felmenőm viszont igen. Ez egy olyan "gezemiceleves", amiben szintén bármi van, de a végén savanyítják, és tesznek bele egy kicsi tejfölt.

Ha háziasszony vagy, legyél praktikus, és mivel
1. tegnap borzasztó meleg volt (amikor jól jön egy savanykás és hidegen is ehető leves)
+ 2. szinte semmi sem volt a kamrámban és a hűtőm is üres (vagyis épeszű kaját nem tudtam főzni)
+ 3. csak én vagyok itt, vagyis bármit megfőzhetek, anélkül, hogy valaki finnyogását fejezné ki...
ezért főztem egy adag répás-céklás "savanyólevest". Szerintem nagyon hasonló lett, mint a borscs, csak nem volt benne hús. Finom volt, megettem ebédre és vacsorára.

(1 fej hagyma, 1 közepes cékla felkockázva, 4-5 kis biorépa, só, kömény, citrom, tejföl/joghurt)

A kép, amit azért fotóztam, mert van rajta sok piros... és ha jól akarsz lenni, egyél sok pirosat ;) A "kispiros" lábas (ami fehér pöttyös) azóta megvan, hogy Julinak papit főztem benne ;)
Az erdei gyűmölcs nem a levesbe ment, azt külön ettem desszertnek.

tejföl nélkül mutatom, hogy lássátok milyen szép piros

Azért "savanyó" a neve, mert savanyú, és nálunk így mondták. Olyan, mint a "kugluk", ami meg kuglóf :D

"Hogy csinálod?!"

Kaptam ezt a kérdést, amikor mondtam, hogy nem eszem krumplit, tésztát, rizst... satöbbi.

És hát így csinálom: eszem zöldséget, húst, tejfölt-sajtot, hajdinát, kölest, paleo tésztát, quinoát... és még biztos mást, ami most nem jut eszembe.


Amit ma ettem, csak mert Zsuzsi kérdezte:

Reggelire kókusztejes kávét ittam, de azt hiszem egy darabig ezt többet nem teszem. Túl sok folyadékot vesztek. Szerintem a kávé.

Ebédre megfőztem a kedvenc kajámat: kacsaszárnytő árpagyönggyel és zöldséggel. A többiek nem nagyon szeretik, de most egyedül vagyok Elic-kel.
Sima egytálétel, semmi cicó. Viszont finom :D
Először megpirítom olívaolajon a húst, fűszerezem (ezt éppen só, kömény, fahéj) és félig meg is párolom (mert azt tapasztaltam, hogy nehezebben fő, mint a csirke), majd ráöntök valamennyi (húsmennyiségtől függően 1-2 bögre) árpagyöngyöt, kétszer annyi forró vizet, és párolom tovább. Amikor szerintem majdnem kész, akkor hozzáadom a felszeletelt répákat, az édesburgonyát és 1 fej hagymát. Kb. 3/4 óra alatt készül el. Aztán lefedve még várakozott.

a répák tényleg ilyenek maguktól :)

természetesen van rajta tejföl :D

Estére elfogyasztottam az összes magammal hozott kenyeret... Ez nem szép tőlem, de ez történt... úgyhogy sütöttem egy sajátot, hogy reggel ne legyek éhes. (Nagyon. Mert a többi dolgot is megettem. Bár még van cékla, répa, karfiol, uborka...)

Vacsorára meg gondoltam egyet, és felhasználtam 2 kicsi cukkinit, 2 paprikát és 2 tojást. Az eredmény ez lett:

Na tessék, ilyeneket eszem.
Azért még ettem paleo hagymás ropogóst v. mi a neve, meg cukormentes mogyorókrémet (szintén elfogyott).

Van még egy kis darabka sajtom, 4 tojásom. Meg az alapélelmiszerek :)))
Holnap ebédre megeszem a magammal hozott pörköltet CH mentes tésztával, csütörtökön meg a mai ebédem maradékát. És pénteken várom a felmentő sereget, hogy hozzon kaját :D

De azért ne hozzatok semmit, mert egyrészt van (zsír)tartalékom, másrészt tényleg van miből bármit összeütni. Kreativitás, szabadság, rugalmasság a jelszó :)

Közös értékrend és rugalmasság

"Azért jó a Csigatészta [blog - a szerk.], mert ott nem kell EMK-t olvasni" - mondta egyszer valaki... Hát, az van, hogy aki EMK tréner bejegyzéseit olvassa, akár még a Csigatésztán is belefuthat...

Mert ma reggel a lányok óbarki szokás szerint pirítóst reggeliztek, de ójajjjj, elfogyott a fokhagyma! Megajánlottam nekik az asafoetidát (ami egy indiai fűszer hagymaszerű ízzel), hátha megfelel.

És láss csodát: amikor megkérdeztem hogy ízlett nekik, ezt a választ kaptam: "finom volt, csak kár hogy nem volt annyira csípős mint a fokhagyma."
Aki főzött már két éppenkamaszodó (vagy bármilyen) gyereknek, képzelheti a megkönnyebbülést és örömet, amit ez a válasz okozott... mert rugalmasságot és közös értékrendet kaptam belőle... és nyugalmat (hogy nem nyafogás volt a helyettesítés miatt). Úgyhogy köszi, lányok.

(És amikor leveszem a polcról az asafoetida dobozát, mindig Anita jut eszembe, aki szintén tart otthon ebből a fűszerből. Ide most egy szívecske kellene, de nincs készleten :))) )