Pesto, az idei

Tavaly már sikerült beleszeretnem a pestoba, ezért télen is csináltam, és alig vártam az idei levélzöldeket, hogy végre újra "rendes" zöld pesto is készülhessen.

Amikor tavaly hallottam, hogy répazöldet meg minden "izétamitnemisszoktunkmegenni" beleraknak "mások" (ezt persze szájhúzogatósan kiejtve ;) ) eléggé furcsálkodtam. De aztán kipróbáltam és igenis ehető, sőt finom krémek jöttek ki a kezem alól.

Télen a mag-összetevőn (nekem kesudió vagy pénztelen napokon tökmag) kívül még aszalt paradicsom volt benne. Mostani lelőhelyem Daniék boltja, a Garabolyos, ahonnan igazi termelői élelmiszereket tudok vásárolni. Nekem fontos, hogy minél inkább támogassam a magyar termelőket, de felém tanúsított rugalmasságuk, vásárlóbarátságuk is fontos a számomra. Nem szeretek és nem is vagyok hajlandó olyantól semmit sem venni, aki nem becsüli meg a vásárlóit. A Garabolyost eddig én egy olyan boltnak látom, ahol nemcsak a megfogalmazott elvek fontosak, hanem a vásárló is, még akkor is, ha ezért tágítani kell az eredeti terveket. (Így lett pl. kiszállításuk is Szegeden.) Szóval a Garabolyostól van az aszalt paradicsom, és finom.

Amikor megjöttek a "zöldlevelek", pesto szempontjából főleg a reteklevél és a hagymazöld számít, rögtön nekiláttam az első adagnak, mert AKARTAM pestot enni. El is készült, jó volt.

Azzal kezdem mindig, hogy leforrázom a kesudiót és a szárított paradicsomot. Valamikor előtte, hadd ázzon pár órát. (Fizikailag a következő történik: reggel, amikor készítem a tea-kávé vizet, benyomom a vízforralót. Bevillan, hogy pestot is ennék este. Ezért amíg forr a víz, előveszem a két dobozkát, amiben áztatni szoktam, belarakok 1-1 marék kesut és paradicsomot, majd leforrázom őket és lefedem, nehogy napközben 1. leborítsam, 2. belepotyogjon valami, 3. belefulladjanak rovarok. Egész nap ázik a cucc, és amikor este odajutok hogy elkezdjem, addigra már jók.)

Összevágom az aktuális zöldleveleket, bazsalikomot, 1-2 gerezd fokhagymát, sót (vigyázz, a pari sós) alulra teszem az aprítóba, rá az áztatott dolgokat, majd kicsit megöntözöm a szintén sós piros áztatólével és olajjal. Van, hogy nehezen viszi, akkor kevés vizet vagy áztatólét még öntök hozzá.  Összedarálom, oszt jó'van.

Arányok: kb. fele a kesu-paradicsom együtt, másik fele a bármilyen zöldlevél és a fűszerek plusz olaj.

Nagyon szeretem a pestoban, hogy mindig másmilyen, mert mások az arányok, más zöldek kerülnek bele stb. Van amikor fokhagymásabb, van amikor "zöldízűbb", ahogy sikerül.

(szerk. 05.02.)
Ma még csináltam egy "óccccsósat" és gyorsat, mert a reggelihez szerettem volna enni.
1 marék reteklevél, 2 szál újhagyma, 2 marék rukkola, 2 marék tökmag, 1 marék (áztatatlan) kesudió, 1 marék (áztatatlan) szárított paradicsom (na, ezt nem kellett volna, mert apró kemény darabokra hasadt), 1 gerezd fokhagyma, só, olaj.
Kicsit csípős lett, de kenyérrel kifejezetten finom volt :))))

Pak choi és quiche, bármik is ezek

A zöldségrészesedéssel főleg "zöldlevelesek" érkeznek, ezért vagy darabolva a fagyasztóba kerülnek (spenót, mángold) vagy pesztónak megeszem (retekzöld) vagy nostro minestrone készül belőle. Nagyon ritkán, amikor megkívánok valamilyen sós sütit, akkor kitalálom hogy dolgozzam fel a leveleket (főleg a mennyiség számít).

ez reteklevél, mert az is jött

Ma eszembe jutott, hogy múlt héten érkezett szép nagy pak choi (bordás kel), de még mindig a pincében várakozik, és az eheti részesedésben is jött. Ilyenkor már megkondul a vészharang, mert tudom: ha nem dolgozom fel valaminek, akkor az enyészeté lesz, a komposztba kerül. Ami nem teljes kár ugyan, de mégsem arra szánjuk...

Ezért végiggondoltam mit tudok készíteni, ami nagy mennyiségben "befogadja" a káposztát, finom, van kedvem megcsinálni és megenni is. (Fontos ez nekem: csak azt tenni, amit szívből teszek. Másképp nem érdemes - ha étel, akkor főleg-, mert nem lesz jó.)

A quiche [kis] jutott eszembe. Egyszerű, gyorsan kész, minden van hozzá, szeretem, jó lenne meleg vacsorának, nem zavarja meg a vércukromat. Hajrá!
A quiche egy francia lepény, gyakorlatilag láthatatlan vékonyságú tésztával alul-oldalt, amivel kibélelik a piteformát, elősütik, ezután beletesznek valamilyen gyümölcs/zöldség/húsos tölteléket, majd feltöltik tejszínes tojással és megsütik.

Hozzátartozik még, hogy fél órát nevettünk, mert mindig (MINDIG) elfelejtem hogyan kell leírni, ezért csomó ideig kerestük a leírását. Tudtam, hogy nem "k"-val kell írni, de valamiért meg voltam győződve róla, hogy "c"-vel, és hajtogattam, hogy "c-vel, mert francia"... Ez azért vicces, mert kiváló a helyesírásom, és nagyon ritka, hogy nem tudom hogy írunk egy szót. A családban sose akarnak velem szókeresőt játszani. Vicces, amikor bénázunk, na :)))) Ha valamikor majd játszanál velem Szókeresőt, szólj légyszi.
Aztán csak meglett a neve. A tésztaarányokra nem emlékeztem, illetve úgy igen, hogy amit a múltkor néztem, nem volt jó, mert annyira tört, hogy sehogy se lehetett enni, még villával se.

Most egy Szaffi receptet néztem, amit átalakítva megcsináltam, és jó is lett a tészta.

Nekiláttam.
Összevágtam 2 nagyobb és 2 kisebb pak choit. Levelet-szárat is. Két zöldhagyát is hozzávagdostam az összes zöldjével együtt. Kb. egy közepes lábasnyi lett. Tettem alá valamennyi libazsírt, megpároltam, sóztam, kis köményt és egy gerezd fokhagymát is. Pirítottam szalonnát, majd hozzákevertem, a zsírját is ráöntöttem. Amikor majdnem puha volt már, levettem a fedőt és elforraltam az összes levet alóla. (A recept 20 dkg tölteléket ír 10 dkg tésztához, ez kb. stimmelt.)

Közben megcsináltam a tésztát: 5-5 dkg hajdinaliszt és lenmagliszt keveréke, 2 dkg zsír, só, 1 tojás. Ezt összekevertem, összegyúrtam. Kizsíroztam a kedvenc sütőserpenyőmet (bocsi, nekem nincs piteformám), és belenyomkodtam a tésztát. A képeken látszik, hogy nem ért egész a felső peremig, ezért később a töltelékkel ügyeskednem kellett, hogy ne folyjon ki az "alacsony" részeken. Tanulság, hogy ebbe a serpenyőbe 15 dkg tésztát kell készíteni alapnak. (Felírtam a receptfüzetembe!)

Ezután elősütöttem 8 percig légkeveréssel, 175 fokon a villával megszúrkált tésztát.

Mire "elősült", addigra kicsit hűlt a töltelék. Beleöntöttem a serpenyőbe. Összekevertem 2 tojást és 1 dl kókusztejszínt, megsóztam, majd ráöntöttem a zöldségekre.

Kicsit el kell egyengetni, ügyeskedni a villával, hogy be tudjon folyni a zöldségek közé. Illetve nekem, hogy ne folyjon túl a peremen. De sikerült. Visszatettem a sütőbe még 25 percre, szintén légkeveréses, 175 fok. (Én majdnem mindent így sütök, sztenderd egységsugarú júzer vagyok.)

Ezzel a pitefélével várni kell kicsit megvágás előtt, hogy hűljön és ne essen szét. Vártunk. Evett az "elsőkóstoló-aki-gyakran-kritizál", aztán mindenki más is, és mindenkinek ízlett. Azt hiszem, megkapta az "elég jó" minősítést, felvesszük s receptkönyvbe.

Nostro minestrone

Vendégként már számtalanféle minestronét ettem. Itthon még nem nagyon készítettem. Most viszont itt a tavasz, csomó levélzöldség érkezik. Mángold, pak choi (bordáskel), petrezselyemzöld...
Mit csináljak ennyi zölddel? Leginkább párolva fokhagymával szoktuk enni... na de ennyit?!

Olvasgattam a mángoldról, és mindenhol azt írták, hogy bármibe bele lehet főzni. Hát jó, akkor leves, mert úgyis elfogyott.

Összeszedtem minden zöldet: leveleset, meghagyottat, kicsit fonnyadtat - a mángold is már fonnyadt volt néhol, és a kis maradék édeskáposzta is.

A mennyiségek, és ehhez még kb. 10 deka maradék káposzta 

Nálunk a MUNKA ( =házimunka) most úgy megy, hogy én vagyok a koordinátor, és aki éppen nem tanul vagy dolgozik, az is beszáll. Most E. volt, aki rendelkezésre állt nekem: hámozott, darabolt, kóstolt.

A kockára vágott hagymát kacsazsíron megpároltam, majd hozzátettem a vékony-hosszabb hasábokra vágott répát, fehérrépát és paszternákot. Ízesítettem sóval, egész köménnyel. Kb. 10-15 perc múlva tettem hozzá a káposztát, mándold hullámos csíkokra vágott szárát és 1 nagy doboz konzerv paradicsompürét. Utoljára az összevágott zöld levelek (petrezselyem, mángold) kerültek bele. Kicsit még főztem, kóstoltuk és elkészült.

Ki-ki ízlése szerint értékelte a levest (értsd: aki amúgy nem szereti a leveseket, azt mondta - "jó", stb.), és a "nem rosszabb mint bármi" értékelést kapta, ami rendes nyelvre lefordítva azt jelenti, hogy felvehetjük a család recepttárába, és főzhetjük, bár nem túl gyakran.

Én pedig rájöttem, hogy valószínűleg a minestrone az az olaszoknak, ami nekünk a gezemiceleves: beledobsz mindent ami van, összefőzöd, aztán megeszed.

Ha az én értékelésemet akarjátok hallani: szerintem meglepően finom, ahhoz képest, hogy mindenféle zöld levél van benne, ráadásul petrezselyemzöld is (bbbbbrrrrrrrrr), és mángold (auuuuuuuu). De csak viccelek, szerintem komolyan finom :)))))



(A cím azt jelenti olaszul: "a mi minestronénk".)

Tojássaláta

Régóta akartam enni. Tudjátok: amikor ott van a gondolataidban, olykor-olykor bevillan, nem szabadulsz tőle.
Mindig (MINDIG) ráfaragok a dobozos salátákra, mert van egy olyan mellékízük (mindegy mitől, légyszi ne írd meg), amitől én nem szeretem. Igaz ez a tojássalátára is. Amikor Kati mellettem eszi, akkor folyik a nyálam, annyira enném, de aztán mindig elriaszt az az íz...

Kiskoromban sokszor volt tojáspörkölt, tojássaláta, rántotta, mert a tojás olcsó volt. De ráadásul szerettem is.

Valamiért nem készítettem tojássalátát amióta magam főzök (cca. 27 éve). De akkor majd most. Tegnap este kitaláltam és ma J. lányom segítségével megvalósítottam. Tudjátok: amikor megvan a szándék, de egy kis lökés azért még kell.
J. feltette a tojásokat főni, ezzel meglökött :)))

A recept 6 tojást írt, annyiból készítettem.
A főtt és kihűtött tojásokat megpucoltuk (voltak vicces felületűek), kockára vágtam és hozzákevertem még fél fej apróra kockázott hagymát is. Só (sok), fehérbors, majonéz, tejföl, mustár (tartárt kevertem... Meglepő volt, mennyire megörült ennek E., aki azonnal ezt kérte a sonkája mellé.)
(Ha kihagytam volna a tejfölt, paleo lehetett volna, de elfelejtettem...)

Szerintem finom volt, bár talán kicsit sótlan ;))))