Pak choi és quiche, bármik is ezek

A zöldségrészesedéssel főleg "zöldlevelesek" érkeznek, ezért vagy darabolva a fagyasztóba kerülnek (spenót, mángold) vagy pesztónak megeszem (retekzöld) vagy nostro minestrone készül belőle. Nagyon ritkán, amikor megkívánok valamilyen sós sütit, akkor kitalálom hogy dolgozzam fel a leveleket (főleg a mennyiség számít).

ez reteklevél, mert az is jött

Ma eszembe jutott, hogy múlt héten érkezett szép nagy pak choi (bordás kel), de még mindig a pincében várakozik, és az eheti részesedésben is jött. Ilyenkor már megkondul a vészharang, mert tudom: ha nem dolgozom fel valaminek, akkor az enyészeté lesz, a komposztba kerül. Ami nem teljes kár ugyan, de mégsem arra szánjuk...

Ezért végiggondoltam mit tudok készíteni, ami nagy mennyiségben "befogadja" a káposztát, finom, van kedvem megcsinálni és megenni is. (Fontos ez nekem: csak azt tenni, amit szívből teszek. Másképp nem érdemes - ha étel, akkor főleg-, mert nem lesz jó.)

A quiche [kis] jutott eszembe. Egyszerű, gyorsan kész, minden van hozzá, szeretem, jó lenne meleg vacsorának, nem zavarja meg a vércukromat. Hajrá!
A quiche egy francia lepény, gyakorlatilag láthatatlan vékonyságú tésztával alul-oldalt, amivel kibélelik a piteformát, elősütik, ezután beletesznek valamilyen gyümölcs/zöldség/húsos tölteléket, majd feltöltik tejszínes tojással és megsütik.

Hozzátartozik még, hogy fél órát nevettünk, mert mindig (MINDIG) elfelejtem hogyan kell leírni, ezért csomó ideig kerestük a leírását. Tudtam, hogy nem "k"-val kell írni, de valamiért meg voltam győződve róla, hogy "c"-vel, és hajtogattam, hogy "c-vel, mert francia"... Ez azért vicces, mert kiváló a helyesírásom, és nagyon ritka, hogy nem tudom hogy írunk egy szót. A családban sose akarnak velem szókeresőt játszani. Vicces, amikor bénázunk, na :)))) Ha valamikor majd játszanál velem Szókeresőt, szólj légyszi.
Aztán csak meglett a neve. A tésztaarányokra nem emlékeztem, illetve úgy igen, hogy amit a múltkor néztem, nem volt jó, mert annyira tört, hogy sehogy se lehetett enni, még villával se.

Most egy Szaffi receptet néztem, amit átalakítva megcsináltam, és jó is lett a tészta.

Nekiláttam.
Összevágtam 2 nagyobb és 2 kisebb pak choit. Levelet-szárat is. Két zöldhagyát is hozzávagdostam az összes zöldjével együtt. Kb. egy közepes lábasnyi lett. Tettem alá valamennyi libazsírt, megpároltam, sóztam, kis köményt és egy gerezd fokhagymát is. Pirítottam szalonnát, majd hozzákevertem, a zsírját is ráöntöttem. Amikor majdnem puha volt már, levettem a fedőt és elforraltam az összes levet alóla. (A recept 20 dkg tölteléket ír 10 dkg tésztához, ez kb. stimmelt.)

Közben megcsináltam a tésztát: 5-5 dkg hajdinaliszt és lenmagliszt keveréke, 2 dkg zsír, só, 1 tojás. Ezt összekevertem, összegyúrtam. Kizsíroztam a kedvenc sütőserpenyőmet (bocsi, nekem nincs piteformám), és belenyomkodtam a tésztát. A képeken látszik, hogy nem ért egész a felső peremig, ezért később a töltelékkel ügyeskednem kellett, hogy ne folyjon ki az "alacsony" részeken. Tanulság, hogy ebbe a serpenyőbe 15 dkg tésztát kell készíteni alapnak. (Felírtam a receptfüzetembe!)

Ezután elősütöttem 8 percig légkeveréssel, 175 fokon a villával megszúrkált tésztát.

Mire "elősült", addigra kicsit hűlt a töltelék. Beleöntöttem a serpenyőbe. Összekevertem 2 tojást és 1 dl kókusztejszínt, megsóztam, majd ráöntöttem a zöldségekre.

Kicsit el kell egyengetni, ügyeskedni a villával, hogy be tudjon folyni a zöldségek közé. Illetve nekem, hogy ne folyjon túl a peremen. De sikerült. Visszatettem a sütőbe még 25 percre, szintén légkeveréses, 175 fok. (Én majdnem mindent így sütök, sztenderd egységsugarú júzer vagyok.)

Ezzel a pitefélével várni kell kicsit megvágás előtt, hogy hűljön és ne essen szét. Vártunk. Evett az "elsőkóstoló-aki-gyakran-kritizál", aztán mindenki más is, és mindenkinek ízlett. Azt hiszem, megkapta az "elég jó" minősítést, felvesszük s receptkönyvbe.