Kipróbáltam...

Most először (mert érdekelt) kipróbáltam a paleo rendszer szerint készült töltött káposztát. Ettem ilyet az egyik ebédszállító menüjében és nem volt ehetetlen.

Több blogot átböngésztem, mire kitaláltam a sajátomat.

Szöget ütött a fejembe PaleoBrigi káposztája, amiben napraforgó és szezámmag is volt... Gondoltam: egyáltalán nem illik bele, vagyis ha belerakta, csak volt értelme. Ezért úgy döntöttem, hogy én is.

Hozzávalók:
fél kiló sertéslapocka
1 kiló savanyú káposzta és hozzávaló harasztok (gy.k.: levelek)
összesen 1 darálónyi len- és napraforgómag
3 tojás
2 kisebb darab házi füstölt oldalas
só, szemes bors, babérlevél, pirospaprika

A szokott módon csináltam, 4 órát főztem, majd megkóstoltam. Egész jó :) Van egy árnyalatnyi fura íze, de alapjaban véve finom. A tejfölt nem hagytam le róla :D
(Egy túlterhelt munkás-anya elnézhető tévedése is lehet oka a fura íznek: PB szezámmagot írt, én viszont LENmagot tettem bele...)

Másnap a férjem is evett belőle, és szerinte "mmmmm, nagyon finom". Őt ismerve, ezek szerint tényleg rendben van a káposzta...
Mindig megfogadom hogy több káposztát veszek, mert én igazából azt jobban szeretem mint a gombócot, de mindig el is felejtem... Majd jövőre emlékeztessen valaki, légyszi!


Köszönet a továbbképzésért a Paleo konyha a Vízilóhoz és a Paleo életmód blogok szerzőinek!

Boldog karácsonyt mindenkinek!

Alma és szilva, lekvár és csatni

Almából sok van idén a fákon, a szilva meg az út mentén terem és hull... csak erdei sétaút, úgyhogy... (Mindig mikor lemegyek szilvát szedni, az a dal jut eszembe, hogy "erdő mellett nem jó lakni"...)

Idén sokszor volt almás süti mindenféle formában (bögrés, hajtott, rakott, rétes), tele van már a fagyasztó reszelt és darabolt almával. És az igazi sláger, az almakompót is a könyökömön jön ki.

Idén is szerettem volna kísérletezni (ahogy tavaly a reszelt ujjas citromlekvárral...), és jó ötletnek tűnt almából és szilvából kitalálni valamit.
Ki is találtam: a szilvás-fahéjas almadzsemet! És ezzel nagyon boldog voltam addig, amíg meg nem láttam a neten, hogy ezt már mások is kitalálták :))))))

De nem baj, szokás szerint a magam feje után mentem. Kb. ugyanannyi almát és szilvát (mérlegem még mindig nincs) szortyogtattam meg a botmixerrel, majd felforraltam. Tettem bele 3:1 zselésítőt, fahéjat és szegfűszeget, a végén még kb. 10 dkg fruktózt.

Közben kifőztem az üvegeket, és amikor már jól rotyogott a trutyi, akkor átszedtem üvegekbe. Fejre állítottam és lefényképeztem :))))

több üveggel lett, ez csak fázisfotó

Természetesen nem maradhattunk ennyiben, én és az almásszilva... Csináltam egy sós változatot is köménnyel, római köménnyel, sóval. Azok is üvegekbe kerültek és fejre álltak.

Másnap családi vállalkozásban kaptak címkét és feliratot is. Egyik gyerekem írta, másik ragasztotta. Azóta már a helyükön várják a sorukat.

(Direkt írtam sokszor azt hogy "idén" mert szeretem ezt a szót. Ha nem tetszik, cseréld ki :D )

Pufipizza tejszínes krumplival

Sokszor írtam már, hogy nálunk a receptek csak útmutatónak vannak, még a sajátjainkat is átfogalmazzuk néha hűtőtartalom, kedv és edény függvényében. (Ugyanis a telken csak 1 nagy, 2 közepes, 1 kicsi lábas és 1 serpenyő van, amin nem is szeretnék változtatni bár 1 palacsintasütő még tervben van.)

Így jártam a krumplival ami mentás (serpenyőben) pirított krumplinak indult, majd tejszínes-mentás (sütőben sütött) krumpli lett belőle...

A "pufipizza" sajtos pufinak indult, de "beleborult" a tejszínes spenót, így túl híg lett hogy gombócozzak: csak tepsibe öntöttem és úgy sült meg.

A pufi eredetileg egy főzött tészta (Horváth Rozi szakácskönyv, Sajtos puffancs néven), 3 dl tejben 8 dkg vajat felolvasztunk majd tesznünk bele 16 dkg lisztet és addig főzzük mint a főzős gyurmát (amíg elválik az edény falától, és erősen kell keverni). Aztán levesszük a tűzről, beleütünk 3 tojást egyenként... Nekem itt kezdődött a probléma, mert talán 1,5 tojás elég lett volna :)) Végül 2 került bele, így kicsit híg lett, tettem még bele lisztet (tk. tönkölyliszt).
A végén kevertem bele a 10 dkg reszelt sajtot és a sót.

Nem sokkal lett kezelhetőbb a tészta, az idő is ment, úgyhogy a tűzhelyen párolódó spenót (vagyis mángold) leve se főtt el, úgyhogy kezdtem kiborulni...
Meg rájöttem, hogy hiába van a tejszín a spenóton, ha én ezt a gyerekeim tányérjára zuttyintom, tutira ott is marad... Úgyhogy hirtelen ötlettel a felesleges tejszínes lét ráöntöttem a krumplira, a spenótot meg a tésztába. Elégedettségemben kis rossz szájíz volt a folyékonyság, amit a nagytepsivel lőttem ki :))) Jóbarátom a sütőpapír :)))

Egy fél óra múlva így néztek ki.

Tapasztalat:
- Emma imádta ahogy a "pizzapufi" kinézett, ő is nevezte el,
- könnyen feljött a sütőpapírról, egyáltalán nem ragadt oda,
- megkóstolva puha, de a spenóttól tartalmas volt, kb. mint a sült spenótfőzelék :))))
- a lányaim közül Julinak nagyon ízlett, a felnőtteknek is, Emma nem evett belőle, másnap hidegen Szildáéknak szintén ízlett :)
- nem értem  az elkészítés körülményességét, szerintem sima lepénytésztából ugyanilyen jó lett volna, ez a főzés csak plusz idő és hőmérséklet...
- a tejszínes krumpliból Emma 3x szedett (szerinte ilyen finomat még "sossseeeeeee" evett), Julinak is, hárman megettük az egészet, kóstoló se maradt az apjuknak...
- a múlt hét egyetlen hűvös napján készült, jó volt hogy a sütő kicsit melegített, de meleg napon nem készíteném.

Mángoldcsatni

Hétfőn ikra barátnőmtől kaptam egy csomó mágoldot a vicces piroszárút és sárgát. Nagyon szép, és története is van, mert egyszer rendeltünk ilyen magot Angliából, de nálam nemésnem kelt ki... Nem tudom, talán Kockapaciéknál igen? Már nem is emlékszem, olyan rég volt...

A levelek zöldjéből tegnap "spenótos" gnocchi készült, a szárát pedig már előző nap előkészítettem: összevágva római köménnyel, sóval, paprikával megpároltam. egy kisszűrőnyi lett, kb. 20 deka.

A terveim szerint augusztus végén részt fogok venni egy olyan eseményen, ami a világtól távol lesz, a civilizáció vívményai nélkül, és amíg a többiek a magukkal hozott befőtteket és lekvárokat eszik, nekem valami másról kell gondoskodnom az én speciális igényű szervezetem számára.
(Van ebben a posztban egy kis célzatosság: talán olvassa olyan is, aki hasonló cipőben jár, de fél. Ez ad neki egy lökést, mert látja: vannak akik elindulnak cukorbetegen is túrázni meg erdőbe meg zarándoklatra. ELVÁRT a tervezés, az átgondoltság, az hogy legyen B terv és menekülőút, de nem kell a világtól elzárkózni csak azért mert van egy állapot, ami az ami. - Van egy ismerősöm, aki cukorbetegen maratont fut, Balatonátúszik, mert neki ez jó. Megtervezi, megszervezi, de éli az életét. Aki nem éli az életét, az hiába tartja karbankordában a vércukrát... Szerintem ;) )

A csatni egy ilyen erdei étkezés része lesz majd. A mángoldszárak nem tettek ki egy adagot, úgyhogy másnap ugyanilyen fűszerezéssel cukkini pároltam és a végén üvegbe zártam és remélem nem romlik meg és jöhet velem.

Bögrés almás

Ikra barátnőm hétfőn hozott bögrés barackos-szilvást, a ronda-szétesik(asokgyümölcstől)-és-finom kategóriából :)))

Mi ma szorgalmasak voltunk, fel(le)szedtük az összes lehullott vagy fán lévő hibás almát, és elhatároztuk az almás sütit, vacsorára. A napunk kicsit eltolódott, mert a délutáni alvás elhúzódott (biztosan attól, hogy végre hűvös volt, nem hőség). Utána uccu puccu, reszelés, és már fél 7 is volt... Szerencsére az ikra után szabadon készült bögré almás jó gyorsan megsült (jó kevés tészta volt alul), a lányok pedig hűségesen vártak rá. Úgyhogy végül fél 9-kor vacsoráztak, de akkor némán :))

Bögrés almás:
1 nagy joghurtospohár(bögre) joghurt
1 bögre liszt
fél-fél bögre cukor(h.) és olaj
sütőpor
kb. 1 kiló reszelt alma

Légkeveréssel 30 percig sült, és így néz ki:

kicsit túl puha, kicsit túl ronda, de jó

Ma vendégünk is volt, Svájcban élő barátnőm, akitől ezt a személyre szóló kakaót kaptam :) Cukormentes. Köszönöm, igazán :)

Paprita

Nem tudom másoknál hogy van, de én sokszor csodálkozom a gyerekeimen, hogy milyen furán választják ki mit esznek meg és mit nem...

Egyik szupertutibármikorkedvencük a paprit(k)ás (k)rumli... Hétvégén szerették volna, bográcsban, de közbejött egy szintén szupertitubármikorkedvenc a Krisna-völgyi búcsú, ezért képesek voltak lemondani a "papritáskrumplííí"ról. De annyira kedvesen és kulturáltan tették, hogy megszántam őket, igazán :) És ma korán reggel elhatároztam hogy megfőzöm nekik, igaz, csak lábasban...

Azért kora reggel, mert az orrom azt súgta, hogy nem lesz nagyon meleg és gondoltam javaslatot teszek nekik egy kirándulásra. Imádnak kirándulni menni...

Úgyhogy 8-ra kész volt az ebéd, és mire szemüket törölgetve lejöttek, ugrálva üdvözölték mindkét ötletemet.

A kirándulás után (részletek a rózsaszín csigán, nemsokára) nekiestek és egy alig látható ("meghagytuk a Papának") adag kivételével mind eltűnt... (Másból nem nagyon szoktam amúgy repetázni...)

(Nem tudom, Juli szerint "istenifinoman csinálod, Mama" :) Ezt nem sűrűn mondja...
1 fej hagymán megpirítottam egy ujjnyi karikára vágott maradék füstölt kolbászt, majd rákockáztam a krumplit és tovább pirítottam őket. Aztán só, kömény, kis pirospaprika, víz, és főttek. Amikor majdnem készen volt, akkor 3 rendes (nem TG) virsli ment bele és készre főztem. Ez nálunk a "szétesikakrumpli-állag", sűrű szafttal.

Ilyen képet vágtak kaja közben:

 Még annyi megjegyzésem van saját magamhoz, hogy ebéd után felbontottuk a szerencsesütiket, amiket az apjuk hozott tegnap este. Az enyémben a következő volt: "A halk hangok a leghatásosabbak."  Hangosan felnevettünk... :)))))))))))))

Répa-ropi vagy répapufi

Igazság szerint répás puffancs a neve, de nálunk minden szójátékká lesz...

Volt a finom, már párnapos répa (4 nagy, de egyet nyersen megettünk), és nem is tudtam mihez használnám fel. Ezért lereszeltem két krumplival együtt, adtam hozzá kb. 5 dkg tönkölylisztet, 1 db tojást, egy kis sajtot, sót, köményt. És egy kis olajat, mert sütőben akartam megsütni (kb. 4 ek.)

A lányok kibélelék a tepsit amíg melegedett a sütő. Rálapogattuk a pufikat, majd megsütöttük, 200 fokon 15 perc alatt.





És mi történt? Ritkán hallom, ha zöldségekről van szó: "húdefinooooooooooooom" kérekméééééég!"

(30 dkg sárgarépa 30 g CH,
10 dkg krumpli 20 g CH,
5 dkg liszt 35 g CH
Ez kb. 15 pufi, ezért szénhidrátbombának éppen nem mondható.
A sütőben sütés miatt nem is olajos.)

Túrós tésztakosárkák - "batyuk"

Nagyobbik lányom szerint még sose volt olyan, hogy egy receptet ugyanúgy készítettünk volna el, ahogy leírták...
Ezt se sikerült batyusítani, mert sok volt a túró és ahhoz kevés a tészta, úgyhogy muffinformába kerültek és tésztakosárkák lettek.

A levelestészta bolti (Lidl) hűtött-nyújtott-feltekert 1 csomag, a töltelék a sima túrós 500 g (+ cukorh., citromhéj, nálunk mazsola nélkül, mert azt nem eszik meg).

Éljen a lelkes kukta!

Van rendes reszelőnk is, az így reszel

200 fokon sütöttem kb. 25 percig.

Ilyenek lettek. Háttérben a cukkínis bácsitól vásárolt lecsó

Tapasztalat: ennyi tésztához a fele túró is elég lett volna, mert naaaaaagyon sok lett így... De azért elfogyott...

Köszönöm a kukták és a tesztelők segítségét!

Nyári egyszerű 1.

Frankfurti leves
Rakott tészta

Nyáron igyekszem gyorsat és egyszerűt főzni, az is fontos, hogy ne maradjon alapanyag (főleg ha nem fagyasztható), és maradék ne kerüljön a szemétbe.

Egy kb. kéthetes távollét előtt ez még fontosabb: a "rendes" hűtő leolvasztódik, ezért valami vagy mélyhűtőbe kerül vagy kidobásra, de leginkább felhasználni szeretem.

A nagyiéktól előző héten kapott helyre kis kelkáposzta nem lett főzelék, viszont "fél fejéből" és az előző napi maradék 1 virsliből és a kicsi maradék füstölt kolbászból frankfurti leves lett. (Joghurttal, mert a tejföl már elfogyott...) (És a másik fél fej feldarabolva a fagyasztóba került.)

 A pár nappal korábbi kifőtt tészta maradékából és némi paprika-paradicsom és darált hús mártásából (az frissen főtt, reggel 7-kor) rakott tészta lett, a szintén maradék sajttal a tetején. (A reszeléstől most is megmentett Juli és a férjem, de már Emma is gyakorol szorgalmasan, ezt köszi.)

Szerintem szép :) De finom is volt, mert ketten megettük ebédre és vacsorára. Ja, nem, még a másnapi EMK-ra is ebből vittem dobozban :)

Volt még egy nagyon finom egyszerű citromos bögrés süti, de azt majd következőre írom, mert a képek az éppen lemerült fényképezőgépen vannak...

Meggyes-túrós süti

Idei új fejlesztés, hogy a telki konyhámban lett tűzhely és sütő. (Eddig egy indukciós főzőlap volt.) Háziasszonyként nem kell mondanom mekkora könnyebbség 4 lap 1 helyett és a sütő, az aztán a szuperséges!

Idén valahogy meggy is termett, na nem sok, de azért egy vödör se semmi :) Túró meg volt a fagyasztóban, amit otthon leolvasztottam és magunkkal hoztuk.
Mérlegem nincs, de van 18 év főzős tapasztalatom, ezért minden hozzávaló csak saccra került bele ;)

A süti a bólyi túrós lepény mintájára készült.

30 dkg teljes kiőrlésű tönkölyliszt
10 dkg cukorhelyettesítő
10 dkg margarin (tudom, tudom de csak ez volt)
50 dkg orda + kevés cukor(h.)
30 dkg meggy kimagozva
3 tojás
4 dl tej
1/4 csomag sütőpor
fahéj, citromhéj reszelve

Ez a hiszemhalátom süti volt 10 éve mikor először készítettem: lesz-e a lerakás - összeöntésből valami értelmes? Lett, és nem is rossz!

A kivajazott tepsi aljára kerül a lisztes sütőporos cukros keverék fele, erre a kicsit megcukrozott, citromhéjjal összekevert orda (nekem kb. gumiszerű lett, fura...), majd a meggy, kicsit belenyomkodva. Erre a maradék lisztes száraz összetevők. A tetejére öntöttem a fahéjjal együtt felvert, tejjel összekevert tojást, és a maradék vajat rákockáztam.

Megtelt vele a nagy tepsi, és légkeveréses sütéssel 175 fokon 40 percig sütöttem. A meggy elég leveses volt, ezért kicsit lágy lett.
Ebédre és uzsonnára ettük, és kicsi még maradt holnap reggeli utánra, mert megmentettem, amúgy betömték volna mindet...

Pizza

Sütöttem már pizzát régebben, aztán leszoktam róla, annyira, hogy már Juli sem emlékszik az utolsóra...

De van nekünk egy "(hegedű)Julinénink" (mert sok Juli van körülöttünk) akinek a pizzareceptjét muszáj volt kipróbálni... (Mert természetesen J. hallotta és majd kiugrott a bőréből hogy "pizzapizza".)

Úgyhogy ma, klubozás helyett ("nemár, mama, nincs kedveeeeem...") tésztát gyúrtunk. Kisebb zökkenőkkel, mert a felfuttatott élesztő "véletlenül" kiborult, végigfolyt az egész konyhapulton és a padlón óriási tócsa lett belőle... Brrrr...

De újrakezdtük, aztán E-vel elmentünk fejből bevásárolni (mert a papírt is eláztatta az élesztős tej), elég sikeresek voltunk. Sajt, sonka, paradicsompüré ment fejből is :D

Hazaérve meggyúrtuk a tésztát (igazi családi munka volt, Juli mért, Emma sózott, kavart, futtatott, borított és megint futtatott, aztán Juli gyúrt...)

A gömböc kelesztés előtt (a kelesztés célja valójában az volt, hogy ihassak nyugton ülve egy kávét :D)

Emma munkában (oké, nem mondom hogy mi vagyunk Higiénikusék...)

Sajtreszelés Julimeló, kenés, szórás a miénk Emmivel

ez kicsit elfeküdt, de így is látszik

Feltétek: paradicsomszósz, sonka, kukorica, "tejfölpöttyök", sajt.

220 fokos sütőben, légkeveréssel 12-15 perc alatt ilyen lett

Ebédre némán falták, néha egyet-egyet sóhajtottak :D :D :D
Vacsorára elfogyott, és megszületett az ítélet, hogy legközelebb is süssünk inkább...

(hegedű)Julinéni receptje:
40 dkg liszt, só, 4 ek olaj (ehelyett a miénkben 2 ek zsír volt), 1 dl tejben felfuttatott élesztő, 1 dl víz


[(hegedű)Julinéni becsületes neve White Julianna és Juli hegedűtanára]

Kocsonya

Nálunk csak én szeretem, ezért csak egyszer van egy télen...

Tegnap készült, kiszedtem és kivittük az erkélyre (kb. este 6-kor), és én már azt vacsoráztam, 8 felé már igazi remegős konyonya lett belőle.
Tegnap még a mese is Pocakról (nem a reklámos!) és a kedvenc kocsonyájáról szólt, sőt, a mese végén Pocak még kocsonyáról is álmodott... Csoda-e ezek után, ha a lányaim vigyorognak rajtam és a kocsonyámon? :D :D


Reggelre viszont a kocsonya eltűnt...

belepte a hó a mellette fagyoskodó savanyú káposztával együtt.

Reggel szánkóval mentünk oviba,
éljen a hó és a kocsonya!

(gyagyavers by pynky, Julinak biztosan tetszeni fog, megmutatom neki ha hazaér az iskolából)

Kocsonya nálam:
Teljesen átlagos leves (fül, farok, köröm, bőr), 1 fej fokhagyma, szemesbors, szegfűbors, babérlevél, só.
A végén kicsontozom, rászűröm a levet és az erkélyen várja a sorát :)

Azért szeretem...

a savanyú káposztát, mert...
                                               télen sokáig eláll az erkélyen :D

Egyszerű vagyok, tudom, de tényleg.
Karácsony előtt a piacon vettünk egy kiló "nemolyanfinom" káposztát, és azóta is kinn van. Időnként hozok be belőle és megeszem savanyúnak vagy mint ma, a barátnőmék-féle disznótoros mellé készítettem párolva, pörköltesen. Persze csak én eszem meg, főve aztán tuti senki, nyersen még úgy-ahogy Emmi :)))

Egy jó kis cikk a savanyú káposztáról itt. (A kép is tőlük van.)

Csigatészta, szeretlek!

(Tegnap délelőtt tévéztünk kicsit, a Mo., szeretlek! című műsor ment éppen... Bár nem szeretem a címét, meg egy-egy dolgot benne, de ha odatévedünk megnézzük.)

Ez a blog volt az első (honlapom már volt régebben, de blog ez), és szerintem jó és szép és az enyém :) Úgyhogy: Csigatészta, szeretlek!


Újévi jókívánságaimat átadtam tegnap a  rózsaszín csigán, itt az újévi evészetről...
 
Tegnap este sokáig vendégségben voltunk, ezért elmaradt a miniszendvics gyártás (szilveszteri hagyomány1.) Reggel korán a lányok rávettek a munkára, szeleteltünk, kentünk, vágtunk...
És az Evicuskától kapott tegnapi recepten is dolgoztunk: virslis muffin készült. Juli a kukta, éppen a nedves hozzávalókat öntögeti.

Természetesen kicsit módosítottam mindenen, mert nem volt ez, nem tetszett az... Végül  ezek voltak benne:
2 dl tejföl (eredetileg joghurt), 1,2 dl olaj (ez kicsit sok volt, legközelebb leveszek belőle), 2 tojás, 10 dkg reszelt sajt, 20 dkg liszt, sütőpor, só, fokhagymapor.
(Az eredetiben volt aprított vöröshagyma és póré, de azokkal már nem akartam szöszölni cca. 200 miniszenya kenése után :)))

Légkeveréssel 175 fokon 20 percig sütöttem.
Szépen feljött és finom lyukacsos lett.

Reggelire a miniszendvicsek és a "bulis" tányérok... Nem tudom, nagy csend volt míg faltuk a reggelit :)))))

A muffin jól illett a Nagypapa készítette lencsefőzelékhez is, nagyon finom volt a kettő együtt.

Köszönet Evicuskának a receptért, Nagypapának a főzelékért, Julinak a reggeli segítségért!