Egyik szupertutibármikorkedvencük a paprit(k)ás (k)rumli... Hétvégén szerették volna, bográcsban, de közbejött egy szintén szupertitubármikorkedvenc a Krisna-völgyi búcsú, ezért képesek voltak lemondani a "papritáskrumplííí"ról. De annyira kedvesen és kulturáltan tették, hogy megszántam őket, igazán :) És ma korán reggel elhatároztam hogy megfőzöm nekik, igaz, csak lábasban...
Azért kora reggel, mert az orrom azt súgta, hogy nem lesz nagyon meleg és gondoltam javaslatot teszek nekik egy kirándulásra. Imádnak kirándulni menni...
Úgyhogy 8-ra kész volt az ebéd, és mire szemüket törölgetve lejöttek, ugrálva üdvözölték mindkét ötletemet.
A kirándulás után (részletek a rózsaszín csigán, nemsokára) nekiestek és egy alig látható ("meghagytuk a Papának") adag kivételével mind eltűnt... (Másból nem nagyon szoktam amúgy repetázni...)
1 fej hagymán megpirítottam egy ujjnyi karikára vágott maradék füstölt kolbászt, majd rákockáztam a krumplit és tovább pirítottam őket. Aztán só, kömény, kis pirospaprika, víz, és főttek. Amikor majdnem készen volt, akkor 3 rendes (nem TG) virsli ment bele és készre főztem. Ez nálunk a "szétesikakrumpli-állag", sűrű szafttal.
Ilyen képet vágtak kaja közben:
Még annyi megjegyzésem van saját magamhoz, hogy ebéd után felbontottuk a szerencsesütiket, amiket az apjuk hozott tegnap este. Az enyémben a következő volt: "A halk hangok a leghatásosabbak." Hangosan felnevettünk... :)))))))))))))
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése