Kencék, krémek - zöldség és májkrém

#gluténmentes #paleo #májkrém #zöldségkrém #kence 

Szeretem valamivel megkenni a kenyerem. Szeretek kísérletezni, ételekkel is, evés közben is.

Azért nem eszem Nutellát uborkával, de pesztós-kolbászos-kockasajtos rostkenyeret simán.

lilahagymás rostkenyér Szabina pizzakrémjével

Pesto receptet már sokszor osztottam meg itt, ha érdekel, keress rá a címkék között.

Májkrémet régebben már többször csináltam, mert nálunk mindenki szereti - ezért érdemes. És azt is szeretem, ha tudom mi van benne. (De amúgy mi az a család vagyunk, akik a bóti májrémet is szeretik.)

A májkrémhez csak egy sima lecsós pirított májat készítettem (kb. 20 dkg csirkemáj, 2-3 paradicsom, 1 paprika, só, kömény, bors), amit ledaráltam az aprítóban. (Mondtam már, hogy imádom, hogy itt dupla késes aprítóm van? :D )

Gyorsan készen lett, és erre járó barátaim meg is dicsérték ;)

házi májkrém, házi paradicsom és Tchibo kávé ;)

Anita cukkínikrémjét tavasszal kóstoltam, amikor a közös talira hozta. Azóta sem csináltam, de motoszkált a fejemben - mint a nyári cukkini-felhasználás egyik módja.

Idelátogató és vendéglátó barátaim kertjéből több cukkínit kaptam, és már kezdett sürgető lenni a felhasználásuk. Ekkor jutott eszembe Anita receptje. Ő vega, ezért olívaolajjal készíti.

Én a tegnap kisütött császárszalonna zsírjának egy részén megpirítottam-pároltam egy fej hagymát és egy kimagozott és kockára vágott cukkínit, és 4-5 kicsi paradicsomot. (Só, kömény, bors.)

Amikor kész lett, kicsit hagytam hűlni (én rendszeres önforrázó vagyok, szóval bekapcsolt az önvédelem szükségletem). Ezután szedtem egy maréknyi bazsalikomot, és a cukkínivel együtt az aprítóval krémesítettem. 

Köszönöm a hozzávalókat, az ötleteket, az együttlét lehetőségét, az egymás életéhez való hozzájárulást és a közös értékrendet a barátaimnak.

(Anita, Melus, Szabina, Dorka, Kati és szegényÁdám ;) )

Pesto, az idei

Tavaly már sikerült beleszeretnem a pestoba, ezért télen is csináltam, és alig vártam az idei levélzöldeket, hogy végre újra "rendes" zöld pesto is készülhessen.

Amikor tavaly hallottam, hogy répazöldet meg minden "izétamitnemisszoktunkmegenni" beleraknak "mások" (ezt persze szájhúzogatósan kiejtve ;) ) eléggé furcsálkodtam. De aztán kipróbáltam és igenis ehető, sőt finom krémek jöttek ki a kezem alól.

Télen a mag-összetevőn (nekem kesudió vagy pénztelen napokon tökmag) kívül még aszalt paradicsom volt benne. Mostani lelőhelyem Daniék boltja, a Garabolyos, ahonnan igazi termelői élelmiszereket tudok vásárolni. Nekem fontos, hogy minél inkább támogassam a magyar termelőket, de felém tanúsított rugalmasságuk, vásárlóbarátságuk is fontos a számomra. Nem szeretek és nem is vagyok hajlandó olyantól semmit sem venni, aki nem becsüli meg a vásárlóit. A Garabolyost eddig én egy olyan boltnak látom, ahol nemcsak a megfogalmazott elvek fontosak, hanem a vásárló is, még akkor is, ha ezért tágítani kell az eredeti terveket. (Így lett pl. kiszállításuk is Szegeden.) Szóval a Garabolyostól van az aszalt paradicsom, és finom.

Amikor megjöttek a "zöldlevelek", pesto szempontjából főleg a reteklevél és a hagymazöld számít, rögtön nekiláttam az első adagnak, mert AKARTAM pestot enni. El is készült, jó volt.

Azzal kezdem mindig, hogy leforrázom a kesudiót és a szárított paradicsomot. Valamikor előtte, hadd ázzon pár órát. (Fizikailag a következő történik: reggel, amikor készítem a tea-kávé vizet, benyomom a vízforralót. Bevillan, hogy pestot is ennék este. Ezért amíg forr a víz, előveszem a két dobozkát, amiben áztatni szoktam, belarakok 1-1 marék kesut és paradicsomot, majd leforrázom őket és lefedem, nehogy napközben 1. leborítsam, 2. belepotyogjon valami, 3. belefulladjanak rovarok. Egész nap ázik a cucc, és amikor este odajutok hogy elkezdjem, addigra már jók.)

Összevágom az aktuális zöldleveleket, bazsalikomot, 1-2 gerezd fokhagymát, sót (vigyázz, a pari sós) alulra teszem az aprítóba, rá az áztatott dolgokat, majd kicsit megöntözöm a szintén sós piros áztatólével és olajjal. Van, hogy nehezen viszi, akkor kevés vizet vagy áztatólét még öntök hozzá.  Összedarálom, oszt jó'van.

Arányok: kb. fele a kesu-paradicsom együtt, másik fele a bármilyen zöldlevél és a fűszerek plusz olaj.

Nagyon szeretem a pestoban, hogy mindig másmilyen, mert mások az arányok, más zöldek kerülnek bele stb. Van amikor fokhagymásabb, van amikor "zöldízűbb", ahogy sikerül.

(szerk. 05.02.)
Ma még csináltam egy "óccccsósat" és gyorsat, mert a reggelihez szerettem volna enni.
1 marék reteklevél, 2 szál újhagyma, 2 marék rukkola, 2 marék tökmag, 1 marék (áztatatlan) kesudió, 1 marék (áztatatlan) szárított paradicsom (na, ezt nem kellett volna, mert apró kemény darabokra hasadt), 1 gerezd fokhagyma, só, olaj.
Kicsit csípős lett, de kenyérrel kifejezetten finom volt :))))

Pak choi és quiche, bármik is ezek

A zöldségrészesedéssel főleg "zöldlevelesek" érkeznek, ezért vagy darabolva a fagyasztóba kerülnek (spenót, mángold) vagy pesztónak megeszem (retekzöld) vagy nostro minestrone készül belőle. Nagyon ritkán, amikor megkívánok valamilyen sós sütit, akkor kitalálom hogy dolgozzam fel a leveleket (főleg a mennyiség számít).

ez reteklevél, mert az is jött

Ma eszembe jutott, hogy múlt héten érkezett szép nagy pak choi (bordás kel), de még mindig a pincében várakozik, és az eheti részesedésben is jött. Ilyenkor már megkondul a vészharang, mert tudom: ha nem dolgozom fel valaminek, akkor az enyészeté lesz, a komposztba kerül. Ami nem teljes kár ugyan, de mégsem arra szánjuk...

Ezért végiggondoltam mit tudok készíteni, ami nagy mennyiségben "befogadja" a káposztát, finom, van kedvem megcsinálni és megenni is. (Fontos ez nekem: csak azt tenni, amit szívből teszek. Másképp nem érdemes - ha étel, akkor főleg-, mert nem lesz jó.)

A quiche [kis] jutott eszembe. Egyszerű, gyorsan kész, minden van hozzá, szeretem, jó lenne meleg vacsorának, nem zavarja meg a vércukromat. Hajrá!
A quiche egy francia lepény, gyakorlatilag láthatatlan vékonyságú tésztával alul-oldalt, amivel kibélelik a piteformát, elősütik, ezután beletesznek valamilyen gyümölcs/zöldség/húsos tölteléket, majd feltöltik tejszínes tojással és megsütik.

Hozzátartozik még, hogy fél órát nevettünk, mert mindig (MINDIG) elfelejtem hogyan kell leírni, ezért csomó ideig kerestük a leírását. Tudtam, hogy nem "k"-val kell írni, de valamiért meg voltam győződve róla, hogy "c"-vel, és hajtogattam, hogy "c-vel, mert francia"... Ez azért vicces, mert kiváló a helyesírásom, és nagyon ritka, hogy nem tudom hogy írunk egy szót. A családban sose akarnak velem szókeresőt játszani. Vicces, amikor bénázunk, na :)))) Ha valamikor majd játszanál velem Szókeresőt, szólj légyszi.
Aztán csak meglett a neve. A tésztaarányokra nem emlékeztem, illetve úgy igen, hogy amit a múltkor néztem, nem volt jó, mert annyira tört, hogy sehogy se lehetett enni, még villával se.

Most egy Szaffi receptet néztem, amit átalakítva megcsináltam, és jó is lett a tészta.

Nekiláttam.
Összevágtam 2 nagyobb és 2 kisebb pak choit. Levelet-szárat is. Két zöldhagyát is hozzávagdostam az összes zöldjével együtt. Kb. egy közepes lábasnyi lett. Tettem alá valamennyi libazsírt, megpároltam, sóztam, kis köményt és egy gerezd fokhagymát is. Pirítottam szalonnát, majd hozzákevertem, a zsírját is ráöntöttem. Amikor majdnem puha volt már, levettem a fedőt és elforraltam az összes levet alóla. (A recept 20 dkg tölteléket ír 10 dkg tésztához, ez kb. stimmelt.)

Közben megcsináltam a tésztát: 5-5 dkg hajdinaliszt és lenmagliszt keveréke, 2 dkg zsír, só, 1 tojás. Ezt összekevertem, összegyúrtam. Kizsíroztam a kedvenc sütőserpenyőmet (bocsi, nekem nincs piteformám), és belenyomkodtam a tésztát. A képeken látszik, hogy nem ért egész a felső peremig, ezért később a töltelékkel ügyeskednem kellett, hogy ne folyjon ki az "alacsony" részeken. Tanulság, hogy ebbe a serpenyőbe 15 dkg tésztát kell készíteni alapnak. (Felírtam a receptfüzetembe!)

Ezután elősütöttem 8 percig légkeveréssel, 175 fokon a villával megszúrkált tésztát.

Mire "elősült", addigra kicsit hűlt a töltelék. Beleöntöttem a serpenyőbe. Összekevertem 2 tojást és 1 dl kókusztejszínt, megsóztam, majd ráöntöttem a zöldségekre.

Kicsit el kell egyengetni, ügyeskedni a villával, hogy be tudjon folyni a zöldségek közé. Illetve nekem, hogy ne folyjon túl a peremen. De sikerült. Visszatettem a sütőbe még 25 percre, szintén légkeveréses, 175 fok. (Én majdnem mindent így sütök, sztenderd egységsugarú júzer vagyok.)

Ezzel a pitefélével várni kell kicsit megvágás előtt, hogy hűljön és ne essen szét. Vártunk. Evett az "elsőkóstoló-aki-gyakran-kritizál", aztán mindenki más is, és mindenkinek ízlett. Azt hiszem, megkapta az "elég jó" minősítést, felvesszük s receptkönyvbe.

Tojássaláta

Régóta akartam enni. Tudjátok: amikor ott van a gondolataidban, olykor-olykor bevillan, nem szabadulsz tőle.
Mindig (MINDIG) ráfaragok a dobozos salátákra, mert van egy olyan mellékízük (mindegy mitől, légyszi ne írd meg), amitől én nem szeretem. Igaz ez a tojássalátára is. Amikor Kati mellettem eszi, akkor folyik a nyálam, annyira enném, de aztán mindig elriaszt az az íz...

Kiskoromban sokszor volt tojáspörkölt, tojássaláta, rántotta, mert a tojás olcsó volt. De ráadásul szerettem is.

Valamiért nem készítettem tojássalátát amióta magam főzök (cca. 27 éve). De akkor majd most. Tegnap este kitaláltam és ma J. lányom segítségével megvalósítottam. Tudjátok: amikor megvan a szándék, de egy kis lökés azért még kell.
J. feltette a tojásokat főni, ezzel meglökött :)))

A recept 6 tojást írt, annyiból készítettem.
A főtt és kihűtött tojásokat megpucoltuk (voltak vicces felületűek), kockára vágtam és hozzákevertem még fél fej apróra kockázott hagymát is. Só (sok), fehérbors, majonéz, tejföl, mustár (tartárt kevertem... Meglepő volt, mennyire megörült ennek E., aki azonnal ezt kérte a sonkája mellé.)
(Ha kihagytam volna a tejfölt, paleo lehetett volna, de elfelejtettem...)

Szerintem finom volt, bár talán kicsit sótlan ;))))

Pesto, a rejtélyes és sokszínű

Pesto - amiről, én botor, azt hittem úri huncutság.
Régebben ha hallottam, hogy "pesto", rögtön kirázott a hideg, mert altervegahülyeségnek gondoltam. Minek kell összeturmixolni magokat olajjal és zöld levelekkel?!

De aztán jött az új élet: a zöldségközösségi tagság. (Ennek már 3. éve.) Mindig van olyan, amit nem eszünk meg, viszont kidobni nem szeretném, ezért csomó dologgal kísérletezek vagy rögtönzök vagy a tavaszi olasz tanulmányutam után "csak úgy" odateszem*.

Valamiért most tavasszal rengeteg zsenge répazöld érkezett, amit sajnáltam kidobni, ezért sorra születtek otthon a pestok. Általában répazöld, bazsalikom, kesudió, dió, fokhagyma, olaj, só, fűszerek voltak benne változó arányban, ehhez jött opcionálisan az aszalt paradicsom. Sokat és sokfélét készítettem, annak függvényében, hogy mi volt épp otthon vagy mit engedett a pénztárcám.

Nyáron már nem volt "zöldlevél", ezért helyettesítettem cukkinivel. Elég fura volt, kicsit vizes (nyilván, cukkini...), de mandulaliszttel "megkötöttem". Nem lett rossz... tulajdonképpen... csak fura :)))

Tegnap is készült, bár későn jöttem rá, hogy a "zöldlevél" hozzávaló hiányzik, csak bazsalikom van. Úgyhogy "zöldlevél" helyett csicseriborsót tettem hozzá. E. szerint eddig ez volt a legjobb...

A receptek:

• répazöld (a "zöld rész" 80%-a), bazsalikom (10%), újrépa (10%), 10 dkg kesudió-dió keveréke, 3 gerezd fokhagyma, só, olaj
• útifű (20%), bazsalikom (20%), répazöld (60%), fokhagyma, pár szem újrépa, 10 dkg dió, 2 marék aszalt paradicsom, olaj
• fél cukkini, 2 marék bazsalikom, 3 gerezd fokhagyma, 10 dkg dió, 2 marék aszalt paradicsom, mandulaliszt, hogy felvegye a nedvességet, olaj
• 2 marék bazsalikom, 3 marék csicseriborsó (Lidl üvegesből), 3 gerezd fokhagyma, 10 dkg kesudió, só, olaj

"Olajnak" vagy olívaolajat használtam, vagy az aszalt paradicsomok olaját, amit mindig félreteszek későbbi felhasználásra.

*Olasz tanulmányutam célja ugyan más volt, de mivel olasz vendéglátóknál szálltam meg, az ő eddig csak olvasott-hallott, de át nem élt szokásaik, habitusuk megismerése, életigenlésük sok mindent megváltoztatott bennem. Egyszer írok majd erről is.

Ez is gluténmentes.

"Próbálom a ... "

Aki ismer, tudja, hogy a "próbál" egy ritkán használt szó a kommunikációmban, törekszem másra cserélni, mert implikálja a sikertelenséget.

De a mostani helyzetre tényleg illik a "próbál": azt tesztelem a következő kb. 10 napban, hogy mennyire tartom magam a paleo keretekhez, amikor egyrészt rendelkezésre áll a paleo repertoár, minden van hozzá, másrészt viszont tobzódunk a nem paleo alapanyagokban más "beállítottságú" családtagjaink étkezése miatt.

Szombaton megkezdődött nálunk a karácsony. Gondoltuk, ha már mindenki itthon van, akár bele is csaphatunk: pihenés, játék, pihenés, olvasás, nevetés, játék, evés, ivás, játék, pihenés... ez mehet most szabadon.

Tegnap a SIKERÜLT rész:

Reggeli a Zokni kávézójában, ahová a bejgliért mentünk Julival.
Nagyon szimpatikus hely, tele mindenféle mentes sütivel, szendviccsel és itallal... itt én érzem magam "átlagosnak", és a "másholátlagosnak" kell keresni, ami tele van cukorral, mert olyan is van, csak kevesebb mint máshol. És ráadásul itt van közel, a Rendőrpalota mögötti utcában.

https://www.facebook.com/zoknikavezoja/

 A maradékok fogyasztásában hatékonyak vagyunk: székelykáposzta, halászlé. Azaz itt a T./3. valójában E/1., mert én eszem őket, más nem :))) De akkor is fogy.
A halászlé a szokásos vödrös, feljavítva szelettel és belsőséggel. Egyszemélyes fogyasztású családban ez így megy. Nekem megfelel.

Halászlé

A székelykáposzta pedig azért készült korábban mint karácsony, mert a házi hentesünk korábban hozta az oldalast, és gondoltam: "én bármikor képes vagyok káposztafogyasztóként működni", plusz ez az étel alkalmas arra, hogy napokig egyem, amivel időt, energiát, stresszt spórolok.

Székelykáposzta

Az étrendem gerince a leves, nagyon ritka, hogy a kedvenc fazekam üresen benn van a szekrényben. A leveshez mindig nyúlhatok, csak számomra ehető dolgokat tartalmaz (minden egyéb később hozzátehető, amit szénhidrátevő családtagjaim még  szeretnének bele), és mivel sok van belőle, szintén energiát, időt, stresszt spórol nekem.
Az idei tervezésnél fontos volt, hogy a zöldségkosár mellett egy "húskosárba" is beszálltunk: ezért nemcsak a heti biozöldség adagunk van meg, hanem kéthetente jön valamilyen szárnyas/nemszárnyas hús és bio tojás is.
Ez nagyban segítette az én kiegyensúlyozott táplálkozásomat, amit amúgy elég nehezen oldok meg az elfoglaltságaim miatt. (És azért csak rólam van szó, mert a többiek mind "be vannak fizetve" valahová, vagyis minden nap esznek főtt ételt. Természetesen az ő étkezésük is fontos, de ők amúgy is könnyebben megoldják.) Sajnos a legtöbb helyen ahová járok, fennakadásokat okoz, ha "számomra ideálisat" szeretnék csak enni. Bármennyire is rugalmasak és gondoskodóak, de abból gazdálkodik mindenki, rendelkezésre áll, és az nem mindig kompatíbilis velem. A Hellóanyuban például mindig megkapom a maximális rugalmasságot és törődést, amit ezúton is nagyon köszönök *szívecskeszmájlilennehalátszana*
A képen sült zöldség, zöldsaláta és háromféle mártogatós...

https://www.facebook.com/HelloAnyu/

Szóval a leves: csak semmi flanc... az előző nap érkezett pulyka nem sütögetős részei és csirke farhát. Viszont rengeteg mindent belefőzök ilyenkor ( a "tetején" megpárolódik a vacsora :D ): karfiol, gomba, édeskömény...

Ez lett a vacsora

A pulyka és a farhát nyesedékeiből tepertő lett. Szerencsére csak én szeretem. Ez itt a hűlt helye :)))

Most volt időm nekiállni a gyömbéritalnak, aminek az elkészítése egyszerűsíti az életemet, mert vagdosás helyett csak löttyintenem kell. A receptet Posta Renitől vettem, ő gyömbéresszenciának hívja, így megtalálja nála, aki el akarja készíteni.

És a munka mellett megvolt a mai szórakozásunk is... az, hogy Julival együtt mentünk beigliért, a nap egyik legjobb része volt: beszélgettünk, együtt voltunk, nevettünk. Minőségi időt, figyelmet szántunk egymásra, és közben még a többiekről is gondoskodtunk, mert elhoztuk a sütit.
Előtte való nap Emmával pakoltunk a gardróbban, mindent úgy raktunk el, hogy kézre essen a polcon, megtaláljuk első "odanyúlásra". Nagyon megható volt nekem, hogy bár először húzódozva jött, amikor elmondtam miért szeretném hogy átpakolásszuk, akkor megenyhült. Majd amikor látta, hogy alakul és tényleg mekkora nagy segítség nekem a jelenléte és az ahogy az ő logikáját hallom, lelkes lett és elégedett, hogy nemcsak "segéd", hanem "valódi segítség" (egyenrangú).

Nekem azt is nagyon érdekes megfigyelni, hogy a "mindenki részt vesz" elv szerint tényleg mindenki kiveszi a részét a munkákból, és utána a "javak élvezetekor" is sokkal elégedettebb, mintha pl. "csak" megenné amit eléteszek. Vagyis: ha az adott levesbe ő pucolta a zöldséget vagy ő szaggatta a nokedlit, akkor sokkal elégedettebben és lelkesebben fogyasztja az ételt, hiszen az ő munkája is benne van. És nagyon egyértelmű, hogy amikor megköszönjük az ételt, a tiszta ruhát, a hajtogatást, az elpakolást stb., akkor az neki is szól. Azt hiszem, ez egy más minőségű részvétel a család életében. FelelősségTUDATra, gondoskodásra, szeretetteliségre "nevel", anélkül, hogy direkt nevelés, litánia, fejmosás, tekintélyelv lenne benne. (Azért, mert MINDENKI részt vesz, vagyis példát látnak.)
Nem tartozik a bejegyzéshez szorosan, de ahogy leírtam, megint megszállt a meghatott boldogság attól, hogy a gyerekeink nem félnek tőlünk. Hogy lehet véleményük, lehet más gondolatuk, lehet hogy egy adott pillanatban nem tudnak valamit, pont úgy, ahogy nekünk felnőtteknek is. Nincs "tekintélyünk" a szó hétköznapi jelentésével, ami a félelem, a "ki az erősebb", "kinek van nagyobb hatalma ártani a másiknak" légköre lenne. De van bennük irányunkba szeretet, őszinteség, feltétel nélküliség, egyértelmű lojalitás. Ez nekem többet ér a félelem irányította hajbókolásnál, a "bálványimádó" bólogatásnál.

És vissza a bejegyzés lényegéhez: a nap végén ott volt a játék, hülye szóviccek, vihogás. És Miss Nagyfenék :))))

Babzsák: https://www.facebook.com/rethyfashion/

Volt NEM SIKERÜLT rész is egy kicsi, kifli és vaj és narancsos-mandulás keserűcsoki... ezen még dolgoznom kell ;)

A pulykasült

Nálunk a karácsony elengedhetetlen étele a sült pulyka. Mégpedig azért, mert nálunk a "karácsony" egészen a téli szünet végéig tart, én pedig igyekszem kímélni magam, és olyan dolgokat főzni, amiket sokáig lehet enni.

A pulyka pedig pont ilyen: 3-4-5 napig kitart, ráadásul mindenki azt a részét eheti, amelyiket szereti. A lányok ilyenkor reggelente "hidegsültes" szendvicset esznek, ami olyasmi mint egy hamburger, csak pulykahús van benne.

Hogy sütöm a pulykát? Annyiszor 1/2 óra, ahány kiló... de ez csak irányszám, nem mindig jön be. Most a 3,5 kilós madarat 3,5 óráig sütöttem. Azért az ember egy idő után már az illata alapján, és aztán a sütőből kivéve a kinézetéből látja, mikor van készen...

Igazából amiért ezt a bejegyzést írtam, az nem a hús, hanem a töltelék: volt itt már mindenféle "reform izé", még egy pont elfér, és talán jó lesz azoknak, akik rá vannak szorulva a "reform izékre". Erről most eszembe jut, hogy van ahová, ha vendégségbe megyek, mindig azzal szembesülök, hogy nekem nincs mit ennem... meg az is, hogy vicces módon van hely, ahová azért vettek édesítőszert, hogy legyen mit tennem a kávémba... hát, ez van, kérem.

A töltelékem idén furán alakult, mert ahogy "minden hányásban van répa", úgy "minden töltelékben van gomba". De a gomba a kukában landolt, mert rondább volt a kelleténél, az a kategória, amire a nagymamám már azt mondta, hogy "nem gomba-, hanem ételmérgezést kapsz tőle, fiam".
Úgyhogy kicsit kétségbeestem, de elővettem kreativitásomat és rugalmasságomat, és kitaláltam valamit, amit töltelékszerűen fog tudni viselkedni.

Hát, ilyen

Összekevertem 2 tojást, 25 deka darált húst, 10 deka főtt (és kihűlt) quinoát*, 1 fej aprított hagymát, 3 marék kockára vágott bacont, valamennyi lenmagpelyhet, sörélesztőpelyhet és útifűmaghéjat.  (A "valamennyi" = annyit, hogy rendes fasírt/töltelék állaga legyen a keveréknek.) Fűszereztem rendesen, só, fokhagyma, kömény.
(Ha valakinek tényleg "mindenmentes" töltelékre van szüksége, akkor a tojást kiválthatja, ha beáztat 4-5 evőkanál lenmagot, megvárja amíg nyálkás lesz, és azt keveri hozzá. Elég ééééérdekesen nyálkás és gusztustalan lesz, de tapasztásra alkalmas és nincs mellékíze.)

Aztán beletöltöttem a pulyka belsejébe, a kacsasütő aljára tettem bacont, rá a pulykát, és lefedtem. Majd sült 175 fokon 3,5 órát. Kb. a második óránál felébredtem az illatára...

Mi ez?

A párolt lilakáposzta olyan, amit bármikor bármihez szívesen eszem. Sajnos majdnem csak itthon, mert... miért? ... yeeeeesssss... a cukor. Ó, pedig, tudjátok milyen egyszerű azt a pár kanál kristálycukrot mással pótolni, hogy fogyatékos versenyzőink is indulhassanak a futamon?! Igen, szarkasztikus voltam, bocsi.

Zsuzsi kedvéért: a szeletelt káposztát (én mindig a zöldségesben szeletelve veszem) fűszerezem (só, kömény, fahéjrúd, babérlevél, a végén eritrit és ha kell, citromlé/ecet) és megpárolom/pirítom közepes mennyiségű zsíradékon. Kb. 1 óra, és nem szabad közben filmet nézni, ott kell lenni fejben, nehogy leégjen. Az égett káposzta nem finom...


* Ha nem tudod mi az a quinoa vagy túl drága szerinted, akkor hajdinával simán lecserélhető.

"Savanyóleves"

Ti tudjátok mi az?
Én tényleg parasztgyerek vagyok, a szegényebbik fajtából. És nálunk népszerű volt a "gezemiceleves" - ez volt a tegyél bele mindent ami van leves; és volt a "savanyóleves", amit a többiek emlékeim szerintem nem annyira szerettek, én és több idősebb felmenőm viszont igen. Ez egy olyan "gezemiceleves", amiben szintén bármi van, de a végén savanyítják, és tesznek bele egy kicsi tejfölt.

Ha háziasszony vagy, legyél praktikus, és mivel
1. tegnap borzasztó meleg volt (amikor jól jön egy savanykás és hidegen is ehető leves)
+ 2. szinte semmi sem volt a kamrámban és a hűtőm is üres (vagyis épeszű kaját nem tudtam főzni)
+ 3. csak én vagyok itt, vagyis bármit megfőzhetek, anélkül, hogy valaki finnyogását fejezné ki...
ezért főztem egy adag répás-céklás "savanyólevest". Szerintem nagyon hasonló lett, mint a borscs, csak nem volt benne hús. Finom volt, megettem ebédre és vacsorára.

(1 fej hagyma, 1 közepes cékla felkockázva, 4-5 kis biorépa, só, kömény, citrom, tejföl/joghurt)

A kép, amit azért fotóztam, mert van rajta sok piros... és ha jól akarsz lenni, egyél sok pirosat ;) A "kispiros" lábas (ami fehér pöttyös) azóta megvan, hogy Julinak papit főztem benne ;)
Az erdei gyűmölcs nem a levesbe ment, azt külön ettem desszertnek.

tejföl nélkül mutatom, hogy lássátok milyen szép piros

Azért "savanyó" a neve, mert savanyú, és nálunk így mondták. Olyan, mint a "kugluk", ami meg kuglóf :D

Olyan, mint a karfiolpizza, de ez karfiolosvalami

Én úgy vagyok, hogy nem szeretem az "olyan mintha" dolgokat... A vega pecsenyezsírt, a gabonakolbászt... csak mert az nem AZ.

Naplemente a teraszról

Úgyhogy mikor olvastam a karfiolpizzát (az megvan, mikor rendszeresen elöntik a netet mindenféle "újszupermódszeramitőlegyhétalatt100kilótfogysz"?), akkor gondoltam, hogy "na, megint valami, amire azt mondjuk hogy..."

Viszont az ötlet tetszett (apróra vágott/aprított karfiolt párolj meg, keverd össze sajttal + tojással + ízesítsd, süsd meg, majd pakolj rá feltéteket és süsd készre - arányok nálam: fél fej karfiolhoz 1 tojás), ezért ma ki is próbáltam nagy várakozásomban... (nem tudom, mostanában a kismamáim szünetekre időzítik a szülésüket :D :D :D )

A megsült alap (175 fokon 20 perc)

Baconnel-sonkával-tejföllel (+ 5 perc)

Elég jó lett, bár kicsit sós. De feljött a sütőpapírról. Összeállt, nem potyog.
Karfiollepény :) Szerintem. De ha karfiolpizza, akkor is megeszem. A maradékot reggel.

Békaszempuding

Bocs az elnevezésért... egyetlen mentségem, hogy valójában nem békaszemből van...
(és hogy a gépem megőrült és automatikusan váltogat a beviteli módok között... néha nincs vessző (pl. most) míg máskor csak az ékezetes betűk tűnnek el...)

Jelen bejegyzés tárgya a chia puding, az egyik új kedvenc kajám.
Miért (kérdőjel)
Mert egészséges (vessző) finom és szerintem vagány is.

Kísérleteztem egy ideig (vessző) míg rájöttem hogyan lesz finom (vagyis olyan (vessző) ahogy én szeretem és a gyerekek is megeszik) (vessző) de megvan a recept: 50 ml chia mag (mert egy gyógyszeradagolót találtam és rájöttem hogy pont jó lesz adagolónak)

Ez most 80 ml, mert készültem a sáskákra, akik mindig eleszik előlem...

Nem tudom látszik-e hogy kb. hatszorosára dagadt meg...

(vessző) 1 narancs kifacsart leve (vessző) és reszelt héja (vessző) ha bio a narancs. Jól össze kell keverni (vessző) mert a chia mag villámgyorsan, (lett vessző) összetapadva duzzad meg. Úgyhogy: facsarás, majd kavarás. Aztán kb. 250 ml kókusztejjel (vagy valódi tejjel) felengedjük, keverjük. És magára hagyjuk. Kb. 5 perc alatt kész. Azt észrevettem, hogy ha hűtőbe teszem, akkor nem duzzad meg, úgyhogy azóta nem teszem hűtőbe.

Miközben a mag várja a sorát, kiveszek a mélyhűtőből az aktuális fagyasztott (tudom, nem idény, de finom) gyümölcsöt, ami málna/eper/erdei, hála Lidl barátunknak, ahol megfizethető az ára, és egy kis tálban félreteszem, hogy reggelig kiolvadjon. Én akkor szeretem, amikor teljesen olvadt és levet eresztett. Eléggé véres látvány, de nekem tetszik.

A tetejét vagy megszórjuk eritrittel vagy nem...

Amiket én megtaláltam...

Azért teszem fel ezt a képet, hátha valakinek jól jön: az eddig legjobb állagú (és ár/érték arányú) kókusztej, a sima boltban is kapható cukormentes majonéz. Van még a cukormentes mustár, ami szívemnek nem kedves márka, nem teszem ide ki. N-nel kezdődik :D
Volt még egy nemfotóztamleaztánvalakikidobtaadobozát márkájú cukormentes paradicsomos hal (olcsó és jó, szerintem még nem fedezte fel, hogy sokan keresnék ha tudának róla), és egy másik, spec. boltban kapható, sokkal drágább cukormentes majonéz is.

A palackban a barna szmötyi tömény borsmentás-gyömbértea, Posta Renáta receptje alapján, azóta már "ahogyéppensikerülként"  készítve.

A bal alsó sarokban a barna szintén Posta Renátától van, csokibomba muffin néven született... Nálunk tepsis (= lapos) sütivé változott, ez a mostani pedig konkrétan csak köszönő viszonyban van az elődjével, mert ez-az nem volt itthon és helyettesítettük...

Van benne:
80 dkg reszelt alma, 1 reszelt répa, 15 dkg liszt (nekünk mandula/gesztenye), 10 dkg kókuszreszelék, 1 ek eritrit, 2 db édeske porrá zúzva, 3 ek kakaópor, 2 tojás, 2 dl vízben feloldott 1 ek útifűmaghéj (nem volt elég tojás, eredetileg 6 tojást írt), fahéj, 2 ek kókuszzsír + tepsikenéshez is.

175 fokon 40 percig sült.

Paleolista tiramisu

Az nem paleo benne, hogy a krém mascarpone felhasználásával készült. Nekünk így egyszerűbb volt, akit zavar az cserélje ki kókusztejszínre. (Én még nem tapasztaltam ki hogy melyik márka hogy viselkedik, ezért választottuk ezt a csalós megoldást.)

A piskóta is paleo, mi (pontosabban a nagyobbik lányom a kisebbel) sütöttük, pont piskóta"vastag" lett és finom.

Kihűlés és szikkadás után összevágva másnaposan

Ilyen lett végül, a csibész rögtön ette volna, még tálalás előtt :D