"Próbálom a ... "

Aki ismer, tudja, hogy a "próbál" egy ritkán használt szó a kommunikációmban, törekszem másra cserélni, mert implikálja a sikertelenséget.

De a mostani helyzetre tényleg illik a "próbál": azt tesztelem a következő kb. 10 napban, hogy mennyire tartom magam a paleo keretekhez, amikor egyrészt rendelkezésre áll a paleo repertoár, minden van hozzá, másrészt viszont tobzódunk a nem paleo alapanyagokban más "beállítottságú" családtagjaink étkezése miatt.

Szombaton megkezdődött nálunk a karácsony. Gondoltuk, ha már mindenki itthon van, akár bele is csaphatunk: pihenés, játék, pihenés, olvasás, nevetés, játék, evés, ivás, játék, pihenés... ez mehet most szabadon.

Tegnap a SIKERÜLT rész:

Reggeli a Zokni kávézójában, ahová a bejgliért mentünk Julival.
Nagyon szimpatikus hely, tele mindenféle mentes sütivel, szendviccsel és itallal... itt én érzem magam "átlagosnak", és a "másholátlagosnak" kell keresni, ami tele van cukorral, mert olyan is van, csak kevesebb mint máshol. És ráadásul itt van közel, a Rendőrpalota mögötti utcában.

https://www.facebook.com/zoknikavezoja/

 A maradékok fogyasztásában hatékonyak vagyunk: székelykáposzta, halászlé. Azaz itt a T./3. valójában E/1., mert én eszem őket, más nem :))) De akkor is fogy.
A halászlé a szokásos vödrös, feljavítva szelettel és belsőséggel. Egyszemélyes fogyasztású családban ez így megy. Nekem megfelel.

Halászlé

A székelykáposzta pedig azért készült korábban mint karácsony, mert a házi hentesünk korábban hozta az oldalast, és gondoltam: "én bármikor képes vagyok káposztafogyasztóként működni", plusz ez az étel alkalmas arra, hogy napokig egyem, amivel időt, energiát, stresszt spórolok.

Székelykáposzta

Az étrendem gerince a leves, nagyon ritka, hogy a kedvenc fazekam üresen benn van a szekrényben. A leveshez mindig nyúlhatok, csak számomra ehető dolgokat tartalmaz (minden egyéb később hozzátehető, amit szénhidrátevő családtagjaim még  szeretnének bele), és mivel sok van belőle, szintén energiát, időt, stresszt spórol nekem.
Az idei tervezésnél fontos volt, hogy a zöldségkosár mellett egy "húskosárba" is beszálltunk: ezért nemcsak a heti biozöldség adagunk van meg, hanem kéthetente jön valamilyen szárnyas/nemszárnyas hús és bio tojás is.
Ez nagyban segítette az én kiegyensúlyozott táplálkozásomat, amit amúgy elég nehezen oldok meg az elfoglaltságaim miatt. (És azért csak rólam van szó, mert a többiek mind "be vannak fizetve" valahová, vagyis minden nap esznek főtt ételt. Természetesen az ő étkezésük is fontos, de ők amúgy is könnyebben megoldják.) Sajnos a legtöbb helyen ahová járok, fennakadásokat okoz, ha "számomra ideálisat" szeretnék csak enni. Bármennyire is rugalmasak és gondoskodóak, de abból gazdálkodik mindenki, rendelkezésre áll, és az nem mindig kompatíbilis velem. A Hellóanyuban például mindig megkapom a maximális rugalmasságot és törődést, amit ezúton is nagyon köszönök *szívecskeszmájlilennehalátszana*
A képen sült zöldség, zöldsaláta és háromféle mártogatós...

https://www.facebook.com/HelloAnyu/

Szóval a leves: csak semmi flanc... az előző nap érkezett pulyka nem sütögetős részei és csirke farhát. Viszont rengeteg mindent belefőzök ilyenkor ( a "tetején" megpárolódik a vacsora :D ): karfiol, gomba, édeskömény...

Ez lett a vacsora

A pulyka és a farhát nyesedékeiből tepertő lett. Szerencsére csak én szeretem. Ez itt a hűlt helye :)))

Most volt időm nekiállni a gyömbéritalnak, aminek az elkészítése egyszerűsíti az életemet, mert vagdosás helyett csak löttyintenem kell. A receptet Posta Renitől vettem, ő gyömbéresszenciának hívja, így megtalálja nála, aki el akarja készíteni.

És a munka mellett megvolt a mai szórakozásunk is... az, hogy Julival együtt mentünk beigliért, a nap egyik legjobb része volt: beszélgettünk, együtt voltunk, nevettünk. Minőségi időt, figyelmet szántunk egymásra, és közben még a többiekről is gondoskodtunk, mert elhoztuk a sütit.
Előtte való nap Emmával pakoltunk a gardróbban, mindent úgy raktunk el, hogy kézre essen a polcon, megtaláljuk első "odanyúlásra". Nagyon megható volt nekem, hogy bár először húzódozva jött, amikor elmondtam miért szeretném hogy átpakolásszuk, akkor megenyhült. Majd amikor látta, hogy alakul és tényleg mekkora nagy segítség nekem a jelenléte és az ahogy az ő logikáját hallom, lelkes lett és elégedett, hogy nemcsak "segéd", hanem "valódi segítség" (egyenrangú).

Nekem azt is nagyon érdekes megfigyelni, hogy a "mindenki részt vesz" elv szerint tényleg mindenki kiveszi a részét a munkákból, és utána a "javak élvezetekor" is sokkal elégedettebb, mintha pl. "csak" megenné amit eléteszek. Vagyis: ha az adott levesbe ő pucolta a zöldséget vagy ő szaggatta a nokedlit, akkor sokkal elégedettebben és lelkesebben fogyasztja az ételt, hiszen az ő munkája is benne van. És nagyon egyértelmű, hogy amikor megköszönjük az ételt, a tiszta ruhát, a hajtogatást, az elpakolást stb., akkor az neki is szól. Azt hiszem, ez egy más minőségű részvétel a család életében. FelelősségTUDATra, gondoskodásra, szeretetteliségre "nevel", anélkül, hogy direkt nevelés, litánia, fejmosás, tekintélyelv lenne benne. (Azért, mert MINDENKI részt vesz, vagyis példát látnak.)
Nem tartozik a bejegyzéshez szorosan, de ahogy leírtam, megint megszállt a meghatott boldogság attól, hogy a gyerekeink nem félnek tőlünk. Hogy lehet véleményük, lehet más gondolatuk, lehet hogy egy adott pillanatban nem tudnak valamit, pont úgy, ahogy nekünk felnőtteknek is. Nincs "tekintélyünk" a szó hétköznapi jelentésével, ami a félelem, a "ki az erősebb", "kinek van nagyobb hatalma ártani a másiknak" légköre lenne. De van bennük irányunkba szeretet, őszinteség, feltétel nélküliség, egyértelmű lojalitás. Ez nekem többet ér a félelem irányította hajbókolásnál, a "bálványimádó" bólogatásnál.

És vissza a bejegyzés lényegéhez: a nap végén ott volt a játék, hülye szóviccek, vihogás. És Miss Nagyfenék :))))

Babzsák: https://www.facebook.com/rethyfashion/

Volt NEM SIKERÜLT rész is egy kicsi, kifli és vaj és narancsos-mandulás keserűcsoki... ezen még dolgoznom kell ;)