Ma is próbáltam...

Kacsasült: először sütöttem komolyból kacsát... hát... nem vagyok profi. De azért megették a combokat, a mell holnapra megmaradt :)

Köretnek kurkumás karfiol volt édesköménnyel, Emma választotta a fűszereket. Csak sima hagymán és édesköményen megpárolt karfiol, amire sót és kurkumát szórtunk :)

a karfiol nincs rajta

A másik köret pedig Jamie Oliver "fantasztikus" kétszer sütött krumplija friss rozmaringgal. Amit átkeresztelt az évek folyamán, most "fenséges sült burgonya" a neve. Mindenki ítélete szerint így jobb mint az előző változat, és ezt is vegyük fel a listára. Régebben csak a kétszer sütés volt meg, a félpuhára főzés nem. Így tényleg finomabb, belül elképesztően krémes és puha, kívül nagyon ropogós.
És nagyon szeretem az ilyen egyszerűsítéseket: a kacsa alatt sült a krumpli, egy időben.

Aztán készült még kocsonya, reggeltől. Nálam a kocsonya az abszolút befutó, imádom. Vacsorára meg is dermedt, ettem is belőle, király. És véletlenül sincs benne zselatin ;))

Krumplisaláta másképp, holnapra. A vendégek közül páran szeretik, úgyhogy kicsit több. És kicsit másképp, mert most találtam egy új verziót és ki akartam próbálni. Bár még nem hűlt ki, de kóstolásra sajnos így is finomabb, mint az eddigiek. Ezt szívesen elismerem :))) Széll Tamás - Lidl-es videójából vettem az ötletet. Tényleg jó.

A lilakáposzta saláta is holnapra készült, tetején házi majonézzel. Ez csak egy kis fej lilakáposzta, kis fej lilahagymával összeabriktolva. Só, kömény, bors. Majonéz :)

Holnap valószínűleg nem jelentkezem be, ezért mindenkinek BÚÉK!

Megfőzni az újságot...

Régi családi játékunk: veszünk egy konyhás újságot, majd kiolvassuk, aztán megfőzzük a benne lévő recepteket... persze átalakítva, ilyen-olyan mentesen és a mi szájízünk szerint.

Most az a hiba csúszott be, hogy otthon felejtődött az újság... úgyhogy fejből kellett emlékezni miket találtunk készítésre érdemesnek, és hogy kb. miből voltak. Ez nekem nem jelent nagy gondot, mert szinte mindig zsigerből főzök, ritkán érdekel milyen szabályokat fektettek le egy étel elkészülése érdekében :D

Emma választotta ezt: "zöldséges kölestallér".

szeritem szép színek

Kölestallér, mustáros hús, kelbimbó és káposztasaláta egy régi tányérban

Ahogy én megcsináltam: fél zacskó puhára főtt kölest, 2 tojást, 2 gerezd fokhagymát, két marék lilakáposztát és két marék mángoldot összekevertem, tettem hozzá két marék reszelt sajtot, fűszereztem (só, bors), majd bő forró kókuszolajban megsütöttem.
Kihívás volt hogy egyben maradjon, főleg a fordításnál. Ha bárki ennek alapján kedvet kap hozzá, akkor javaslom, hogy egy lapáttal alá, egy másik eszközzel fölé nyúlva stabilan fordítsa meg, mert amíg nem sült meg mindkét oldala, addig nagyon könnyen szétesik.
Az egész család tetszését elnyerte, valószínű hogy felkerül a gyakoriak listájára.
Viszont szerintem többet nem teszek bele mángoldot vagy más levelet, mert nagyon akadályozta a szemek tapadását... inkább reszelt répával/bármivel, apróra vágott hagymával vagy összetört zöldségekkel (sütőtök) tudom elképzelni.

A köret emellé párolt kelbimbó és mustáros hús volt.

Volt egy kis maradék káposzta (a kölestallér mellett a nagyüzemünkben aznap párolt káposzta is készült), azt salátának marináltam estére. Csak a színei miatt fényképeztem le. Nekem tetszett :)

Aztán végül minden elkészült, megevődött, a ház is elcsendesedett, én pedig nyugalomban néztem a naplementét...

Játszani is engedd...

József Attilától jutott eszembe az idézet, és ha EMK-s bejegyzés lenne (mint ahogy részben az, hiszen én rendszeresen használom, szóval megkerülhetetlen), akkor a "játékról" is szólna, meg a "komoly fiadat"*-ról is.
Mert milyen ritkán játszunk mi, felnőttek?! Lehetséges, hogy gyakran becsatlakozunk a gyerekeink játékába, ha kérik vagy ha kedvünk van... De milyen gyakran (ritkán) játszunk csak úgy magunktól, szívből, hányszor jut eszünkbe, és használjuk ki az adódó lehetőséget? Gyanítom, nagyon-nagyon ritkán. Pedig játszani jó, viccelni, lazáskodni, átérezni a könnyed kapcsolódást a másikkal vagy magammal: szerintem felszabadító, megkönnyebbítő, boldogító, lelkesítő - akár ha olyan egyszerűt játszom, hogy mit/mit nem teszek a zakuszkába a többiekhez képest, és mi alakul belőle. (Nekem a zakuszkakészítésnél nemcsak az egészség és "tartalékolás", "nyár ízei télire" szükségletem jelzett, hanem a kreativitás, bátorság is.)

Tegnap hosszas hezitálás után (logisztikai problémáim voltak...) elmentem vásárolni, a megszokott zöldégeshez/henteshez. Vettem pár dolgot. Majd útközben futtattam a processzeket a fejemben, mit főzzek ezekből.
Mikor itthon újra elő tudtam venni a "projektet", akkor már jegyzettömbbel ültem le, és felírva a vásárolt dolgokat, csak heccből elkezdtem felírni az ételeket, amiket a hozzávalókból megfőznék.

És már közben rájöttem, hogy ez egy jó játék!
1. Kitalálni, hogy mit eszem majd szívesen 2-3 nap múlva,
2. csak ezeket használni fő összetevőnek,
3. figyelembe venni, hogy csak annyi van, amennyit vettem,
4. az se baj, ha kreatív (mert nyáron nem volt időm ezt kiélni),
5. a legjobb, hogy nem kell másokra gondolnom, mert csak a saját ebédeimről van szó (mindenki a munkahelyén eszik),
6. legyen paleo.

Az sem utolsó szempont a játékban, 3 hónap fizetés nélküli munka után, hogy legyen minden hozzávaló olcsó. A bevásárlásom végösszege kb. 3000 forint volt.
(És a konyhámban vannak alapélelmiszerek, amiket felhasználtam a tervezésnél.)

Amit vásároltam: 1 kis fej lilakáposzta (ha már erről beszéltünk hétfő este hazafelé menet Szilvivel és Ritával ;) ), fél kiló gomba, 1 fej fokhagyma, fél kiló gyalult tök + kapor, 1 db zeller, 2 doboz kókusztejszín, 1 kg oldalas.

Amiket kitaláltam:
 - tökfőzelék, mert a kedvenc kajám

- hagymás káposztasaláta (amerikai káposztasaláta)

itt még csak félkész

- tikka masalás sült oldalas sült zellerrel

- lecsós csípős oldalas

készül...

és kész.

Ezeket meg is csináltam tegnap hirtelen, hogy legyen tegnap este és ma ebédre mit ennem.

A listám tovább:
- párolt káposzta,
- gombaleves (ez most készül éppen),
- tejszínes pirított gomba tésztával.

Ez volt a tegnap esti játékom. Én jól szórakoztam, és még praktikus is volt, mert az összes alapanyagot felhasználom, és még változatosan is étkezem.


Azért közben zajlott nálunk az élet... csak hogy ne higgyétek, hogy 4 féle kaja (plusz az ő vacsorájuk, ami bundás kenyér volt) főzése közben unatkoztam volna:

Felpróbáltuk a tegnap turkált ruháinkat

És olasztanulás is folyt

(Emmáról most nincs kép, ő volt a fotós.)

Ha van kedved neked is így játszani, szívesen olvasnám, mert sokat szoktam tanulni mások ötleteiből.



*József Attila: Levegőt! (1935)
"Az én vezérem bensőmből vezérel!
Emberek, nem vadak -
elmék vagyunk! Szivünk, mig vágyat érlel,
nem kartoték-adat.
Jöjj el, szabadság! Te szülj nekem rendet,
jó szóval oktasd, játszani is engedd
szép, komoly fiadat!"

"Új"donságok és "régi"ségek

Nagyon-nagyon régen írtam bejegyzést. Nagyon-nagyon akartam már, mert szeretem ezeket a blogokat. De az, hogy októbertől heti három - majd négy - napot iskolába járok, úgy hogy az eddigi kötelességeim nagy része megmaradt... hát... erősen présel minden oldalról...
Valóban úgy érzem magam, mint (szerintem) a gyalult káposzta érezheti: legyalulják, hordóba rakják, majd lenyomatják és néha-néha tesznek még rá egy-egy téglányi súlyt... Tavaszra feleakkora térfogata lesz, de átalakul savanyú káposztává. Én nem érzem, hogy besavanyodtam volna, de az átalakulás kézzel (nem) fogható (-15 kiló), más területeken meg...

Ma azért írok bejegyzést, mert túl vagyok az angol tanfolyam jelentős részén, és ma volt egy szintzáró (vagy hogy hívják, igazából tök mindegy) "vizsga". És én, aki igazán és tényleg kezdőként indultam szeptemberben, elég jól szerepeltem. Ennek roppantul örülök, és büszke vagyok :) [mert a tanulás, fejlődés fontos a számomra] Annak örömére, hogy ez a nyomasztás időlegesen lecsusszant a vállamról, hazafelé útba ejtettem a Lehel piacot, és mindenfélét vettem.
(A tanfolyamról és arról, hogy mi minden történik velem, majd a rózsaszín csigán írok... valamikor...)


A zöld tálban (Tupper, és nagyon jól "működik") kukoricás káposztasaláta van, a feketében juhtúrós padlizsánkrém, és baloldalt a sarokban kecskefeta.

Kukoricás káposztasaláta:
Azt megtanultam a télen saját tapasztalatból, hogy "mindig legyen a hűtőben káposzta, cékla és hagyma", mert abból már lehet csinálni valamit, sőt többfélét. Sőt, több napra. Sőt, több fogást :)))
Ez a saláta egyszerű, finom, eláll és főleg: gyorsan elkészül.
Ezek a mostani "folyamatosanmenős életszakaszomban" szinte életbevágó tulajdonságok... (És ha odagondoljuk a káposztaprést, és azt hogy heti 4 este nem vagyok otthon... ez tényleg vérre megy...)
Lilakáposzta be az aprítóba (vagy apróra vágni, de akkor a kést meg a vágódeszkát is lehet sikálni, míg az aprítót csak kiöblítem meleg vízzel), aztán hozzáadok valamennyi kukoricakonzervet (ez nem paleo, de meg szoktam szavazni), fél fej lila/vöröshagymát, a lentebb valamikor kitárgyalt majonézt, sót, köményt, kevés citromlevet. Lefedem, hűtőbe teszem és kész.
Ha magammal viszem, akkor kihagyom a hagymát, mert jó fej vagyok :))))

Juhtúrós padlizsánkrém:
Én az vagyok, aki nem szereti a "bolti" padlizsánkrémet, akkor sem, ha a legjobb helyen veszi, mert amikor magam csinálom, akkor nem ég tőle a gyomrom, ha vásárolom, akkor mindig.
Ma mégis megszavaztam a piacon egy kevés megvételét, mert régen ettem... (Vettem még kétféle juhtúrót is -szlovákot és görögöt-, mert kíváncsi voltam hogy mi a különbség közöttük. Ahogy én éreztem: a szlovák olyan "hagyományos" ízű és "tapadós", míg a görög sokkal kevésbé "erős", inkább a tehéntúróhoz hasonlít és szemcsésebb is.)
Szóval padlizsánkrém... hozzá só, kömény, fokhagymapor és némi görög juhtúró. Nekem ízlik, ez abból is látszik, hogy már nincs tele a kis tál...

Köszönöm mindenkinek, aki türelemmel vagy türelmetlenül triggerelve várja hogy új bejegyzést írjak :) Annyit azért leírok, hogy nálam minden a megszokott "unalmas" régi, a változások belül vannak :)

(A blogokkal technikai problémák is voltak, de azok is megoldódni látszanak.)