Eperlekvár II.

Az első részt itt találod.

Ma egy jóleső barátlátogatás után folytattam a lekvározást: megkevertem a levet eresztett epret, megpucoltam és összevágtam a rebarbarát, majd feltettem főni a lekvárt.

Összesen 6 kis üveget készítettem elő, mert azt olvastam mindenhol, hogy nagyon kevés lekvár lesz a végén.

Hamar sokkal több levet eresztett, néha megkevertem. Aztán jöttek a kóstolók, akik szerint "mmmmmm". Szerintem viszont túl édes volt és "ööööööeeee". Ezért hozzátettem még egy citrom kifacsart levét és egy kis fahéjat. Főztem tovább, kóstoltam, így nekem már ízlett. A többi kóstoló szerint "mmmmmmm" illetve "így még finomabb" volt az ítélet, ezért úgy döntöttem: nem variálok már semmit, csak készre főzöm és kész.

Itt a "kész" résznél megjelent a fejemben egy kérdőjel, mert - az olvasott receptekhez képest - nekem túl sok volt a lekvárom. Most átgondolva, nálam az van, hogy én nemcsak a lekvár "szilárd" részét szeretem, hanem a kocsonyás (nyami) levét is, szóval én nem szoktam elforralni. Viszont elkezdtem aggódni, hogy nem lesz elég az üveg...

Természetesen "háziasszony-szimatom" nem csalt meg, kb. félig volt még a lábas, amikor elfogyott az üveg. Ööööh. És itt voltam nagyon büszke és elégedett, mert mindig ügyelek arra, hogy a kifogyott lekvárosüvegek felhasználásra-várakozóan-tisztán legyenek eltéve, hogy amikor amúgy is dolgozunk, már könnyebb legyen: csak elő kell venni a helyéről ahol letakarva várakozik, ecetes forró vízben elmosogatni és a kiforralni. Most megvolt ennek a haszna, bőven visszajött az előre befektetett energia, mert csak gyors átmosás kellett, és már folytathattam is a csorgatást.

Végül 11 kis üveg lett és egy kis nyammolnivaló a lányoknak, hogy örüljenek. Van akinek annyira ízlett a lekvár, hogy elkezdett császármorzsa recepteket olvasgatni a neten! (Elég nagy szám, ha motiválja egy kaja.)

A hozzávalók: kb. 3,5 kg eper, kb. 30 dkg rebarbaraszár*, kb. 70 dkg eritrit (50 dkg is elég lett volna), 1 citrom kifacsart leve, 1 csapott evőkanál fahéj, 2 csomag Quittin 4:1 zselésítő**.

*A rebarbaráról írok majd egy másik posztot, mert láttam tegnap a FB megosztásnál, hogy megér egy misét.


**Ezt a márkát régóta használom (kb. azóta hogy megjelent), és mindig elégedett szoktam lenni. Nem tartom a kiírt arányokat, mindig találomra rakosgatom bele.


Előző lekvárjaim:
Citromlekvár

Baracklekvárok

Narancslekvárt is készítettem a télen, és csalódottan látom, hogy nincs itt a blogon :( Kiteszem, amint hazajutok és elhozzuk az otthoni családi szakácskönyvet.

Citromlekvár by pynky

Néha elkap a hév, hogy én is alkossak valamit a konyhában, valami jó kis kreatívat... Nem tudom már, honnan jutott eszembe a citromlekvár, talán a fagyiról... Nekem a citromlekvár jó savanykás, nem tömény cukor, és inkább dzsem vagy jam :) De persze ez csak elméletben (mint a hordozáselmélet... khm :)))) mert a lekvárokat nem szeretem.


Több receptet mgnéztem a neten: narancsosat, tököset, cukkiniset. Mindegyik töméntelen cukorral (tökhöz 1:1 cukorral, broáááááá) készült, meg is rémültem. Szerencsére FB-s ismerőseim megerősítettek, hogy nemésnem kell bele annyi cukor.

Végül a Dinamika szakácskönyvből néztem ki valamit, amit alaposan átdolgoztam. (A többi receptet nem böngésztem, nem is tudom milyen a gyűjtemény...)
Mert nem is kell annyi, üvegem sincs, meg van itthon fáról potyogott alma...

Az enyém:
fél lábos tök, kb. fél kg,
4 szem savanykás nyári alma,
1,5 citrom,
nagyon kevés fruktóz,
1 szál menta.

Minden ami kell

A baloldali tökfőzelék lesz, a másik kell a citromlekvárhoz

Lereszeltem először a szomszéd nénitől kapott biotököket (és a középső ujjam egy részét...), feltettem párolódni a mentával 20 percre. Addig reszelgettem tovább (a vérző ujjamat jól betekertem), aztán az almás-citromos nyúlnyát beöntöttem a tökhöz, megszórtam egy kis fruktózzal és bőszen kevergettem 15 percig.

Félkész tökön az almás citromreszelvény

Készen (élőben kicsit karamellesebb színű)

Amikor elkészült (vagyis ÉN úgy gondoltam, mert sose-ritkán főzök lekvárt), túl darabosnak tűnt, ezért botmixerrel kicsit pürésítettem.

Találtam itthon még egy üveget, így kettőt tudok ajándékba adni, már megvan a gazdájuk. Jól "kiszámoltam", mert pont két üveggel lett, alig tudtam megkótolni :)))