Ami felesleges bullshit...

Persze ez magánvélemény, légyszi senki se sértődjön meg. (Eleve lehetetlen, na mindegy...)

2019. január 1. - egy régi fotó

Egyik kedvenc elfoglaltságom, hogy Reels videókat nézek (rövid videók a Fb-on). Sok téma érdekes nekem, ezek közül az egyik a főzés, kaja, evés. Rengeteg kreatív, ötletes, egyszerűsítő ötletet kaptam már.

Rám is fér az inspirálás, hiszen 30 éve főzök, 20 éve egész családra, majdnem minden nap... Márpedig ez könnyen válhat kiüresítővé, energiarablóvá és kötelességgé, ha nem figyelünk oda. (Metálhigiénia, asszonyok ;) ) Aki olvassa a blogomat, már tudja: én mindent meg tudok főzni, két dolgot kivéve - szóval elég gyakorlott és kreatív vagyok. Ja, és még egy infó rólam: én már akkor tanulmányoztam a reform értkezést, amikor te még meg se születtél, mert gyerekkori hobbim volt ;) (Az olvasóim korát csak tippelem a statisztikából és a visszajelzésekből :D De ha konkrét évszám kell, akkor 1988.)

Na, szóval, ami 30 éve zavar: a "MINEK?" problematikája. Ami ugye nemcsak a főzésben, hanem az életben általában is foglalkoztat. "Miért csinálnak az emberek 'olyan mintha' dolgokat?" 

(Ha valami nem az ami, akkor nem az. Minek úgy csinálni, mintha az lenne? Korrektebb, őszintébb mindenki felé, az azt mondjuk, AMI VAN. - Tudom. Nem az a blog. Oké.)

Van amikor ez csak szimplán felesleges (pl. vega "kolbász"), de van mikor kifejezetten hülyeség... Mondom a példát, ami ihletett. (Belinkelni nem fogom, mert egyrészt tisztelem az elkészítésébe belefektetett energiát, a másik ember ötletét, a minőségi videó elkészítését. Másrészt, mert nem osztok meg olyat, aminek a tartalmával nem értek egyet.) Ugyanakkor nagyon fontosnak tartom leírni: attól, hogy nekem nem tetszik, abszolút van létjogosultsága. Nem gondolom, hogy a készítő hülye, béna, nyomi satöbbi. Én abban hiszek, hogy mindenki azt csinál amit akar, amíg másokat nem bánt vele.  

Vissza a videóhoz, ahol "házi mozzarella" készül tej-vaj-kukoricakeményítő-mozzarella összefőzésével. 

Adva vannak a bolti hozzávalók, ő főzi össze, de amúgy mitől jobb, mint a bolti? (Minek csinálja?)

Keresem a magyarázatot a szükségletekkel zárójelben.

Ha bio lenne (egészség) - de nem az. Ha tejmentes lenne (egészség - allergia miatt) - de nem az. Ha vega lenne (meggyőződés, egészség) - de nem az. Ha spórolna - de nem, ezt levezetem lentebb. Több ötletem nincs.

Ilyesmi sajt amit csinál, kb. 2 font itt a drágábbik kisboltban. (200 g 2 font, szóval nem tétel.)

Ha külön szedem össze a tejet, vajat, sajtot amit belerak, az van vagy 4 font.

Nem számolva a főzésre fordított áramot meg a saját energiáját.

Plusz van benne kukorica keményítő, amitől számomra már nem fogyasztható ugyanúgy mint ha sajt volna, hiszen tele lesz keményítővel vagyis szénhidráttal (én pedig cukorbeteg vagyok, ergo figyelnem kell a CH bevitelre, nem ehetek nyugodtan egy ilyen "hekksajtot"). De szerintem másnak sem mindegy, hogy eszik-e rejtett-plusz szénhidrátot, hiszen a populáció nagy része valamilyen mértékben elhízott.

És van még egy rossz-érzetem ezzel kapcsolatban, ami persze rólam szól. A háziasszonyoktól való irreális elvárásokról, a láthatatlan munka megbecsületlenségéről. Sok családnál látok olyat, hogy valaki csak azért "csinál valamit", hogy csinálja, különben megszólnák. Miközben kikapcsolódásra, pihenésre, feltöltődésre volna szüksége. Nem arra, hogy az elvárások mentén még egy sütit, még egy kenyeret, még egy falra festett ördögöt cuki festményt készítsen. Ja, bocs, ez nem az a blog... Oké, akkor ezt a bekezdést félbehagyom :)))

Szóval nekem ez a videó pont egy tök felesleges, drága, értelmetlen "háziaskodás". Vagyis erőforrás pazarlás...

Olyan jó lenne, ha mindenki csak azt csinálná, ami szívből jön. De persze előtte fel kéne ismerni, hogy mi NEM onnan jön... Ez a legelső lépcső. Lenne. ("Nemazablog, Pynky!!")

Gondolkodtam, mit tegyek ide illusztrációnak vagy színesítőnek. Egy 2018-as bejegyzésem a kreatív főzésről, amikor leírtam egy "fejbenjátékomat" arról, hogyan csinálom én, ha van energiám hozzá: "Játszani is engedd"*

*József Attila, Levegőt, 1935.

"Jöjj el, szabadság! Te szülj nekem rendet,

jó szóval oktasd, játszani is engedd
szép, komoly fiadat!"

Ötletek, hogy a gluténmentes és vega kaja ne moslék legyen 3. - tejbe"gríz"

Mindig imádtam a tejbegrízt. Készíteni. (Enni nem, mert nem rajongok az édes ételekért.)
Gyors kaja volt, ha megéheztek a gyerekek, vagy ha egész nap dolgunk volt és nem tudtam hosszabb időt fordítani a főzésre. Hosszú ideig amikor ők tejbegrízt ettek, én sült halat... pavlovilag összekapcsolódott bennem a fahéj illata a sült hallal: folyik a nyálam és halat kívánok, ha megérzem.

Aztán jött a gluténos dolog, és kiesett a gríz a repertoárból. Én egyszerű ember vagyok, ha tudok olyat főzni, amit mindenki ehet, akkor inkább azt csinálom. Ezért a gríz hátrébb került a napi listában, vagy akkor ették, amikor E. nem volt otthon vagy deklaráltan volt neki főzve más.
De agyaltam azért folyamatosan, hogy mivel helyettesíthetném, hiszen szereti. Valahol olvastam a rizsdaráról, és elhatároztam hogy kipróbálom. Bár az akkor valójában tejberizs lesz, de ilyenekre nem adunk :)))

Ugyan ez a konyhás blogom, de fontos, hogy begyűrűzzön az EMK: hiszen szükségletek forognak körülöttünk az evéssel kapcsolatban is.
Egy "érzékenynek" is alapszükséglete az evés (táplálék). Oké, ezzel meg is birkózunk, akad mindig valami. De ennél több az ember: (bárki, de egy "érzékeny" különösen, mert napi szinten szembesül a "hiányokkal", a lemondással) ha kap olyat, amit károdosás nélkül ehet, abból gondoskodást, önérvényességet, tekintetbevételt, biztonságot kap. Mert figyelnek rá, a nehézségek ellenére (én például világosan tudom, hogy ha vendégségbe megyek valahová, a másiknak plusz munkát kell végeznie azért, hogy én ehessek. Ha megteszi, akkor én nagyon boldog vagyok, a fenti szükségletek kielégítése miatt.)
Ezeket a szükségleteket is szem előtt tartottam, miközben a "tejbegríz processz" elő-előkerült a fejemben.

Egyik bevásárlás alkalmával alaposan szemügyre vettem a tatabányai Spar kínálatát, és találtam is egy terméket, ami ugyan kicsit más volt mint szerettem volna, de gondoltuk kipróbáljuk.

Kiszámoltam: 999.- forint, kb. 3 "főzés" jön ki belőle, szóval megfizethető. Másnap ketten voltunk napközben, szóval egy sáska jutott rá, gondoltam biztosan elég lesz. Végül a kispöttyös lábasban főztem meg a tasak egyharmadát, és 3 evésre lett elég E-nek. Megegyeztünk, hogy finom, kicsit más ízű mint a tejbegríz (mégjómerhogyrizs), és bevesszük a tejbegríz párjának. Előnye, hogy ugyanolyan gyorsan elkészül mint a tejbegríz!

a barnasága a fahéjtól van, amúgy fehér