Ötletek, hogy a gluténmentes és vega kaja ne moslék legyen 3. - tejbe"gríz"

Mindig imádtam a tejbegrízt. Készíteni. (Enni nem, mert nem rajongok az édes ételekért.)
Gyors kaja volt, ha megéheztek a gyerekek, vagy ha egész nap dolgunk volt és nem tudtam hosszabb időt fordítani a főzésre. Hosszú ideig amikor ők tejbegrízt ettek, én sült halat... pavlovilag összekapcsolódott bennem a fahéj illata a sült hallal: folyik a nyálam és halat kívánok, ha megérzem.

Aztán jött a gluténos dolog, és kiesett a gríz a repertoárból. Én egyszerű ember vagyok, ha tudok olyat főzni, amit mindenki ehet, akkor inkább azt csinálom. Ezért a gríz hátrébb került a napi listában, vagy akkor ették, amikor E. nem volt otthon vagy deklaráltan volt neki főzve más.
De agyaltam azért folyamatosan, hogy mivel helyettesíthetném, hiszen szereti. Valahol olvastam a rizsdaráról, és elhatároztam hogy kipróbálom. Bár az akkor valójában tejberizs lesz, de ilyenekre nem adunk :)))

Ugyan ez a konyhás blogom, de fontos, hogy begyűrűzzön az EMK: hiszen szükségletek forognak körülöttünk az evéssel kapcsolatban is.
Egy "érzékenynek" is alapszükséglete az evés (táplálék). Oké, ezzel meg is birkózunk, akad mindig valami. De ennél több az ember: (bárki, de egy "érzékeny" különösen, mert napi szinten szembesül a "hiányokkal", a lemondással) ha kap olyat, amit károdosás nélkül ehet, abból gondoskodást, önérvényességet, tekintetbevételt, biztonságot kap. Mert figyelnek rá, a nehézségek ellenére (én például világosan tudom, hogy ha vendégségbe megyek valahová, a másiknak plusz munkát kell végeznie azért, hogy én ehessek. Ha megteszi, akkor én nagyon boldog vagyok, a fenti szükségletek kielégítése miatt.)
Ezeket a szükségleteket is szem előtt tartottam, miközben a "tejbegríz processz" elő-előkerült a fejemben.

Egyik bevásárlás alkalmával alaposan szemügyre vettem a tatabányai Spar kínálatát, és találtam is egy terméket, ami ugyan kicsit más volt mint szerettem volna, de gondoltuk kipróbáljuk.

Kiszámoltam: 999.- forint, kb. 3 "főzés" jön ki belőle, szóval megfizethető. Másnap ketten voltunk napközben, szóval egy sáska jutott rá, gondoltam biztosan elég lesz. Végül a kispöttyös lábasban főztem meg a tasak egyharmadát, és 3 evésre lett elég E-nek. Megegyeztünk, hogy finom, kicsit más ízű mint a tejbegríz (mégjómerhogyrizs), és bevesszük a tejbegríz párjának. Előnye, hogy ugyanolyan gyorsan elkészül mint a tejbegríz!

a barnasága a fahéjtól van, amúgy fehér

Okra

Régóta nézegetem már az okrát, olvasgattam róla, és vártam hogy egyszer találkozzunk. Azért nem volt túl erős ez a késztetés, de a kíváncsiság megvolt.

A zöldségközösségben a biokertészeink "kipróbálták" idén az okra termesztését, és jött belőle többször egy-egy kistálnyi adag. Kaptunk róla kis leírást, receptajánlatokat. Elmondták, hogy frissen érdemes elkészíteni, mert ha várunk szálkásodik (mint a zöldbab), hogy a kisebbek finomak, és hogy nyálkát enged magából, szóval sűrítésre például kiváló.

Hát, én például abban sem vagyok jó, hogy ne felejtsem el a számos dolgaim közül valamelyiket, úgyhogy okra pajtás mindannyiszor ottfelejtődött a takaros kis tálacskában a hűtő hátuljában. Jelentem, pár nap-majdnem egy hét után sem lett baja, nem puhult meg, nem lett szálas.
Kipróbálni csak lecsóba próbáltam, mert 1. őszintén szólva nem volt kedvem kísérletezni, mert mindig agyrogyasztó meleg volt, ami rontotta a kreativitásomat, 2. abban biztos voltam, hogy megevődik és nem vész kárba (utálok kaját kidobni). Lecsóba viszont 3x is tettem, és mindig jó volt, úgyhogy ezt megtartom :))) Kicsit fura volt a "nyulnya", ami olyan mint a kínaiban az elkeveretlen keményítő, de nem volt zavaró, és a sűrítést tényleg elvégezte. A nyár vége felé érkezett adagban már több túl kemény volt, félre kellett tenni, de a kisebbek még akkor is ehetőek maradtak.

Nagyon szép felkarikázva, olyan mint egy virág. Megfőve gyakorlatilag nincs íze, és puha.
Egy adag lecsóhoz kb. két marék okrát adtam hozzá felkarikázva, az utolsó körben a cukkinivel.

Szóval okra jöhet jövőre is.

Ajánlom szeretettel az Öt elemes étrend blogot, gyakran lapozgattam, érdekes.

Pesto, a rejtélyes és sokszínű

Pesto - amiről, én botor, azt hittem úri huncutság.
Régebben ha hallottam, hogy "pesto", rögtön kirázott a hideg, mert altervegahülyeségnek gondoltam. Minek kell összeturmixolni magokat olajjal és zöld levelekkel?!

De aztán jött az új élet: a zöldségközösségi tagság. (Ennek már 3. éve.) Mindig van olyan, amit nem eszünk meg, viszont kidobni nem szeretném, ezért csomó dologgal kísérletezek vagy rögtönzök vagy a tavaszi olasz tanulmányutam után "csak úgy" odateszem*.

Valamiért most tavasszal rengeteg zsenge répazöld érkezett, amit sajnáltam kidobni, ezért sorra születtek otthon a pestok. Általában répazöld, bazsalikom, kesudió, dió, fokhagyma, olaj, só, fűszerek voltak benne változó arányban, ehhez jött opcionálisan az aszalt paradicsom. Sokat és sokfélét készítettem, annak függvényében, hogy mi volt épp otthon vagy mit engedett a pénztárcám.

Nyáron már nem volt "zöldlevél", ezért helyettesítettem cukkinivel. Elég fura volt, kicsit vizes (nyilván, cukkini...), de mandulaliszttel "megkötöttem". Nem lett rossz... tulajdonképpen... csak fura :)))

Tegnap is készült, bár későn jöttem rá, hogy a "zöldlevél" hozzávaló hiányzik, csak bazsalikom van. Úgyhogy "zöldlevél" helyett csicseriborsót tettem hozzá. E. szerint eddig ez volt a legjobb...

A receptek:

• répazöld (a "zöld rész" 80%-a), bazsalikom (10%), újrépa (10%), 10 dkg kesudió-dió keveréke, 3 gerezd fokhagyma, só, olaj
• útifű (20%), bazsalikom (20%), répazöld (60%), fokhagyma, pár szem újrépa, 10 dkg dió, 2 marék aszalt paradicsom, olaj
• fél cukkini, 2 marék bazsalikom, 3 gerezd fokhagyma, 10 dkg dió, 2 marék aszalt paradicsom, mandulaliszt, hogy felvegye a nedvességet, olaj
• 2 marék bazsalikom, 3 marék csicseriborsó (Lidl üvegesből), 3 gerezd fokhagyma, 10 dkg kesudió, só, olaj

"Olajnak" vagy olívaolajat használtam, vagy az aszalt paradicsomok olaját, amit mindig félreteszek későbbi felhasználásra.

*Olasz tanulmányutam célja ugyan más volt, de mivel olasz vendéglátóknál szálltam meg, az ő eddig csak olvasott-hallott, de át nem élt szokásaik, habitusuk megismerése, életigenlésük sok mindent megváltoztatott bennem. Egyszer írok majd erről is.

Ez is gluténmentes.

Ötletek, hogy a gluténmentes és a vega kaja ne moslék legyen 2. - karfiollepény

Karfiollepény

A címet az egyheti táborozásunk ihlette, ahol számosszor húztam fel a szemöldököm az első napokban a kihozott kaják láttán. Nem az a baj, ha valakinek nincs fantáziája és megfelelő tájékozottsága a speciális ételek elkészítéséhez... Viszont - főleg mivel ezeket gyakran az egészségmegőrzés érdekében fogyasztják - felelőtlenség csak rábólintva elvállalni... Lehetséges, hogy valakinek az életébe kerül vagy legalábbis erős fájdalmakat okoz egy másik ember gondatlansága (nemtörődömsége). Az már csak az én fixa ideám, hogy én tiszteletlenségnek, emberszámba-nem-vételnek élem meg azt, ha én (cukorbetegként) nem kapok olyan ételt, amit elfogyaszthatok. Ugyanezt valamiért fokozottabban élem át, ha a gyerekemről van szó, ha ő marad éhen.


Mai alkotásom muszáj megosztani. Miért?
1. a cím miatt, majd meglátjátok
2. hogy 25 év után is el lehet rontani bármit, de ez nem baj, bármi javítható, hacsak nem ég szénné

Egyik kedvenc "rágcsálnivalónk" a karfiolpuffancs. Nagyon egyszerű, gyors, finom. Lehet gluténmentes és paleo is, ha úgy válogatjuk össze a hozzávalókat.
Egy fej főtt karfiol (vagy másik verzióban nyers karfiolrizs), 1 tojás, liszt, só. A legfinomabb verzióban viszont van sajt is, ma ezt készítettem. Jó sok füstölt és sima trappista sajtot lereszeltem, és hozzátettem. Elvileg "működik", de talán sötét volt, mert nagyon eltévesztettem az arányokat.

Íme az eredmény...

Ugye, a címben a tartalom: a GM kaja ne legyen moslék... :))))))
Megettük a szalvétáról, és ízre finom volt ;)


Gondoltam viszont, hogy ezt meg kell javítani, ezért tettem még hozzá lisztet, és serpenyőben sütöttem meg. Félúton megfordítottam. Törik, de jó lett. 

És gusztusos is.

Ötletek, hogy a gluténmentes és a vega kaja ne moslék legyen 1.

A címet az egyheti táborozásunk ihlette, ahol számosszor húztam fel a szemöldököm az első napokban a kihozott kaják láttán. Nem az a baj, ha valakinek nincs fantáziája és megfelelő tájékozottsága a speciális ételek elkészítéséhez... Viszont - főleg mivel ezeket gyakran az egészségmegőrzés érdekében fogyasztják - felelőtlenség csak rábólintva elvállalni... Lehetséges, hogy valakinek az életébe kerül vagy legalábbis erős fájdalmakat okoz egy másik ember gondatlansága (nemtörődömsége). Az már csak az én fixa ideám, hogy én tiszteletlenségnek, emberszámba-nem-vételnek élem meg azt, ha én (cukorbetegként) nem kapok olyan ételt, amit elfogyaszthatok. Ugyanezt valamiért fokozottabban élem át, ha a gyerekemről van szó, ha ő marad éhen.

Egyik megoldási ötletünk volt gluténmentes ügyben a gluténmentes liszt (mi zabpehelylisztet vetettünk) használata. Félperces ötlet, és sokat könnyített a gusztustalanságos helyzeten. (Amikor megkapod az üres köménymaglevest, és olyan mint a mosogatólé, de tényleg.)

Mai menünk itthon, ami gluténmentes és van vegák számára értelmezhető része is:

Paradicsomleves.
Mi a zöldségrészesedés télire eltett paradicsomlevét használtuk fel (2 literes üveggel, amiről a felső vizes részt leöntöttem).
Én úgy csinálom, hogy kókuszzsíron megpirítok egy evőkanál lisztet (GM liszt), majd arra rögtön ráöntöm a paradicsomlevet, mint a sima rántásnál. Ízesítem sóval, kevés köménnyel és eritrittel (cukorbeteg vagyok), felforralom, és kész. Mindig a kisebbik lányom a kóstolója, mert ez az ő kedvenc levese.

A másodikféle kinek-kinek más-más volt, mert volt még maradék.
A miénk tzatziki (most a salátához csináltuk a főételt, mert sok uborkánk van a zöldségrészesedésből), fasírt és hagymalepény volt.

A tzatzikit úgy csináltam, ahogy mindig szoktam, korábban már írtam róla. Egyre többet kell készíteni belőle, mert egyre jobban szeretik...

A fasírt is ugyanúgy készül mint a sima, csak GM zsemlemorzsa/kenyér van benne (vagy nincs, de ebben most volt).

A hagymalepény: két nagyobb fej hagymát kis kockákra vágtam, megsóztam. Adtam hozzá köményt, őrölt fehérborsot, provance-i fűszerkeveréket, 2 tojást, és annyi lisztet, amitől összetapadt, de még kicsit folyós volt. Kanállal szaggattam az olajba és pirosra sütöttem mindkét oldalukat. Szerintem elképesztő finom lett, a többieknek "csak" ízlett.
A befektetett munkaidő kb. 5 perc + a sütési idő, az árfekvése kimondottan alacsony.

A fasírtból tettünk el a holnapi (szintén GM) tökfőzelékhez, a hagymalepényt és a tzatzikit megeszegetjük este.


(Még valami: gyakran hallom, hogy "nincs elég edényünk a vegának külön főzni". Az én tapasztalatom szerint majdnem minden csak szándék és logisztika kérdése: ha előbb sütöd a hagymalepényt és utána a fasírtot, a vegának nem kell húsos-zsíros lepényt ennie, és neked sem plusz serpenyőt elhasználnod.)

Főzni abból, ami van

A múlt héten egy táborban voltam, ahol szintén abból főztek, ami volt. De rosszul. Ez nekem mindig nehéz, mert finoman főzök, kreatív vagyok, tudok százfélét kitalálni ha kell... Fizikailag megvisel, ha valaki nem tudja ezt annak ellenére, hogy vállalja mások étellel való ellátását.
Nem szeretem, ha a gluténmentes kaja egy moslék, nem szeretem, ha a vega gyerek harmadik napja lekváros kenyeret eszik. Felmegy a pumpám, nagyon. De fejlődök, tényleg, mert a héten egy szakács fejét sem vettem le, hanem az EMK segítségével konstruktív megoldásokra jutottunk, sőt kitaláltuk a jövő évi stratégiát a problémák elkerülésére.

Nyáron a zöldségkosár sokszor állít kihívások elé, mert az jön, ami terem. Most éppen cukkini, répa  és uborkadömping van. És volt még gomba, mert nem tudtam, hogy a vendéggyerek (azt sem) nem szereti. A tegnapi nyársalásból maradt sok összeaprított hagyma, azt is el kellett használni.
Az uborka egy részéből koviubi érik meg jövő hétre, a nagyobbik részét meghámozták a lányok és uborkasaláta v1/v2/v3 lesz belőle. A répát is megpucoltattam, abból répatortát készítünk.

A mai napra masszívan munkát terveztünk, ezért a tegnapi maradékot ettük, csak nekem kellett kitalálni valamilyen másodikat. Ha nyár, akkor lecsó. Úgyhogy a tegnap darabolt hagyma, paradicsom, paprika, meg a bolti gomba maradékából, és a szintén közösségi tojásból egy ilyet csináltam.
(Kb. 1 fej aprított hagyma, 1 nagy TV paprika darabolva, 1 hatalmas ökörszív paradicsom két ütemben hozzáadva, 5 nagy gomba és a tönkje is összevágva, 1 kisebb sárga cukkini, 3 tojás, só-kömény-bors.)

Ha akarok neki nevet adni, akkor gombás-cukkinis-tojásos lecsó. De nem feltétlenül akarok...

Ígybefőzünk - cukkínisavanyúság

A zöldségrészesedésünkből nemcsak uborka, hanem cukkíni is sok érkezik. Többféleképpen felhasználom, de ekkora mennyiséget nem tudunk megenni.
Mindannyian szeretjük viszont az a savanyúságot, amit ősszel szoktak szintén a zöldségkosárban hozni, ez a cukkínisavanyúság. Megkérdeztem a FB csoportban a receptet, kicsit átalakítottam, és nekiláttunk a munkának.

Még nem teszteltük az én eljárásomat, lehet hogy az egész szörnyű lesz, lehet hogy szétpuhul stb., mejd meglátjuk télen. Az eredeti hideg felöntőlével készül, de mivel én nem teszek bele tartósítószert semmiképpen (ez a heppem, semmibe nem teszek), ezért inkább a forró felöntőlé + nedves dunszt megoldást választottam.

1. Minden befőzés azzal kezdődik nálunk, hogy forró ecetes-mosogatószeres vízben elmossuk az üvegeket. (Nem értem miért írom többes számban: én csinálom :)))) ) Utána kiöblítem és a közben felforralt ecetes vízben rakosgatom az üvegeket és a fedőket, jól kifőzöm őket. Aztán a célszerszámommal (egy jó kis fogó) kiszedem és tiszta konyharuhára fordítva félreteszem. Le is szoktam takarni a tetejét, mert nálunk sose lehessen tudni, mit potyogtatnak rá...

Ezt én általában előző nap megcsinálom, mert egy nagy fazekam van ezért nehéz logisztikáznom, és mert szeretem szétosztani a munkát, nem megszakadni.

2. Cukkínik előkészítése. Na, egy rekesszel volt. Böszme nagyok :) Úgyhogy nekiálltunk hárman, kettévágtuk, kikapartuk a belsejét. Hasábokra vágtuk a nagy részét, kisebb kockákra a "kevésbé formás" hasábokat, végeket, nyesedékeket. Az üvegek aljára került kapor.

Egyik szakmunkásunk töltötte az üvegeket, másik darabolt.

3. Felöntőlé: közben feltettem egyetlen fazekamba 3 liter vizet + 4 dl 20%-os ecetet + sót, eritritet, babérlevelet, szegfűszeget forrni. Mire felforrt, megteltek az üvegek. Addigra azt is kitaláltuk, hogy rakjuk be gőzölődni, mert több üveg lett mint terveztem. De legyen az embernek tudós férje, és akkor ő mindent megold! (ez is 20 éves tapasztalataim egyike - a szerk.)

Az eredeti ajánlás szerint 20 percig kell 200 fokon lenniük, ezen is módosítottam, 200 fokon 30 percig volt alattuk kakaó, majd kikapcsoltam, és ott "hűlögettek" még vagy 3-4 órát. Aztán átpakoltuk őket az új vackukba, "mindenkikedvencfoteljába".

A fotel amúgy is ki van párnázva ( =hőszigetel), de még alá és körbe is raktam szivacsokkal, és letakartam egy régi örökölt pléddel. (Alatta egy amasonas kéziszövött hordozókendő van, jól látjátok ;) )

Nedves dunszt, hűlés. Nekem erről nem nagyon van tapasztalatom, mert lekvárt és lecsót teszek el leginkább, és azokat nem szoktam dunsztolni, csak fejre állítom és kész.
Ezért most meglepődve tapasztaltam, hogy másnap délután (24 óra múlva) még mindig forrók voltak a dunsztban az üvegek, és két nap múlva még mindig melegek. Most,  három nap után már csak langyosak. Azt hiszem, jól működik a "foteldunszt" :)))))

Amikor a nedves dunsztról keresgéltem, megtaláltam egyik régi kedves ismerősöm régi blogját, ajánlom szeretettel, kiváló dolgokat lehet ott lelni: Eszter Befőz blog. Tőle is egy cukkínis recept: Piccalilli.

Uborkasaláta-variációk

Ha sok az uborkád, találj ki valamit, hogy mindig más legyen, különben nem eszik meg. - Ilyen és ehhez hasonló okosságokat tanultam meg az elmúlt majdnem 20 év során, amióta napi szinten másokat etetek.

Na, nekünk most sok az uborkánk (éljen a magosvölgyi zöldségrészesedés!)

A napokban háromféleképp készítettem el, mert muszáj elfogyasztani.

I. Tzatziki - szerintem az enyém hasonlít az eredetihez, de nincs benne kapor. Csak sima reszelt, besózott majd kinyomkodott uborka, sok fokhagyma és joghurt.

II. Hagymás kapros uborkasaláta, kevés citromos-eritrites-olajos öntettel
Erről nem készült kép, nem is értem... Sok uborkát megpucoltunk és felkarikáztunk, mellédobtunk egy nagy fej felcsíkozott főzőhagymát, majd megsóztük és megöntöztük. Nm volt rajta túl sok öntet, éppen annyi, hogy nedves legyen (az uborka úgyis engedett még levet, így pont elég volt).

Itt kezdtem rájönni, hogy eleszik előttem az alapvetően magamnak készített uborkasalátákat, úgyhogy jó lesz, ha legközelebb több ubit pucoltatok velük.


III. És jő a lehetőség: "a mai ebédhez is legyen ubisali!", - találtuk fel a spanyolviaszt :))))
Most "hosszúlében" úszó karikauborkák lesznek, fokhagymával és (jóerősenahogyaférjemszereti)ecetes"cukros" lében. Mert fontos, hogy "a végén meg lehessen inni a levét". Hát rendben. Már a hűtőben várja, hogy megegyük az ebéd mellé.

úsznak

És, hogy ne csak uborka legyen terítéken, a reggeli szendvicsünk két hatalmas paradicsomszelete ökörszív paradicsomból.