Főzni abból, ami van

A múlt héten egy táborban voltam, ahol szintén abból főztek, ami volt. De rosszul. Ez nekem mindig nehéz, mert finoman főzök, kreatív vagyok, tudok százfélét kitalálni ha kell... Fizikailag megvisel, ha valaki nem tudja ezt annak ellenére, hogy vállalja mások étellel való ellátását.
Nem szeretem, ha a gluténmentes kaja egy moslék, nem szeretem, ha a vega gyerek harmadik napja lekváros kenyeret eszik. Felmegy a pumpám, nagyon. De fejlődök, tényleg, mert a héten egy szakács fejét sem vettem le, hanem az EMK segítségével konstruktív megoldásokra jutottunk, sőt kitaláltuk a jövő évi stratégiát a problémák elkerülésére.

Nyáron a zöldségkosár sokszor állít kihívások elé, mert az jön, ami terem. Most éppen cukkini, répa  és uborkadömping van. És volt még gomba, mert nem tudtam, hogy a vendéggyerek (azt sem) nem szereti. A tegnapi nyársalásból maradt sok összeaprított hagyma, azt is el kellett használni.
Az uborka egy részéből koviubi érik meg jövő hétre, a nagyobbik részét meghámozták a lányok és uborkasaláta v1/v2/v3 lesz belőle. A répát is megpucoltattam, abból répatortát készítünk.

A mai napra masszívan munkát terveztünk, ezért a tegnapi maradékot ettük, csak nekem kellett kitalálni valamilyen másodikat. Ha nyár, akkor lecsó. Úgyhogy a tegnap darabolt hagyma, paradicsom, paprika, meg a bolti gomba maradékából, és a szintén közösségi tojásból egy ilyet csináltam.
(Kb. 1 fej aprított hagyma, 1 nagy TV paprika darabolva, 1 hatalmas ökörszív paradicsom két ütemben hozzáadva, 5 nagy gomba és a tönkje is összevágva, 1 kisebb sárga cukkini, 3 tojás, só-kömény-bors.)

Ha akarok neki nevet adni, akkor gombás-cukkinis-tojásos lecsó. De nem feltétlenül akarok...