Gluténmentes harcsástészta

 #gluténmentes #hal #harcsa #hal #nemhús #szeretemahashtageket

Amíg itt vagyok, abból főzök, ami van. Eléggé megterveztem-kiszámítottam, hogy falusi magányomban legyen ételem, és szerencsére hozzám látogató barátaim segítenek abban is, hogy ami kifogy azt pótolva legyen.

Egyik "talált kincs" a múltkori boltlátogatáskor az akciózott harcsafilé volt. Felét megsütöttem korábban, a másik felet pedig felkockázva mélyhűtöttem - biztos ami biztos alapon.

A jó szaftos halas tészta az egyik kedvenc kajám, főleg, ha "csak áztatós" rizstésztával készítem.

A 25 dkg halhoz egy 25 dkg-os tésztát forráztam le, és kb. ugyanennyi cukkinit kockáztam fel. Alá olvasztottam kockázott bacont, amin megpároltam egy fej kockázott hagymát. (Minden IS kocka volt :D ) A fűszerezés a szokásos "spontán" volt, szerintem só, kömény, fokhagyma, bors.

Ezt a mennyiséget 2,5 étkezésre fogyasztottam el.

Guacamole valahogy

Nagyon szeretem az avokádót, és itt nem is drága (2x2 db 902 Ft)... Ezért kezdek hozzászokni, hogy meg tudom fizetni, és bátran ehetem. Régebben fél volt az adag, mert általában egy darabra telt: fél az enyém, fél meg azé a gyerekemé, amelyik szereti. A napokban viszont rájöttem, hogy egy egészet is megehetek! Ú, micsoda rádöbbenéseim vannak, nem? :D :D :D 

Ehhez jött még az, hogy láttam egy realityben egy am-mex család mexikói Nonnájától, hogyan csinálja a guacamolét, és gondoltam, kipróbálom én is. (Ő tett bele tejfölt, amitől a műsorvezetőszakács lesokkolódott.)

Szóval az enyém ilyen:

1 avokádó villával összetörve, 4-5 koktélparadicsom apróra vágva, fél fej hagyma apróra vágva, fokhagyma(por), kb. 1 ek semleges ízű olaj (ha hiánycikk, hagyd ki), só, chilli valamilyen formában (nem sok). (A tejföllel tényleg krémesebb, lágyabb ízű, én azt felfogom egy másik verziónak, és akkor készítem úgy, ha olyan kedvem van.)

A hozzávalókat csak összekeverem, és kenem-rakom a kenyeremre.

Nálunk csak én szeretem, ezért nem szoktam összekenni ekkora adagért az aprítót --> vagyis az enyém darabos (nem krémes).

ez napfényben :)

Retek - hagyma fermentálás

 Héder Évi egyik videóját néztem az Instagramon, tőle vettem az ötletet a retek fermentálásához.A Youtube-on a Kendős Anya Vlogon  találod meg a videót.

Elég sok volt itthon (jött a zöldségközösségből), reménytelen volt, hogy mind elfogyasszam nyersen, bár dolgoztam rajta. Eszembe jutott Évi videója, és gondoltam kipróbálom. Ő vajretekből csinálta és kicsit másképp.

Az enyém: ezekből a cuki fehér-rózsaszín retkekből és apró hagymákból rétegeztem. Két gerezd fokhagymát és kevés köménymagot tettem bele fűszerként, a felöntőlé a szokásos (1l víz, 1 cs ek só). Most 7 dl-es üvegbe tettem, ehhez nekem kb. 3 dl felöntőlére volt szükségem. A végén káposztalevéllel szorítottam le.

Én 4-5 napig szoktam csak hagyni, utána eszem is.

Múlt heti káposztás bejegyzés.

Tavalyi fermentálós bejegyzés.

"Savanyóleves"

Ti tudjátok mi az?
Én tényleg parasztgyerek vagyok, a szegényebbik fajtából. És nálunk népszerű volt a "gezemiceleves" - ez volt a tegyél bele mindent ami van leves; és volt a "savanyóleves", amit a többiek emlékeim szerintem nem annyira szerettek, én és több idősebb felmenőm viszont igen. Ez egy olyan "gezemiceleves", amiben szintén bármi van, de a végén savanyítják, és tesznek bele egy kicsi tejfölt.

Ha háziasszony vagy, legyél praktikus, és mivel
1. tegnap borzasztó meleg volt (amikor jól jön egy savanykás és hidegen is ehető leves)
+ 2. szinte semmi sem volt a kamrámban és a hűtőm is üres (vagyis épeszű kaját nem tudtam főzni)
+ 3. csak én vagyok itt, vagyis bármit megfőzhetek, anélkül, hogy valaki finnyogását fejezné ki...
ezért főztem egy adag répás-céklás "savanyólevest". Szerintem nagyon hasonló lett, mint a borscs, csak nem volt benne hús. Finom volt, megettem ebédre és vacsorára.

(1 fej hagyma, 1 közepes cékla felkockázva, 4-5 kis biorépa, só, kömény, citrom, tejföl/joghurt)

A kép, amit azért fotóztam, mert van rajta sok piros... és ha jól akarsz lenni, egyél sok pirosat ;) A "kispiros" lábas (ami fehér pöttyös) azóta megvan, hogy Julinak papit főztem benne ;)
Az erdei gyűmölcs nem a levesbe ment, azt külön ettem desszertnek.

tejföl nélkül mutatom, hogy lássátok milyen szép piros

Azért "savanyó" a neve, mert savanyú, és nálunk így mondták. Olyan, mint a "kugluk", ami meg kuglóf :D

"Új"donságok és "régi"ségek

Nagyon-nagyon régen írtam bejegyzést. Nagyon-nagyon akartam már, mert szeretem ezeket a blogokat. De az, hogy októbertől heti három - majd négy - napot iskolába járok, úgy hogy az eddigi kötelességeim nagy része megmaradt... hát... erősen présel minden oldalról...
Valóban úgy érzem magam, mint (szerintem) a gyalult káposzta érezheti: legyalulják, hordóba rakják, majd lenyomatják és néha-néha tesznek még rá egy-egy téglányi súlyt... Tavaszra feleakkora térfogata lesz, de átalakul savanyú káposztává. Én nem érzem, hogy besavanyodtam volna, de az átalakulás kézzel (nem) fogható (-15 kiló), más területeken meg...

Ma azért írok bejegyzést, mert túl vagyok az angol tanfolyam jelentős részén, és ma volt egy szintzáró (vagy hogy hívják, igazából tök mindegy) "vizsga". És én, aki igazán és tényleg kezdőként indultam szeptemberben, elég jól szerepeltem. Ennek roppantul örülök, és büszke vagyok :) [mert a tanulás, fejlődés fontos a számomra] Annak örömére, hogy ez a nyomasztás időlegesen lecsusszant a vállamról, hazafelé útba ejtettem a Lehel piacot, és mindenfélét vettem.
(A tanfolyamról és arról, hogy mi minden történik velem, majd a rózsaszín csigán írok... valamikor...)


A zöld tálban (Tupper, és nagyon jól "működik") kukoricás káposztasaláta van, a feketében juhtúrós padlizsánkrém, és baloldalt a sarokban kecskefeta.

Kukoricás káposztasaláta:
Azt megtanultam a télen saját tapasztalatból, hogy "mindig legyen a hűtőben káposzta, cékla és hagyma", mert abból már lehet csinálni valamit, sőt többfélét. Sőt, több napra. Sőt, több fogást :)))
Ez a saláta egyszerű, finom, eláll és főleg: gyorsan elkészül.
Ezek a mostani "folyamatosanmenős életszakaszomban" szinte életbevágó tulajdonságok... (És ha odagondoljuk a káposztaprést, és azt hogy heti 4 este nem vagyok otthon... ez tényleg vérre megy...)
Lilakáposzta be az aprítóba (vagy apróra vágni, de akkor a kést meg a vágódeszkát is lehet sikálni, míg az aprítót csak kiöblítem meleg vízzel), aztán hozzáadok valamennyi kukoricakonzervet (ez nem paleo, de meg szoktam szavazni), fél fej lila/vöröshagymát, a lentebb valamikor kitárgyalt majonézt, sót, köményt, kevés citromlevet. Lefedem, hűtőbe teszem és kész.
Ha magammal viszem, akkor kihagyom a hagymát, mert jó fej vagyok :))))

Juhtúrós padlizsánkrém:
Én az vagyok, aki nem szereti a "bolti" padlizsánkrémet, akkor sem, ha a legjobb helyen veszi, mert amikor magam csinálom, akkor nem ég tőle a gyomrom, ha vásárolom, akkor mindig.
Ma mégis megszavaztam a piacon egy kevés megvételét, mert régen ettem... (Vettem még kétféle juhtúrót is -szlovákot és görögöt-, mert kíváncsi voltam hogy mi a különbség közöttük. Ahogy én éreztem: a szlovák olyan "hagyományos" ízű és "tapadós", míg a görög sokkal kevésbé "erős", inkább a tehéntúróhoz hasonlít és szemcsésebb is.)
Szóval padlizsánkrém... hozzá só, kömény, fokhagymapor és némi görög juhtúró. Nekem ízlik, ez abból is látszik, hogy már nincs tele a kis tál...

Köszönöm mindenkinek, aki türelemmel vagy türelmetlenül triggerelve várja hogy új bejegyzést írjak :) Annyit azért leírok, hogy nálam minden a megszokott "unalmas" régi, a változások belül vannak :)

(A blogokkal technikai problémák is voltak, de azok is megoldódni látszanak.)

Hagymás currys hal kölessel (BS után szabadon)

A múltkor ugye megegyeztünk, hogy "soha többé ezt a halat!" Dehát volt még a mélyhűtőben... ezért gondoltam, inkább kitalálom mivel tehetném "ehetővé" a lányom számára. Eléggé szereti a currys csirkét (amit rendelt is a hétre és lesz is csüt-pénteken), ezért gondoltam hogy currys halként talán elmegy az a pangasius...

Indiaiasan először megpirítottam a madras curryt (jó illata volt) kókuszzsíron, aztán rádobtam egy nagy fej hagyma felét, megpirítottam, majd a végén tettem rá a halat (+ só, fokhagyma, gyömbér). A fagyasztástól kicsit sok levet engedett, de a tegnapi köles maradékával jól összeforraltam és úgy már nem volt feltűnő. Salátával egészítettük ki a tányéron (sima balzsamecetes-citromos öntettel).
Juli szerint a hal "olyan puha volt, mintha nem is lett volna".

Fele saláta :)

Kicsit túl fűszeres lett a gyerekszájnak, de kiflivel tunkolva jó volt. Üresre törölte a tányért, majdnem mosogatnom sem kellett...

 Mind elfogyott :)

Puliszka

Mindig mondom, ezért remélem már mindenki tudja, hogy én parasztgyerek vagyok :))) (Lehet hogy paraszt felnőtt is, de most nem az a téma.)

A Kompetens táborban furán néztek amikor meséltem a hagymapörköltemet, pedig ez felénk egy sima "szegényebéd", főleg hagymatermelőéknél.
(Hagymapörkölt = sok hagymát megpirítasz jó sok zsíron, fűszerezed mint a pörköltet és már kész is. Megeszed kenyérrel vagy nokedlival, tésztával.)

A puliszkát már felnőtt koromban tanultam meg készíteni, a váci nővérszállós erdélyi származású kollégáimtól. Arra már nem emlékszem ők hogyan csinálták (18 éves voltam, höhöhhhhhhhööööö...), de én kitaláltam a magam verzióját.
Más a családban nem eszi meg, de én így szeretem:
1. sós vizet forralok egy kislábasban,
2. amikor forr, beleöntöm a kukoricadarát, jól összekeverem, lefedem és elzárom a gázt.

Ez az a kislábas, amelyikben Julinak főztem először a hozzátápláláshoz kaját... 14 éves ;)

3. Később még párszor megkeverem hogy homogén legyen.
4. Közben megpirítok (kókuszzsíron) egy nagy fej hagymát és némi szalonnát, fűszerezem (só, majoranna).

5. Rétegezem egy tálba a puliszkát a hagymás szalonnával, rá egy réteg tejföl, majd további rétegek. Fölül tejföl van.

6. Igyekszem megvárni míg kihűl, mert akkor finomabb, de melegen is "ehető".

Már sok másféle puliszkát próbáltam, de nekem ez ízlik legjobban. Ehhez esetleg még kis juhtúrót szoktam adni, úgy még jobb.

Nem egészen az én étrendembe illeszkedő étel, de most tesztelem a kukorica mérhető élettani hatásait magamon.

Hagymalekvár

Mindenre rávehető vagyok...
Egyik barátnőm elárasztott fura receptekkel, ő lelkes kísérletező, termelő, befőző.

A boros lilahagymalekvár elsőre nagyon jól hangzott, de másodikra (olvasás után) necces volt, mert nem tudtam elképzelni, hogy kizárólag édes legyen valami, ami hagymás. Nem tudom, rigolyás vagyok?? (És egyre jobban ;))))

Az eredetiben lilahagyma, vaj, cukor, só, borecet, vörösbor volt, én kicsit változtattam rajta, meg nem is volt itthon pont olyan, pont akkora...

Az enyémben volt 3 nagyobb fej lilahagyma, kevés csirkezsír, kevés fruktóz, só (2x), kömény, egy rúd fahéj, a szomszéd savanyú borából fél pohárral és sima ecet egy negyed pohárral.

Összességében kb. fél óra alatt elkészült. Illatra és ízre jó volt, az állagra kicsit "szétfolyósabbat" gondoltam, de így is jó...
Nekem ízlik, a vendégek nem mind merték megkóstolni :)))

Valószínűleg készítek még ilyet, ajándékba, de kevesebb (sokkal kevesebb) cukorral és kevesebb zsíradékkal.

CH tartalma:
3 db hagyma (kb. 20 dkg) 16g, illetve a fruktóz (cukor)