Puliszka

Mindig mondom, ezért remélem már mindenki tudja, hogy én parasztgyerek vagyok :))) (Lehet hogy paraszt felnőtt is, de most nem az a téma.)

A Kompetens táborban furán néztek amikor meséltem a hagymapörköltemet, pedig ez felénk egy sima "szegényebéd", főleg hagymatermelőéknél.
(Hagymapörkölt = sok hagymát megpirítasz jó sok zsíron, fűszerezed mint a pörköltet és már kész is. Megeszed kenyérrel vagy nokedlival, tésztával.)

A puliszkát már felnőtt koromban tanultam meg készíteni, a váci nővérszállós erdélyi származású kollégáimtól. Arra már nem emlékszem ők hogyan csinálták (18 éves voltam, höhöhhhhhhhööööö...), de én kitaláltam a magam verzióját.
Más a családban nem eszi meg, de én így szeretem:
1. sós vizet forralok egy kislábasban,
2. amikor forr, beleöntöm a kukoricadarát, jól összekeverem, lefedem és elzárom a gázt.

Ez az a kislábas, amelyikben Julinak főztem először a hozzátápláláshoz kaját... 14 éves ;)

3. Később még párszor megkeverem hogy homogén legyen.
4. Közben megpirítok (kókuszzsíron) egy nagy fej hagymát és némi szalonnát, fűszerezem (só, majoranna).

5. Rétegezem egy tálba a puliszkát a hagymás szalonnával, rá egy réteg tejföl, majd további rétegek. Fölül tejföl van.

6. Igyekszem megvárni míg kihűl, mert akkor finomabb, de melegen is "ehető".

Már sok másféle puliszkát próbáltam, de nekem ez ízlik legjobban. Ehhez esetleg még kis juhtúrót szoktam adni, úgy még jobb.

Nem egészen az én étrendembe illeszkedő étel, de most tesztelem a kukorica mérhető élettani hatásait magamon.