Padlizsánkrém aszalt paradicsommal

 Sokféleképpen ettem és készítettem már padlizsánkrémet. A leggyakrabban fokhagymával, vöröshagymával és (itthoni, cukormentes) majonézzel. Ízlik, szeretem, de 30 éve így eszem.

Most van itthon aszalt paradicsom, amit a nyaraláskor vettem. Gondoltam kipróbálom a padlizsánnal.

Beletettem a padlizsánrétegek közé (kb. 4 padlizsánhoz) az aprítóba jó sok (mondjuk két marék) olajba áztatott aszalt paradicsomot, 1 gerezd fokhagymát, nagyon kicsi sót, és összeaprítottam.

Már másodjára készítettem tegnap este. Először még tettem bele apróra vágott vöröshagymát, de úgy ítéltem meg, hogy szükségtelen, nem teszi finomabbá, hanem más irányba viszi. Ezért ezt a második adagot vöröshagyma nélkül csináltam. Most ez az nekem tetsző ízvilág, egy darabig így csinálom.

Retek - hagyma fermentálás

 Héder Évi egyik videóját néztem az Instagramon, tőle vettem az ötletet a retek fermentálásához.A Youtube-on a Kendős Anya Vlogon  találod meg a videót.

Elég sok volt itthon (jött a zöldségközösségből), reménytelen volt, hogy mind elfogyasszam nyersen, bár dolgoztam rajta. Eszembe jutott Évi videója, és gondoltam kipróbálom. Ő vajretekből csinálta és kicsit másképp.

Az enyém: ezekből a cuki fehér-rózsaszín retkekből és apró hagymákból rétegeztem. Két gerezd fokhagymát és kevés köménymagot tettem bele fűszerként, a felöntőlé a szokásos (1l víz, 1 cs ek só). Most 7 dl-es üvegbe tettem, ehhez nekem kb. 3 dl felöntőlére volt szükségem. A végén káposztalevéllel szorítottam le.

Én 4-5 napig szoktam csak hagyni, utána eszem is.

Múlt heti káposztás bejegyzés.

Tavalyi fermentálós bejegyzés.

Tavasz - káposzta - fermentálás

Már tényleg itt a tavasz: a virágzás után már lombosodnak a fák, már a diók is a kertben. A múlt heti fermentált káposztám elfogyott, most újrázok.

A múltkor kicsit elmértem a sót, szóval megint rögzítenem kell a fejemben: 1 literhez vízhez 1 csapott evőkanál só.

Kömény, fokhagyma, babérlevél, egész bors, mustármag.

Felöntöm és kezdem is várni az eredményt. 

4 napos képek az üvegről, hogy lássátok milyen, amikor halad a folyamat: a tejsavas erjedés során opálos lesz a felöntőlé. 

Zöldfűszeres raguleves

A családban én vagyok a leves-fan: bármiből bármennyi és bármilyen levest megfőzök és meg is eszem. Mint Gombóc Artúrnak a csokoládé...

Már "régen" volt leves, ezért tegnap elhatároztam, hogy a barátnőmtől kapott lestyán és kapor mellé teszek a friss reteklevélből, vettem ki a fagyasztóból csirkemellet is, és úgy feküdtem le, hogy reggelre megálmodom milyen leves lesz ebből...

Végül "zöldfűszeres csirkeragu leves kókusztejszínnel" lett: 

megpirítottam kacsazsíron egy fej kockára vágott hagymát, rádobtam a kiolvadt csirkemellet és félig megpároltam, fűszerezve sóval, 2 nagy gerezd fokhagymával, köménnyel és asofoetidával. Aztán 2-3 répa és ugyanannyi fehérrépa következett "ragus-alakúra" vágva. Amikor már majdnem puha volt, hozzátettem az apróra vágott leveleket, 2 dl kókusztejszínt és fél citrom levét. 

Akik ettek belőle, a "szerintem te ne egyél belőle, ez az én levesem" és a "finom volt" értékelést adták, és szerintem is jó volt. Én még tettem bele magamnak tálaláskor egy kanál görög joghurtot, mert kicsit még savanyúbban szerintem még jobb volt.

Pesto, az idei

Tavaly már sikerült beleszeretnem a pestoba, ezért télen is csináltam, és alig vártam az idei levélzöldeket, hogy végre újra "rendes" zöld pesto is készülhessen.

Amikor tavaly hallottam, hogy répazöldet meg minden "izétamitnemisszoktunkmegenni" beleraknak "mások" (ezt persze szájhúzogatósan kiejtve ;) ) eléggé furcsálkodtam. De aztán kipróbáltam és igenis ehető, sőt finom krémek jöttek ki a kezem alól.

Télen a mag-összetevőn (nekem kesudió vagy pénztelen napokon tökmag) kívül még aszalt paradicsom volt benne. Mostani lelőhelyem Daniék boltja, a Garabolyos, ahonnan igazi termelői élelmiszereket tudok vásárolni. Nekem fontos, hogy minél inkább támogassam a magyar termelőket, de felém tanúsított rugalmasságuk, vásárlóbarátságuk is fontos a számomra. Nem szeretek és nem is vagyok hajlandó olyantól semmit sem venni, aki nem becsüli meg a vásárlóit. A Garabolyost eddig én egy olyan boltnak látom, ahol nemcsak a megfogalmazott elvek fontosak, hanem a vásárló is, még akkor is, ha ezért tágítani kell az eredeti terveket. (Így lett pl. kiszállításuk is Szegeden.) Szóval a Garabolyostól van az aszalt paradicsom, és finom.

Amikor megjöttek a "zöldlevelek", pesto szempontjából főleg a reteklevél és a hagymazöld számít, rögtön nekiláttam az első adagnak, mert AKARTAM pestot enni. El is készült, jó volt.

Azzal kezdem mindig, hogy leforrázom a kesudiót és a szárított paradicsomot. Valamikor előtte, hadd ázzon pár órát. (Fizikailag a következő történik: reggel, amikor készítem a tea-kávé vizet, benyomom a vízforralót. Bevillan, hogy pestot is ennék este. Ezért amíg forr a víz, előveszem a két dobozkát, amiben áztatni szoktam, belarakok 1-1 marék kesut és paradicsomot, majd leforrázom őket és lefedem, nehogy napközben 1. leborítsam, 2. belepotyogjon valami, 3. belefulladjanak rovarok. Egész nap ázik a cucc, és amikor este odajutok hogy elkezdjem, addigra már jók.)

Összevágom az aktuális zöldleveleket, bazsalikomot, 1-2 gerezd fokhagymát, sót (vigyázz, a pari sós) alulra teszem az aprítóba, rá az áztatott dolgokat, majd kicsit megöntözöm a szintén sós piros áztatólével és olajjal. Van, hogy nehezen viszi, akkor kevés vizet vagy áztatólét még öntök hozzá.  Összedarálom, oszt jó'van.

Arányok: kb. fele a kesu-paradicsom együtt, másik fele a bármilyen zöldlevél és a fűszerek plusz olaj.

Nagyon szeretem a pestoban, hogy mindig másmilyen, mert mások az arányok, más zöldek kerülnek bele stb. Van amikor fokhagymásabb, van amikor "zöldízűbb", ahogy sikerül.

(szerk. 05.02.)
Ma még csináltam egy "óccccsósat" és gyorsat, mert a reggelihez szerettem volna enni.
1 marék reteklevél, 2 szál újhagyma, 2 marék rukkola, 2 marék tökmag, 1 marék (áztatatlan) kesudió, 1 marék (áztatatlan) szárított paradicsom (na, ezt nem kellett volna, mert apró kemény darabokra hasadt), 1 gerezd fokhagyma, só, olaj.
Kicsit csípős lett, de kenyérrel kifejezetten finom volt :))))

Pesto, a rejtélyes és sokszínű

Pesto - amiről, én botor, azt hittem úri huncutság.
Régebben ha hallottam, hogy "pesto", rögtön kirázott a hideg, mert altervegahülyeségnek gondoltam. Minek kell összeturmixolni magokat olajjal és zöld levelekkel?!

De aztán jött az új élet: a zöldségközösségi tagság. (Ennek már 3. éve.) Mindig van olyan, amit nem eszünk meg, viszont kidobni nem szeretném, ezért csomó dologgal kísérletezek vagy rögtönzök vagy a tavaszi olasz tanulmányutam után "csak úgy" odateszem*.

Valamiért most tavasszal rengeteg zsenge répazöld érkezett, amit sajnáltam kidobni, ezért sorra születtek otthon a pestok. Általában répazöld, bazsalikom, kesudió, dió, fokhagyma, olaj, só, fűszerek voltak benne változó arányban, ehhez jött opcionálisan az aszalt paradicsom. Sokat és sokfélét készítettem, annak függvényében, hogy mi volt épp otthon vagy mit engedett a pénztárcám.

Nyáron már nem volt "zöldlevél", ezért helyettesítettem cukkinivel. Elég fura volt, kicsit vizes (nyilván, cukkini...), de mandulaliszttel "megkötöttem". Nem lett rossz... tulajdonképpen... csak fura :)))

Tegnap is készült, bár későn jöttem rá, hogy a "zöldlevél" hozzávaló hiányzik, csak bazsalikom van. Úgyhogy "zöldlevél" helyett csicseriborsót tettem hozzá. E. szerint eddig ez volt a legjobb...

A receptek:

• répazöld (a "zöld rész" 80%-a), bazsalikom (10%), újrépa (10%), 10 dkg kesudió-dió keveréke, 3 gerezd fokhagyma, só, olaj
• útifű (20%), bazsalikom (20%), répazöld (60%), fokhagyma, pár szem újrépa, 10 dkg dió, 2 marék aszalt paradicsom, olaj
• fél cukkini, 2 marék bazsalikom, 3 gerezd fokhagyma, 10 dkg dió, 2 marék aszalt paradicsom, mandulaliszt, hogy felvegye a nedvességet, olaj
• 2 marék bazsalikom, 3 marék csicseriborsó (Lidl üvegesből), 3 gerezd fokhagyma, 10 dkg kesudió, só, olaj

"Olajnak" vagy olívaolajat használtam, vagy az aszalt paradicsomok olaját, amit mindig félreteszek későbbi felhasználásra.

*Olasz tanulmányutam célja ugyan más volt, de mivel olasz vendéglátóknál szálltam meg, az ő eddig csak olvasott-hallott, de át nem élt szokásaik, habitusuk megismerése, életigenlésük sok mindent megváltoztatott bennem. Egyszer írok majd erről is.

Ez is gluténmentes.

Játszani is engedd...

József Attilától jutott eszembe az idézet, és ha EMK-s bejegyzés lenne (mint ahogy részben az, hiszen én rendszeresen használom, szóval megkerülhetetlen), akkor a "játékról" is szólna, meg a "komoly fiadat"*-ról is.
Mert milyen ritkán játszunk mi, felnőttek?! Lehetséges, hogy gyakran becsatlakozunk a gyerekeink játékába, ha kérik vagy ha kedvünk van... De milyen gyakran (ritkán) játszunk csak úgy magunktól, szívből, hányszor jut eszünkbe, és használjuk ki az adódó lehetőséget? Gyanítom, nagyon-nagyon ritkán. Pedig játszani jó, viccelni, lazáskodni, átérezni a könnyed kapcsolódást a másikkal vagy magammal: szerintem felszabadító, megkönnyebbítő, boldogító, lelkesítő - akár ha olyan egyszerűt játszom, hogy mit/mit nem teszek a zakuszkába a többiekhez képest, és mi alakul belőle. (Nekem a zakuszkakészítésnél nemcsak az egészség és "tartalékolás", "nyár ízei télire" szükségletem jelzett, hanem a kreativitás, bátorság is.)

Tegnap hosszas hezitálás után (logisztikai problémáim voltak...) elmentem vásárolni, a megszokott zöldégeshez/henteshez. Vettem pár dolgot. Majd útközben futtattam a processzeket a fejemben, mit főzzek ezekből.
Mikor itthon újra elő tudtam venni a "projektet", akkor már jegyzettömbbel ültem le, és felírva a vásárolt dolgokat, csak heccből elkezdtem felírni az ételeket, amiket a hozzávalókból megfőznék.

És már közben rájöttem, hogy ez egy jó játék!
1. Kitalálni, hogy mit eszem majd szívesen 2-3 nap múlva,
2. csak ezeket használni fő összetevőnek,
3. figyelembe venni, hogy csak annyi van, amennyit vettem,
4. az se baj, ha kreatív (mert nyáron nem volt időm ezt kiélni),
5. a legjobb, hogy nem kell másokra gondolnom, mert csak a saját ebédeimről van szó (mindenki a munkahelyén eszik),
6. legyen paleo.

Az sem utolsó szempont a játékban, 3 hónap fizetés nélküli munka után, hogy legyen minden hozzávaló olcsó. A bevásárlásom végösszege kb. 3000 forint volt.
(És a konyhámban vannak alapélelmiszerek, amiket felhasználtam a tervezésnél.)

Amit vásároltam: 1 kis fej lilakáposzta (ha már erről beszéltünk hétfő este hazafelé menet Szilvivel és Ritával ;) ), fél kiló gomba, 1 fej fokhagyma, fél kiló gyalult tök + kapor, 1 db zeller, 2 doboz kókusztejszín, 1 kg oldalas.

Amiket kitaláltam:
 - tökfőzelék, mert a kedvenc kajám

- hagymás káposztasaláta (amerikai káposztasaláta)

itt még csak félkész

- tikka masalás sült oldalas sült zellerrel

- lecsós csípős oldalas

készül...

és kész.

Ezeket meg is csináltam tegnap hirtelen, hogy legyen tegnap este és ma ebédre mit ennem.

A listám tovább:
- párolt káposzta,
- gombaleves (ez most készül éppen),
- tejszínes pirított gomba tésztával.

Ez volt a tegnap esti játékom. Én jól szórakoztam, és még praktikus is volt, mert az összes alapanyagot felhasználom, és még változatosan is étkezem.


Azért közben zajlott nálunk az élet... csak hogy ne higgyétek, hogy 4 féle kaja (plusz az ő vacsorájuk, ami bundás kenyér volt) főzése közben unatkoztam volna:

Felpróbáltuk a tegnap turkált ruháinkat

És olasztanulás is folyt

(Emmáról most nincs kép, ő volt a fotós.)

Ha van kedved neked is így játszani, szívesen olvasnám, mert sokat szoktam tanulni mások ötleteiből.



*József Attila: Levegőt! (1935)
"Az én vezérem bensőmből vezérel!
Emberek, nem vadak -
elmék vagyunk! Szivünk, mig vágyat érlel,
nem kartoték-adat.
Jöjj el, szabadság! Te szülj nekem rendet,
jó szóval oktasd, játszani is engedd
szép, komoly fiadat!"

"Savanyóleves"

Ti tudjátok mi az?
Én tényleg parasztgyerek vagyok, a szegényebbik fajtából. És nálunk népszerű volt a "gezemiceleves" - ez volt a tegyél bele mindent ami van leves; és volt a "savanyóleves", amit a többiek emlékeim szerintem nem annyira szerettek, én és több idősebb felmenőm viszont igen. Ez egy olyan "gezemiceleves", amiben szintén bármi van, de a végén savanyítják, és tesznek bele egy kicsi tejfölt.

Ha háziasszony vagy, legyél praktikus, és mivel
1. tegnap borzasztó meleg volt (amikor jól jön egy savanykás és hidegen is ehető leves)
+ 2. szinte semmi sem volt a kamrámban és a hűtőm is üres (vagyis épeszű kaját nem tudtam főzni)
+ 3. csak én vagyok itt, vagyis bármit megfőzhetek, anélkül, hogy valaki finnyogását fejezné ki...
ezért főztem egy adag répás-céklás "savanyólevest". Szerintem nagyon hasonló lett, mint a borscs, csak nem volt benne hús. Finom volt, megettem ebédre és vacsorára.

(1 fej hagyma, 1 közepes cékla felkockázva, 4-5 kis biorépa, só, kömény, citrom, tejföl/joghurt)

A kép, amit azért fotóztam, mert van rajta sok piros... és ha jól akarsz lenni, egyél sok pirosat ;) A "kispiros" lábas (ami fehér pöttyös) azóta megvan, hogy Julinak papit főztem benne ;)
Az erdei gyűmölcs nem a levesbe ment, azt külön ettem desszertnek.

tejföl nélkül mutatom, hogy lássátok milyen szép piros

Azért "savanyó" a neve, mert savanyú, és nálunk így mondták. Olyan, mint a "kugluk", ami meg kuglóf :D