Nostro minestrone

Vendégként már számtalanféle minestronét ettem. Itthon még nem nagyon készítettem. Most viszont itt a tavasz, csomó levélzöldség érkezik. Mángold, pak choi (bordáskel), petrezselyemzöld...
Mit csináljak ennyi zölddel? Leginkább párolva fokhagymával szoktuk enni... na de ennyit?!

Olvasgattam a mángoldról, és mindenhol azt írták, hogy bármibe bele lehet főzni. Hát jó, akkor leves, mert úgyis elfogyott.

Összeszedtem minden zöldet: leveleset, meghagyottat, kicsit fonnyadtat - a mángold is már fonnyadt volt néhol, és a kis maradék édeskáposzta is.

A mennyiségek, és ehhez még kb. 10 deka maradék káposzta 

Nálunk a MUNKA ( =házimunka) most úgy megy, hogy én vagyok a koordinátor, és aki éppen nem tanul vagy dolgozik, az is beszáll. Most E. volt, aki rendelkezésre állt nekem: hámozott, darabolt, kóstolt.

A kockára vágott hagymát kacsazsíron megpároltam, majd hozzátettem a vékony-hosszabb hasábokra vágott répát, fehérrépát és paszternákot. Ízesítettem sóval, egész köménnyel. Kb. 10-15 perc múlva tettem hozzá a káposztát, mándold hullámos csíkokra vágott szárát és 1 nagy doboz konzerv paradicsompürét. Utoljára az összevágott zöld levelek (petrezselyem, mángold) kerültek bele. Kicsit még főztem, kóstoltuk és elkészült.

Ki-ki ízlése szerint értékelte a levest (értsd: aki amúgy nem szereti a leveseket, azt mondta - "jó", stb.), és a "nem rosszabb mint bármi" értékelést kapta, ami rendes nyelvre lefordítva azt jelenti, hogy felvehetjük a család recepttárába, és főzhetjük, bár nem túl gyakran.

Én pedig rájöttem, hogy valószínűleg a minestrone az az olaszoknak, ami nekünk a gezemiceleves: beledobsz mindent ami van, összefőzöd, aztán megeszed.

Ha az én értékelésemet akarjátok hallani: szerintem meglepően finom, ahhoz képest, hogy mindenféle zöld levél van benne, ráadásul petrezselyemzöld is (bbbbbrrrrrrrrr), és mángold (auuuuuuuu). De csak viccelek, szerintem komolyan finom :)))))



(A cím azt jelenti olaszul: "a mi minestronénk".)

Ötletek, hogy a gluténmentes és a vega kaja ne moslék legyen 1.

A címet az egyheti táborozásunk ihlette, ahol számosszor húztam fel a szemöldököm az első napokban a kihozott kaják láttán. Nem az a baj, ha valakinek nincs fantáziája és megfelelő tájékozottsága a speciális ételek elkészítéséhez... Viszont - főleg mivel ezeket gyakran az egészségmegőrzés érdekében fogyasztják - felelőtlenség csak rábólintva elvállalni... Lehetséges, hogy valakinek az életébe kerül vagy legalábbis erős fájdalmakat okoz egy másik ember gondatlansága (nemtörődömsége). Az már csak az én fixa ideám, hogy én tiszteletlenségnek, emberszámba-nem-vételnek élem meg azt, ha én (cukorbetegként) nem kapok olyan ételt, amit elfogyaszthatok. Ugyanezt valamiért fokozottabban élem át, ha a gyerekemről van szó, ha ő marad éhen.

Egyik megoldási ötletünk volt gluténmentes ügyben a gluténmentes liszt (mi zabpehelylisztet vetettünk) használata. Félperces ötlet, és sokat könnyített a gusztustalanságos helyzeten. (Amikor megkapod az üres köménymaglevest, és olyan mint a mosogatólé, de tényleg.)

Mai menünk itthon, ami gluténmentes és van vegák számára értelmezhető része is:

Paradicsomleves.
Mi a zöldségrészesedés télire eltett paradicsomlevét használtuk fel (2 literes üveggel, amiről a felső vizes részt leöntöttem).
Én úgy csinálom, hogy kókuszzsíron megpirítok egy evőkanál lisztet (GM liszt), majd arra rögtön ráöntöm a paradicsomlevet, mint a sima rántásnál. Ízesítem sóval, kevés köménnyel és eritrittel (cukorbeteg vagyok), felforralom, és kész. Mindig a kisebbik lányom a kóstolója, mert ez az ő kedvenc levese.

A másodikféle kinek-kinek más-más volt, mert volt még maradék.
A miénk tzatziki (most a salátához csináltuk a főételt, mert sok uborkánk van a zöldségrészesedésből), fasírt és hagymalepény volt.

A tzatzikit úgy csináltam, ahogy mindig szoktam, korábban már írtam róla. Egyre többet kell készíteni belőle, mert egyre jobban szeretik...

A fasírt is ugyanúgy készül mint a sima, csak GM zsemlemorzsa/kenyér van benne (vagy nincs, de ebben most volt).

A hagymalepény: két nagyobb fej hagymát kis kockákra vágtam, megsóztam. Adtam hozzá köményt, őrölt fehérborsot, provance-i fűszerkeveréket, 2 tojást, és annyi lisztet, amitől összetapadt, de még kicsit folyós volt. Kanállal szaggattam az olajba és pirosra sütöttem mindkét oldalukat. Szerintem elképesztő finom lett, a többieknek "csak" ízlett.
A befektetett munkaidő kb. 5 perc + a sütési idő, az árfekvése kimondottan alacsony.

A fasírtból tettünk el a holnapi (szintén GM) tökfőzelékhez, a hagymalepényt és a tzatzikit megeszegetjük este.


(Még valami: gyakran hallom, hogy "nincs elég edényünk a vegának külön főzni". Az én tapasztalatom szerint majdnem minden csak szándék és logisztika kérdése: ha előbb sütöd a hagymalepényt és utána a fasírtot, a vegának nem kell húsos-zsíros lepényt ennie, és neked sem plusz serpenyőt elhasználnod.)

Így próbálom, meg úgy próbálom

Próbálom hummusszal... ami nem paleo, de nagyon kíváncsi voltam már a többféle előre készített hummusz után, hogy milyen az otthoni. Volt ami savanyú, volt ami keserű, volt ami túl folyós volt... Így, amikor kisdobozos csicseriborsó konzervet láttam egy boltban, gyorsan megvettem, hogy készíthessek magamfélét.

Rákerestem a receptre (Zsuzsi barátnőm többször is elmondta, hogyan kell csinálni, de akartam valami kapaszkodót), és a Streetkitchen oldalán találtam végül egyet, ami nagyon egyszerűnek tűnt. (Amúgy is szeretem őket, több kajájukat megfőztem már.)
Aprítóba raktam mindent, majd összedaráltam. Szerintem jó. Sokkal kevésbé keserű mint a bolti, és nem is annyira savanyú. A lányok szerint nem lesz a kedvencük, de "nem annyira rossz".
Elvittük ajándékba a barátnőmnek, aki odáig volt, bár még meg sem kóstolta :))) Kíváncsi vagyok mi lesz a reakciója, mert ő nagyon szereti.

Próbálom puliszkával... hát, az sem paleo. Viszont naaaaaaaagyon szeretem. Főleg úgy, ahogy én szoktam csinálni. Puliszka megfőz, kihűt, majd rákenek ezt-azt, és megeszem.

Ez-az: kockára vágott füstölt szalonna, két marék, egy fej apróra vágott hagyma, sok majoranna, só, bors. Ezeket megpirítom, puhára párolom. Ha sok a zsír, leöntöm róla a felesleget.
Amikor a puliszka kicsit meghűlt, akkor rétegezem: 1 sor puliszka, 1 sor pirított hagymás szalonna, 1 sor tejföl. És így tovább, amíg el nem fogy. Én hidegen szeretem legjobban... de sajnos ezt nem mindig várom meg. Most sem...

Próbálom sajtos keksszel... PaleoBrigi sajtos tallérját sütöttem meg, kisebb változtatásokkal. Az eredetit olvashatjátok a linken. Az enyém: 25 dkg vegyes maradék sajt, 2 tojás, 1 ek sörélesztőpehely, 2 ek zabpehelyliszt, 1 ek lenmagpehely, só, kömény. Ezeket összeaprítógépeztem, rövid ideig állni hagytam, majd golyókat formáztam belőle. A felét belehempergettem mandulalisztbe, a másik felét nem (kísérleti céllal). 200 fokon, légkeveréssel kb. 10 percig sült (világos aranybarna színű kell legyen).
Tapasztalat: 1-10-es skálán 8/9 értékelést kapott a családomtól. A nemhempergetett nekem jobban ízlett, mert ropogósabb volt (és nem potyogott róla semmi, ami egy gyerekes családban fontos szempont).

Amit változtatni fogok rajta: több lisztet teszek bele, mert szerintem ennyi sajthoz több liszt kellene, hogy ne legyen gumiszerű az állaga. De ezen felül marad így, mert bevált.

Próbálom quinoás (rizses)hússal... ezt a lányok szerint felvesszük gyakran készítendők listájára, annyira finom... Egy fej hagymát apróra vágtam, elkezdtem pirítani, majd rávagdostam egy édesköménygumót (ha nem ezt, akkor karfiolt tettem volna bele), majd amikor már üveges volt, akkor kb. 15 dkg quinoát ráöntöttem, 2x annyi vizet, és amikor a quinoa már majdnem puha volt, akkor beledaraboltam a maradék pulykamellet. Összerotyogtattam és kész lett. Nem gondoltam volna, hogy ekkora sikere lesz... az volt az ítélet, hogy a brassói után a harmadik helyen lesz ez az étel... :)))) Olyan gyorsan elfogyott, hogy nincs is róla kép :)))

Új kedvenc játékom, amit a nagyobbik lányom az ikszes munkája mellé ajándékba kapott: a Keltis, családi nevén Kártyusz. Szerintem szuper gyűjtögetős, stratégiai játék, ami nem utolsósorban nagyon szép kivitelű.

"Próbálom a ..." 3.

Tegnap is, tegnap is... kezdek lelkes lenni!

Kész lett a pulyka. Nálunk lassan megszilárdul a pulykareggeli hagyománya: a karácsonyi időszak alatt aki szeretne, bármikor falatozhat a pulykából. Az erkélyen parkoló edényből csak kivesz annyit, amennyit szeretne enni, és már eheti is.
Mi tegnap reggel mind pulykát ettünk, és hozzá még egy-egy hagymakarikában sült tojást is. Lehet, hogy ezt is hagyománnyá tesszük, mert lelkesek voltunk tőle...

Utána játékjátékjáték (long-long time),

majd megfőztük az ebédet: gesztenyével - vagy sajttal töltött pulykamellszelet, az előző nap előkészített "töltelék" (kb. fél órát sült mindkettő 170 fokon, légkeveréssel emlékeztetőkuktám szerint). Volt még nyárról megőrzött spenót és kelbimbó kókusztejszínnel.

Alig maradt, vagyis elég jó volt :)
Gesztenyetöltelék a hússzeletbe: három marék főtt gesztenye, fél fej hagyma, 1 tojás, só, bors, fokhagyma aprítőgépben összeturmixolva. Jó lett az állaga.
Gesztenyefőzés: megpucolva 15-20 percig főztem annyi vízben amennyi ellepte. Utána viszonylag gyorsan megpucoltam, mert a belső héja nehezen jön le ha kihűlt.

Készült még mákos guba több tonna (azt mi szállítjuk a bővebb család tagjainak), annak az eritrites változatát megkóstoltam este. De amúgy "jó tanuló voltam", mert egy fél kiflin és a kis mézen kívül, amit a torkomra ittam, másképp nem szegtem meg a próbát.

A mai nap lesz nehezebb, mert vendégségbe megyünk. Holnap beszámolok.

A pulykasült

Nálunk a karácsony elengedhetetlen étele a sült pulyka. Mégpedig azért, mert nálunk a "karácsony" egészen a téli szünet végéig tart, én pedig igyekszem kímélni magam, és olyan dolgokat főzni, amiket sokáig lehet enni.

A pulyka pedig pont ilyen: 3-4-5 napig kitart, ráadásul mindenki azt a részét eheti, amelyiket szereti. A lányok ilyenkor reggelente "hidegsültes" szendvicset esznek, ami olyasmi mint egy hamburger, csak pulykahús van benne.

Hogy sütöm a pulykát? Annyiszor 1/2 óra, ahány kiló... de ez csak irányszám, nem mindig jön be. Most a 3,5 kilós madarat 3,5 óráig sütöttem. Azért az ember egy idő után már az illata alapján, és aztán a sütőből kivéve a kinézetéből látja, mikor van készen...

Igazából amiért ezt a bejegyzést írtam, az nem a hús, hanem a töltelék: volt itt már mindenféle "reform izé", még egy pont elfér, és talán jó lesz azoknak, akik rá vannak szorulva a "reform izékre". Erről most eszembe jut, hogy van ahová, ha vendégségbe megyek, mindig azzal szembesülök, hogy nekem nincs mit ennem... meg az is, hogy vicces módon van hely, ahová azért vettek édesítőszert, hogy legyen mit tennem a kávémba... hát, ez van, kérem.

A töltelékem idén furán alakult, mert ahogy "minden hányásban van répa", úgy "minden töltelékben van gomba". De a gomba a kukában landolt, mert rondább volt a kelleténél, az a kategória, amire a nagymamám már azt mondta, hogy "nem gomba-, hanem ételmérgezést kapsz tőle, fiam".
Úgyhogy kicsit kétségbeestem, de elővettem kreativitásomat és rugalmasságomat, és kitaláltam valamit, amit töltelékszerűen fog tudni viselkedni.

Hát, ilyen

Összekevertem 2 tojást, 25 deka darált húst, 10 deka főtt (és kihűlt) quinoát*, 1 fej aprított hagymát, 3 marék kockára vágott bacont, valamennyi lenmagpelyhet, sörélesztőpelyhet és útifűmaghéjat.  (A "valamennyi" = annyit, hogy rendes fasírt/töltelék állaga legyen a keveréknek.) Fűszereztem rendesen, só, fokhagyma, kömény.
(Ha valakinek tényleg "mindenmentes" töltelékre van szüksége, akkor a tojást kiválthatja, ha beáztat 4-5 evőkanál lenmagot, megvárja amíg nyálkás lesz, és azt keveri hozzá. Elég ééééérdekesen nyálkás és gusztustalan lesz, de tapasztásra alkalmas és nincs mellékíze.)

Aztán beletöltöttem a pulyka belsejébe, a kacsasütő aljára tettem bacont, rá a pulykát, és lefedtem. Majd sült 175 fokon 3,5 órát. Kb. a második óránál felébredtem az illatára...

Mi ez?

A párolt lilakáposzta olyan, amit bármikor bármihez szívesen eszem. Sajnos majdnem csak itthon, mert... miért? ... yeeeeesssss... a cukor. Ó, pedig, tudjátok milyen egyszerű azt a pár kanál kristálycukrot mással pótolni, hogy fogyatékos versenyzőink is indulhassanak a futamon?! Igen, szarkasztikus voltam, bocsi.

Zsuzsi kedvéért: a szeletelt káposztát (én mindig a zöldségesben szeletelve veszem) fűszerezem (só, kömény, fahéjrúd, babérlevél, a végén eritrit és ha kell, citromlé/ecet) és megpárolom/pirítom közepes mennyiségű zsíradékon. Kb. 1 óra, és nem szabad közben filmet nézni, ott kell lenni fejben, nehogy leégjen. Az égett káposzta nem finom...


* Ha nem tudod mi az a quinoa vagy túl drága szerinted, akkor hajdinával simán lecserélhető.

Forralt bor

Na, azt hiszem, pont a forralt bor egy olyan dolog, amiről sose gondoltam volna, hogy valaha bejegyzést írok.
Mert minek?! Van olyan ember, aki még nem ivott, nem csinált?! Na, kérem...

Nálunk fehér borból készül, mert nekem bármilyen vörösbortól fáj a fejem másnap. Úgyhogy fehér. És milyen? Két kedvencem van forralt bornak: egyik a debrői hárslevelű, a másik az olaszrizling. Csak, mert én ezt szeretem. Ha a "szeretem" jelentheti azt, hogy az évi 2-3 bögre belőlük áll össze.

Látod, Zenkő, ennek sincs füle ;)

Zsuzsi kérdezte, hogy magam fűszerezem, vagy kész fűszert teszek bele...
Nálunk gyerekkoromban készítettek ilyet a felnőttek, ezért tudom mi kell bele, és az otthon lévő tasakokból össze tudom válogatni... És nem nagyon szeretem az előre elkészített fűszerkeverékeket, mert mindig van benne valami (általában cukor), amit szeretnék inkább kihagyni. Szóval, én inkább magam.

És mit? Fahéjat, szegfűszeget/szegfűborsot, citromhéjat, kevés gyömbért és ánizst. És amit még kedvem van... Plusz valamit, amitől édesebb lesz, általában eritritet szoktam. (Gyerekkoromban tettek még bele borsot is.)

És hogy? Csak simán... én alig vizezem, mert forralt bort akarok inni. Szóval mondjuk 1 pohár vizet adok az üveg borhoz. Azt nem tudom miért öntök hozzá vizet. Szerintem csak megszokásból, mert így láttam gyerekkoromban.
Aztán felteszem a tűzre, és forralom egy ideig. Amikor már az egész lakás borszagú, na, akkor jó.

A mézeskalácsot köszönöm Áginak!

Így került elő Zsuzsi kérdése, mert pont akkor jött, amikor már a folyosóra is kiment az illat, ahogy beengedtem őt...
Aztán már csak meg kell inni. Szerintem kiváló melegítő ital, ha télen átfázva érünk haza, vagy ha éppen náthásak vagyunk és már elegünk van belőle.

Herepörkölt laskával és kanállal

Volt sokszor, amikor a nagyapám a "működő" szemöldökét felhúzva csak azt kérdezte "hát, fiam, meg vagy te zavarodva?!"

No, most úgy érzem, igen, meg vagyok.
Hogy laska vagy tészta, és milyen a túrós laska és miért teszek tésztát a levesbe. És mindig tanulok új szavakat. Nem feltétlenül "konyhásakat", hanem olyat, hogy "doncs" meg "megvoltdeelfelejtettemközben", mindkettő valami olyat jelent, hogy "gusztustalan, undorító", csak azt hiszem az egyiket emberre mondják, a másik inkább tárgy/cselekvés (de nem biztos).

Szóval kakashere, mert  éppen elém ugrott a boltban, és mert én  szeretem ezt enni.
Laska, mert ahogy végiggondoltam a címet, hogy "herepörkölt tésztával", két dolog futott át az agyamon:
1. F. Zsuzsi arca, hogy "Pynkyteeztmegeszeeeed?!" - ezen felröhögtem.
2. Bálint arca, amikor úgy értelmezi a címet, hogy almás pitével ettem a pörköltet... Aki látta már Bálintot értetlen fejjel, az elképzelheti, hogy inkább laskásítottam a címet. (Persze a laskával is van bajom: az, hogy az nekem laskagombát jelent, és mindig át kell magam kalibrálni. Túrós laska. Jah.)

3. És miért kanállal? Azért, mert van aki ismeri azt a mondásomat, hogy "akkora paraszt vagyok, hogy kanállal eszem a nokedlit". Így is van, tényleg akkora vagyok. És nem is zavar.

És mert konyhás blog és nem filozófiás, van recept is.
A képeken szerintem elég bizarrul néz ki, de amúgy jó volt. Volt, mer' már megettem. Ez a bizonyíték, hogy jó. Volt.
(Egy olyan is elhangzott, hogy "Kérek. Ja, már csak annyi van? Akkor nem.")

Én úgy szoktam csinálni, hogy lehártyázom, megtisztítom, megmosom. Majd a megpirított hagymán megpárolom. Fűszerekkel (kömény, só, pirospaprika, ha van). Mondjuk 20 perc az egész, és elkészül.

akár virsli is lehetne :D

mindig nagyüzem: húsleves, kelbimbó és pörkölt

ilyen volt készen

Most volt tegnapról kifőtt tészta (nem almás pite, hanem durum orsó), amit mellétettem. Aztán megettem.

"Savanyóleves"

Ti tudjátok mi az?
Én tényleg parasztgyerek vagyok, a szegényebbik fajtából. És nálunk népszerű volt a "gezemiceleves" - ez volt a tegyél bele mindent ami van leves; és volt a "savanyóleves", amit a többiek emlékeim szerintem nem annyira szerettek, én és több idősebb felmenőm viszont igen. Ez egy olyan "gezemiceleves", amiben szintén bármi van, de a végén savanyítják, és tesznek bele egy kicsi tejfölt.

Ha háziasszony vagy, legyél praktikus, és mivel
1. tegnap borzasztó meleg volt (amikor jól jön egy savanykás és hidegen is ehető leves)
+ 2. szinte semmi sem volt a kamrámban és a hűtőm is üres (vagyis épeszű kaját nem tudtam főzni)
+ 3. csak én vagyok itt, vagyis bármit megfőzhetek, anélkül, hogy valaki finnyogását fejezné ki...
ezért főztem egy adag répás-céklás "savanyólevest". Szerintem nagyon hasonló lett, mint a borscs, csak nem volt benne hús. Finom volt, megettem ebédre és vacsorára.

(1 fej hagyma, 1 közepes cékla felkockázva, 4-5 kis biorépa, só, kömény, citrom, tejföl/joghurt)

A kép, amit azért fotóztam, mert van rajta sok piros... és ha jól akarsz lenni, egyél sok pirosat ;) A "kispiros" lábas (ami fehér pöttyös) azóta megvan, hogy Julinak papit főztem benne ;)
Az erdei gyűmölcs nem a levesbe ment, azt külön ettem desszertnek.

tejföl nélkül mutatom, hogy lássátok milyen szép piros

Azért "savanyó" a neve, mert savanyú, és nálunk így mondták. Olyan, mint a "kugluk", ami meg kuglóf :D

"Hogy csinálod?!"

Kaptam ezt a kérdést, amikor mondtam, hogy nem eszem krumplit, tésztát, rizst... satöbbi.

És hát így csinálom: eszem zöldséget, húst, tejfölt-sajtot, hajdinát, kölest, paleo tésztát, quinoát... és még biztos mást, ami most nem jut eszembe.


Amit ma ettem, csak mert Zsuzsi kérdezte:

Reggelire kókusztejes kávét ittam, de azt hiszem egy darabig ezt többet nem teszem. Túl sok folyadékot vesztek. Szerintem a kávé.

Ebédre megfőztem a kedvenc kajámat: kacsaszárnytő árpagyönggyel és zöldséggel. A többiek nem nagyon szeretik, de most egyedül vagyok Elic-kel.
Sima egytálétel, semmi cicó. Viszont finom :D
Először megpirítom olívaolajon a húst, fűszerezem (ezt éppen só, kömény, fahéj) és félig meg is párolom (mert azt tapasztaltam, hogy nehezebben fő, mint a csirke), majd ráöntök valamennyi (húsmennyiségtől függően 1-2 bögre) árpagyöngyöt, kétszer annyi forró vizet, és párolom tovább. Amikor szerintem majdnem kész, akkor hozzáadom a felszeletelt répákat, az édesburgonyát és 1 fej hagymát. Kb. 3/4 óra alatt készül el. Aztán lefedve még várakozott.

a répák tényleg ilyenek maguktól :)

természetesen van rajta tejföl :D

Estére elfogyasztottam az összes magammal hozott kenyeret... Ez nem szép tőlem, de ez történt... úgyhogy sütöttem egy sajátot, hogy reggel ne legyek éhes. (Nagyon. Mert a többi dolgot is megettem. Bár még van cékla, répa, karfiol, uborka...)

Vacsorára meg gondoltam egyet, és felhasználtam 2 kicsi cukkinit, 2 paprikát és 2 tojást. Az eredmény ez lett:

Na tessék, ilyeneket eszem.
Azért még ettem paleo hagymás ropogóst v. mi a neve, meg cukormentes mogyorókrémet (szintén elfogyott).

Van még egy kis darabka sajtom, 4 tojásom. Meg az alapélelmiszerek :)))
Holnap ebédre megeszem a magammal hozott pörköltet CH mentes tésztával, csütörtökön meg a mai ebédem maradékát. És pénteken várom a felmentő sereget, hogy hozzon kaját :D

De azért ne hozzatok semmit, mert egyrészt van (zsír)tartalékom, másrészt tényleg van miből bármit összeütni. Kreativitás, szabadság, rugalmasság a jelszó :)

Olyan, mint a karfiolpizza, de ez karfiolosvalami

Én úgy vagyok, hogy nem szeretem az "olyan mintha" dolgokat... A vega pecsenyezsírt, a gabonakolbászt... csak mert az nem AZ.

Naplemente a teraszról

Úgyhogy mikor olvastam a karfiolpizzát (az megvan, mikor rendszeresen elöntik a netet mindenféle "újszupermódszeramitőlegyhétalatt100kilótfogysz"?), akkor gondoltam, hogy "na, megint valami, amire azt mondjuk hogy..."

Viszont az ötlet tetszett (apróra vágott/aprított karfiolt párolj meg, keverd össze sajttal + tojással + ízesítsd, süsd meg, majd pakolj rá feltéteket és süsd készre - arányok nálam: fél fej karfiolhoz 1 tojás), ezért ma ki is próbáltam nagy várakozásomban... (nem tudom, mostanában a kismamáim szünetekre időzítik a szülésüket :D :D :D )

A megsült alap (175 fokon 20 perc)

Baconnel-sonkával-tejföllel (+ 5 perc)

Elég jó lett, bár kicsit sós. De feljött a sütőpapírról. Összeállt, nem potyog.
Karfiollepény :) Szerintem. De ha karfiolpizza, akkor is megeszem. A maradékot reggel.

Békaszempuding

Bocs az elnevezésért... egyetlen mentségem, hogy valójában nem békaszemből van...
(és hogy a gépem megőrült és automatikusan váltogat a beviteli módok között... néha nincs vessző (pl. most) míg máskor csak az ékezetes betűk tűnnek el...)

Jelen bejegyzés tárgya a chia puding, az egyik új kedvenc kajám.
Miért (kérdőjel)
Mert egészséges (vessző) finom és szerintem vagány is.

Kísérleteztem egy ideig (vessző) míg rájöttem hogyan lesz finom (vagyis olyan (vessző) ahogy én szeretem és a gyerekek is megeszik) (vessző) de megvan a recept: 50 ml chia mag (mert egy gyógyszeradagolót találtam és rájöttem hogy pont jó lesz adagolónak)

Ez most 80 ml, mert készültem a sáskákra, akik mindig eleszik előlem...

Nem tudom látszik-e hogy kb. hatszorosára dagadt meg...

(vessző) 1 narancs kifacsart leve (vessző) és reszelt héja (vessző) ha bio a narancs. Jól össze kell keverni (vessző) mert a chia mag villámgyorsan, (lett vessző) összetapadva duzzad meg. Úgyhogy: facsarás, majd kavarás. Aztán kb. 250 ml kókusztejjel (vagy valódi tejjel) felengedjük, keverjük. És magára hagyjuk. Kb. 5 perc alatt kész. Azt észrevettem, hogy ha hűtőbe teszem, akkor nem duzzad meg, úgyhogy azóta nem teszem hűtőbe.

Miközben a mag várja a sorát, kiveszek a mélyhűtőből az aktuális fagyasztott (tudom, nem idény, de finom) gyümölcsöt, ami málna/eper/erdei, hála Lidl barátunknak, ahol megfizethető az ára, és egy kis tálban félreteszem, hogy reggelig kiolvadjon. Én akkor szeretem, amikor teljesen olvadt és levet eresztett. Eléggé véres látvány, de nekem tetszik.

A tetejét vagy megszórjuk eritrittel vagy nem...

"Új"donságok és "régi"ségek

Nagyon-nagyon régen írtam bejegyzést. Nagyon-nagyon akartam már, mert szeretem ezeket a blogokat. De az, hogy októbertől heti három - majd négy - napot iskolába járok, úgy hogy az eddigi kötelességeim nagy része megmaradt... hát... erősen présel minden oldalról...
Valóban úgy érzem magam, mint (szerintem) a gyalult káposzta érezheti: legyalulják, hordóba rakják, majd lenyomatják és néha-néha tesznek még rá egy-egy téglányi súlyt... Tavaszra feleakkora térfogata lesz, de átalakul savanyú káposztává. Én nem érzem, hogy besavanyodtam volna, de az átalakulás kézzel (nem) fogható (-15 kiló), más területeken meg...

Ma azért írok bejegyzést, mert túl vagyok az angol tanfolyam jelentős részén, és ma volt egy szintzáró (vagy hogy hívják, igazából tök mindegy) "vizsga". És én, aki igazán és tényleg kezdőként indultam szeptemberben, elég jól szerepeltem. Ennek roppantul örülök, és büszke vagyok :) [mert a tanulás, fejlődés fontos a számomra] Annak örömére, hogy ez a nyomasztás időlegesen lecsusszant a vállamról, hazafelé útba ejtettem a Lehel piacot, és mindenfélét vettem.
(A tanfolyamról és arról, hogy mi minden történik velem, majd a rózsaszín csigán írok... valamikor...)


A zöld tálban (Tupper, és nagyon jól "működik") kukoricás káposztasaláta van, a feketében juhtúrós padlizsánkrém, és baloldalt a sarokban kecskefeta.

Kukoricás káposztasaláta:
Azt megtanultam a télen saját tapasztalatból, hogy "mindig legyen a hűtőben káposzta, cékla és hagyma", mert abból már lehet csinálni valamit, sőt többfélét. Sőt, több napra. Sőt, több fogást :)))
Ez a saláta egyszerű, finom, eláll és főleg: gyorsan elkészül.
Ezek a mostani "folyamatosanmenős életszakaszomban" szinte életbevágó tulajdonságok... (És ha odagondoljuk a káposztaprést, és azt hogy heti 4 este nem vagyok otthon... ez tényleg vérre megy...)
Lilakáposzta be az aprítóba (vagy apróra vágni, de akkor a kést meg a vágódeszkát is lehet sikálni, míg az aprítót csak kiöblítem meleg vízzel), aztán hozzáadok valamennyi kukoricakonzervet (ez nem paleo, de meg szoktam szavazni), fél fej lila/vöröshagymát, a lentebb valamikor kitárgyalt majonézt, sót, köményt, kevés citromlevet. Lefedem, hűtőbe teszem és kész.
Ha magammal viszem, akkor kihagyom a hagymát, mert jó fej vagyok :))))

Juhtúrós padlizsánkrém:
Én az vagyok, aki nem szereti a "bolti" padlizsánkrémet, akkor sem, ha a legjobb helyen veszi, mert amikor magam csinálom, akkor nem ég tőle a gyomrom, ha vásárolom, akkor mindig.
Ma mégis megszavaztam a piacon egy kevés megvételét, mert régen ettem... (Vettem még kétféle juhtúrót is -szlovákot és görögöt-, mert kíváncsi voltam hogy mi a különbség közöttük. Ahogy én éreztem: a szlovák olyan "hagyományos" ízű és "tapadós", míg a görög sokkal kevésbé "erős", inkább a tehéntúróhoz hasonlít és szemcsésebb is.)
Szóval padlizsánkrém... hozzá só, kömény, fokhagymapor és némi görög juhtúró. Nekem ízlik, ez abból is látszik, hogy már nincs tele a kis tál...

Köszönöm mindenkinek, aki türelemmel vagy türelmetlenül triggerelve várja hogy új bejegyzést írjak :) Annyit azért leírok, hogy nálam minden a megszokott "unalmas" régi, a változások belül vannak :)

(A blogokkal technikai problémák is voltak, de azok is megoldódni látszanak.)

Amiket én megtaláltam...

Azért teszem fel ezt a képet, hátha valakinek jól jön: az eddig legjobb állagú (és ár/érték arányú) kókusztej, a sima boltban is kapható cukormentes majonéz. Van még a cukormentes mustár, ami szívemnek nem kedves márka, nem teszem ide ki. N-nel kezdődik :D
Volt még egy nemfotóztamleaztánvalakikidobtaadobozát márkájú cukormentes paradicsomos hal (olcsó és jó, szerintem még nem fedezte fel, hogy sokan keresnék ha tudának róla), és egy másik, spec. boltban kapható, sokkal drágább cukormentes majonéz is.

A palackban a barna szmötyi tömény borsmentás-gyömbértea, Posta Renáta receptje alapján, azóta már "ahogyéppensikerülként"  készítve.

A bal alsó sarokban a barna szintén Posta Renátától van, csokibomba muffin néven született... Nálunk tepsis (= lapos) sütivé változott, ez a mostani pedig konkrétan csak köszönő viszonyban van az elődjével, mert ez-az nem volt itthon és helyettesítettük...

Van benne:
80 dkg reszelt alma, 1 reszelt répa, 15 dkg liszt (nekünk mandula/gesztenye), 10 dkg kókuszreszelék, 1 ek eritrit, 2 db édeske porrá zúzva, 3 ek kakaópor, 2 tojás, 2 dl vízben feloldott 1 ek útifűmaghéj (nem volt elég tojás, eredetileg 6 tojást írt), fahéj, 2 ek kókuszzsír + tepsikenéshez is.

175 fokon 40 percig sült.

Ez csak megütött: paleo mojzsa

Már rájöttem, hogy vagyok én - a fura gondolkodásommal, meg a "mások" - a saját gondolkodásukkal. Nemrég lapozgattam egy blogot, ahol a blogger felháborodva közölte, hogy az x étel (megjegyzem, egy tök semmi egyszerű, amit egy háziasszony simán kitalál ha fel kell használnia a hűtője tartalmát) az ő receptje és kész. És márpedig pukkadjon meg mindenki. Én meg csak leesett állal olvasom, és azt gondolom, hogy "hűha!"

Van egy receptem, én találom ki, majd kiteszem egy blogra, aztán ordibálok hogy izévanhéemberek... Ez nekem fura. Miért?
Mert 1. honnan tudom hogy én találtam ki? Ahogy nekem eszembe jut, úgy pont eszébe juthat másnak is. 2. és ha az enyém akkor mi van? Levédetem és onnantól senki nem ehet olyat, csak ha fizet nekem? Agyrém. Szerintem. És 3. minek teszem ki a netre, ha ennyire féltem? Nekem ez nem logikus, bár az én logikám elég sajátos, mint tudjuk. És azt se tudom mi az a "dobótest" :)))))) (Vagyis már igen, mert sok matematikus ismerősöm felvilágosított. Köszi!)

Szóval: van a karfiolrizs, amit valaki valaha kitalált. Darált karfiol párolva :)))) Szerintem finom és szoktam készíteni, köszi annak az ötletet, akitől hallottam először (Szilda volt).

Tegnap készítettem valamit, ami kicsit más: a karfiolon kívül van benne 1 répa és negyed zeller is. A fűszere meg só és római kömény. Kókuszzsíron, fedő alatt megpároltam, kicsit meg is pirítottam.

Szerintem finom. Én találtam ki, hacsak előttem valaki már nem főzött ilyet :)) (És miért ne főzhetett volna? Nem egy nagy találmány.)

Mojzsa

Hagymás currys hal kölessel (BS után szabadon)

A múltkor ugye megegyeztünk, hogy "soha többé ezt a halat!" Dehát volt még a mélyhűtőben... ezért gondoltam, inkább kitalálom mivel tehetném "ehetővé" a lányom számára. Eléggé szereti a currys csirkét (amit rendelt is a hétre és lesz is csüt-pénteken), ezért gondoltam hogy currys halként talán elmegy az a pangasius...

Indiaiasan először megpirítottam a madras curryt (jó illata volt) kókuszzsíron, aztán rádobtam egy nagy fej hagyma felét, megpirítottam, majd a végén tettem rá a halat (+ só, fokhagyma, gyömbér). A fagyasztástól kicsit sok levet engedett, de a tegnapi köles maradékával jól összeforraltam és úgy már nem volt feltűnő. Salátával egészítettük ki a tányéron (sima balzsamecetes-citromos öntettel).
Juli szerint a hal "olyan puha volt, mintha nem is lett volna".

Fele saláta :)

Kicsit túl fűszeres lett a gyerekszájnak, de kiflivel tunkolva jó volt. Üresre törölte a tányért, majdnem mosogatnom sem kellett...

 Mind elfogyott :)

Ténylegzöldbab bulgurral

Most nem Bud Spencer, hanem csak simán ez jutott eszünkbe: valami egyszerű (és nagyszerű), de gyors és laktató.

Jó kis fűszeres pirított ténylegzöldzöldbab, vele főtt bulgurral. Egy lábas, egy idő. Tiszta spórolás. Környezetkímélő is.

Fél kiló zöldzöldbab kellett hozzá, 10 dkg bulgur, só, fokhagyma, kömény, a pároláshoz kevés víz. Valamiért mindenki megette, sőt két nap múlva a maradékot is szó nélkül eltüntették (nekem nem is maradt...)

Nálunk mindennek a tetején van tejföl...

Bud Spencer emlékére II. - krumplis hal...

Bud Spencer egyik szállóigéje, amit gyerekkorom óta mondogatok:

"-Ez hagymás bab?"
"-Nem. Krumplis hal." (puff)
[Tiszta, egyszerű, egyértelmű kifejezése annak, hogy "hüüüüüllyeee vaaaaaagy?!"]

(És van még ezek analógiájára halas krumpli és hagymás hal.)

A krumplis halra csak saját gondolatom volt, nem éppen kamionos kaja. Tejszínes krumpli, a tetejére sütött pangasius halfilével. Szerintem krumplis halnak ez is megteszi :))))

A saját kertünkben termett krumplit karikára vágtam és félig megfőztem sós vízben.

Leszűrtem, 

és leraktam rétegesen egy kis tepsibe.

Megsóztam, öntöttem rá a kulimájszból*, 

majd rápakoltam a fagyott halfilét. Javaslom, hogy tényleg filé legyen, mert ebből kiszedegetni menet közben a szálkát... hááááát...

A tetejére is öntöttem kulimájszot, majd megsütöttem. Légkeveréses sütőben 175 fokon kb. 3/4 órán át.

Nem aratott osztatlan sikert, mert a lányaim nem gondolták végig hogy ebben hal van... ők meg a hallal, hát nincsenek jó viszonyban. De összességében az egész finom volt, majdnem elfogyott. (4 személyes a tepsi)

Azt kérték, hogy a hagymás halat, a babos halat és a halas krumplit ne próbáljuk ki. De a hagymás krumplit ki fogjuk :))))) BS, vigyázz,  hamarosan jövünk a hagymás krumplinkkal!!!

*kulimájsz: 2 tojás, tejszín, só, fokhagyma.