15-16 éves korom óta érdekel a reform táplálkozás, 19 éves korom óta főzök magamra, 27 éves korom óta vagyok háziasszony. (Most 47 ;) )
Sokmindent összeolvastam, sok másort megnéztem, sok könyvet vásároltam a '90-es évektől kezdve ezzel kapcsolatosan, és persze meglett a saját tanulságom, a saját ízvilágom, a saját konyhám, a saját szabadságom a főzésben. Ezért csodálkozom mindig, amikor "kijelentődnek" dolgok. Pl. "sehol máshol a világon nincs főzelék". Az a számomra külön vicces, hogy ezt pozitívumként ("hungarikum") és negatívumként is el lehet sütni ("gusztustalan, senki más nem eszik ilyet").
Nekem sose volt semmi bajom a főzelékkel. A tökfőzelék egyenesen a kedvenc kajám. Nálunk a tök, zöldbab, zöldborsó, krumpli (kevésbé) és (sokak ámulatára gyerekeim kérésére) a mexikói főzelék is része a repertoárnak. Ritkán, de a sárgaborsó is képbe kerül. Nem szoktam viszont szinte soha lencse és fejtett bab/szárazbab főzeléket készíteni.
Habarni vagy rántani szoktam, egészséges zsíradékkal és pár kanál gluténmentes liszttel. Szerintem ez sem ördögtől való és nem íztelen, nem nyúlós, nem rántásízű.*
Amikor már lehetett kapni Magyarországon vöröslencsét, akkor arra is rákaptunk, párolt-rottyantott ( :D :D ) verzióban.
Amikor ideköltöztünk Skóciába (2021. dec.) és láttam, mennyi zöldség van itt és milyen megfizethető áron, elképedtem és úgy döntöttem, hogy igenis minden nap annyi zöldséget eszünk, amennyit csak tudunk.
Azóta tényleg minden étkezéshez van valamilyen formában: a reggelihez sült hagyma, párolt pak choi, sült paprika; az ebédhez főtt-sült-párolt-velesült valami, a vacsorához pedig nyers retek, uborka, paradicsom, hagyma, zöldhagyma, póré. Na és persze a saját készítésű fermentált dolgok bármikor bármihez (répa, hagyma, káposzta, retek, swede).
Rászoktam a dahlra [dál] is, ami _nekem_ egy "sok zöldség szaftosra összefőzve, megnyomva fűszerekkel" étel. Eredetileg a dahlban van hüvelyes, nálam vagy van, vagy nincs, szóval (természetesen) megint _túl szabadon értelmezem_ ;)
Tényleg bármit össze szoktam főzni, az alapja általában vöröslencse, sárgaborsó vagy krumpli (vagy ezek keveréke), de volt már rizs és quinoa is. Szóval nekem tényleg mindegy mi, az a lényeg, hogy legyen benne szénhidrát és zöldség is.
Legyen egyszerű, ne kelljen hozzá 5 lábas meg 3 bödön. Ha egy edényben megfőzhetem, az a királyság! Nem lusta vagyok, hanem vigyázok az erőforrásaimra. És azt gondolom, amit gyerekkoromban sokszor hallottam: "egy helyre megy, nem kell puccoskodni" :D :D :D
Én a fűszerekkel is barátságban vagyok, jöhet minden - csak az étel legyen finom. Nemcsak ehető, FINOM! Az én dahlomba általában kömény, curry, gyömbér, chilli, fokhagyma kerül, sokszor zsíradékon előpirítva.
Nincs sűrítve semmivel, annyi vizet teszek mindig hozzá, hogy kellemesen szaftos maradjon: ne is akadjon a torkunkon, de vizes se legyen. Van amikor a víz egy részét kókusztejszínnel váltom ki. Ez egy odafigyelős, viszonylag lassabban-főzős dolog, de kb. fél óra alatt kész van. (Gyakran hagyom "dagadni", ezért energiagazdálkodás szempontjából is hasznos ;) **)
Ez amit most főztem, vöröslencse alapban karfiol és bébikukorica (felkarikázva). Köménnyel, gyömbérrel és sóval fűszereztem.
A mostani receptje:
Valamennyi vöröslencsét, szerintem kb. 1,5 bögrényit feltettem a fűszerezett vízbe főni, kb. 2x-es vízzel, viszonylag lassú tűzön, fedő alatt. (A lassú tűz nekem 9-ből 4-es.) Amikor láttam, hogy elkezd puhulni, akkor belevágtam kb. térfogatra ugyanannyi karfiolt, elkevertem, és újra lefedtem. Amikor ránéztem, azt gondoltam, hogy kis víz még kell alá, szóval öntöttem hozzá. Aztán turkáltam a hűtőben, és megláttam a bébikukoricát, gondoltam az is jó lesz, belekarikáztam 3 kis csövet. (Megkever, lefed, 2-es fokozatra levesz.) Kb. 10 perc múlva ránéztem, elzártam, és most lefedve még puhul. Még 2-3 óra van ebédig, az alatt véglegesre dagad és puhul, pont jó lesz akkorra. (Majd lefotózom a tányéron és felteszem utólag.)
 |
| lencse, rotyog, a tetején egész köménymag |
Annyi karfiol ment bele, amennyi a fejről hiányzik, 6-7 rózsa. A zöldje nagyon szép volt, ezért megy a hűtőbe, és jövő héten zöldségleves lesz belőle. Egy régi, a Nostro minestrone legyen itt példának az én örömömre. |
| térfogatra kb. annyi a karfiol mint a főtt lencse |
 |
| kever, rotyog, vigyázz csapkod! |
 |
| kész, még "dagadás" előtti állapot |
Mihez is fogjuk enni? Tegnapról maradt sült csirke, és tegnapi beváltatlan ígéretem a gombafejben sült tükörtojás lesz hozzá. (Később hozok róla képet :D )
*Sokszor arra gondolok, amikor azt hallom, hogy valami "rántásízű", hogy aki írja, vajon tud-e jó rántást készíteni. Mert szerintem, (1.) ha egy rántás jól van elkészítve és (2.) megtaláljuk a megfelelő arányt a zöldség-rántás között, akkor gusztusos és ehető lesz az eredmény. (Emlékszem, hogy amikor főzni kezdtem magamra, a rántással küzdöttem meg legjobban. Volt, hogy egymás után 5x hívtam fel az anyukámat egyre dühösebb-elkeseredettebben, mert nem sikerült.)
** "Hagyd dagadni" - ez a nagymamáink kifejezése volt, azt jelenti, hogy ne készre főzd, hanem már előtte elzárhatod, és a meleg platnin lefedve tartva, esetleg konyharuhával még letakarva a saját melegétől, gőzétől meg fog puhulni. Ezért sokszor érdemes korábban elkészíteni az ételeket, ha van erre lehetőség.
