Főzelék vagy dál?

15-16 éves korom óta érdekel a reform táplálkozás, 19 éves korom óta főzök magamra, 27 éves korom óta vagyok háziasszony. (Most 47 ;) )

Sokmindent összeolvastam, sok másort megnéztem, sok könyvet vásároltam a '90-es évektől kezdve ezzel kapcsolatosan, és persze meglett a saját tanulságom, a saját ízvilágom, a saját konyhám, a saját szabadságom a főzésben. Ezért csodálkozom mindig, amikor "kijelentődnek" dolgok. Pl. "sehol máshol a világon nincs főzelék". Az a számomra külön vicces, hogy ezt pozitívumként ("hungarikum") és negatívumként is el lehet sütni ("gusztustalan, senki más nem eszik ilyet").

Nekem sose volt semmi bajom a főzelékkel. A tökfőzelék egyenesen a kedvenc kajám. Nálunk a tök, zöldbab, zöldborsó, krumpli (kevésbé) és (sokak ámulatára gyerekeim kérésére) a mexikói főzelék is része a repertoárnak. Ritkán, de a sárgaborsó is képbe kerül. Nem szoktam viszont szinte soha lencse és fejtett bab/szárazbab főzeléket készíteni.

Habarni vagy rántani szoktam, egészséges zsíradékkal és pár kanál gluténmentes liszttel. Szerintem ez sem ördögtől való és nem íztelen, nem nyúlós, nem rántásízű.*

Amikor már lehetett kapni Magyarországon vöröslencsét, akkor arra is rákaptunk, párolt-rottyantott ( :D :D ) verzióban. 

Amikor ideköltöztünk Skóciába (2021. dec.) és láttam, mennyi zöldség van itt és milyen megfizethető áron, elképedtem és úgy döntöttem, hogy igenis minden nap annyi zöldséget eszünk, amennyit csak tudunk.

Azóta tényleg minden étkezéshez van valamilyen formában: a reggelihez sült hagyma, párolt pak choi, sült paprika; az ebédhez főtt-sült-párolt-velesült valami, a vacsorához pedig nyers retek, uborka, paradicsom, hagyma, zöldhagyma, póré. Na és persze a saját készítésű fermentált dolgok bármikor bármihez (répa, hagyma, káposzta, retek, swede).

Rászoktam a dahlra [dál] is, ami _nekem_ egy "sok zöldség szaftosra összefőzve, megnyomva fűszerekkel" étel. Eredetileg a dahlban van hüvelyes, nálam vagy van, vagy nincs, szóval (természetesen) megint _túl szabadon értelmezem_ ;) 

Tényleg bármit össze szoktam főzni, az alapja általában vöröslencse, sárgaborsó vagy krumpli (vagy ezek keveréke), de volt már rizs és quinoa is. Szóval nekem tényleg mindegy mi, az a lényeg, hogy legyen benne szénhidrát és zöldség is. 

Legyen egyszerű, ne kelljen hozzá 5 lábas meg 3 bödön. Ha egy edényben megfőzhetem, az a királyság! Nem lusta vagyok, hanem vigyázok az erőforrásaimra. És azt gondolom, amit gyerekkoromban sokszor hallottam: "egy helyre megy, nem kell puccoskodni" :D :D :D 

Én a fűszerekkel is barátságban vagyok, jöhet minden - csak az étel legyen finom. Nemcsak ehető, FINOM!  Az én dahlomba általában kömény, curry, gyömbér, chilli, fokhagyma kerül, sokszor zsíradékon előpirítva.

Nincs sűrítve semmivel, annyi vizet teszek mindig hozzá, hogy kellemesen szaftos maradjon: ne is akadjon a torkunkon, de vizes se legyen. Van amikor a víz egy részét kókusztejszínnel váltom ki. Ez egy odafigyelős, viszonylag lassabban-főzős dolog, de kb. fél óra alatt kész van. (Gyakran hagyom "dagadni", ezért energiagazdálkodás szempontjából is hasznos ;) **)

Ez amit most főztem, vöröslencse alapban karfiol és bébikukorica (felkarikázva). Köménnyel, gyömbérrel és sóval fűszereztem. 

A mostani receptje: 

Valamennyi vöröslencsét, szerintem kb. 1,5 bögrényit feltettem a fűszerezett vízbe főni, kb. 2x-es vízzel, viszonylag lassú tűzön, fedő alatt. (A lassú tűz nekem 9-ből 4-es.) Amikor láttam, hogy elkezd puhulni, akkor belevágtam kb. térfogatra ugyanannyi karfiolt, elkevertem, és újra lefedtem. Amikor ránéztem, azt gondoltam, hogy kis víz még kell alá, szóval öntöttem hozzá. Aztán turkáltam a hűtőben, és megláttam a bébikukoricát, gondoltam az is jó lesz, belekarikáztam 3 kis csövet. (Megkever, lefed, 2-es fokozatra levesz.) Kb. 10 perc múlva ránéztem, elzártam, és most lefedve még puhul. Még 2-3 óra van ebédig, az alatt véglegesre dagad és puhul, pont jó lesz akkorra. (Majd lefotózom a tányéron és felteszem utólag.)

lencse, rotyog, a tetején egész köménymag

Annyi karfiol ment bele, amennyi a fejről hiányzik, 6-7 rózsa. A zöldje nagyon szép volt, ezért megy a hűtőbe, és jövő héten zöldségleves lesz belőle. Egy régi, a Nostro minestrone legyen itt példának az én örömömre.

térfogatra kb. annyi a karfiol mint a főtt lencse

kever, rotyog, vigyázz csapkod!

kész, még "dagadás" előtti állapot

Mihez is fogjuk enni? Tegnapról maradt sült csirke, és tegnapi beváltatlan ígéretem a gombafejben sült tükörtojás lesz hozzá. (Később hozok róla képet :D )

*Sokszor arra gondolok, amikor azt hallom, hogy valami "rántásízű", hogy aki írja, vajon tud-e jó rántást készíteni. Mert szerintem, (1.) ha egy rántás jól van elkészítve és (2.) megtaláljuk a megfelelő arányt a zöldség-rántás között, akkor gusztusos és ehető lesz az eredmény. (Emlékszem, hogy amikor főzni kezdtem magamra, a rántással küzdöttem meg legjobban. Volt, hogy egymás után 5x hívtam fel az anyukámat egyre dühösebb-elkeseredettebben, mert nem sikerült.) 

** "Hagyd dagadni" - ez a nagymamáink kifejezése volt, azt jelenti, hogy ne készre főzd, hanem már előtte elzárhatod, és a meleg platnin lefedve tartva, esetleg konyharuhával még letakarva a saját melegétől, gőzétől meg fog puhulni. Ezért sokszor érdemes korábban elkészíteni az ételeket, ha van erre lehetőség.

Másképp jó

Sok-sok agyalás és "szívezés" van abban, hogy én most nagyon boldogan és felszabadultan éldegélek itt, a hazámtól 2400 kilométerre (1491 mérföldre). Egész ősszel azt boncolgattam és egyeztettem magammal, hogy mit és hogyan szeretnék kialakítani, megváltoztatni - majd ezeket a családom többi tagjával is egyeztettem, és a megegyezések eredményét éljük most. (Köszönet EMK.)

kelbimbó sült hússal (a hajdina még nincs kiszedve)

Sok szempontot elővettem, sok "szabályt" hoztam magamnak (közérthetőbben úgy mondanám, hogy "sok mindent megfogadtam"): hiszen váltunk egy nagyot, vagyis ha valamikor, hát MOST van alkalom megváltoztatni azt, ami eddig nem volt építő vagy kevéssé hatékonyan működött.

(Előzmények) A zöldségevés problematikája. (Farhát-ra...)

Magyarországon nagyon drágák azok a zöldségek, amiket szeretek. Szinte csak a leárazottat ("ákszijós") vagy a közeli lejáratút tudtam megvenni. Vajon miért? 

A Fb-on más is írta a korábbi posztomhoz, hogy többször meggondolja, hogy vesz-e avokádót vagy nem veszi meg a zellerszárat... A karfiol is 8-900 forint, szóval nemcsak az egzotikusokra gondolok.

Otthon sem étkeztünk nagyon egészségtelenül, hiszen kb. 20 éve reformul nyomom: durumtésztát eszünk, barna rizst, hajdinát, később quinoát. Amikor csak lehet, igyekszem zöldséget is beletenni, hozzá készíteni, sokszor nincs hús az ételhez. Zöldség- és húsközösség tagok voltunk, minőségi ételeket igyekeztünk enni.

pirított karfiol (főzőmásorokban "égetett karfiolnak" nevezik)

Pár évvel ezelőttig volt bennem egy "hit" arról, hogyan "kell" párosítani az ételeket, "mit mivel lehet enni". Aztán részt vettem egy olasz ösztöndíjon, és láttam, hogy ők mindent bármivel IS esznek. Volt nyers, sült, pirított, főtt, száraz és leveses, édes, semleges és sós. Svédasztal volt, én pedig csak pillogtam, hogy az emberek miket pakolnak össze a tányérjukra. Volt aki a levesbe zuttyantotta a ropogósat, volt aki a mártásba a nyerset... Komoly kulináris sokk volt nekem, erősen kitágította a látókörömet. (Pedig én elég szélesen látok kajában is, de mégis.) 

Amikor én is kipróbáltam, többször ízlett, de olyan is volt, amikor megállapítottam, hogy megenni meg lehet épp, de a kedvencem nem lesz. Viszont ebben is megújulva jöttem haza. Megláttam és átéltem, hogy _bármit_ meg lehet enni, bármit _bármivel_ össze lehet rakni, és nem múlik rajta semmi, hogy hogyan esszük. És azt is, hogy az egy _döntés_ a részemről, hogy elfogadom-e ehetőnek vagy inkább undorodok.

(A téma lényegi része) Amikor összekészültem az ideút előtt, "jó háziasszonyhoz méltón" pakoltam be valamennyi tartalékot. Mivel az alap karantén akkor 10 nap volt az országba érkezőknek, a házhoz rendelés pedig 1-2 nap (max.), ezért gondoltam, legalább annyi tartalék legyen, hogy addig kibírjuk, amíg nem mehetünk ki a házból. (Egy szekrénypolcnyi tartós élelmiszert hoztam - figyelembe véve és nem hozva azt, amit a férjem az itteni élete alatt már beszerzett.)

Amikor megérkeztünk, szétnéztem az interneten, hogy ténylegesen milyen boltok vannak a városban. Elájultam, hogy egy ilyen kisvárosban (kb. 30ezer ember lakik itt) ennyi nagyobb bolt van, és szinte mindegyik vállal házhoz szállítást is. (ASDA, Tesco, Morrison, IceLand, Sainsbury, ...) Most, pár vásárlás és hosszas nézelődés után látom, hogy kb. mindegyiknél ugyanazok a kondíciók vannak (kiszállítási díj, 40 font rendelési összeg alatt plusz díj stb.) Amiben különböznek, az a választék, illetve az "akciók" (nem tudom mi ennek a PR neve :D ). Én végül az ASDA mellett kötöttem ki, mert 

* sok olyan termék van, ami olcsóbb, ha többet veszek, (jóllét, biztonság, kiszámíthatóság)

* mindenből van nagy kiszerelésben, és így tudok spórolni a szeméttel, (környezetvédelem)

* vannak nagyon akciós kiszállítási periódusok: ezek pont megfelelőek nekem, és hogy 1-1,5-1,75 fontért kiszállítják a cuccomat, az nagyon örömteli (427-640-748 forint) (jólét, együttműködés, tekintetbevétel, praktikum)

Amikor személyesen vásárolok, még két fontos dolog jön hozzá:

* baromi tiszta, ingyenes, felszerelt a vécé, (higiénia, egészség)

* rengetegféle közeli lejáratú termék van, kenyértől a sajtokon át a zöldségig, amit időben kitesznek (nem erjed, nem rohadt, nem széttrancsírozott szar), és nagyon leakcióznak*** (hozzájárulás, praktikum, jólét, jóllét)

Azért be kell vallanom a nagy igazságot:

amiért valójában beleszerettem az ASDA-ba, az a karfiol volt. Imádom a karfiolt. Ősszel elég ritkán ettem, mert annyiba került, amennyit már nem voltam hajlandó fizetni érte (darabja 8-900 forint). És amikor először felmentem az ASDA oldalára, épp akciós volt a karfiol. Még az itteni olcsó árnál is olcsóbb volt. Teljesen elájultam, és azonnal eldöntöttem, hogy én ezt a boltot megnézem magamnak.

Amikor elsétáltunk, végigmentem a zöldségrészlegen és megnéztem az árakat. Kifeküdtem. Majdnem. Mert azért mégse dobom el magam egy bolt közepén.

Háromféle zellerszár volt, az ami egyben van és Magyarországon is ismert 0,47 font/db (197 forint)

Karfiol 0,82 font/db (350.-/db) (a bio karfiol 1,74 font/db, ami 744 forint)

Brokkoli 1,39 font/kg (594.-/kg)

Kelbimbó több kiszerelésben van, a félkilós 0,85 font (364 forint) - a boltban lehet magunknak kimérni is, egy nagy kosárban ki van téve, azt még nem mertem, mert nem volt zacskó és nem értettem hogy kell (de majd megoldom)

Olcsó még a répa és az általam imádva szeretett paszternák is

Nagyon megfizethető áruk van a zacskózott zöldségkeverékeknek is. Ezt én nem nagyon szeretek venni a szemét miatt, csak ebben is szembetűnik a különbség, azért írom.

Szokás még itt (édes)kukoricát enni, ilyen kiszerelésben árulják. Én nem annyira tudom, mit kezdhetnék vele, ezért még nem vettem.

kukorica és bébikukorica

Van még egy zöldségük, amit én is megszerettem: a swede. Ezt már ettem régebben, mert a zöldségközösségben próbálkoztak a termesztésével. Itt kicsit másmilyen, más a fajta: sárgás a belseje és jobban emlékeztet az íze és állaga a sütőtökre. 

Ez amúgy nekem ismerős zöldség volt, karórépa a neve, és naaaaagyon régen a nagyapám termesztett ilyet a malacainak (mindig tarlórépának neveztem, de mostmár kikupáltam magam, hogy KARÓ és nem tarló). Azért nevezik swede-nek, mert Svédországból kanyarodott ide lefelé. Annyira elterjedt zöldség, hogy a "levescsomagban" is benne van, mint nálunk a karalábé és a zellergumó, amiket viszont itt nem láttam. Elég édes, szóval az IR és vércukor-problémás emberek figyeljenek oda a mennyiségre. (Nekem egy fél felnyomta a vércukromat az égbe, de ez egyéni érzékenység is lehet.)

Ezek itt idényzöldségek, ez a klíma kedvez nekik, és nekem is. Ennek nagyon örülök, mert segít nekem abban, hogy egészségesebbre fordíthassam az életemet és a táplálkozásunkat.

---

*** Nem vagyok rászorulva az akciós vásárlásra, egyszerűen ez a szemlélet közel áll hozzám: ha úgyis megesszük még a lejárat előtt, miért dobnák ki?

 

A sonkás tészta három élete

Sokan kértétek, hogy írjak menüsort (ez ezen a nyáron nem sikerült, legalábbis eddig...), és hogy írjam meg, hogy csinálom én, mert tudtok belőle ötletet meríteni.

A hétvégén nagy ünnep volt nálunk: egyik gyerekünk nagykorú lett. Erről a másik blogon biztosan írok majd egyszer, mert sok gondolatom van róla. Az biztos, hogy kaja szempontjából is kihívás volt: legyen olyan, amit az ünnepelt legjobban szeret, de olyan is, ami elég populáris - hogy mindenki megegye, meg legyen közte előre elkészíthető is, meg vegák és allergiások számára ehető is...

Végül jól kitaláltuk, és az egyik "választottunk" a carbonara spagetti lett. Előző nap már félig elkészítettem: kifőztem a durumspagettit, megpirítottam a bacont, majd két külön lábasban összekevertem őket, hogy könnyebben tudjam tárolni. Amikor kihűlt, bevittük a pinyóba és ott várta a további sorsát.

Ennyi sok embernek két zacskó tésztát főztem ki... Ez csak kicsit volt túlszámolva, de egyrészt dög meleg volt és nem nagyon voltunk éhesek, másrészt a vendégek szuper sütiket hoztak és volt sok remek pogi a Jezsek Cukrászdából, ezért ebéd helyett mindenki már előre bekajált. De hogy mennyire szeretik a carbonarámat, arra bizonyíték, hogy az egyik lábassal így is elfogyott. Megmaradt viszont a másik, amiből adtam a hazamenőknek bőven, de rajtam maradt még kb. 3 evésnyi. (A héten egyedül vagyok itt a kutyával, szóval nekem kell mindent megenni.) Aki ismer, tudja, hogy gyakran nem bírok magammal, amikor főzésről van szó, "nehogy már ugyanazt egyem 3x, ha variálhatok is". Ezért aztán mindháromszor másként ettem a "sonkás tésztát".

1. Simán carbonara, megenni vendégektől mentesen, csendben, nyugodtan. Ah, királyság ;)

(Pirítok sok bacont, ráöntöm a forró kifőtt tésztát, egy tálban összekeverek /kókusz/tejszínt, sót, 1-2-3 tojást tésztamennyiségtől függően, majd leveszem a tűzről a lábast és ráöntöm a tojásos keveréket. Utána már nem főzöm, mert a hőtől besűrűsödik. Lefedem, és hagyom állni, hogy a tészta beszívja a folyadékot. Az enyéim imádják, az első 3 kedvencben benne van. És most is volt olyan vendég, aki azt mondta, hogy "még soha nem evett ilyen finom carbonarat". Juhéééééjjjj!)

2. Brokkolis tészta: csütörtök óta várta egy brokkoli, valaki megegye. Brokkoli kis rózsákra szed, egy paradicsom összevagdos, (kókusz)tejszín beleönt, összeforral, tésztát hozzáad, összemelegít. Megesz. Jó volt :)

3. Csőben sült karfiolos-sonkás tészta: karfiolrizst pirítottam egy paradicsommal (kömény, só, fokhagyma, chilli), majd összekevertem a sonkás tésztával. Kis tepsibe tettem, reszeltem rá sajtot és 10-15 percig sütöttem. (Kis tejföl is van alatta, hogy ne száradjon ki a tészta - és mert imádom a tejfölt.)

                     

(A képek helyzetéért és kinézetéért elnézést, frissítették a blogger.com-ot, és számomra kezelhetetlen lett az eddig egyszerű képhozzáadás.)

Ötletek, hogy a gluténmentes és a vega kaja ne moslék legyen 2. - karfiollepény

Karfiollepény

A címet az egyheti táborozásunk ihlette, ahol számosszor húztam fel a szemöldököm az első napokban a kihozott kaják láttán. Nem az a baj, ha valakinek nincs fantáziája és megfelelő tájékozottsága a speciális ételek elkészítéséhez... Viszont - főleg mivel ezeket gyakran az egészségmegőrzés érdekében fogyasztják - felelőtlenség csak rábólintva elvállalni... Lehetséges, hogy valakinek az életébe kerül vagy legalábbis erős fájdalmakat okoz egy másik ember gondatlansága (nemtörődömsége). Az már csak az én fixa ideám, hogy én tiszteletlenségnek, emberszámba-nem-vételnek élem meg azt, ha én (cukorbetegként) nem kapok olyan ételt, amit elfogyaszthatok. Ugyanezt valamiért fokozottabban élem át, ha a gyerekemről van szó, ha ő marad éhen.


Mai alkotásom muszáj megosztani. Miért?
1. a cím miatt, majd meglátjátok
2. hogy 25 év után is el lehet rontani bármit, de ez nem baj, bármi javítható, hacsak nem ég szénné

Egyik kedvenc "rágcsálnivalónk" a karfiolpuffancs. Nagyon egyszerű, gyors, finom. Lehet gluténmentes és paleo is, ha úgy válogatjuk össze a hozzávalókat.
Egy fej főtt karfiol (vagy másik verzióban nyers karfiolrizs), 1 tojás, liszt, só. A legfinomabb verzióban viszont van sajt is, ma ezt készítettem. Jó sok füstölt és sima trappista sajtot lereszeltem, és hozzátettem. Elvileg "működik", de talán sötét volt, mert nagyon eltévesztettem az arányokat.

Íme az eredmény...

Ugye, a címben a tartalom: a GM kaja ne legyen moslék... :))))))
Megettük a szalvétáról, és ízre finom volt ;)


Gondoltam viszont, hogy ezt meg kell javítani, ezért tettem még hozzá lisztet, és serpenyőben sütöttem meg. Félúton megfordítottam. Törik, de jó lett. 

És gusztusos is.

Ma is próbáltam...

Kacsasült: először sütöttem komolyból kacsát... hát... nem vagyok profi. De azért megették a combokat, a mell holnapra megmaradt :)

Köretnek kurkumás karfiol volt édesköménnyel, Emma választotta a fűszereket. Csak sima hagymán és édesköményen megpárolt karfiol, amire sót és kurkumát szórtunk :)

a karfiol nincs rajta

A másik köret pedig Jamie Oliver "fantasztikus" kétszer sütött krumplija friss rozmaringgal. Amit átkeresztelt az évek folyamán, most "fenséges sült burgonya" a neve. Mindenki ítélete szerint így jobb mint az előző változat, és ezt is vegyük fel a listára. Régebben csak a kétszer sütés volt meg, a félpuhára főzés nem. Így tényleg finomabb, belül elképesztően krémes és puha, kívül nagyon ropogós.
És nagyon szeretem az ilyen egyszerűsítéseket: a kacsa alatt sült a krumpli, egy időben.

Aztán készült még kocsonya, reggeltől. Nálam a kocsonya az abszolút befutó, imádom. Vacsorára meg is dermedt, ettem is belőle, király. És véletlenül sincs benne zselatin ;))

Krumplisaláta másképp, holnapra. A vendégek közül páran szeretik, úgyhogy kicsit több. És kicsit másképp, mert most találtam egy új verziót és ki akartam próbálni. Bár még nem hűlt ki, de kóstolásra sajnos így is finomabb, mint az eddigiek. Ezt szívesen elismerem :))) Széll Tamás - Lidl-es videójából vettem az ötletet. Tényleg jó.

A lilakáposzta saláta is holnapra készült, tetején házi majonézzel. Ez csak egy kis fej lilakáposzta, kis fej lilahagymával összeabriktolva. Só, kömény, bors. Majonéz :)

Holnap valószínűleg nem jelentkezem be, ezért mindenkinek BÚÉK!