Sokan kértétek, hogy írjak menüsort (ez ezen a nyáron nem sikerült, legalábbis eddig...), és hogy írjam meg, hogy csinálom én, mert tudtok belőle ötletet meríteni.
A hétvégén nagy ünnep volt nálunk: egyik gyerekünk nagykorú lett. Erről a másik blogon biztosan írok majd egyszer, mert sok gondolatom van róla. Az biztos, hogy kaja szempontjából is kihívás volt: legyen olyan, amit az ünnepelt legjobban szeret, de olyan is, ami elég populáris - hogy mindenki megegye, meg legyen közte előre elkészíthető is, meg vegák és allergiások számára ehető is...
Végül jól kitaláltuk, és az egyik "választottunk" a carbonara spagetti lett. Előző nap már félig elkészítettem: kifőztem a durumspagettit, megpirítottam a bacont, majd két külön lábasban összekevertem őket, hogy könnyebben tudjam tárolni. Amikor kihűlt, bevittük a pinyóba és ott várta a további sorsát.
Ennyi sok embernek két zacskó tésztát főztem ki... Ez csak kicsit volt túlszámolva, de egyrészt dög meleg volt és nem nagyon voltunk éhesek, másrészt a vendégek szuper sütiket hoztak és volt sok remek pogi a Jezsek Cukrászdából, ezért ebéd helyett mindenki már előre bekajált. De hogy mennyire szeretik a carbonarámat, arra bizonyíték, hogy az egyik lábassal így is elfogyott. Megmaradt viszont a másik, amiből adtam a hazamenőknek bőven, de rajtam maradt még kb. 3 evésnyi. (A héten egyedül vagyok itt a kutyával, szóval nekem kell mindent megenni.) Aki ismer, tudja, hogy gyakran nem bírok magammal, amikor főzésről van szó, "nehogy már ugyanazt egyem 3x, ha variálhatok is". Ezért aztán mindháromszor másként ettem a "sonkás tésztát".
1. Simán carbonara, megenni vendégektől mentesen, csendben, nyugodtan. Ah, királyság ;)
(Pirítok sok bacont, ráöntöm a forró kifőtt tésztát, egy tálban összekeverek /kókusz/tejszínt, sót, 1-2-3 tojást tésztamennyiségtől függően, majd leveszem a tűzről a lábast és ráöntöm a tojásos keveréket. Utána már nem főzöm, mert a hőtől besűrűsödik. Lefedem, és hagyom állni, hogy a tészta beszívja a folyadékot. Az enyéim imádják, az első 3 kedvencben benne van. És most is volt olyan vendég, aki azt mondta, hogy "még soha nem evett ilyen finom carbonarat". Juhéééééjjjj!)
2. Brokkolis tészta: csütörtök óta várta egy brokkoli, valaki megegye. Brokkoli kis rózsákra szed, egy paradicsom összevagdos, (kókusz)tejszín beleönt, összeforral, tésztát hozzáad, összemelegít. Megesz. Jó volt :)
3. Csőben sült karfiolos-sonkás tészta: karfiolrizst pirítottam egy paradicsommal (kömény, só, fokhagyma, chilli), majd összekevertem a sonkás tésztával. Kis tepsibe tettem, reszeltem rá sajtot és 10-15 percig sütöttem. (Kis tejföl is van alatta, hogy ne száradjon ki a tészta - és mert imádom a tejfölt.)
(A képek helyzetéért és kinézetéért elnézést, frissítették a blogger.com-ot, és számomra kezelhetetlen lett az eddig egyszerű képhozzáadás.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése