Süti és pogi jó barátok...

Én: nem szeretem a sütiket, csak a pogikat ( = édeset nem, csak sósat), a gyerekeim nem szeretik a pogikat csak a sütiket ( = sósat nem, csak édeset). Na, a legrosszabb felállás...

Napok óta meggyes sütit követelnek (pontosabban Emma barackosat, de barack csak kevés van és nyomik), kikerestem hát egy régi szerzeményemet (paleo piskóta), ami ugyan tényleg régi, de még nem volt kipróbálva...
Háááttöööööizé...

(Hv.: 4 tojás, eritrit, 4 dkg mandulaliszt, szódabikarbóna, gyümölcs.)

A hozzávalók kicsit mások, de úgy készül, mint a sima piskóta.
Már az elején gondoltam, hogy valami humbug van itt, mert a lisztrész nagyon kevés a tojáshoz... Hát, amikor a sárgákat majd a felvert fehérjét hozzákevertem a liszthez, akkor láttam hogy tényleg... de akkor már mindegy volt... Gyakorlatilag az egész csupa tojáshabból állt... ami nem lett volna baj ha mondjuk tojáshabsütit akartam volna sütni... de ebben volt egy rakás gyümölcs, amit nem tudott körbevenni a liszt. De gondoltam, hogy mostmár ennyi, megsütöm.
(Mondjuk mindig gondolkodom azon, hogy mások miért bonyolítják a receptjeiket... itt is volt olyan, hogy a szódabikarbónát pezsgesd ki a citromlével... Hát én olyat nem csináltam.)
175 fokon 25 percig sült. A közepe szétesős volt a gyümölcs miatt. De azt is kikapargatták.

Először Emma nem akart belőle enni, "mert ronda", de aztán Juli annyira lelkesedett, hogy mégis elirigyelte és ő is benyomott pár szeletet, persze kikotorta a meggyet. De azt mondta hogy "meggy nélkül is finom"... ja, persze, a meggyes süti...

Most láttam hogy szegény tálam megrepedt (nászajándék volt, úgyhogy egészen jól bírta... 15 év... húha!), ezért ezentúl virágalátétként él tovább.

Aztán volt egy pogi, mert nehogymárénnekapjaksemmit...

Paleo pogi: az algoritmusa - 2 bögre valamilyen magliszt (most napraforgó és mandula és mákliszt), 3 tojás, olaj (nálam kókuszzsír), fél bögre reszelt sajt, sütőpor, só, fűszer. Össze kell gyúrni olyanra, hogy ruganyos legyen a tészta. Nem ragacsos és nem is túl kemény.

Ezt a "piskóta" után sütöttem, kis gombócok lettek (a szaggató mosogatásához is lusta vagyok), és finomak.
Szintén kb. 25 perc kellett nekik, de érdemes figyelni mert könnyen megég. Ez jó ropogós kekszszerű lett, én éppen így szeretem.

Nem recept, hanem talán EMK, vagy ÉLET - amikor látod, hogy a gyerekedhez végre eljutott hogy reszelés után azonnal elmossuk és a szárítóra tesszük a reszelőt és ezt meg is teszi... öröm és boldogság :) mert figyelmet és megértést látok belőle :) Köszi, Juli!