A zöldségközösségben a biokertészeink "kipróbálták" idén az okra termesztését, és jött belőle többször egy-egy kistálnyi adag. Kaptunk róla kis leírást, receptajánlatokat. Elmondták, hogy frissen érdemes elkészíteni, mert ha várunk szálkásodik (mint a zöldbab), hogy a kisebbek finomak, és hogy nyálkát enged magából, szóval sűrítésre például kiváló.
Hát, én például abban sem vagyok jó, hogy ne felejtsem el a számos dolgaim közül valamelyiket, úgyhogy okra pajtás mindannyiszor ottfelejtődött a takaros kis tálacskában a hűtő hátuljában. Jelentem, pár nap-majdnem egy hét után sem lett baja, nem puhult meg, nem lett szálas.
Kipróbálni csak lecsóba próbáltam, mert 1. őszintén szólva nem volt kedvem kísérletezni, mert mindig agyrogyasztó meleg volt, ami rontotta a kreativitásomat, 2. abban biztos voltam, hogy megevődik és nem vész kárba (utálok kaját kidobni). Lecsóba viszont 3x is tettem, és mindig jó volt, úgyhogy ezt megtartom :))) Kicsit fura volt a "nyulnya", ami olyan mint a kínaiban az elkeveretlen keményítő, de nem volt zavaró, és a sűrítést tényleg elvégezte. A nyár vége felé érkezett adagban már több túl kemény volt, félre kellett tenni, de a kisebbek még akkor is ehetőek maradtak.
Nagyon szép felkarikázva, olyan mint egy virág. Megfőve gyakorlatilag nincs íze, és puha.
Egy adag lecsóhoz kb. két marék okrát adtam hozzá felkarikázva, az utolsó körben a cukkinivel.
Szóval okra jöhet jövőre is.
Ajánlom szeretettel az Öt elemes étrend blogot, gyakran lapozgattam, érdekes.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése