Halászlé

A héten Szegeden tartottam tréninget, és kedves kolléga-barátnőmmel elmentünk halászlét enni. (Én gyerekkorom óta imádom a halat mindenhogy, de leginkább halászlé formájában.)

Ajánlom szeretettel a hídnál lévő Halászcsárdát.

Miért?
Mert
1. hangos zene volt, mi kértük hogy lemehessünk a pincehelyiségbe, hogy tudjunk beszélgetni. Annak ellenére, hogy ott meg volt terítve és berendezve a másnapi rendezvényhez, nekünk megterítettek és így is kiszolgáltak minket.
(Ezt egy előzőleg meglátogatott étteremben nem tették meg, ott nem voltunk elég jó vendégek...)

2. a halászlé nagyon finom volt. Mondjuk bazi drága, ha csak az árát nézem, viszont én (én!!!) nem bírtam megenni, hanem elcsomagoltak egy akkora adagot még, amiből jóllakhattam (volna) másnap. Úgyhogy nem is volt annyira drága. (2400 forint, ha jól emlékszem.) Más nem is fért belém, azt is megbántam, hogy rendeltem teát. Pedig igen jófajta filtert hoztak hozzá.

3. a hölgy aki velünk foglalkozott, nagyon korrekt volt.