Nemrég kérdezte a lányom, hogy melyik a kedvenc sütim. Nekem nincs olyan, mondtam, és tényleg nincs, nem szeretem az édességet.
Deeeee...
Mégis van egy, gyerekkorom kedvence, ami tarolt. Viszont évek óta nem ettem, nem is láttam, mert szolnoki (és környéki) sütemény. Ő a habos ischler.
Azért van széttrancsírozva, hogy látszódjon a "bele". A külseje keserű csoki volt, és hogy mi van benne? Hát, megnéztem
itt, és inkább nem számolom ki mennyi CH van benne. 10 évben egyszer talán még a diétás nővér is megengedi ;)
A
mezőtúri Tibi cukrászdában találtuk, kemény 115 forint volt az ára.
(Mezőtúrra kerülésünk okát a másik blogban leírom nemsokára. Természetesen geoládát kerestünk, most tanulmányi célzattal.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése