Hajdinás rakott kel

A rakott kelkáposzta gyerekkorom nagy kedvence volt, sokszor "rendeltem" ebédre. Szeretem most is, de viszonylag ritkán készítem, mert többfelé kell figyelni, sok az edény, nem akarok rizst enni stb.

Szilda barátnőmtől kaptam hajdinát, volt maradék darált hús, hát legyen, megadtam magam a rakott kelnek...

Hogy miért hajdina? Nem tudom: évek óta főzöm, szerintem még Emma születése előttől... Egyszer valahol ettem köretként, ízlett. Egy lehetsélges variáció, hogy változatosabban étkezzünk. Az hogy a növény még számos jó tulajdonsággal is rendelkezik, már csak hab a tortán.

Mióta Juli hanyagolja a menza-ebédet, azóta ötletelnem kell és jól jönnek régi emlékek...

Még van némi maradék, de jól fog jönni ma a kutyaiskola után...