Sikerült kifeszegetni a formából viszonylag kis sérülések árán. De azért valamivel el kellett takarni a sebesüléseket, ezért kapott csokis bevonatot is.
A család elég hűvösen fogadta a kreációt, szerntük kevés volt benne a cukor. (Szerintem nem.) Egyedül a férjemnek ízlett nagyon, ő három szeletet nyomott be a frissen szakállnyírózott orcájába.
Nekem jobban ízlett volna az aszalt gyümölcsökkel, de így is jó volt. A formaválasztás... hát... khm... merész volt :))))
A tészta fent jó remegős maradt, de alul (ami felülre került, mert megfordítottam ugye) elég izmosan rágós lett. Szerintem ez lehet a hőfoktrükk értelme, amit a francia recept bevet: visszavesz a sütés közepén a hőmérsékletből. De persze annyira nem vagyok ász, hogy ez tuti legyen. Legközelebb megpróbálom úgy is :) Mert lesz legközelebb, csak kicsit több édesítéssel (és cukor helyett is valami mást teszek) és mindenképpen valami belevaló gyümölccsel.
Köszi, Livi :) Kóstoló nem maradt :D
Sztem a forma miatt lehetett inkább kemény az alja, vagy nemtom. Mivel nagy tömbben volt a cucc nagy része, inkább arra tippelek, h azért keményedett meg, mert sok idő volt mire a többinek sikerült összeállni. Nekem a sütőmet egyszerűen nem lehet állítani, 1-es fokozaton is pikk-pakk eléri a 220fokot, és ott megáll, így sütöm ezt is, de a lapos formában csak simán tésztás lesz az alja. Mondjuk mivel nem kóstoltam ezt, így lehet, h az enyém is ilyen, csak nálam máshol kezdődik az izmosan rágós fogalma :D
VálaszTörlésNa de azért örülök, hogy ha nem is volt osztatlan a siker, de lesz még jövője nálatok a receptnek. Én mindent imádok, aminél 15 percnél nem több az előkészület :))))
Ja igen, meg van olyan recept, ami eleve nem 8, hanem 15 deka cukorral írja, de nekem is jobban bejön ez a kevésbé édes verzió :)
VálaszTörlés