Megfőzni az újságot...

Régi családi játékunk: veszünk egy konyhás újságot, majd kiolvassuk, aztán megfőzzük a benne lévő recepteket... persze átalakítva, ilyen-olyan mentesen és a mi szájízünk szerint.

Most az a hiba csúszott be, hogy otthon felejtődött az újság... úgyhogy fejből kellett emlékezni miket találtunk készítésre érdemesnek, és hogy kb. miből voltak. Ez nekem nem jelent nagy gondot, mert szinte mindig zsigerből főzök, ritkán érdekel milyen szabályokat fektettek le egy étel elkészülése érdekében :D

Emma választotta ezt: "zöldséges kölestallér".

szeritem szép színek

Kölestallér, mustáros hús, kelbimbó és káposztasaláta egy régi tányérban

Ahogy én megcsináltam: fél zacskó puhára főtt kölest, 2 tojást, 2 gerezd fokhagymát, két marék lilakáposztát és két marék mángoldot összekevertem, tettem hozzá két marék reszelt sajtot, fűszereztem (só, bors), majd bő forró kókuszolajban megsütöttem.
Kihívás volt hogy egyben maradjon, főleg a fordításnál. Ha bárki ennek alapján kedvet kap hozzá, akkor javaslom, hogy egy lapáttal alá, egy másik eszközzel fölé nyúlva stabilan fordítsa meg, mert amíg nem sült meg mindkét oldala, addig nagyon könnyen szétesik.
Az egész család tetszését elnyerte, valószínű hogy felkerül a gyakoriak listájára.
Viszont szerintem többet nem teszek bele mángoldot vagy más levelet, mert nagyon akadályozta a szemek tapadását... inkább reszelt répával/bármivel, apróra vágott hagymával vagy összetört zöldségekkel (sütőtök) tudom elképzelni.

A köret emellé párolt kelbimbó és mustáros hús volt.

Volt egy kis maradék káposzta (a kölestallér mellett a nagyüzemünkben aznap párolt káposzta is készült), azt salátának marináltam estére. Csak a színei miatt fényképeztem le. Nekem tetszett :)

Aztán végül minden elkészült, megevődött, a ház is elcsendesedett, én pedig nyugalomban néztem a naplementét...

Játszani is engedd...

József Attilától jutott eszembe az idézet, és ha EMK-s bejegyzés lenne (mint ahogy részben az, hiszen én rendszeresen használom, szóval megkerülhetetlen), akkor a "játékról" is szólna, meg a "komoly fiadat"*-ról is.
Mert milyen ritkán játszunk mi, felnőttek?! Lehetséges, hogy gyakran becsatlakozunk a gyerekeink játékába, ha kérik vagy ha kedvünk van... De milyen gyakran (ritkán) játszunk csak úgy magunktól, szívből, hányszor jut eszünkbe, és használjuk ki az adódó lehetőséget? Gyanítom, nagyon-nagyon ritkán. Pedig játszani jó, viccelni, lazáskodni, átérezni a könnyed kapcsolódást a másikkal vagy magammal: szerintem felszabadító, megkönnyebbítő, boldogító, lelkesítő - akár ha olyan egyszerűt játszom, hogy mit/mit nem teszek a zakuszkába a többiekhez képest, és mi alakul belőle. (Nekem a zakuszkakészítésnél nemcsak az egészség és "tartalékolás", "nyár ízei télire" szükségletem jelzett, hanem a kreativitás, bátorság is.)

Tegnap hosszas hezitálás után (logisztikai problémáim voltak...) elmentem vásárolni, a megszokott zöldégeshez/henteshez. Vettem pár dolgot. Majd útközben futtattam a processzeket a fejemben, mit főzzek ezekből.
Mikor itthon újra elő tudtam venni a "projektet", akkor már jegyzettömbbel ültem le, és felírva a vásárolt dolgokat, csak heccből elkezdtem felírni az ételeket, amiket a hozzávalókból megfőznék.

És már közben rájöttem, hogy ez egy jó játék!
1. Kitalálni, hogy mit eszem majd szívesen 2-3 nap múlva,
2. csak ezeket használni fő összetevőnek,
3. figyelembe venni, hogy csak annyi van, amennyit vettem,
4. az se baj, ha kreatív (mert nyáron nem volt időm ezt kiélni),
5. a legjobb, hogy nem kell másokra gondolnom, mert csak a saját ebédeimről van szó (mindenki a munkahelyén eszik),
6. legyen paleo.

Az sem utolsó szempont a játékban, 3 hónap fizetés nélküli munka után, hogy legyen minden hozzávaló olcsó. A bevásárlásom végösszege kb. 3000 forint volt.
(És a konyhámban vannak alapélelmiszerek, amiket felhasználtam a tervezésnél.)

Amit vásároltam: 1 kis fej lilakáposzta (ha már erről beszéltünk hétfő este hazafelé menet Szilvivel és Ritával ;) ), fél kiló gomba, 1 fej fokhagyma, fél kiló gyalult tök + kapor, 1 db zeller, 2 doboz kókusztejszín, 1 kg oldalas.

Amiket kitaláltam:
 - tökfőzelék, mert a kedvenc kajám

- hagymás káposztasaláta (amerikai káposztasaláta)

itt még csak félkész

- tikka masalás sült oldalas sült zellerrel

- lecsós csípős oldalas

készül...

és kész.

Ezeket meg is csináltam tegnap hirtelen, hogy legyen tegnap este és ma ebédre mit ennem.

A listám tovább:
- párolt káposzta,
- gombaleves (ez most készül éppen),
- tejszínes pirított gomba tésztával.

Ez volt a tegnap esti játékom. Én jól szórakoztam, és még praktikus is volt, mert az összes alapanyagot felhasználom, és még változatosan is étkezem.


Azért közben zajlott nálunk az élet... csak hogy ne higgyétek, hogy 4 féle kaja (plusz az ő vacsorájuk, ami bundás kenyér volt) főzése közben unatkoztam volna:

Felpróbáltuk a tegnap turkált ruháinkat

És olasztanulás is folyt

(Emmáról most nincs kép, ő volt a fotós.)

Ha van kedved neked is így játszani, szívesen olvasnám, mert sokat szoktam tanulni mások ötleteiből.



*József Attila: Levegőt! (1935)
"Az én vezérem bensőmből vezérel!
Emberek, nem vadak -
elmék vagyunk! Szivünk, mig vágyat érlel,
nem kartoték-adat.
Jöjj el, szabadság! Te szülj nekem rendet,
jó szóval oktasd, játszani is engedd
szép, komoly fiadat!"

A pulykasült

Nálunk a karácsony elengedhetetlen étele a sült pulyka. Mégpedig azért, mert nálunk a "karácsony" egészen a téli szünet végéig tart, én pedig igyekszem kímélni magam, és olyan dolgokat főzni, amiket sokáig lehet enni.

A pulyka pedig pont ilyen: 3-4-5 napig kitart, ráadásul mindenki azt a részét eheti, amelyiket szereti. A lányok ilyenkor reggelente "hidegsültes" szendvicset esznek, ami olyasmi mint egy hamburger, csak pulykahús van benne.

Hogy sütöm a pulykát? Annyiszor 1/2 óra, ahány kiló... de ez csak irányszám, nem mindig jön be. Most a 3,5 kilós madarat 3,5 óráig sütöttem. Azért az ember egy idő után már az illata alapján, és aztán a sütőből kivéve a kinézetéből látja, mikor van készen...

Igazából amiért ezt a bejegyzést írtam, az nem a hús, hanem a töltelék: volt itt már mindenféle "reform izé", még egy pont elfér, és talán jó lesz azoknak, akik rá vannak szorulva a "reform izékre". Erről most eszembe jut, hogy van ahová, ha vendégségbe megyek, mindig azzal szembesülök, hogy nekem nincs mit ennem... meg az is, hogy vicces módon van hely, ahová azért vettek édesítőszert, hogy legyen mit tennem a kávémba... hát, ez van, kérem.

A töltelékem idén furán alakult, mert ahogy "minden hányásban van répa", úgy "minden töltelékben van gomba". De a gomba a kukában landolt, mert rondább volt a kelleténél, az a kategória, amire a nagymamám már azt mondta, hogy "nem gomba-, hanem ételmérgezést kapsz tőle, fiam".
Úgyhogy kicsit kétségbeestem, de elővettem kreativitásomat és rugalmasságomat, és kitaláltam valamit, amit töltelékszerűen fog tudni viselkedni.

Hát, ilyen

Összekevertem 2 tojást, 25 deka darált húst, 10 deka főtt (és kihűlt) quinoát*, 1 fej aprított hagymát, 3 marék kockára vágott bacont, valamennyi lenmagpelyhet, sörélesztőpelyhet és útifűmaghéjat.  (A "valamennyi" = annyit, hogy rendes fasírt/töltelék állaga legyen a keveréknek.) Fűszereztem rendesen, só, fokhagyma, kömény.
(Ha valakinek tényleg "mindenmentes" töltelékre van szüksége, akkor a tojást kiválthatja, ha beáztat 4-5 evőkanál lenmagot, megvárja amíg nyálkás lesz, és azt keveri hozzá. Elég ééééérdekesen nyálkás és gusztustalan lesz, de tapasztásra alkalmas és nincs mellékíze.)

Aztán beletöltöttem a pulyka belsejébe, a kacsasütő aljára tettem bacont, rá a pulykát, és lefedtem. Majd sült 175 fokon 3,5 órát. Kb. a második óránál felébredtem az illatára...

Mi ez?

A párolt lilakáposzta olyan, amit bármikor bármihez szívesen eszem. Sajnos majdnem csak itthon, mert... miért? ... yeeeeesssss... a cukor. Ó, pedig, tudjátok milyen egyszerű azt a pár kanál kristálycukrot mással pótolni, hogy fogyatékos versenyzőink is indulhassanak a futamon?! Igen, szarkasztikus voltam, bocsi.

Zsuzsi kedvéért: a szeletelt káposztát (én mindig a zöldségesben szeletelve veszem) fűszerezem (só, kömény, fahéjrúd, babérlevél, a végén eritrit és ha kell, citromlé/ecet) és megpárolom/pirítom közepes mennyiségű zsíradékon. Kb. 1 óra, és nem szabad közben filmet nézni, ott kell lenni fejben, nehogy leégjen. Az égett káposzta nem finom...


* Ha nem tudod mi az a quinoa vagy túl drága szerinted, akkor hajdinával simán lecserélhető.

Forralt bor

Na, azt hiszem, pont a forralt bor egy olyan dolog, amiről sose gondoltam volna, hogy valaha bejegyzést írok.
Mert minek?! Van olyan ember, aki még nem ivott, nem csinált?! Na, kérem...

Nálunk fehér borból készül, mert nekem bármilyen vörösbortól fáj a fejem másnap. Úgyhogy fehér. És milyen? Két kedvencem van forralt bornak: egyik a debrői hárslevelű, a másik az olaszrizling. Csak, mert én ezt szeretem. Ha a "szeretem" jelentheti azt, hogy az évi 2-3 bögre belőlük áll össze.

Látod, Zenkő, ennek sincs füle ;)

Zsuzsi kérdezte, hogy magam fűszerezem, vagy kész fűszert teszek bele...
Nálunk gyerekkoromban készítettek ilyet a felnőttek, ezért tudom mi kell bele, és az otthon lévő tasakokból össze tudom válogatni... És nem nagyon szeretem az előre elkészített fűszerkeverékeket, mert mindig van benne valami (általában cukor), amit szeretnék inkább kihagyni. Szóval, én inkább magam.

És mit? Fahéjat, szegfűszeget/szegfűborsot, citromhéjat, kevés gyömbért és ánizst. És amit még kedvem van... Plusz valamit, amitől édesebb lesz, általában eritritet szoktam. (Gyerekkoromban tettek még bele borsot is.)

És hogy? Csak simán... én alig vizezem, mert forralt bort akarok inni. Szóval mondjuk 1 pohár vizet adok az üveg borhoz. Azt nem tudom miért öntök hozzá vizet. Szerintem csak megszokásból, mert így láttam gyerekkoromban.
Aztán felteszem a tűzre, és forralom egy ideig. Amikor már az egész lakás borszagú, na, akkor jó.

A mézeskalácsot köszönöm Áginak!

Így került elő Zsuzsi kérdése, mert pont akkor jött, amikor már a folyosóra is kiment az illat, ahogy beengedtem őt...
Aztán már csak meg kell inni. Szerintem kiváló melegítő ital, ha télen átfázva érünk haza, vagy ha éppen náthásak vagyunk és már elegünk van belőle.

Herepörkölt laskával és kanállal

Volt sokszor, amikor a nagyapám a "működő" szemöldökét felhúzva csak azt kérdezte "hát, fiam, meg vagy te zavarodva?!"

No, most úgy érzem, igen, meg vagyok.
Hogy laska vagy tészta, és milyen a túrós laska és miért teszek tésztát a levesbe. És mindig tanulok új szavakat. Nem feltétlenül "konyhásakat", hanem olyat, hogy "doncs" meg "megvoltdeelfelejtettemközben", mindkettő valami olyat jelent, hogy "gusztustalan, undorító", csak azt hiszem az egyiket emberre mondják, a másik inkább tárgy/cselekvés (de nem biztos).

Szóval kakashere, mert  éppen elém ugrott a boltban, és mert én  szeretem ezt enni.
Laska, mert ahogy végiggondoltam a címet, hogy "herepörkölt tésztával", két dolog futott át az agyamon:
1. F. Zsuzsi arca, hogy "Pynkyteeztmegeszeeeed?!" - ezen felröhögtem.
2. Bálint arca, amikor úgy értelmezi a címet, hogy almás pitével ettem a pörköltet... Aki látta már Bálintot értetlen fejjel, az elképzelheti, hogy inkább laskásítottam a címet. (Persze a laskával is van bajom: az, hogy az nekem laskagombát jelent, és mindig át kell magam kalibrálni. Túrós laska. Jah.)

3. És miért kanállal? Azért, mert van aki ismeri azt a mondásomat, hogy "akkora paraszt vagyok, hogy kanállal eszem a nokedlit". Így is van, tényleg akkora vagyok. És nem is zavar.

És mert konyhás blog és nem filozófiás, van recept is.
A képeken szerintem elég bizarrul néz ki, de amúgy jó volt. Volt, mer' már megettem. Ez a bizonyíték, hogy jó. Volt.
(Egy olyan is elhangzott, hogy "Kérek. Ja, már csak annyi van? Akkor nem.")

Én úgy szoktam csinálni, hogy lehártyázom, megtisztítom, megmosom. Majd a megpirított hagymán megpárolom. Fűszerekkel (kömény, só, pirospaprika, ha van). Mondjuk 20 perc az egész, és elkészül.

akár virsli is lehetne :D

mindig nagyüzem: húsleves, kelbimbó és pörkölt

ilyen volt készen

Most volt tegnapról kifőtt tészta (nem almás pite, hanem durum orsó), amit mellétettem. Aztán megettem.

"Savanyóleves"

Ti tudjátok mi az?
Én tényleg parasztgyerek vagyok, a szegényebbik fajtából. És nálunk népszerű volt a "gezemiceleves" - ez volt a tegyél bele mindent ami van leves; és volt a "savanyóleves", amit a többiek emlékeim szerintem nem annyira szerettek, én és több idősebb felmenőm viszont igen. Ez egy olyan "gezemiceleves", amiben szintén bármi van, de a végén savanyítják, és tesznek bele egy kicsi tejfölt.

Ha háziasszony vagy, legyél praktikus, és mivel
1. tegnap borzasztó meleg volt (amikor jól jön egy savanykás és hidegen is ehető leves)
+ 2. szinte semmi sem volt a kamrámban és a hűtőm is üres (vagyis épeszű kaját nem tudtam főzni)
+ 3. csak én vagyok itt, vagyis bármit megfőzhetek, anélkül, hogy valaki finnyogását fejezné ki...
ezért főztem egy adag répás-céklás "savanyólevest". Szerintem nagyon hasonló lett, mint a borscs, csak nem volt benne hús. Finom volt, megettem ebédre és vacsorára.

(1 fej hagyma, 1 közepes cékla felkockázva, 4-5 kis biorépa, só, kömény, citrom, tejföl/joghurt)

A kép, amit azért fotóztam, mert van rajta sok piros... és ha jól akarsz lenni, egyél sok pirosat ;) A "kispiros" lábas (ami fehér pöttyös) azóta megvan, hogy Julinak papit főztem benne ;)
Az erdei gyűmölcs nem a levesbe ment, azt külön ettem desszertnek.

tejföl nélkül mutatom, hogy lássátok milyen szép piros

Azért "savanyó" a neve, mert savanyú, és nálunk így mondták. Olyan, mint a "kugluk", ami meg kuglóf :D

"Hogy csinálod?!"

Kaptam ezt a kérdést, amikor mondtam, hogy nem eszem krumplit, tésztát, rizst... satöbbi.

És hát így csinálom: eszem zöldséget, húst, tejfölt-sajtot, hajdinát, kölest, paleo tésztát, quinoát... és még biztos mást, ami most nem jut eszembe.


Amit ma ettem, csak mert Zsuzsi kérdezte:

Reggelire kókusztejes kávét ittam, de azt hiszem egy darabig ezt többet nem teszem. Túl sok folyadékot vesztek. Szerintem a kávé.

Ebédre megfőztem a kedvenc kajámat: kacsaszárnytő árpagyönggyel és zöldséggel. A többiek nem nagyon szeretik, de most egyedül vagyok Elic-kel.
Sima egytálétel, semmi cicó. Viszont finom :D
Először megpirítom olívaolajon a húst, fűszerezem (ezt éppen só, kömény, fahéj) és félig meg is párolom (mert azt tapasztaltam, hogy nehezebben fő, mint a csirke), majd ráöntök valamennyi (húsmennyiségtől függően 1-2 bögre) árpagyöngyöt, kétszer annyi forró vizet, és párolom tovább. Amikor szerintem majdnem kész, akkor hozzáadom a felszeletelt répákat, az édesburgonyát és 1 fej hagymát. Kb. 3/4 óra alatt készül el. Aztán lefedve még várakozott.

a répák tényleg ilyenek maguktól :)

természetesen van rajta tejföl :D

Estére elfogyasztottam az összes magammal hozott kenyeret... Ez nem szép tőlem, de ez történt... úgyhogy sütöttem egy sajátot, hogy reggel ne legyek éhes. (Nagyon. Mert a többi dolgot is megettem. Bár még van cékla, répa, karfiol, uborka...)

Vacsorára meg gondoltam egyet, és felhasználtam 2 kicsi cukkinit, 2 paprikát és 2 tojást. Az eredmény ez lett:

Na tessék, ilyeneket eszem.
Azért még ettem paleo hagymás ropogóst v. mi a neve, meg cukormentes mogyorókrémet (szintén elfogyott).

Van még egy kis darabka sajtom, 4 tojásom. Meg az alapélelmiszerek :)))
Holnap ebédre megeszem a magammal hozott pörköltet CH mentes tésztával, csütörtökön meg a mai ebédem maradékát. És pénteken várom a felmentő sereget, hogy hozzon kaját :D

De azért ne hozzatok semmit, mert egyrészt van (zsír)tartalékom, másrészt tényleg van miből bármit összeütni. Kreativitás, szabadság, rugalmasság a jelszó :)

Közös értékrend és rugalmasság

"Azért jó a Csigatészta [blog - a szerk.], mert ott nem kell EMK-t olvasni" - mondta egyszer valaki... Hát, az van, hogy aki EMK tréner bejegyzéseit olvassa, akár még a Csigatésztán is belefuthat...

Mert ma reggel a lányok óbarki szokás szerint pirítóst reggeliztek, de ójajjjj, elfogyott a fokhagyma! Megajánlottam nekik az asafoetidát (ami egy indiai fűszer hagymaszerű ízzel), hátha megfelel.

És láss csodát: amikor megkérdeztem hogy ízlett nekik, ezt a választ kaptam: "finom volt, csak kár hogy nem volt annyira csípős mint a fokhagyma."
Aki főzött már két éppenkamaszodó (vagy bármilyen) gyereknek, képzelheti a megkönnyebbülést és örömet, amit ez a válasz okozott... mert rugalmasságot és közös értékrendet kaptam belőle... és nyugalmat (hogy nem nyafogás volt a helyettesítés miatt). Úgyhogy köszi, lányok.

(És amikor leveszem a polcról az asafoetida dobozát, mindig Anita jut eszembe, aki szintén tart otthon ebből a fűszerből. Ide most egy szívecske kellene, de nincs készleten :))) )

Olyan, mint a karfiolpizza, de ez karfiolosvalami

Én úgy vagyok, hogy nem szeretem az "olyan mintha" dolgokat... A vega pecsenyezsírt, a gabonakolbászt... csak mert az nem AZ.

Naplemente a teraszról

Úgyhogy mikor olvastam a karfiolpizzát (az megvan, mikor rendszeresen elöntik a netet mindenféle "újszupermódszeramitőlegyhétalatt100kilótfogysz"?), akkor gondoltam, hogy "na, megint valami, amire azt mondjuk hogy..."

Viszont az ötlet tetszett (apróra vágott/aprított karfiolt párolj meg, keverd össze sajttal + tojással + ízesítsd, süsd meg, majd pakolj rá feltéteket és süsd készre - arányok nálam: fél fej karfiolhoz 1 tojás), ezért ma ki is próbáltam nagy várakozásomban... (nem tudom, mostanában a kismamáim szünetekre időzítik a szülésüket :D :D :D )

A megsült alap (175 fokon 20 perc)

Baconnel-sonkával-tejföllel (+ 5 perc)

Elég jó lett, bár kicsit sós. De feljött a sütőpapírról. Összeállt, nem potyog.
Karfiollepény :) Szerintem. De ha karfiolpizza, akkor is megeszem. A maradékot reggel.

Békaszempuding

Bocs az elnevezésért... egyetlen mentségem, hogy valójában nem békaszemből van...
(és hogy a gépem megőrült és automatikusan váltogat a beviteli módok között... néha nincs vessző (pl. most) míg máskor csak az ékezetes betűk tűnnek el...)

Jelen bejegyzés tárgya a chia puding, az egyik új kedvenc kajám.
Miért (kérdőjel)
Mert egészséges (vessző) finom és szerintem vagány is.

Kísérleteztem egy ideig (vessző) míg rájöttem hogyan lesz finom (vagyis olyan (vessző) ahogy én szeretem és a gyerekek is megeszik) (vessző) de megvan a recept: 50 ml chia mag (mert egy gyógyszeradagolót találtam és rájöttem hogy pont jó lesz adagolónak)

Ez most 80 ml, mert készültem a sáskákra, akik mindig eleszik előlem...

Nem tudom látszik-e hogy kb. hatszorosára dagadt meg...

(vessző) 1 narancs kifacsart leve (vessző) és reszelt héja (vessző) ha bio a narancs. Jól össze kell keverni (vessző) mert a chia mag villámgyorsan, (lett vessző) összetapadva duzzad meg. Úgyhogy: facsarás, majd kavarás. Aztán kb. 250 ml kókusztejjel (vagy valódi tejjel) felengedjük, keverjük. És magára hagyjuk. Kb. 5 perc alatt kész. Azt észrevettem, hogy ha hűtőbe teszem, akkor nem duzzad meg, úgyhogy azóta nem teszem hűtőbe.

Miközben a mag várja a sorát, kiveszek a mélyhűtőből az aktuális fagyasztott (tudom, nem idény, de finom) gyümölcsöt, ami málna/eper/erdei, hála Lidl barátunknak, ahol megfizethető az ára, és egy kis tálban félreteszem, hogy reggelig kiolvadjon. Én akkor szeretem, amikor teljesen olvadt és levet eresztett. Eléggé véres látvány, de nekem tetszik.

A tetejét vagy megszórjuk eritrittel vagy nem...