Répafasírt

Hagymás hús, krumplipüré, répafasírt...
Egyik hétvégén "Nagypapalevest" kaptunk, teli zöldséggel, de mivel én is főztem, gondoltam kitalálok valamit hogy ne vesszen kárba.
Kiszedtem a répákat, zeller, fehérrépát, Juli összetörte krumplinyomóval, só, kömény, kis liszt, zsemlemorzsa, hogy jó legyen az állaga és ment a hagymás hús mellé köretnek.

Negyed kiló zöldséghez kb. 2 ek. liszt és 4 ek zsemlemorzsa kellett.

Az első hosszú hétvége, nyárias ősz

A képek bizonyítják, milyen jó idő volt. Emma csak napszemüvegben volt hajlandó asztalhoz ülni. (Én pedig fürdőruhában voltam, de az szerencsére nem látszik...)

ebéd a teraszon, napszemüvegben

mosolygó rizses hús ubival (Juli találmánya)

Napközben meleg volt, de estére be kellett fűteni...

Így lett reggelre 6 fok kint, 18 fok bent :)

Őszi szüneti menü

Kell, hogy az őszi szünetben "értelmes" ételeket együnk, finomakat, érdekeseket, szépeket. Ünnepieket, mert együtt vagyunk és szeretünk így.


A reggeli pirítós (Emma 2 szeletet evett!) kenéséből maradt fokhagyma-maradványokat fokhagymakrémlevesként  tüntettem el, az iskolai "nagyon tömény" milánói mártás helyett mentás-paradicsomos-húsos mártást készítettem.
Elfogyott minden... (Pedig durumliszt, durumtészta is volt az alapanyagok között.)

Sima besamel sok fokhagymával és levesgyönggyel - ha van

Emma fő kedvence volt, hogy a kiskonyhájából való kisméretű tésztaszedőt is használhatta.

Nem aznap, de volt még póréhagymás hús (ez azért jó, mert amúgy utálják a hagymát) krumplipürével és répalepénnyel.

Egy óriási póré, egy óriási vöröshagyma a hús alatt, és olaszos ízesítés volt a titok

4 nagy levesmaradék-répa és 1 krumpli összetörve, kevés liszt, só

Így együtt, kicsit homályosan

November 2/2.

A másik November 2. bejegyzés más témában a másik blogra került.

Ez más tészta, mert 2-án van a családban egy születésnap, a férjemé.
Reggel a lányok már korán keltek, készítgették az előző napi rajzaikat... Reggelihez a nagyobbik készített elő, az ő ízlését dicséri a terítés.

Este adtuk át a banános túrótortát, amit majdnem mind meg is ettünk, kanállal :))) (kép később)

Mozzarella savanyú káposztával

Hazaértem a boltból, majd rájöttem, hogy nincs itthon salátának való... Van viszont savanyú káposzta a piaci kedvenc helyemről (Lehel, a kofákkal szembeállva rögtön jobbkézre egy idősebb néni standja), igaz már csak kevés, mert nyersen elnyammogtam majdnem egy kilót a hétvégén...

A mozzarella tesztet meglepve láttam nemrég a mediterrán tematikájú Stahl újságban, vettem is egy csomag csizlandosat...

Egybeszerkesztettem a kettőt, tettem mellé egy korpás zsemlét és ez lesz a vacsorám :)

Vöröslencsés karalábéleves tárkonnyal

Ha péntek, akkor középsős ovisunk szabadnapos, én vagyok a felelős ebédfőző. Előző nap már elkészült a családkedvecne-mindigmarakodunkamaradékon-paprikáskrumpli, ehhez gondoltam valami levest...

Ahpgy nálunk megy: kellett valami zöld levél a csigáknak (almacsigák, aki kér, szóljon, vihet), a boltban volt szép karalábélevél (karalábéstul), hát azt vettem. Ebből kellett levest csinálni... A vöröslencse a kezembe akadt, belezuttyant az is, meg egy kis tárkony a végén.

A turmixolás után is kicsit darabos maradt, de ez Emmát nem zavarta, ahogy az üres tányérból látszik :)))) Ő ugyanis teleette magát a klubban tönkölypereccel és kihagyta az ebédet...
Nekem viszont ízlett, szerintem beveszem a listába.

Talán ha nem lettem volna fáradt és piszkosul éhes, akkor egy kis tejszínnel és citromlével is próbálkozom...

Zellerrémleves

Tegnap vendégségben voltunk győri barátainknál: a gyerekek játszottak, mi meg csak beszéltünk-beszéltünk :)))

Az ő kertjükben (nem annyira) szívesen látott pocoklakók vannak, akik pont olyan viccesen rágják ki a zöldséget mint a rajzfilmekben: alulról behúzzák... Barátnőm 4 zelleréből 2 így végezte, a terebélyes levélzet alatt nagy lyuk tátongott... Elég dühítő lehet...
Egyet megkaptunk mi, meg répát is, a fenti képen már másnap megpucolva várják hogy krémleves (gyerekeim szerint rémleves) készüljön belőlük.

A zellerkrémlevesbe talán nem kell répa, de (mivel minden hányásban van répa, ezt tudjuk) szerintem igenis, hogy szelídítse a zeller tömény ízét.

Jó étvággyal megettük, köszönjük :) Bár így szegény pockok éhen maradtak ;)))) 

Vendéglátónk ajándékai már száradnak (azóta bent a házban): rozmaring, bazsalikom, zeller.

Citromlekvár by pynky

Néha elkap a hév, hogy én is alkossak valamit a konyhában, valami jó kis kreatívat... Nem tudom már, honnan jutott eszembe a citromlekvár, talán a fagyiról... Nekem a citromlekvár jó savanykás, nem tömény cukor, és inkább dzsem vagy jam :) De persze ez csak elméletben (mint a hordozáselmélet... khm :)))) mert a lekvárokat nem szeretem.


Több receptet mgnéztem a neten: narancsosat, tököset, cukkiniset. Mindegyik töméntelen cukorral (tökhöz 1:1 cukorral, broáááááá) készült, meg is rémültem. Szerencsére FB-s ismerőseim megerősítettek, hogy nemésnem kell bele annyi cukor.

Végül a Dinamika szakácskönyvből néztem ki valamit, amit alaposan átdolgoztam. (A többi receptet nem böngésztem, nem is tudom milyen a gyűjtemény...)
Mert nem is kell annyi, üvegem sincs, meg van itthon fáról potyogott alma...

Az enyém:
fél lábos tök, kb. fél kg,
4 szem savanykás nyári alma,
1,5 citrom,
nagyon kevés fruktóz,
1 szál menta.

Minden ami kell

A baloldali tökfőzelék lesz, a másik kell a citromlekvárhoz

Lereszeltem először a szomszéd nénitől kapott biotököket (és a középső ujjam egy részét...), feltettem párolódni a mentával 20 percre. Addig reszelgettem tovább (a vérző ujjamat jól betekertem), aztán az almás-citromos nyúlnyát beöntöttem a tökhöz, megszórtam egy kis fruktózzal és bőszen kevergettem 15 percig.

Félkész tökön az almás citromreszelvény

Készen (élőben kicsit karamellesebb színű)

Amikor elkészült (vagyis ÉN úgy gondoltam, mert sose-ritkán főzök lekvárt), túl darabosnak tűnt, ezért botmixerrel kicsit pürésítettem.

Találtam itthon még egy üveget, így kettőt tudok ajándékba adni, már megvan a gazdájuk. Jól "kiszámoltam", mert pont két üveggel lett, alig tudtam megkótolni :)))

Hosszú hétvége

Hova írjam, ide is, oda is illik...

Szombaton vendégségben voltak nálunk a velem született babák-papák-mamák (sajnos egy család betegség miatt nem tudott eljönni, innen is jobbulást Leventének, aki a nagytesó!).
Szeretett trénerem ötletét vettem át, mert nem tudok és nem is akarok egy tollvonással elbúcsúzni és leépíteni ilyen bensőséges kapcsolatokat. Legalább egy évben egyszer szeretném llátni a kicsi életeket, és a megszületett családokat...

Természetesen nálunk, a vadregényes kertünkben, a hűvös házunkban, saját készítésű mindenfélével ellátva.

Előző nap elalvás előtt programoztuk az időjárást: bármi, csak ne zuhogjon...Így is lett, bár kicsit túlhúztuk: kánikula lett, 10-kor már 30 fok volt a teraszon...

Az idei vendégségre 3 család 5(+2) gyerekkel volt hivatalos (Rózsáék igazoltan hiányoztak), Zsuzsiék Boldizsár-Bendegúz-Dániel triója (és a nagyok: Lili+Beni) és Eszterék Olíviája. Eszterék még a többi "gyereküket" is hozták, Pinkyt, Hanit és Manót, képek lentebb :))))
Sajnos kicsit magasan lakunk, de mindenki hősiesen felmenetelt, ettünk, ittunk, mulattunk... A szomszédok jól megnézték a hordozott baba-karavánokat, a remek akusztika miatt jól hallhatták a sírás-fergetegeket is...

Juli volt bébiszitter vagy inkább leesésgátló :)))

Emma és Lili összebarátkoztak...

Folytatom majd a Rózsaszín csigán a beszámolót, ide inkább jöjjenek a kaják :)


Csütörtökön már nagybevásoltunk, ilyen-olyan húst, zöldségeket - és nagyon izgultunk. (Persze, főleg én.)
Aztán készültünk a lányokkal előző nap: klopfoltunk, pácoltunk, feliratoztunk, hogy mindenki részt vehessen a munkában...
Volt natúr (a válogatósoknak, akik most nem is voltak!), meg pácolt tárkonyos-fahéjas, mustáros-mézes, mediterrán, meg steak fűszerkeverékes...
(Nem értem amúgy, hogy miért kell a bolti pácokba cukor, meg ízfokozó, meg csípős paprika...)

Szombat reggel készült a lilahagymalekvár, amiről már előbb írtam.
Mostanra elfogyott, természetesen csak én, de megettem :))))

Reggeli italgyártás: bodzaszörp (saját fruktózos), mentás limonádé, bolti málnaszörp. Mind "igazicitrommal". Megmondom őszintén, üdítő volt a vendégeink lazasága, a bolti szörp is elfogyott...
(De nem volt kirakva csoki meg rágcsa meg semmi "értéktelen".)

Már begyulladt

Így nézik

A kéz, mely a kaját adja

Husi, cukkini folyamatban...

 Szinte minden elfogyott, vacsorára azért még maradt nekünk egy kicsi...

Babás-képes beszámoló a Rózsaszín csigán.

Hagymalekvár

Mindenre rávehető vagyok...
Egyik barátnőm elárasztott fura receptekkel, ő lelkes kísérletező, termelő, befőző.

A boros lilahagymalekvár elsőre nagyon jól hangzott, de másodikra (olvasás után) necces volt, mert nem tudtam elképzelni, hogy kizárólag édes legyen valami, ami hagymás. Nem tudom, rigolyás vagyok?? (És egyre jobban ;))))

Az eredetiben lilahagyma, vaj, cukor, só, borecet, vörösbor volt, én kicsit változtattam rajta, meg nem is volt itthon pont olyan, pont akkora...

Az enyémben volt 3 nagyobb fej lilahagyma, kevés csirkezsír, kevés fruktóz, só (2x), kömény, egy rúd fahéj, a szomszéd savanyú borából fél pohárral és sima ecet egy negyed pohárral.

Összességében kb. fél óra alatt elkészült. Illatra és ízre jó volt, az állagra kicsit "szétfolyósabbat" gondoltam, de így is jó...
Nekem ízlik, a vendégek nem mind merték megkóstolni :)))

Valószínűleg készítek még ilyet, ajándékba, de kevesebb (sokkal kevesebb) cukorral és kevesebb zsíradékkal.

CH tartalma:
3 db hagyma (kb. 20 dkg) 16g, illetve a fruktóz (cukor)