Nagyon-nagyon régen írtam bejegyzést. Nagyon-nagyon akartam már, mert szeretem ezeket a blogokat. De az, hogy októbertől heti három - majd négy - napot iskolába járok, úgy hogy az eddigi kötelességeim nagy része megmaradt... hát... erősen présel minden oldalról...
Valóban úgy érzem magam, mint (szerintem) a gyalult káposzta érezheti: legyalulják, hordóba rakják, majd lenyomatják és néha-néha tesznek még rá egy-egy téglányi súlyt... Tavaszra feleakkora térfogata lesz, de átalakul savanyú káposztává. Én nem érzem, hogy besavanyodtam volna, de az átalakulás kézzel (nem) fogható (-15 kiló), más területeken meg...
Ma azért írok bejegyzést, mert túl vagyok az angol tanfolyam jelentős részén, és ma volt egy szintzáró (vagy hogy hívják, igazából tök mindegy) "vizsga". És én, aki igazán és tényleg kezdőként indultam szeptemberben, elég jól szerepeltem. Ennek roppantul örülök, és büszke vagyok :) [mert a tanulás, fejlődés fontos a számomra] Annak örömére, hogy ez a nyomasztás időlegesen lecsusszant a vállamról, hazafelé útba ejtettem a Lehel piacot, és mindenfélét vettem.
(A tanfolyamról és arról, hogy mi minden történik velem, majd a rózsaszín csigán írok... valamikor...)
A zöld tálban (Tupper, és nagyon jól "működik") kukoricás káposztasaláta van, a feketében juhtúrós padlizsánkrém, és baloldalt a sarokban kecskefeta.
Kukoricás káposztasaláta:
Azt megtanultam a télen saját tapasztalatból, hogy "mindig legyen a hűtőben káposzta, cékla és hagyma", mert abból már lehet csinálni valamit, sőt többfélét. Sőt, több napra. Sőt, több fogást :)))
Ez a saláta egyszerű, finom, eláll és főleg: gyorsan elkészül.
Ezek a mostani "folyamatosanmenős életszakaszomban" szinte életbevágó tulajdonságok... (És ha odagondoljuk a káposztaprést, és azt hogy heti 4 este nem vagyok otthon... ez tényleg vérre megy...)
Lilakáposzta be az aprítóba (vagy apróra vágni, de akkor a kést meg a vágódeszkát is lehet sikálni, míg az aprítót csak kiöblítem meleg vízzel), aztán hozzáadok valamennyi kukoricakonzervet (ez nem paleo, de meg szoktam szavazni), fél fej lila/vöröshagymát, a lentebb valamikor kitárgyalt majonézt, sót, köményt, kevés citromlevet. Lefedem, hűtőbe teszem és kész.
Ha magammal viszem, akkor kihagyom a hagymát, mert jó fej vagyok :))))
Juhtúrós padlizsánkrém:
Én az vagyok, aki nem szereti a "bolti" padlizsánkrémet, akkor sem, ha a legjobb helyen veszi, mert amikor magam csinálom, akkor nem ég tőle a gyomrom, ha vásárolom, akkor mindig.
Ma mégis megszavaztam a piacon egy kevés megvételét, mert régen ettem... (Vettem még kétféle juhtúrót is -szlovákot és görögöt-, mert kíváncsi voltam hogy mi a különbség közöttük. Ahogy én éreztem: a szlovák olyan "hagyományos" ízű és "tapadós", míg a görög sokkal kevésbé "erős", inkább a tehéntúróhoz hasonlít és szemcsésebb is.)
Szóval padlizsánkrém... hozzá só, kömény, fokhagymapor és némi görög juhtúró. Nekem ízlik, ez abból is látszik, hogy már nincs tele a kis tál...
Köszönöm mindenkinek, aki türelemmel vagy türelmetlenül triggerelve várja hogy új bejegyzést írjak :) Annyit azért leírok, hogy nálam minden a megszokott "unalmas" régi, a változások belül vannak :)
(A blogokkal technikai problémák is voltak, de azok is megoldódni látszanak.)
