2016. február 2., kedd

"Nutella kéne hozzá..."

Így hangzott a lányaim ítélete erről a kekszről :D Oké, saját találmány, de azért - bár nem kifejezetten édes - ízes és finom.

Nem nekem valók a szakácskönyvek, mert kb. azonnal átlátom a készítés algoritmusát, és nem veszem meg a könyvet... A paleo keksz algoritmusa nálam: 8 dkg valamilyen magliszt, 8 dkg eritrit, 4 ek kókuszzsír, 2-3 tojás (vagy valamilyen más kötő-nedvesítő anyag), 1 cs. sütőpor, ízesítőanyagok.

Ez a keksz most: 1 érett banán (mint nedvesítő- és kötőanyag) összenyomkodva, 2 tojás, 8 dkg eritrit, 4 ek kókuszzsír, szárított (és beáztatott, nedves) narancshéj,
és 15 dkg mák- és kókuszliszt volt vegyesen... A liszt azért lett ennyi, mert mindig a precíziós munkák (pl. mérés) közben jön valaki a családomból hogy feltétlenül akar valamit, úgyhogy a liszt megduplázódott :D Az összekeverés után kicsit folyós maradt, én vártam kb. negyed órát hogy megszívja magát a liszt. Ezután már jó lett az állaga.

Azt írják az ilyen kekszeknél hogy sütőpapír között kell kinyújtani... hát, én kiöntöttem a szilikonlapra és először villával aztán tenyérrel lenyomkodtam... Így is elég lapos lett.

Légkeveréses sütőben 175 fokon 35 percig sült.




Juli azóta kipróbálta nutellával és így szerinte "mmmmmmm". Szerintem házi lekvárral is jó ;)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése