Voltam vagy 15, mikor egyszer osztályfőnökire bejött a suli egyik fura tanárnője... Miért volt fura (csak a folyosón láttuk): sovány volt, csak természetes cuccokban járt, mindig kedves és mosolygós volt.
Bejött, kérdezte, hogy ettünk-e már olajos kenyeret... Hát, khm, én az első padból rögtön kimorogtam, hogy hátpersze... De ő már edzett volt, úgyhogy nem hagyta magát és végig beszélt meg mutogatott (sajnos kóstolót nem hozott, úgy könnyebb lett volna), én meg végig azt gondoltam, hogy totál zakkant. Utána még sokáig az olajos kenyerén röhögtem. (Még kamasz voltam ugyanis, a nehezebben kezelhető fajtából.)
De nem hagyott nyugodni a dolog (mert kamasz voltam ugye, az okosabbik fajtából), és elkezdtem a könyvtárban utánanézni... Akkor még alig volt szaGirodalom (öreg vagyok ugyanis), de azért találtam és azokat át is olvasgattam, az "értelmesebb" recepteket kijegyzeteltem. Mivel (akkor még) elég ritka és drága alapanyagokból álltak, sokáig pihentek a füzetemben, amit néha elővettem, csorgattam a nyálam és újra elpakoltam.
Amikor saját "ház"tartást kezdtem, akkor sokminden bekerült az étrendembe, ami egészséges(ebb) volt: a teljes kiőrlésű lisztek, a méz, többféle zöldség, többféle gabona vagy köretnek használható egyéb (barna rizs, köles, árpa, hajdina).
Aztán ahogy teltek az évek, egyre finomítgattam, hogy mit milyen arányban használjak fel a "reformosításhoz", mert nem szeretem ha egy reform kaja rossz ízű. Sőt... Kedvenc játékom, hogy reform dolgokat rakok a bővebb család elé, és tesztelem, hogy észreveszik-e. Fővonakodó a Dédi volt, őt többször "megtréfáltam", és bevallom, jólesett :)) De jó tanítványa a Nagypapa is, ő sem könnyű eset, csak "namármegint" vigyorral nézi a fura nevű és összetételű sütiket...
Nem baj, én rendületlenül egészségesen táplálom a gyerekeket, majd mástól kapnak csokit...
De a lényegre térve: vettem egyszer 100 éve egy indiai szakácskönyvet, csupa ismeretlen fűszerrel és kivitelezhetetlen kajával volt tele. De valahogy megmaradt két szó: a ghí és a panír.
Egyiket sem csináltam még soha.
Ide tartozik, hogy már több éve mindig ellátogatunk a Krisnavölgyi Búcsúba. A gyerekek nagyon élvezik, J. egyre jobban, most (tavaly) be is öltözött.
Valamikor 2009 év elején (a biokertészkedés kapcsán) rátaláltam Hémangi blogjára. Ő a Krisnavölgyben él, és főz... Nagyon tetszett a stílusa, hamar rászoktam az olvasására.
Láttam azt is, hogy az összegyűjtött receptjeit kiadták könyvben. Amikor a Búcsún voltunk és mindenki választhatott valamit, én ezt a könyvet vettem meg, és nem csalódtam! Gyönyörű képek, érthető, egyszerű leírások, nemcsak receptek, életmód is, szuper! Az ebből készített mentaszörpnek nagy sikere volt (bár kicsit átszabtam kétgyerekessemmirenincsidőm ruhába, majd ezt is beírom egyszer ide).
Amikor olvastam a könyvet, elolvastam, hogy kell panírt készíteni. És most, a múlt héten "sikerült" savanyú tejet venni, és bár első dühömben ki akartam önteni, győzött a példamutatás és elhatároztam, hogy panír lesz belőle.
Felforraltam a tejet (semmi "összeugrasztóanyag" nem volt itthon), amikor megtúrósodott, leszűrtem (persze közben a kétévesem végig a nyomomban a fél négyzetméteres konyhában, locsogtunk-tocsogtunk a savóban, melléöntöttem, hurrááááá). Aztán rájöttem, hogy kellene valami tiszta ruha, szerencsére volt használatlan tetra pelenka... Khm :)))
Belecsavartam (fröcsögött, mert túl erős vagyok), aztán rájöttem, hogy nincs hová fellógatni... Az egész művelet nem volt fél óra, de valahogy a pokolba kívántam a végére... Álltam a konyha közepén a csöpögő batyuval, lábamnál a csacsogó kicsivel... Najóvan :)))
Végül odacsuktam a konyhaszekrény ajtajával és drukkoltam hogy ne essen le, mert akkor...
Nem esett le, pár óra alatt szépen összeállt. Hűtőbe tettem a vacsoráig. Amikor mindenki hazaért, össznépi kóstolást tartottam, és (azon kívül, hogy sótlan volt, mert a kapkodásban sózni elfelejtettem) sikert aratott.
Benne volt a 3 liter tej teljes íze :) (igazi tejből volt, nem boltiból)
A többiek ettek a vacsorájukhoz, én meg a nehéz nap után valami "extrém" kaját akartam enni, és eszembe jutott a panír. Együnk zöldséges panírt!!
Tökmindegymilyen zöldségek ragujához a végén hozzáadsz némi panírt. Kb. ez a recept ;)
Nekem volt répa, paszternák, krumpli... Só, kömény, garam masala. Meg egy kis kolbász, csak hogy meglegyen a hús-élményem.
Ilyen lett, és végül két étkezésre fogyott el.
A szénhidráttartalma abszolút attól függ, milyen zöldségek vannak benne és mennyit eszel ;)
Nem tudtam, hogy ezt hívják panírnak. Ilyet én akkor szoktam csinálni, mikor elfelejtem a tejet időben megforralni, és aaannyira finom, hogy csak na. Én rögtön kis leszűrés után meg szoktam enni, nem bírom kivárni a hosszas kicsöpögést :) Mondjuk tény, nem 3 l, ált. csak 1 vagy még kevesebből fordult eddig elő. Pont elég uzsira, ami belőle lesz.
VálaszTörlés